Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
Fél évszázaddal ezeíött... A ..Vörös 99 55 A naptár akkor 1919. júliusát mutatta. Már véget ért a szekszárdi „szovjet házban” (ma régi megyeházának nevezzük) a nagygyűlés, amikor egy jótartású, zömök, tekintélyes külsejű férfi az ülésterem előtti folyosón megszólította Aranyos Györgyöt, a megye kormányzótanácsi biztosát. Tisztségéhez híven, a földmunkások és kisgazdák érdekében emelt szót Vörös István, őesény- hegyi tanító, a szegényparasztok szövetségének ottani titkára. — Kötelességem elmondani, hogy az őcsényi községi tanács tagjai mind nagygazdák. A hegyi emberek szíwel-lélekkel a forradalom hívei, de hiába, mert a községben erősen nyomják őket. Az őcsényi nagygazdák külön pártot csináltak maguknak, hogy nevük és szavuk lehessen. Jellemző, hogy a község bíráját — Nagy nevezetű — kihagyták belőle, mert szegényember létére, nem tolná a szekerüket. Arra kérem Aranyos elvtársat, segítsenek, hogy a község másokat választhasson. Mi már nem bírunk velük, — mondta a kifelé tóduló tömeg sodrában, a szőlőhegy szószólója. A kormánybiztos türelemmel, figyelemmel hallgatta, keménysége, szabatos szavai megtették hatásukat. Aranyos György ennyit felelt: „Most ugyan el vagyunk foglalva az aratással, de ha azzal végeztünk, sort kerítünk rá. Számíthat Vörös elvtárs a segítségünkre.” Dehogy gondolta akkor még Vörös István néptanító, hogy ez az epizód alig fél év múltán bekerül az ellene indított per vádiratába. Azok a mozgalmas napok... Nyolcvanegyedik életévét tapossa most Vörös István, örömömre, kiváló memoriter, szellemileg friss, idős kora ellenére. Amikor eseményekben gazdag életét, hányattatásait idézi, felugrik, föl-alá járkálva folytatja szavait. Leányával együtt hiába unszoljuk, korát feledve, nem képes nyugodtan ülni. — Hogy kezdődött, miként került be a mozgalomba? — kérdezem. — Fontosnak tartja, hogy a folyamat megismerése végett beszéljen az előzményekről, Bátán volt tanító, onnan rukkolt be katonának. Felidézi, hogy Rei- chenbergben, mint a 44-es magyar ezred napos tisztje, hogyan keveredett vitába egy cseh ezredessel, „aki nem ismerte el a magyart”. 1917—1913 telén kemény hideg volt. Hiába volt tele raktár, meg a magazin a szökési kísérlet miatt áristomba dugott beteg magyar katonák majd megfagytak. Az ezredes lekutyá- zbtt, fenyegetett, de ellenkezésem végül úgy kiterjedt, hogy elértük, mégis kórházba vitték őket — mondja nagy elégtétellel. — Nagyon sokat köszönhetek az öcsémnek, Róbertnek, aki 1918. őszén, hazakerült Oroszországból. Részletesen elmondta, hogy ott mi történt, s ez sokkal világosabbá tette a célokat. Mikor megbízhatatlanság címén leszerelték, Bátára már nem mehetett vissza, mert útját állta a demarkációs vonal. Az őcsény-szőlőhegyi katonatársak megválasztották a hegy tanítójának. 1 — Mit tapasztalt a hegyen? — Akkor már ott is volt forrongás. Szegény emberek lakták, egész évben a szőlőt munkálták, családjaikkal ott éltek a tanyákban. Herczeg Jánossal, (nem él már szegény, mert nagyon megviselte a magyar kommün bukása után kapott háromesztendei börtön) megalakítottuk az őcsényhegyi lakosok érdekeit képviselő szervezetet, ö lett az elnök, én meg a titkár. — Mit tettek, hogyan működtek? — Mikor győzött a forradalom, a Tanácsköztársaság idejére ott már nem volt különbség a tanító, meg a többi között. Mindannyian egyforma elvtársak voltunk. Tudja, a hegy alatt terült el a Róth-puszta, meg az alapítványi birtok, a Terézianum. Sárbátán egy munkás azt mondta nekünk: „itt a rengeteg föld, osz- szátok ki.” Tanyáról-tanyára jártunk Farkas Józseffel és Herczeg Jánossal, s összehívtuk az embereket az iskolába. Ott közösen elhatároztuk, hogy művelésbe fogjuk ezeket a földeket. Szántottak, vetettek, amennyit kihasítottak, győzték is munkával. (Mikor aztán megbukott a rendszer, az új urak ezt nem tudták megbocsátani, s elvitték bizottságtól még a learatott gabonát is.) Nesem a hegyiekkel könnyű dolgom volt, mert befogadtak, kedveltek az emberek. Az ottani iskola volt a központ. Kérdezgettek, alig győztem válaszolni arra, hogy lesz, mint lesz. Nagyon mozgalmas élet volt ott akkoriban, mindennap megtárgyaltunk szinte mindent. Meghívó a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja 1969. február 18-án de. 9 órakor tartja ÉVI RENDES KÖZ- (KÜLDÖTT) GYŰLÉSÉT Szekszárdon a BM-klub nagytermében (Széchenyi u, 66. sz. alatt). Napirend: 1. Az igazgatóság beszámolója. 2. A felügyelőbizottság jelentése. 3. Hozzászólások. 4. Határozat. — az 1968. évi mérleg- és eredmény kimutatás elfogadásáról — az 1969. évi feladatokról. 5. Egyéb bejelentések, javaslatok és indítványok. Ezúton hívjuk fel központunk valamennyi tagszövetkezetét, Termelőszövetkezeteket és az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek, ho gy a küldöttgyűlés munkájában tevékenyen vegyenek részt. Kérjük, hogy tagszövetkezetet a vezetőség megfelelő szinten képviselje (elnök, főkönyvelő, főagronómus). A mérleg és eredménykimutatás a mai naptól a köz- (küldött) gyűlés napjáig a MÉK Széchenyi u. «2. sz. alatti helyiségében hivatalos órák alatt megtekinthető. A küldöttek útiköltségét központunk megtéríti. MÉK-IGAZGATÓSÁG (136) — Honnan tudták, hogy mit kell felelni? — Tényleg, majd elfelejtem. Szekszárdon szerveztek a gimnáziumban egy tanfolyamot, azon én is részt vettem. Volt ott egy tanár, akinek ittuk a szavait. Marx és Engels tanait ismertette, de olyan szókinccsel és mintaszerű mondatszerkesztéssel, annyira közérthetően és meggyőzően, hogy még a mellettem ülő reakciós Kovács Dávid sem tudta kritizálni. így aztán meg tudtunk felelni a hegyen is a kétkedőknek, erősödtünk a nagygazdák mesterkedéseinek felismerésében és önvédelmi harcunkban. Perbe fogták, meghurcolták Ritkaságszámba menő archivá- lis érték az eredeti vádirat Uj lelet, mert a hivatalos törvény- széki iratok eltűntek. A pecséttel ellátott, hiteles vádiratot a sorozatos és tüzetes házkutatások, a család többszöri költözése ellenére is megőrizte Vörös István. El sem telt fél év a Tanács- köztársaság bukása után, amikor 1920. januárjának elején Szekszárdon, a Tanácsköztársaság öt helybéli harcosa ellen emelt vádat dr. Kozacsek államügyész. Vörös István szőlőhegyi tanító volt a IV. számú vádlott. Sürgősnek tartották a leszámolást, az államügyész a főtárgyalás idejét 1920. január 17-re javasolta kitűzni. Két, kézzel irt oldalon olvashatók a Vörös István néptanító ellen emelt vádak. Pontokba szedték, számba vették a megyei direktóriummal fennállott szoros kapcsolatát, a kommunista agitá- ciót, az iskolában kifüggesztett röpiratok és pislátok szövegét, a „Világszabadság”-ból tartott felolvasásokat. Olvasható a vádiratban, hogy „A vádlott az ellenforradalom júniusi leverése után kijelentette, hogy egy vörös katona ellen tíz fehér kell”. Személyes bátorságra, meggyőződésre és az ellenfelek jellemére vallanak az alábbi sorok: „A tanácskormány bukása után, augusztus 9-én Tóth Pál szekszárdi pincéjében többek jelenlétében Vörös István, a kommunizmus bukása fölötti sajnálkozásának, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a tanácsrendszer újból vissza fog térni, s dicsérte a kommunista elveket.” Ezt maga az államügyész írta. A vád lényege: „cselekményeivel Vörös István, a tanácsrendszer megszilárdítása érdekében, a vagyontalan osztályt a tőkés osztály elleni gyűlöletre izgatta.” A vesszőfutás számára is megkezdődött. 1919. augusztus elsején, alig értek haza nővére temetéséről, saját lakásán vette el tőle a revolvert és a tiszti kardot a. rendőrség embere. Naponta kijárt a hegyre, ottani társaival közösen bujtatták, majd megszervezte a két üldözött — Gróf Pálnak és a direktórium-összekötő Váczinak — ét- jutását a demarkációs vonalon, Bátára. — Pilisen, Szőke Pista felesége volt a menekülők mentőangyala. ö szöktette át ezt a két elvtársat, és a Nyéki Miskát. Sajnos hasztalan, mert a Nyéki besúgó volt, elárulta őket, a másik kettőt visszadobták a vonalon és csendőrkézre kerültek. — Saját sorsa miként alakult? — Rám is járt a rúd. 1919. szeptember 10-én délután a városban a Szluha György utca sarkán (ahol most a trafik van) 13 csendőr tört rám, bekerítettek és letartóztattak. Berukkoltam a fogházba. Két és félévi börtönre, tíz esztendei hivatal- és állás- vesztésre ítéltek. Ebből két évet húztam le a szekszárdi fogházban. Házkutatások, rendőri felügyelet — sorolja. Szinte vége. .:'j v^v.. ’9. J.&S AV- j|M * ' pT gS " ~ K'ív:; A WMf•• — >zóaiCL* -jf . . -----ZV’fy... .v-. ■ > ívfr mffe. Képünk a* 1920-ban Szekszárdon perbe fogott Vörös István tanító ellen kiadott ügyészi vádirat eg y részletéről készült felvétel. hossza sincs a megaláztatásokat, a börtönviszonyokat, a család meghurcolását idéző szomorú epizódoknak. Vörös István leánya, akkor tízesztendős volt, jól emlékszik, ő hordta az ebédet édesapjának a börtönbe. Később tisztigyűlés elé citálták, becsületét vitatták, gyanús elemnek tekintették mindenütt. Mikor lejárt az állásvesztési idő, 1928. november elsején kinevezték Kiskajdacsra tanítónak. Ott sem lehetett hosszas maradása, mert fegyelmit indítottak ellene, majd lemondásra kényszerítették. Megvan még az írás, melyben a főtanfelügyelő utasítja, hogy szedje be tanítványaitól a tankönyvek, az irkák és az imakönyvek árát. Megtagadta, nem volt lelke a nincstelen cselédeket emiatt zaklatni. Mivel oklevelével nem boldogult, a börtön után közben kitanulta a kárpitos-szakmát, mesterlevelet szerzett, és így tengődtek, de közben elárverezték a családi házat. Párton kívül... Ismételten vissza-visszatért egy nagy fájdalmára. Anyagiakról egyetlen szó sem esett, de többízben szóba hozta nagy sérelmét: 1948-ban kihagyták őt a pártból hiába kérte többször is párttagságának rendezését, most is pár- tonkívüli. Unokájára nagycni büszke, Zsuzsát tavaly vették fel a párttagok közé. Egyetlen cikk terjedelme véges, a jó memóriával bíró veterán gazdag életútjának tizedére sem futja. Környezetében, lakóhelyén az újvárosi nép „vörös tanítónak” emlegette. Most, az ötvenedik évforduló küszöbén emlékezik a nyugdíjas „vörös tanító”. Ez a jelző nem annyira a nevére, mint inkább világnézetére utal. Az emlékezet így tartja számon, pedig hosszabb ideig volt kárpitos, mint pedagógus lehetett. Az elismerő elnevezéssel az idősebbek a nép mellé állott, az eszmét tiszta szívvel valló iskolázott embert tisztelik benne, így adóznak, ezzel ismerik el küzdelmeit. SOMI BENJAM1NNÉ A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ könnyűgépkezelői jogosítvánnyal rendelkező könnyűgépkezelőket valamint nehézgépkezelői jogosítvánnyal rendelkező kompresszor- és aggregátorés egyéb nehézgépkezelőket Jelentkezés a vállalat gépészeti osztályán, Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. Irodaház. (94) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvételt hirdet Komló és környékén végzendő víz- és fűtésszerelési munkáihoz önálló vezető szerelői valamint szekszárdi központban épiiletgépésztechnikusi munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. 1969. évben 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. 1. irodaház, (46) A Tolna megyei Tanács Balassa János Kórháza, Szekszárd perfekt gyors- és gépírni tudó, érettségivel rendelkező dolgozót keres előadói munkakörbe, írezető beosztású dolgozó mellé. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (151) Népújság 5 1969. február .9,
