Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-12 / 35. szám
Köhög ? Tüsszent ?! Miért hidegek Konyhádon az orvosi várók? A falakon mindenféle színárnyalatban egészségügyi előírásokat, jótanácsokat tartalmazó plakátok figyelmeztetik az anyákat, az alkoholistákat, a figyelmetlen gyalogosokat és a náthásokat egyaránt. Aki olvassa ezeket, megtudja, mikor, s milyen feltételek között kaphat orvosi ellátást. Egy tábla azonban hiányzik. Valami iiyes'mit lehetne ráírni: „A várószobában gombolja be kabátját, és húzzon jéger alsót!" Bonvhá- don ugyanis mind a szakorvosi, mind a körzeti rendelők várói fű- t-etlenek. Azok a szobák, amelyekbe megrongált egészségüket gyó- gyíttatni jönnek a beteg emberek! A várókban mindenütt állnak kályhák, de rendeltetésüket vajmi régen teljesítették! Hol húzhatnánk meg a felelősség mes- gyéjét: mulasztott-e valaki e tekintetben? Az átalány általános Az Egészségügyi Minisztérium 1963-ban rendelkezett a körzeti orvosok rendelőjének fenntartásáról. E szerint az illető városi vagy községi tanács kötelessége ezekről gondoskodni. A rendelkezés két módozatot határoz meg. Vagy maga a tanács gondoskodik a fűtésről, takarításról, s esetenként a rendelő festéséről, s fizeti a világítást, vagy az orvos részére meghatározott havi átalányt biztosítanak e célra. Az előbbi kétségkívül költségesebb a tanácsnak, az utóbbi viszont kényelmesebb. Az első módozat, a természetben való ellátás ugyanis a tanács számára fokozottabb anyagi megterhelést jelentene. Takarítónőket kellene foglalkoztatniok, ami különösen nehéz, hiszen a bonyhádi rendelők meglehetősen decentralizáltak. S így? Az orvosok átalányt kapnak, aminek a havi összege 400—300 forint között mozog. Az említett rendelkezés vagylagos, a tanács végrehajtó bizottsága az orvos meghallgatása után határozatban dönt, hogy a rendelő ellátásának melyik módját válassza. Az átalány összege azonban — bár mennyiségét rendelet szabályozza — igen mérsékelt Az orvos aligha tud kifogástalan, higiéniai és humánus szempontból is megfelelő körülményeket biztosítani havi 400— 500 forintból. Az elengedhetetlenül szükséges takarításra, a ren- ,delő fűtésére még futja, de a váró mostohán és hidegen marad. Itt gubbasztanak ,a várakozó betegek, sokszor két-három órát is, míg künn a januári csikorgó hideg, vagy a februári hóvihar dühöng. Megyei határozat van rá Dr. Horváth Jenő megyei főorvos élénken reflektál kérdésemre. — Régi és szívós probléma ez, valójában igen nehéz modus vi- vendit. találni. A községi tanács ha rendszeresen folyósítja az átalányt, nem követ el mulasztást, a rendelkezés szellemében jár el. A tanács azonban elveheti az orvostól a fenntartás jogát, sőt ez lenne a kívántos! Erre egyébként megyei határozat is van, ami sajnos nem írja elő kötelező érvénnyel a természetbeni gondoskodást. Incze József, a bonyhádi községi tanács vb-titkára alig egy éve tölti be ezt a munkakört Kimutatásokat, számoszlopokat sorakoztat fel, rendeleteket keres és mutat. — Nem pénzügyi kérdés ez. Kezünket köti a vb határozata. A természetben való fenntartás azonban rendkívül súlyos terhet róna a vállunkra. Elsősorban a szervezés. Szinte lehetetlen megoldani, annyira szétszórtak az orvosi rendelők. A közeljövőben erőteljes centralizálást tervezünk, ami nézetem szerint felszámolja az ilyen jellegű problémákat. Dr. Futár Rajmundné járási főorvosasszonyt ezekről a jövőbeli tervekről kérdezem. — Néhány éven belül a volt közgazdasági technikum épületében központi rendelőin téze+et építünk, amelyben a szakrendelés korszerű körülmények között bonyolódik majd . le. Az alapellátás, tehát a körzeti orvosi hálózat. változatlan marad. Ez a változatlanság csak a rendelők státuszát érinti, ezek fenntartásában javulás várható. A járási és községi tanács között egyezség jött létre, miszerint 10 olajkályha megvásárlására biztosítanak pénzt. Úgy néz ki tehát, hogy rövidesen levehetjük a napirendről ezt a kérdést. Bízzunk benne?! Alapvető és mindent megoldó változás az lenne, ha a községi tanács gondoskodna a rendelők karbantartásáról. Szekszárdon már évek óta ez a gyakorlat — közmegelégedésre. Próbálja meg ezt az utat járni Bonvhádon is a községi tanács! CSUPOR TIBOR Kalózhajó gyufaszálból Bán Zoltán, vecsési lakása valóságos niodellmúzeum. Négy év alatt gyufaszálakból mintegy ötven modellt készített, amelyek között található 15 tornyú templom, várkastély, nyaraló. Jelenleg a londoni Tower híd készül 24 ezer gyufaszálból. Képünkön: Bán egyik kedvene modellje, a gyufa szálakból összeállít ott kalózhajó. (MTI foto: Bereth Ferenc felvétele) Jutalom — könyv térj észt ésért A KISZ Tolna megyei Bizottsága és a MÉSZÖV az őszi könyvhetek alkalmával könyvterjesztési versenyt hirdetett a KISZ-szervezetek között. A versenybe tizenöt alapszérvezet nevezett be. A napokban történt meg az értékelés. Első lett a pálfai gyermekotthon KISZszervezete. Jutalma ezer forintos könyvutalvány. A második helyezett a Bonyhádi Fmsz alap- szervezetét 600, a harmadikat, a Tolnai Selyemfonógyár KISZ- szervezetét 400 forintos könyv- utalvánnyal jutalmazták. A jutalmakat a járási KISZ- bizottságok a legközelebbi taggyűlésen adják át, Egy néprajzos naplójából... 67.128.1 K ívülállónak rejtélyes számcsoport, muzeológusnak egyszerű leltári szám: 1967-ben leltározott 128. tétel első darabja. A múzeumlátogató előtt egy világoskékre festett láda áll, hasonló a tulipántos menyasszonyi ládához, de elöl két aranyos ponty, szájukban virággal, 1891 cs Josef Renz felirat díszíti. A magyarázatból azt is megtudni, hogy hajdan a vándorló céhes halászlegények ilj ep ládában szállították magukkal kevéske ruhájukat. Legszükségesebb használati tárgyaikat. Egyszerű múzeumi tárgy, egy a sok ezer közül. Nekem ennél sokkal több. Különösen, megható emléket idéz. 1954 őszén Tolnán jártam. Akkor találkoztam Renz Józsi bácsival, aki már a 81-ik évét taposta. Magas, szikár ember volt, szellemileg teljesen friss, úgy mesélt a 60 év előtti lialászéletrfíl, mintha csak tegnap lett volna, hogy halászinasnak szegődött, vagy vándorútra indult, és szokás szerint ládát csináltatott magának, — Milyen volt az a láda? — tettem fel a szokásos kérdést. — Hát ilyen, — válaszolta, s rámutatott a fal mellett álló kissé kopott, de egészen jó állapotban levő ládára. Sohasem láttam még ilyent, és külön is érdekessé tette az, hogy egykori használójával beszélhetek. Józsi bácsi beszélt is szívesen. Ámbár az ő korában a céhek hivatalosan már megszűntek. Tolnán *— és még néhány helyen, így Baján is — a halászok még évtizedekig a hagyomány által megszentelt céhszokások szerint éltek, szegődhettek, szabadítottak, vándoroltak, remeket , j ugyanúgy halásztak, béreltek, gazdálkodtak a vízen, mint őseik, az igazi céhes halászok. Józsi bácsi elbeszélései, visszaemlékezései nemcsak élvezetesek voltak számomra, de nagyon értékesek is, hiszen a céhélet mindennapi eseményeibe engedtek bepillantást, olyan eseményekbe, osszefaggésekoe, melyekről a céh- iratok alig mondanak valamit. A ládától azonban nem vált meg. Hiába kértem, hiába ígértem olyan vételárat, hogy akár új szekrényt vehetett volna helyette, hajthatatlan volt. Nekem is meg kellett értenem: nem a íáúa megfizethetetlen, hanem a hozzáfűződő ifjúkori emlékek. — öreg ember vagyok, nincs már sok hátra, ha meghaltam elviheti, a gyerekének már úgysem ér sokat —* mondta búcsúzóul. Teltek múllak az évek, a ládáról nem feledkeztem meg. Fényképét, leírását többször is publikáltam, de Tolnára sosem si- keinilt eljutnom, hogy érdeklődjem Józsi bácsi felől. Evekkel később a szekszárdi múzeumba került néprajzosnak Babus Jolán, aki maga is foglalkozott a népi halászat emlékanyagának gyűjtésével. Személyesen addig még nem találkoztunk, de írásaiból úgy ismertem meg, mint jó szemű, lelkiismeretes, precíz gyűjtőt. Meglátogattam új munkahelyén, s megkértem, ha Tolnán jár, érdeklődjön Józsi bácsi felől, s ha lehet, szerezze meg számunkra a halászládát. Készségesen meg.'gérte, annál is inkább, mert hasonló darabok a szekszárdi gyűjteményben már voliak. Hamarosan értesített, hogy Józsi bácsi él, és őrzi a ládát. Telt múlt az idő, időnként men* tegetődző levelet kaptam Jolitól, nem felejtkezett el ígéretéről, de sokat betegeskedik, többször kórházban is volt, nem tud utánajárni kérésemnek. Amint jobban lesz, érdeklődni fog. Aztán jött a fekete szegélyes gyászjelentés: Babus Jolán nincs többé. Jő szakembert, segíteni mindig kész kedves munkatársat vesztettünk vele. Hevek múlva levelet kaptam, Tolnáról. Feladója Nahm Olga, előttem ismeretlen név. „Babus Jolán barátnője voltam, segítettem neki, ha Tolnára járt néprajzi tárgyakat gyűjteni. Halála előtti napon a kórházban megkéri, hogy ő már nem tudja beváltani az önnek tett ígérni, , én érdeklődjem Renz József ládája után. Reggelre halott volt. .. ígéretemnek teszek eleget, midőn értesítem, hogy Renz bácsi már nem él, az örökösök a ládát szívesen átengedik a bajai múzeumnak”, A láda leltári száma 67.128.1. Számomra a hivatásszeretet és a segítőkészség szimbóluma. DR. SÓLYMOS EDE Luxus-e a tisztaság ? Adalékok egy jövőbeni NEB-vizsgáláthoz A szekszárdi vasüzlet kirakata előtt felhördült két járókelő. Erre tulajdonképpen minden okuk megvolt, főleg, miután az egyik kifejtette véleményét: — Ha ezzel az összeggel megyek haza, kirúg az asszony. Hogy egy csaptelep ennyibe kerüljön? Ez már nem is igaz. Az illető háziasszonynak tanúsítjuk; a férj nem károsítja meg a családi háztartást; egy osztrák gyártmányú, fali csaptelep valóban, több, mint ezer forintba kerül. Az a bizonyos, fürdőszobába szolgáló csaptelep valóban, reprezentatív külsejű szerkentyű: csupa fényes nikkel, és feltehetően a belbecse — mármint a minősége — is többé-kevésbé megfelel az árnak. Viszont tulajdonképpen minden, kereskedelmi forgalomban levő árucikk ára relatív. Csak számolni kell tudni. Csak számolni kell tudni mindenkinek, aki családi házat épít. Mert ugyebár, aki családi házat épít, annak fürdőszobát is kell építeni. (Éneikül eleve, meg sem kapja az építési engedélyt.) És milyen fürdőszobát épít, illetve hogyan rendezi be? Választani lehet, még színben is. A közönséges fehér, halványzöld, halvány- sárga, kék színben a csempétől a WC-kagy lótól a fali mosdó- kútig, és a fürdőszobához tartozó összes bigyóig. Hogy mindez mennyibe kerül? Négy és fél, ötezer forintba... Természetesen hozzá kell számítani a villanyboylert, és az ezer- egynéhány forintos fali csaptelepet. Másként: a fali csaptelep negyedannyiba kerül, mint a fürdőszoba. Tehát, tévedés az, hogy nincs áru. Van, de csak az igényesebb vevő számára. Mondhatnánk úgy; a fürdőszobát sokkal inkább meg kell fizetni, mint az autót. De nem csupán magánépítte- tők vannak, „akiknek semmi sem drága”, hanem államilag épített bérházak is. Nos, van bér ház, amelybe u drága külföldi szerelvényt építik be? Tulajdonképpen minek is? Hiszen a javítás költségeit a lakóra lehet hárítani. Ezt tökéletesen igazolja a gyakorlat. Miről is van szó? A hagyományos építésű bér- házak fürdőszobáit ellátják a hagyományos fürdőboylerekkel, a hagyományos, hazai gyártmányú csaptelepekkel. A lakónak aztán vigyázni kell, hogy — a magát önállósított csaptelep jóvoltából — a legváratlanabb pillanatban na zúduljon a zuhanyrózsából forró víz a nyaltába. A szerelvényért az építő vállalat semmiféle garanciát nem vállal. (De miért is vállalna, hiszen vadonatúj szerkentyűt épített be.) De nem vállal felelősséget a városgazdálkodási vállalat sem. „Bérlő javítási kötelezettsége: Vízvezetéki csapok tömítése, WC, mosdó, fürdőszoba és zuhanyozó berendezések, valamint azok tartozékainak használható állapotban tartása (pl. WC úszócsere. csaptelepjavítás és csere stb.), vízmelegítők, melegvíztárolók üzemképes állapotban tartása. Egyszóval minden olyan vízvezetéki hiba (kivéve csőrepedés), amely a bérlő által használt helyiségben keletkezeti.” Tehát a bérlő, akár a beköltözés után egy hónap múlva, vehet új csaptelepet, ha nem' akarja magái, családját kitenni egy egyáltalán ne.m kívánatos forró zuhanynak. Az már teljesen mellékes, hogy gyártási hiba is lehet a világon .. Dr. Dabronaki Gyula államtitkár, a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az év folyamán a népi ellenőrzés megvizsgálja a családiház-építések helyzetét, a- házépítéshez kapcsolódó szerelvényellátást. Nos, a leírtakat a vizsgálathoz előzetes adaléknak szánjuk. — Viszonylag szép árunk van — mondja a szekszárdi vasüzlet vezetője —, de azt is hozzáteszi, hogy nincs elég az Állami Biztosító által megkövetelt ajtózárakból, és hogy a Ferroglóbns az első félévre megrendelt csőanyagokból 53 félét utasított vissza. Azt hisszük, a további mentár felesleges. komB1. Népújság 1969. február 12.
