Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

I Téli utazás az NDK-ban A főpolgármester derülátó II. Drezda város főpolgármeste- x-e, dr Gerhard SehíU egy hosz- szúra nyúlt munkaértekezletről érkezett vissza, mikor titkárnője bejelentett. A kérdésre: mi okozza Drezda főpolgármesteré­nek a legtöbb gondot? — így válaszolt: — A munkaerőhiány. Az üze­mektől az építkezésekig a dol­gos kéz hiányzik legjobban. Ezért törekszünk minden iparágban a lehető legteljesebb autorrvV’'-'- lásrs. Drezda ipari óriássá nőtt, ez határozza meg gondjaink zö­mét. Rögtön hozzá kell temem, hogy több száz magyar segít ne­künk, az üzemekben is, az épít­kezéseken is. — Mi a véleménye a magyar fiatalokról? S megkérném, hogy ezt a véleményét az udvarias­ság- kötelme nélkül fogalmazza. — Csák . azt mondom, amit gondolok. Nagyon meg vagyunk elégedve a' magyarokkal. Dolgo­sak, szorgalmasak, értékes .mun­kát végeznek. Ha az apróbb ki­lengésekre céloz, megnyugtatom, az arány nem rosszabb, mint a mi fiaink között, s egyébként is elvétve fordul elő. Remélem, hogy a Hochhaus megépítése méltó kifejezése a magyarok iránti megbecsülésnek. Szeret­nénk, ha a fiúk és lányok minél otthonosabban éreznék magukat nálunk. (A 16 emeletes munkás­szállóban 600 fiatal kapott ké­nyelmes, kellemes otthont). — Mennyibe került a „Magas­ház?” — Négy és fél millió márká­ba. Több hasonló épületet is ter­vezünk, részben az építőmunká­sok, részben a diákok számára. A lakásépítési program mellett az egyik fontos feladatunk. Kétezer lakás évente — Ha már a lakásépítés szó­ba került, megtudhatnám, hány jogos igénylőt tart nyilván a vá­ros, és hány lakás épül éven­te? — Kétezret építünk, ez az utóbbi két év átlaga. Nyilvántar­tásaink szerint e pillanatban hatezer drezdai család jogos igé­nyét kellene kielégítenünk. Vi­szonylag nem nagy szám,, s az igénylők legtöbbje . még kihúzza egy-két évig (sok például1 a szü­lőknél lakó fiatal házaspár), de igyekszünk lerövidítem a vára­kozási időt. A részleteket, s az átfogó vá­rosrendezési tervet egy emelet­tel lejjebb tudtam meg. Dr. Schill főpolgármester a búcsú­záskor még megjegyezte, hogy a sok gond ellenére nagyon derű­látó, mert tudja, milyen mélv- r'0teról indult Drezda, s tudia, hol tart ma. A jövőről pedig Kirt W. Leucht mondhat leg­többet. .. A város főépítész tervezője mozgalmas pályafutása során maradandó emlékeket hagyott az utókorra: Berlin városközpont­ját, Eisenhüttenstadt (a mamr Dunaújvároshoz hasonló új vá­ró?) tervét, s a most megvaló­suló drezdai építkezéseket példá­ul. A Nemzeti díj első fokozatá­nak kitüntetettje, a Német Épí­tészeti Akadémia levelező tagja, s az NDK Építész- és Tervező te'b'e'ségének elnöke, hogy csak a főbb tisztségeit említsük. Ki­tűnő előadó, szemléletesen festi, jeleníti meg az 512 ezer lakosú város jövendő képét. A terv, mondja, nemcsak a mának és a ■ ' ''len holnapnak szól, hanem a következő évszázadoknak. Az emberiség jövendő életformája nagyvárosi keretekben alakul ki. Drezda körül valóban sorra ol­vadnak be a nagyvárosba a kör­nyező kisvárosok: Radeberg, déli irányban pedig Heidenanig, sőt majdnem Pirnáig megszakítat­lan a településlánc. Nem utópia tehát az a kép, amelyről Kurt W. Leuche beszél: a 850 ezer lakosú Drezda. Kétmillió látogató — Igen, addig rengeteg a munkánk, de merész tervek nél­kül hajítófát sem ér a tudomány. Abból indulunk ki, hogy a város holnapját a következők határoz­zák meg: a rohamos ipari fejlő­dés, ezen belül elsősorban az elektronika; a tudomány, a kuta­tás, az egyetemi és főiskolai kép­zés súlya (a háború előtt két fő­iskolája volt, ma hét van, 33 ezer hallgatóval), a kultúra, a művé­szet kincseinek bősége (a Képtár, a Grünes Gewölbe, a múzeumok, stb.); a nemzetközi találkozók, a különböző rendezvények, a tu­rizmus csupán egyetlen adat az idegenforgalomra: évente kétmil­lió látogató fordul meg Drezdá­ban, közülük 600 ezren tekintet­ték meg 1968-ban a képtárat. A lakásprogram alapelvei kö­zül figyelemre méltó, hogy az 1970-től felépítendő évi 6000 (majd fokozatosan 7000—8000) la­kás 65 százaléka 3—4 szobás lesz, valamennyi távfűtéses, a lakó­helyiségek alapterülete az eddigi 11 négyzetméteres átlagról lő négyzetméterre növekszik. Építkezés, építkezés A következő két év alatt be­építik a még foghíjas városrésze­ket, a belváros architektonikus egységét nem bontják meg ma­gas házakkal, a történelmi érté­kű és jellegű épületek teljes hely­reállítása után az óváros harmo­nikusan beilleszkedik a környező lakónegyedek toronyházai, mo­dern lakótömbjei közé. Három nagy szálloda építését fejezik be az NDK jubileumi évében, majd 1971 végéig újabb két hotel épül, s összesen 3600 szállodai szoba várja Drezda vendégeit. A közlekedés ma még egyik legfájóbb pontja a fejlődő város­nak, a Csehszlovákiából megren­delt 90 új gyorsvasúti kocsit eb­ben az évben várják, majd kicse­rélik a teljes régi kocsiparkot. Épül az észak—dél irányú fő- közlekedési vonal, s megkezdték a kelet—nyugati összekötőút épí­tését. A nagy észak—déli vonal már abba az elképzelésbe illik, amely egyetlen városnak tekinti az Elba völgy Drezda megyei szakaszát; az északi végállomás Meissen, a déli Pirna, a kettő kö­zötti távolság 60 kilométer. Az Elba mentén üdülőtelepe­ket létesítenek. A közlekedés Miért nincs televízió? Most van a zárszámadások és egyben a falusi nagyvásár- lások ideje. Televíziót azonban hiába keresnek megyeszerte, nincs. Sokak szerint talán még sosem volt ilyen rossz az ellátás ebből az árucikkből, mint éppen most. Ha figye­lembe vesszük, hogy az áru- beszerzésnek eltHleg most megannyi útja. módja elkép­zelhető, s ennek a lehetőség­nek feltétlenül az áruellátás javulásához kellene vezetni, érthetetlennek tűnik e helyzet. Az okozati összefüggésekről teljes képet adni nem lehet, mert ilyet még nem készítet­tek, de néhány dolog nagyon figyelemre méltó. A hőgyészi fmsz igyekezett felkészülni a zárszámadási szezonra. Mikóczi György el­mesélte: amikor észrevették, hogy a szokványos tv-beszer- zési forma akadozik, azonnal felvették a kapcsolatot a szé­kesfehérvári Videotonnal, hogy közvetlenül tőle szerezzenek. Meg is egyeztek, hogy átad részükre 50 készüléket. Azt vi­szont kikötötték, hogy szám­lázni csak a nagykeren keresz­tül tudnak. Felvették a kap­csolatot a nagykerrel. „Rend­ben van — válaszolták —, semmi akadálya, de szívesked­jenek körülnézni a raktárunk­ban, * vásárolni mást is”. Meghatározták, hogy milye• értékű más árut kell megvá sárolni ahhoz, hogy közvetít­sék pénzügyileg a Videoton és az fmsz közt a tv-ügyletet. Az fmsz egyéb árukból szinte te­lítve van, ha átveszi a kikö­tött értékű árut, lehetetlen helyzetbe kerül, mert azt nem tudja értékesíteni, feleslegesen benne fekszik majd a pénze, s könnyen a csőd szélére jut­tathat egy gazdasági szervet. Az fmsz ilyen feltételekkel végül is semmi esetre sem ve­hette át a tv-t a Videotontól, mint ahogyan más kisker sem tehette volna meg. Egy vezető Jcözgazdász tájé­koztatójából tudjuk, hogy ta­valy a Videoton bőséges tv- készlettel várta a vevőket. Nem voltak különösebb meg­kötései, így a kiskerek zavar­talanul tudták pótolni tv-kész- letüket. Igen ám, csakhogy időközben a termelőüzemi megfelelő. külkereskedelmi szerződést tudott kötni, így máris ő diktálja a feltételeket. Ez a kiskereknek, fogyasztók­nak hátrányos, a gazdasági feltételek ebben a pillanatban olyanok, hogy a tv-készülékek nem tudnak eljutni hozzájuk, A termelőüzem tulajdon­képpen kiváltságos helyzetben van a kiskereskedelmi szervek­kel szemben. Árukészletére külker-szerződést is könnyeb­ben tud kötni. A kiskerek vi­szont semmiképpen sem tud­ták ellensúlyozni a számításba "ihető partnerek monopolisz- tikus helyzetét. BODA FERENC egyik alapelve, hogy a város bármely pontjáról 30 perc maxi­mális utazási idő alatt megköze­líthető legyen a munkahely, vagy az üdülőnegyed. BERTALAN LAJOS (A befejező rész következik) Közlemény Az Országos Szórakoztatózenei Központ Budapesten vizsgát tart a szórakoztató zenészek és énekesek számára. A feltételekről (jelentkezés és vizsga időpontja, stb.) részletes felvilágosítást kaphatnak az érdek­lődők az OSZK megyei kirendeltsé­gén, Szekszárd, Széchenyi utca 5. (zeneiskola) és az OSZK járási meg- bízottainál. A Sárköz—Völgységi Vízi- társulat Bonyhád. Somogyi u. 1. Tel.: 19. felvesz 505-ös kotrógépre gépkezelőket (15) A Tamási Építőipari Ktsz műköves szakmunkást lelvesz. Bérezés megegyezés szerint. Telefon: Tamási 44. (152) Keresztülvágtak a konfekciós negyeden. Teherautók tor­laszolták el az utat * A teherautók között mesés ügyességgel néger kifutók kézikocsikat toltak, amelyeken tucatjával lógtak öltönyök és kabátok. A Broadwayra érve az öreg megállította Stewartot — Van-e még pénzed? — Alig néhány dollár. — Buszra kell szállnunk. Már nem érzem a lábam... Stewart a nyakánál fogva megragadta a kutyát, amikor beszálltak. Az öreg megváltotta a jegyeket, A Broadway és a Huston Street sarkán kiszálltak. Bal­ra fordultak, még négy utcát szeltek át, aztán egy széles útra értek. Az egyformán szürke házakat már évek óta nem javí­tották. — Ez a Bowery — mondta Sam Kentucky. — Tudok egy jó szállodát. Fél dollár fejenként. Stewart a zsebébe nyúlt. — 193 —-----------------------------------------------------------------------------­— Hat dollárom van még. Ennyi az egész. — Ezzel császár vagy a Boweryn. Egy nagy ház felé vett irányt, amelynek ablakából né­hány öreg koldus tekintett ki. Sam benyitott a nagykapun és egy sötét folyosón egy óriási méretű hálóterembe vezette társát. Két keskeny ablakon enyhe fény szűrődött be. Három- emeletes ágyakon whisky- és izzadtságszagot árasztó csavar­gók és koldusok aludtak. — Ezt nevezed jó szállodának? — kérdezte a gengszter szemrehányóan. — Ennél jobb ház nincs a Boweryn. Jól fűtenek, és éj­szakára még pokrócot is adnak — mentegetőzött az öreg, azután valamivel halkabban hozzáfűzte: — Az Üdvhadsereg menhelyén ingyen alhatsz, de ott roppant kíváncsiak. Ostoba kérdésekkel zaklatnak: hon­nan jöttél, hova készülsz, mi a foglalkozásod... Az öreg elhallgatott és fülelni kezdett. Rendőrségi riadókocsik szirénáztak az utcán. Közben velőkig ható sípolás is hallatszott. Három rendőr nyitott be. Stewart egy szempillantás alatt betekintette a nagy ter­met. Nem találta, amit keresett; egy másik kijáratot. — Már megint razzia — zúgolódott valaki. — Két nap óta nincs nyugtunk. Stewart sejtette, kinek szól a gyakori razzia­Egy ablakmélyedésbe húzódott. Az egyik rendőr megszólította Samot: — Hát te, milyen jómadár vagy? Még sohasem láttalak itt. Valahányszor hivatalos személyekkel volt dolga, furcsa változáson ment át az öreg. Hangja legalább egy oktáwal mélyebbre szállt Méltóságteljes magatartást vett fel, ami szöges ellentét­ben volt ütött-kopott külsejével. — Nem értettem, mit mondott biztos úr — mondta — 194 — rosszallóan felhúzva a szemöldökét. — Kérem, ismételje meg kívánságát. A fiatal rendőr a nyaka tövéig elpirult. Idősebb társa segítette ki zavarából. — Kollégám azt kérdezte, kicsoda maga? — Sam Fletcher Pomatzki a nevem — válaszolta a csa­vargó. Szavai rendreutasításként hangzottak. — Mr. Polaski, fel kell szólítanom, hogy kövessen ben­nünket az őrszobára. — Nem Polaski, hanem PomatzM — igazította helyre az öreg. — De sokkal jobban ismernek Kentucky Sam néven. — Szóval kövessen Mr. Pomatzki — mondta a rendőr, azután Stewarthoz fordult. — Maga is. Mielőtt, az öreg indult, megnyugtatóan Stewart felé ka­csintott. Az éjjeli menedékhely sötét folyosóján keresztül elindult. Stewart .és a kutya követte. Az utcára érve az öreg udvariasán az egyik rendőrhöz fordult: — Szabad-e megérdeklődnöm, biztos úr, milyen alka­lomból kiván velünk beszélgetni? Van-e valami kifogása ellenem vagy barátom ellen? — Az majd elválik. — Hallja-e... — kezdte Stewart indulatosan, de Sam figyelmeztetően a karjára tette a kezét, mire elhallgatott és megadta magát a sorsának. Tisztában volt azzal, hogy nincs más választása. Őrült­ség lett volna szökést megkísérelni fegyvertelenül az isme­retlen nagyvárosban. Az öregbe vetette minden reményét. Hiszen találékony­ságával már megmentette hasonló szorult helyzetből, ami­kor a culpeperi seriff előtt álltak. Az utcán néhány koldus gyűlt össze. Részvétlen üveges szemmel bámultak a rendőrökre, a két emberre és a nyo­mukban cammogó kutyára. — 195 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom