Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
* 'kizárd. i^Crrrv fv, ardó la-‘T • XIX. évfolyam. 51. szám ni írniMM ÁRA: 1.20 FORINT Vasárnap, 1969. március 2. A HÉT TT a meg akarják érni öregkorukat, ne legyenek újságírók". 9S **■ Ez a felszólítás nem Önöknek szól. A Za Rubezson című szovjet lap foglalta így össze annak a jelentésnek a lényeget, amelyet egy New York-i életbiztosító részvénytársaság két Statisztikusa terjesztett az amerikai egészségvédelmi szövetség elé. A jelentés szerzői összehasonlították a különböző foglalkozású csoportok halálozási adatait. Kiderült, hogy az újságírók halálozási aránya .10 százalékkal magasabb, mint a lakosság többi részéé. Magyarországon n'A m ilyen statisztika. Lehet, hogy az arány ugyanilyen lenrflSag-het, hogy nem. Egy biztos: sok a gyomorbeteg, keringési zavarban szenvedő újságíró nálunk is. Bizonyára olvasóink most meghökkennek. Hogyan kerül a lap első oldalára az újságíró probléma? Megmagyarázom. Egy társadalmi kérdés kapcsán, amely nemcsak az újságírók egészségét kezdi ki. Ez a „betegség” a felesleges titkolózás. \ z ország vezetői odaülnek a nagy nyilvánosság elé és bárki, bármilyen kénye s kérdést feltehet neki. És, ami még ennél is fontosabb: válaszolnak a kérdésekre. A kérdések néha kényesek, de egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy olyan dolgokat kérdezlek, amelyek állam-, katonai, vagy más titkokat érintettek volna. Ez azt bizonyítja, hogy az ország lakosságának döntő többsége érett arra, hogy bármilyen kényes problémára választ kapjon. És várja is a választ. Ezt fentről egyre jobban megkapja. Középen és lent bizony néha a kérdések elakadnak, mondván: „Ez nem tartozik a közvéleményre!” Szerencséit egyre kevesebb az ilyen veze tő. de van. És erről neszélni kell Beszélni kell azért, mert ezek a vezetők elfelejtik: ők is a népe* szolgálják és munkaadóik ki váncsiak arra, hogy mit csipának illetve mit nem csinálnak. Nem titkokra, hanem olyan dolgokra. amilyenekről mindenki beszél, csak a sajtó hallgat, meri az illetékesek nem tájékoztatják, a pletyka közlése pedig a szocialista sajtótól idegen. Ilyenkor mit tesz az újságíró, a szerkesztő? Eszi magát, vitatkozik, kilincsel, olyanokat keres, akik befolyásolhatják az illető vezetőt. A vezetőt, aki szépen megtanulta egyetemi szinten is, hogy egy eseményt, egv tényt nem lehet semmisnek, meg nem történtnek nyilvánítani azzal, hogy nem beszélünk róla. A tény. ettől függetlenül tény marad, és ha nem beszélünk mi róla, akkor mások elhíresztelik majd, elferdítve, kinagyítva. Ennyi az egész. Csak ezt kell megérteni. Illetve kellene mindenkinek megértenie és akkor egészségesebb lenne a társadalom is, az újságíró is, a szerkesztő is, az olvasó is. egyszóval mindenki. A másik, ami az újságírókat, a szerkesztőket nyugtalanít-‘®- ja, a következő. A befolyásolni akarás. Nemrég egy anya hívott fel telefonon. Teljes névvel, erőteljesen megnyomta neve eleién a dr. jelzőt és azt kérte: ne közöljük, hogy elítélték a fiát. Az anyát talán meg lehet, a dr. hangsúlyozását viszont nem lehet megérteni, mert a sajtó igazmondásához hozzátartozik az is, hogy- leközli a dr.-erek és mindenkinek a disznóságait, mert csak így tudunk kellőképpen küzdeni a bűn ellen. A bűn az bűn. Sőt nagyobb a bűn, ha azt egy vezető követi el. És nem kisebb, mint azt szerencsére mind kevesebben hiszik. A harmadik, ami ártalmas az újságíró, a társadalom egészségére az, amikof nem azt keresik: mi volt az igaz a bírálatban, hanem azt kutatják, hogy ki tájékoztatta az újságírót. Erre is van példa több is. Sajnos. A legfrissebb a következő. Egy riportsorozatban mutattunk rá arra, hogy véleményünk szerint mi az, ami nem jó a közösségnek, min keltené változtatni. Az eredmény a következő volt. Azt az embert, aki az esetek egy részét feltárta az újságírók előtt, a sorozat megjelenése után megfenyegették. Az illető bejött a szerkesztőségbe és kijelentette: „Ha engem megölnek, meghagytam, hogy n halálomért a szerkesztőt tegyék felelőssé.” A közösség tagjai nem vitatkoztak velünk, sem írásban, sem szóban, sőt eltűrték még azt is, hogy egyesek életveszélyesen megfenyegethessék azt, aki a közösség érdekében szót mert emelni. Mindezek ellenére, mi azt mondjuk: érdemes volt megírni a riportsorozatot, mert, utána egy újabb tanulságot szűrhettünk le: az igazság még sok embernek annyira fáj, hogy akár ölni is képes érte, és az igazat mondó embert, sajnos nem mindig védi meg a közösség. Pedi| az ő érdekükben szólt. Ez sem hat jól az újságíró egészségére. E1 gy kicsit komorak a példák. De fel kellett tárnunk a betegség"ökát és minden eszközzel, azon kell lennünk mindannyiunknak, hogy megtaláljuk a betegség okvetlen gyógyszerét — az őszinte nyílt beszédet — mindenki*“!. SZÁLAI JÁNOS Katonai puccs Szíriában Damaszkuszi politikai körökből származó nem hivatalos értesülés szerint — amelyet a Damaszkuszitól Rejrút- ba érkezői; is megerősítettek — pénteken Hafez Asszad, hadügyminiszter át\ ette a hatalmat Nttreddin Atasszi elnöktől. A jelenté 'k szerint a megdöntött államfő háziőrizetben van. Ugyancsak letartóztatták Atasszi rendszerének erős emberét, Szaluit El-Dza- did-ot, a Baath-párt szíriai főtitkárhelyettesét. A hatalomátvétel okait elemző első kommentárok megállapítják, hogy a puccs a Baalh-nárion belül a párt polgári és katonai szárnya között régen zajló vita eredménye. Mai szántunkból: TOLNA, 1919 2. O. Fél Napóleon S3,60 4. o. I csökkentett munkaidő mérlege a Bonyhádi Cipőgyárban S. o. Tííxhelv 11. o. Óvodaavatási Szekszárdon I«. B. VANNAK-E KÉTYEN ÖRDÖGÖK?-L ©. SZOCIALISTA RT Az elrh'ún egé-rftSsfél esztendőben Magyarországon több kereskedelmi társaság — részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság — alakult Az új részvénytársa ságok többsége a külkereske delem területén működik, bá: elvétve egyéb gazdasági ágn zatokban is akadnak régi. vagy új kereskedelmi társa ságok; (Pl. Egyesült Izzó Rt., Magyar Nemzeti Bank Rt.) Az új részvénytársaságok alapításának jogi lehetőségét az állami vállalatról szóló 11/1967. sz. kormányrendelet biztosítja. Az állami vállalatok statútuma kimondja, hogv a gazdasági ágazatokat irányító miniszterek kereskedelmi társaság formájában is alapíthatnak állami vállalatot, továbbá: az állami vállalatok meghatározott közös gazdasági célok megvalósítására kereskedelmi társaság formájában közös vállalatot alapíthatnak. Mindebből következik, hogy a részvénytársaság is állami vállalat, erre a vállalati formára is érvényesek az állami vállalatok- ra vonatkozó jogszabályok. Kétségtelen, hogy a részvény- , társaság, a tőkés gazdaság szülötte, a tőkésvállalat leggyakoribb formája. (A tőkés vállalatok többsége Magvar- országosan is rt. volt.) A részvénytársaságnak ugyanis az az előnye az egyéni, a magán vállalkozással szemben, hogy koncentrálja a tőkét, s így előnyösebben alkalmazhatja a modern technika vívmányait. Az állami vállalatok statútumáról szóló kormányrendelet, amikor lehetővé teszi közös vállalatok ebben a formába1', való alapítását, tulajdonkép pen a részvény társ aságokn e ’ ezt az előnyét kívánja a szocialista gazdaságban érvényre adtatni. A mai magyar részvény- társaságok tulajdonviszony szempontjából azonos típusúak az állami vállalatokkal, azzal az eltéréssel hogy a részvénytársaságoknál az állam tulajdonos mivolta a részvényeseken keresztül jut kifejezésre. A részvénytársaság önálló jogi személy, amelynek alaptőkéjét az alapító vállalatok ! ószvényelc jegyzésével biztosítják, s a tulajdonhányad arányában részesednek a közös vállalat nyereségéből. Nem véletlen, hogy a részvénytársaságok többsége az értékesítési szférában működik. A részvénytársasági vállalati formának ugyanis jócskán vannak még tisztázatlan problémái. A részvénytársaságok működését napjainkban is a múlt században készült kereskedelmi törvény rendelkezései szabályozzák. Kétségtelen ugyan, hogy a részvény- társasági formának az értékesítés területén is vannak előnyei — pl. csökkentik a forgalmi költségeket —, de a gazdaság fejlődését elsősorban a termelés szférájában szolgálhatják. A modem gazdaságot a termelési és műszaki kapcsolatok sokrétűsége jellemzi, amiből szükségszerűen következik, hogy a feladatok jelentős része nem oldható meg egy-egy vállalaton belül, hanem több vállalat együttműködésére, erőinek koncentrálására, s nem utolsósorban közös anyagi érdekeltségére van szükség. A részvénytársaság gazdasági jelentősége és előnye épp abban rejlik, lágy lehetővé teszi azok- nk a műszaki-termelés! (Aidátoknak a megoldását, amelyek a meglévő vállalati kereteken belül már nem biztosíthatók. Ez az előny oly módon is megfogalmazható, hogy a társadalmi tőke oda koncentrálódik, ahol működése a legnagyobb hasznot, nyereséget biztosítja. Éppen itt — a közös beruházást, végző, termelőtevékenységet folytató rt-k létesítésénél — jelentkeznek a tisztázatlan elvi problémák, amelyeknek lényege: lehet.sé- ges-e szocialista gazdaságban vállalatok közötti pénz- és t őkemozgás, átcsoportogí lás, mégpedig olyan formában, hogy a közös vállalatnál működő tőke — a befektetés — járadékot (nem saját teljesítményből származó jövedelme') biztosítson a részvényeseknek, a részvénytársaságot alapító állami vállalatoknak. Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb válaszolni kell. Annál is inkább, mert a vállalatok önállóságának és döntési körének növelése nemcsak decentralizálta a fejlesztés eszközeit, de egyszersmind „helyhez”, kényszerpályához kötötte: a fejlesztési alapok csak ott használhatók fel, ahol képződtek. Ez a helyhez kötöttség — ha a kényszerpályát nem oldjuk fel — azt eredményezheti, hogy a vállalati és a népgazdasági érdek időnként és esetenként eltávolodhat egymástól. Az egyes vállalatok szempontjából gazdaságos, vagy leggazdaságosabb befektetés összességében nem mindig azonos a népgazdaság érdekével.) Ebből a már ma látható ellentmondásból az egyik kive- ető utat a termelés területén .nűködő közös vállalat, a . észvény társasági vállal atf or ta jelentheti. G. I. *
