Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
Egy hét a világpolitikában Sem a vietnami hadszíntéren, sem a Vietnammal foglalkozó négyes párizsi konferencián NEM VÁLTOZOTT A HELYZET az előző héthez képest. A partizánok változatlanul kezükben tartják a harci tevékenység irányítását. A hét derekán Saigon környékén voltak súlyosabb harcok. A DNFF akként is kezdeményezett, hogy ismét meghirdette, egyhetes időtartamra a holdújévi tűzszünetet, amelynek elfogadását Thieu saigoni bábelnök előbb feltételekhez próbálta kötni, hogy aztán pénteken az amerikai főparancsnokság bejelentse a tűzszünet „elvben" történt elfogadását __ M aga Thieu szerdán beszédet mondott az egyik deltavidéki városban és érdekes kijelentést tett arról, hogy - Dél-Vietnam ban a helyzet „a rendkívüli éles politikai harcok szakaszába lépett ’. A saigoni elnök aggódva ismerte be, hogy a felszabadítási erők a rezsim ellenőrzése alatt álló területekem, főleg a városokban „szót érthetnek” politikai és vallási szervezetekkel, amelyek azonnali, „a kommunisták számára kedvező” békét követelnek. Láthatólag felettébb izgatja a saigoni rezsimet az a politikai perspektíva, amelynek irányát nagy visszhangot kiváltó interjúban jelölte meg Tran Buu Klem, a DNFF Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője. Az interjú világosan megvonja a különbséget a DNFF programjában szereplő koalíciós kormány és a dél-vietnami lakosság körében egyre inkább sürgetett békekormány között: az utóbbi kifejezetten a béke helyreállítására hivatott, tehát egy átmeneti szakasz reprezentánsa volna. A DNFF-kiildöttség vezetője ismét tanúbizonyságot tett rendkívül rugalmas tárgyalási pozíciójukról, amikor kifejtette, hogy meg kell találni a módot, az amerikaiak tisztességes visszavonulására, a politikai realizmusnak megfelelően. Viszont a tárgyalásokon az amerikai fél és a saigoni bábrezsim képviselője másodrendű kérdések, így a demilitarizált övezet problémájának erőltetésével húzza az időt. A KÖZEL-KELETI TÉRSÉGBEN a héten fokozta a feszültséget az izraeli megszállók brutális magatartása az arabok ellen; a legsúlyosabb incidens Gazában volt, ahol az izraeliek tüntető arab diáklányokra adtak sortüzet. Az EAK külügyminisztere tiltakozó jegyzéket küldött. az ENSZ főtitkárának és a Biztonsági Tanács tagjainak. A közel-keleti feszültség és a kölcsönös megtorlások nyilvánvaló veszélyei még sürgetőbbé tették a lépéseket a rendezés irányában. A Nixon-kormány válaszolt a négyhatalmi tanácskozást szorgalmazó francia javasSzakály Testvérek Építőipari Ktsz pályázatot hirdet műszaki vezetői (főmérnöki) állás betöltésére. Előfeltétel: építészmérnöki, vagy technikusi végzettség és legalább 10 éves kivitelezői gyakorlat. ■ Jelentkezni lehet a szövetkezet elnökénél Szekszárd, Rákóczi u. 15. szám alatt. (74) latra. Az amerikaiak óvakodtak attól, hogy visszautasítsák De Gaulle kormányának javaslatát, de csupán közvetett szerepet szánnak a négy nagyhatalom értekezletének és változatlanul — Tel Aviv ismert álláspontjának megfelelően — a közvetlen arab —izraeli megbeszéléseket erőltetnék. Magának a négyhatalmi értekezletnek a szervezése megkezdődött az ENSZ székhelyén folyó kétoldalú tanácskozásokkal a nagyhatalmak képviselői között. Izrael viszont visszautasítóan reagált a nagyhatalmi békerendezés gondolatára. Ennél is feltűnőbb az Abba Eban izraeli külügyminiszter héten elhangzott különböző nyilatkozataiban megütött „kemény hang”, mert Nasszer, az EAK elnöke nagy visszhangot kiváltó interjút adott az amerikai Newsweeknek, kifejtve az arab álláspont rugalmas értelmezését, a közel-keleti realitások tudomásul vételét. Az izraeli külügyminiszter támadta Nasszer nyilatkozatát,' azt állítva, hogy Kairó magatartása „megmerevedett”, holott Nasszer interjúját nem különösebben melegen fogadó New York Times is megállapította, hogy abban a realizmus és rugalmasság jegyei nyilvánvalóan felismerhe- , ők. Az izraeli álláspontban — támadva Kairó rugalmasabb megnyilatkozását — arra hivatkoznak, hogy Nasszer a Palesztinái felszabadítási mozgalom vezetőivel folytatott tárgyalásokon a politikai és katonai erőfeszítéseket párhuzamosoknak nevezte, és azoknak, mint módszereknek. egymást kiegészítő szerves egységéről beszélt. NIXON bejelentette nyugat-európai kőrútjának programját, hosszú dilemma után London, Bonn és Párizs közül Brüsszelt, a NATO- központot választotta kiinduló állomásnak ... Ebből is látszik, hogy az új amerikai kormányzat, amely „megfelelő alapokra” kívánja helyezni a nyugati szövetségen belüli partneri viszonyt, felettébb óvakodik bármelyik érdekelt megsértésétől, vagy előtérbe helyezésétől. Nixon megvalósítani látszik az „európai orientációjú” Kissinger külpolitikai tanácsadó nézetét az „atlanti koalíciós diplomáciáról”, amennyiben bármiféle nagyobb szabású külpolitikai lépése előtt kikéri a szövetségesek véleményét. Tekintve, hogy ez De Gaulle régi óhaja, nem alaptalan a fel- tételezés, hogy Párizsba érkezve Nixon amerikai—francia „kibékülést? fog szorgalmazni. A korábbi hetekhez képest nyugalom volt CSEHSZLOVÁKIÁBAN. Azonban — erről tanúskodnak a párt- és kormányvezetők megnyilatkozásai — a felszíni nyugalom nem leplezheti a változatlanul meglévő politikai feszültséget, amelyet —. mint Cemik miniszterelnök fogalmazta pénteki sajtóértekezletén — csak akkor lehet megszüntetni. ha felszámoljak valóságos okait. Nyilvánvaló, hogy csak a jobboldali veszély helyes felmérése teremthet alapot az igazi politikai konszolidáció számára. Avar János A saigoni rezsim szigorú biztonsági intézkedéseket léptet életbe A holdújévi ünnepek közeledtével a dél-vietnami hatóságok napról napra szigorúbb biztonsági intézkedéseket lététnek életbe Saigonban és Da Nang-ban, a tavalyi holdújév idején a szabadságharcosoktól elszenvedett súlyos vereségre emlékezve. Az egész országban mozgósították a rezsim rendőrségét, s eltávozási tilalmat rendeltek el az amerikai katonák számára. A hadi jelentések szerint a délvietnami frontokon átmenetileg lelassult a harcok üteme — állítják az amerikai és a délvietnami szóvivők. A mérsékeltebb katonai tevékenység színhelyeként a deltavidéket, Quang Ngai tartományt, a Da Nang-i partvidéket és a Kontum városa körül elterülő vidéket jelölték meg. Az amerikai főhadiszálláson kiadott sajtóközlemény arról számol be. hogy az amerikaiak sikerrel fejezték be a napokban offenzívájukat a Saigontól 514 kilométernyire északra fekvő Qe.tangan-félsziget ellen. Az amerikaiak csütörtökön két újabb helikopterük elvesztését jelentették be Ezzel a hazafiak által megsemmisített amerikai helikopterek száma 1002-re emelkedett. Azt is közölték, hogy 1034 másik helikopterük nem harc közben, hanem műszaki hiba miatt pusztult el Dél-Viet- namban. Az amerikaiakat a jelek szerint súlyosan aggasztja légiveszteségeik nagy száma. Azt a körülményt, hogy Dél-Vietnam az utóbbi időben az amerikai ha1: kopterek valóságos temetőjévé vált, amerikai katonai tényezők nyíltan összefüggésbe hozták a hazafiak tüzérségének váratlan minőségi és mennyiségi fejlődésével. A DNFF harcoló alakulatai a kambodzsai határ mentén, 80 kilométer hosszúságban új légelhárító ütegállásokat létesítettek. A partizánok 37 milliméteres, ikercsövű légvédelmi ágyúkat helyeztek el ütegállásokban. Kötélhúzás vagy összefonódás A kínai—amerikai kapcsolatokról Hamarosan százharmincötödször tárgyal egymással hivatalosan két olyan ország kormánya, amely közül az egyik sem ismeri el a másikat, nincs is diplomáciai kapcsolatuk: a Kínai Nép- köztársaság és az Egyesült Államok. A hírek szerint a két ország nagykövete a hagyományos helyszínen, a varsói Myslewicki- palólábán február 20-án találkozik. Ezek a kínai—amerikai eszmecserék már több mint 13 éve folynak, s most sem keltenének különösebb szenzációt, ha néhány rendkívüli körülmény nem irányítaná rájuk a figyelmétElőször is említést érdemel, hogy a találkozót 13 hónapi szünet után a Kínai Népköztársaság kezdeményezte. Javaslatát szokatlanül látványos módon, sajtónyilatkozatban hozta nyilvánosságra, márpedig Kína az imperialistákkal tartott kapcsolatait eddig a hazai közvélemény előtt elrejtette. Ezzel, a kezdeményezéssel — amint a New York Times meg is írta —„a kommunista Kína. .. a nagyhatalmak közül elsőkém tett konkrét javaslatot arra. hogy,, • megbeszéléseket folytasson Nixoh kormányával”. Az Uj Kína hírügynökség által 1968. november 26-án kiadót ötpontos dokumentumban a kínai kormány meglepő kijelentést tett: „sohasem tér el” attól az elvtől, hogy „Kína és az Egyesül- Államok a békés egymás mellett élés öt alapelvére épülő megállapodást köt.. Nem kétséges, hogy Kína aktívabb tevékenységre szánta el magát a nemzetközi . porondon és' aktivitásának iránya a szomszédos ázsiai országoktól, Ázsiától, vagy általában a fejlődő világtól némiképpen a fejlett kapitalista országok felé fordul. Úgy tűnik, hogy közülük politikailag az Egyesült Államokkal, gazdaságilag Japánnal és az NSZK-val kívánja bővíteni kapcsolatait. Mindez aligha jelenti azt, hogy Kína csökkenteni kívánja befolyását Ázsiában, Afrikában, vagy Latin-Amerikában. De a kínai vezetés valószínűleg rájött arra, hogy jelenlegi elszigetelt helj7- zetében még közvetlen befolyási övezetében sem játszhat ja az önmaga által elképzelt döntő szerepet. Lehetséges, hogy a kínai vezetők bizonyos fokig az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javításában látják az elszigeteltségből kivezető utat. Mivel magyarázható a kínai külpolitika aktivizálódása és némi irányváltozása? Az elszigeteltség felszámolásának szándéka mellett ennek nyilván belpolitikai okai is vannak. Kínában az úgynevezett proletár kulturális forradalom többéves ádáz harcai után a belső hatalmi helyzetet Mao Ce-tung és hívei pozícióinak viszonylagos megerősödése jellemzi. Ez a megerősödés azzal jár, hogy a külpolitikai vonalvezetésben is nagyobb szóhoz jutottak a maoisták, akik féktelenül .szovjetellenesek, s „az ellenségem ellensége az én barátom” nem mindig helytálló elv értelmében hajlandók elvtelen kompromisszumokra lépni az imperialistákkal. Bizonyos a« is, hogy az úgynevezett kulturális forradalom megsokszorozta a belső gazdasági és szó- ciális problémákat, amelyek megoldása viszont a jelenlegi nemzetközi elszigeteltségben hatványozottan nehéz, hiszen az nemcsak a külpolitikai, hanem a külkereskedelmi kapcsolatokat is befagyasztja, — bár e téren a piacra éhes tőkés monopóliumok már olvasztgatják a jeget. A külpolitikai természetű iudítékok között szerepet, játszhat az a megoldás is, hogy a helyenként fellendülő, helyenként visszaeső szovjet—amerikai kapcsolatok kárára erősödjék a kínai-amerikai viszony. Cselekvésre késztethették a kínai vezetést a vietnami helyzet változásai és a párizsi tárgyalások kilátásai: legfőbb gondjuk, hogy valamiképp „le ne maradjanak a vonatról”, valahogy ki ne rekesszék őket a délkelet-ázsiai problémák rendezéséből. A kínai diplomácia a maga keserű tapasztalataiból megtanulhatta, — ha nem is vallja be —, hogy a mai világhelyzetben az egyetlen reális alternatíva az államok békés kapcsolatainak előmozdítása. Bármilyen indítékok is játszottak közre, a fejlemények a szocialista világ és a béke szempontjából pozitív eredményekkel is járhatnak. Az Egyesült Államokkal való kapcsolat normalizálása hozzájárulhat például a Kínai Népköztársaság nemzetközi elismeréséhez, törvényes jogainak helyreállításához. Az aktívabb bekapcsolódás a világpolitikába, fékezheti Kína kalandor törekvéseit. Ugyanis, ha Kína a jövőben nagyobb tekintélyre, befolyásra tart igényt a nemzetközi porondon, akkor jobban kell tartania magát a nemzetközi joghoz, az államközi kapcsolatok normáihoz. A józanul gondolkodó megfigyelők tehát nem hagyják figyelmen kívül a várható pozitívumokat, amellett, hogy észreveszik: Kína nyugati kapcsolatainak erősítésével egyidőben nem javítja, sőt helyenként rontja kapcsolatait a szocialista országokkal. Növekszik Kína gazdasági függősége a legnagyobb kapitalista országoktól. Az amerikai kormány a kínai kapcsolatok javítására irányuló készségének óvatos bizonyításával nemcsak a kínai piacra akar betörni, hanem feltehetően ki akarja aknázni a kínai—szovjet ellentéteket, erősíteni próbálja a kínai vezetés bomlasztó tevékenységét a szocialista világrendszerben, a nemzetközi munkásmozgalomban. Nem kétséges, hogy az imperialista országoknak hosszabb időre szóló terveik vannak a kínai külpolitika számukra kedvező orientációjának elősegítésére, ezt éppen a napokban bizonyította az amerikai—japán eszmecsere a Kínával követett taktikáról. PALOS TAMÁS A parancsot teljesítettem ••• A mikor szerda délután Csib''•*ráki István honvéd szolgálatba lépett, egyáltalán nem gondolta, milyen „hajtás” nap előtt áll. A jól fűtött szobából szemlélte az egyre sűrűbbé váló hóesést, ahogyan a meg-megújuló szélrohamok fel-felkapták, tovarepítették a hópelyheket, játékoscsipkés fodrokká alakítva a tető szélén. Eltelt az első óra, a második, a harmadik. Elmúlt a vacsoraidő. Aztán egyszerre csak „betört a külvilág” a laktanya kapuján. Csibráki honvédet az ügyeletes tiszt hivatta. — A mentőállomás a segítségünket kérte. Alsónánára kell kimenni egy szülő asszonyért. A mentőgépkocsik a hóakadályok miatt nem tudnak kijutni. A mentőállomáson felveszik a kísérő orvost — adta ki a parancsot. Csibráki István honvédőt felvillanyozta a parancs. Végre, egy kis változatosság. Az elmúlt másfél év alatt sokszor hajtotta a terepjáró Csepelt porban, feneketlen sárban, de ilyen hózivatarban még soha... fis ráadásul szülő nőt vinni a kórházba. Rábíztak egy meglévő és egy leendő életet... Elmúlt kilenc óra, amikor a mentőállomástól elindultak. A máskor oly forgalmas út néptelen volt. Még töretlen hóban küzdötte magát előre a terepjáró, hörögve-dübörögve gyűrtek maguk alá a kerekek egy- egy összehordott hóbuckát. Csibráki honvédnak minden idegszálát a volánra, az útra kellett összpontosítani. A mellette ülő gépkocsiparancsnok, — Dur- gonics János tiszt — néha csendesen figyelmeztette: — Csak arra ügyeljen, nehogy az árokba csússzunk! Már Várdomb mellett, a kritikus emelkedőn kapaszkodott fel a gépkocsi, amikor Alsónána felől szánkó közeledett. A lovakat vezető férfi integetni kezdett: — Ne menjenek tovább, mi hivattuk a mentőt. Gondoltuk, úgysem tudnak bejönni a faluba, elindultunk a tsz szánkójával. Nem mertünk várni, mert a faluban még csak bábaasszony sincs. A 'törékeny fiatalasszonyt átültették a gépkocsiba. — No, most minél gyorsabban a kórházba... Minél gyorsabban? Milyen relatív fogalom is ez a két szó, ebben a hóviharban? Ilyen időben még nem vezetett soha. De igyekezetét most nem csupán a. parancs teljesítése serkentette, hanem az az egyre sürgetőbben világra igyekvő, új élet is... A motor, a gép hűséges, megbízható segítőtársnak bizonyult. Időben odaérkeztek a kórházba. Csibráki honvéd rég örült olyan igazán a teljesített megbízatásnak, mint azon a hóviharos szerda estén. A fiatalasszony nem sokkal éjfél után egészséges kislánynak adott életet... * Afásnap délelőtt a gépkocsi- vezető ismét parancsot kapott; a mentők ismét segítséget kértek, Bátaszékről kell beszállítani egy asszonyt a szülészetre. A feladat még nehezebb volt, mint este. A hó változatlanul esett, még nagyobb hótorlaszok zárták el az utat. Alig múlott kilenc óra. amikor elindultak.