Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
Ez történt Sztálingrádnál 5. ÉS PAULUS KAPITULÁL Az időközben odavezényelt szovjet benzinszállító autókból feltöltötték a németek gépkocsijait. Mindegyik autóra két zászlócska került: egy fehér és egy vörös. Mindegyikbe két külön ■kiválasztott tiszt ült — egy szovjet és egy német és vitték a tűz- .szüneti parancs kópiáját. A gépkocsik elindultak és ahogy a frontvonal mentén végighaladtak, egyre messzebb távolodott a tüzérségi tűz. És egyszeriben furcsa csend támadt a fülünkben. Hónapok óta először érezhettük ezt. a csendet. Csak időnként hallatszott tompa moraj észak felől. Nem maradt más hátra, mint .néhány protokoll jellegű kérdést eldönteni. A hitlerista tábornokok kijelentették, hogy vendégeiknek tekintenek bennünket és ragaszkodnak hozzá, hogy az ő autójukban utazzunk Sumilov tábornok törzskarához. — Nem. uraim — hangzott Éaszkin tábornok ellenvetése. — Önök a vendégek, igaz. hogy hi- vatlan vendégek, ezért ha tetszik, ha nem. a mi járműveinken kell megtenniük az utat. — Az akkor 53 éves Paulus sápadtan, merev arccal, természetellenesen egyenes testtartással ielent mea. Biccentett egvet a felével és helvet foglalt az első autóban. A gépkocsioszlop nyomban elindult. Én azt a parancsot kaptam, hogy maradjak hátra és Adam ezredes r segítségével tisztázzak még néhány formaságot, majd Paulus könnyű, terepjáró kocsiján menjek a hadsereg törzskari épületébe. A munka kicsit hosz- szünak bizonyult. Hogy időt nyerjek, elhatároztam, hogy nem az úton, hanem toronyiránt vágok át. A terepjáró kocsi időnként érintette a kacskaringózó utat, amelyen hosszú sorban haladtak a foglyok. Egyik kilométert a Irta: V. Sztyepánov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárda- hadsereg törzskarának tolmácsa. másik után tettük meg és se vége, se hossza nem látszott a foglyok tömött sorainak. Beszédbe elegyedtem Adam ezredessel. Különösen az érdekelt, hogyan jutott Paulus a kapitulációra vonatkozó döntésre. Az ezredes szavaiból kitűnt, hogy a 6. hadsereg parancsnoka azokhoz a német hivatásos tisztekhez tartozott, akik nem osztották Hitler kalandor stratégiáját. Hitler inkább a „kiváltságosok" adottságaira, az ösztönökre és a jósok, az asztrológusok jövendöléseire hallgatott, semmint hogy kikérte volna a régi Wehrmacht tapasztalatainak tanácsát. Még mielőtt beköszöntött volna az ősz. amikor világossá vált, hogy a ’gán való átkelés terve kuck c fulladt, Paulus rádöbbent arra. milyen veszélyes helyzetbe sodródott hadserege, amely hosszú ékként hatolt védelmünkbe. Nem egyszer javasolta Hitlernek, hogy még a hideg beállta előtt vonják ki a csapatokat Sztálingrádból, elkerülve ezzel a fenyegető pusztulást. Hitler azonban hallani se akart erről. Ragaszkodott ahhoz, hogy bármi áron tartsák a Volga-par- ti hídfőállást s abban reménykedett, hogy tavasszal újra kezdődhetnek a hadműveletek. Az utolsó pillanatban, amikor az összeomlás elkerülhetetlen volta teljesen nyilvánvaló lett, a Führer megengedte Paulusnak, hogy Berlinbe repüljön. Ez néhány nappal a kapituláció előtt történt. Paulus azonban elhárította a meghívást: katonáival maradt. Adam, ezredes szerint Paulus január 31-e előtt az utolsó napokban senkivel sem beszélt. Egész idő alatt le nem hunyta a szemét, bunker-irodájában éjjel-nappal föl-alá járkált. Csak akkor jelent meg, amikor utolsó döntését akarta bejelenteni, majd újra bezárkózott. ... Két nappal később, február 2-án megszűnt létezni az északi hadseregcsoport is. Teljes kudarccal végződött Hitlernek az a kalandor terve, hogy Sztálingrád elfoglalásával keletről bekeríti Moszkvát. * És íme néhány adat. erről a történelemben egyedülálló csatáról: Sztálingrád falainál az ellenség 182 ezer katonád és tisztje lelte halálát, több mint félmillió volt a sebesült. A szovjet hadsereg 1450 ellenséges tankot, több mint ezer ágv-* 1337 repülőgépet semmisített meg. És még egy tény: abban az időpontban, amikor a bekerítés megtörtént. Paulus hadserege körülbelül 300 ezer katonából és tisztből állt. Kiderült, hogy a bekerítést végrehajtó szovjet, csapatok létszáma ennél lényegesen kevesebb volt... így ért véget a nagy Volga- parti csata, amely hat és fél hónapon át tartott. Kezdetét vette a fasiszta területrablók teljes kiűzése a Szovjetunió földjéről. Fordította: Szász József Néptáncbemutató Budapesten is tapsoltak A közelmúltban Budapesten a Fővárosi Művelődési Ház bemutató színpadán szerepelt a Szekszárdi Szövetkezeti Táncegyüttes. A budapesti fellépés mindenképpen elismerést jelent: azt bizonyítja, hogy az együttest számon tartják a megyehatáron túl is, felsorakozott a. néptáncmozgalom élvonalához. Szekszárdi Kórház pályázatot hirdet- beruházási és felújítási csoport- vesetői, valamint diszpécseri állásokra• A beruházási és felújítási csoportvezetői állásra oki. mérnöki oki. építészmérnöki, ill. oki. gépészmérnöki diplomával, valamint beruházási és felújítási ügyintézői gyakorlattal rendelkezők pályázhatnak. A diszpécseri állásra mérnök, mérnök-közgazdász, ill. köz gazdaságtudományi egyetemi diplomával, esetleg felsőfokú technikumi végzettséggel rendelkezők pályázhatnak. Az állások alapbértétel? 1600,— Ft és 2900— Ft között van. Pályázatokat a szekszárdi kóriláz igazgerő- jához kell benyújtani. (35) Szabadi Mihállyal, az együttes vezetőjével a fővárosi fellépés visszhangjáról, munkájukról, terveikről beszélgettünk. — Minek köszönhető a meghívás? — Budapesten azok az együttesek mutatkoztak be, amelyek az Országos Szövetkezeti Fesztiválon a legjobb eredményt érték el. Az elmúlt évben Balatonföldvár utá\i a tatai fesztiválon, majd Szekszárdon is nagyon szép sikerrel szerepeltünk, előkelő helyezéseket értünk el, koreográfiái díjat kaptunk. Azt hiszem, ennek a sikersorozatnak köszönhető, hogy most alkalmunk nyílt fővárosi bemutatkozásra. Őszintén szólva meglepett bennünket, hogy fiatal együttesünket ilyen megtiszteltetés érte, mert ez azt is jelenti, hogy rövid idő alatt sokat fejlődött a csoport. Kicsit meg is ijedtünk tőle, mert úgy éreztük, eddigi jó eredményeinket meg kell védeni a fővárosban, szakmai közönség előtt, s nem sok idő jutott a felkészülésre. — Sikerült a bizonyítás? — Nehéz erről nekem, az együttes vezetőjének úgy beszélni, hogy szerénytelenségnek ne tűnjön az, amit mondok. — Tehát sikerült. — Igen. Annak ellenére, hogy az utazástól, a próbáktól eléggé fáradtak voltak a gyerekek, minden a lehető legjobban ment. Tartottunk a szigorú kritikától, így az előadást követő szakmai értékelés meglepetést okozott: néhány, szinte jelentéktelen hibától eltekintve szakemberek csupa dicséretet mondtak. Jólesett az elismerés, önmagunkat is igazoltuk egy kicsit: nem volt véletlen a szekszárdi táncfesztiválon megszerzett első helyezés. A szekszárdi közönség előtt már ismert „Sapkás verbung” a fővárosban is osztatlan sikert aratott, különösen szerkezeti felépítését, a zene és a tánc egységét emelték ki a szakemberek. Vj kezdeményezés műsorunkban a színes népdalcsokor: négy kislány egy szólamban, zenekíséret nélkül adja elő a legszebb sárközi népdalokat. Megint csak a szakmai értékelésre hivatkozók: igényes, színvonalas teljesítménynek tartották. — Hogy fogadták Budapesten a Tolnai szvitet? — Egyöntetű szakmai elismerést kapott. Igaz, nagyon szépen sikerült, a lelkűket is beleadták a gyerekek. Azt egyébként az értékelésnél is külön kiemelték, hogy az együttes minden tagja átéléssel, szenvedéllyel, érzelmi telítettséggel táncol. Igazságtalan lennék, ha azt állítanám, hogy eredményeink csak a táncosoknak köszönhetők. A Thész László vezette zenekarnak pontosan olyan része van a sikerben, mint nekünk. Ezért külön is megdicsértek bennünket: a kíséret alapos és gondos zenei előkészítéséért, kidolgozásáért. — Most mire készülnek? — Soha nem lehet elég korán kezdeni, már alapozunk a U. szekszárdi táncfesztiválra. Az idén újból meghívtak bennünket a balatonföldvári folklórfesztiválra, részt veszünk a helikoni ünnepségeken is. Áprilisra pedig elkészül az együttes önálló műsora, amelyet a megye több községében szeretnénk majd bemuÍQ/ijJl-Tf r © e (D. Kónva> Mivel felszólítás nélkül, önként felajánlotta a lakás átkutatását, White tudta, hogy a házban nem talál semmi nyomravezetőt. Ezért csak futólag nézett be minden szobába, majd így szólt: — Szóval, nem hajlandó többet mondani? — Nincs mit mondanom. — Ahogy tetszik. De ha felesége holnap reggelig nem kerül elő, kénytelen leszek önt kihallgatni. Akkor már hivatalosan. Órájára pillantott. — Most nincs időm tovább foglalkozni az üggyel. A helikopter vár, még ma este vissza kell térnem Washingtonba. De holnap újra itt leszek. — Remélem, akkor már nem fog azzal gyanúsítani, hogy meggyilkoltam a feleségemet. — Minden eshetőséget számításba kell vennem, bármennyire is képtelenségnek látszik. Tehát holnap délelőtt újra találkozunk, Mr. Katzer. Jó éjszakát. Még egyszer az órájára pillantott, és gyors léptekkel távozott. Azt a benyomást akarta kelteni, hogy sietős a dolga. — 166 — — De valamivel távolabb megállt, és egy fatörzs mögé húzódott. Onnan megfigyelhette Katzer házát anélkül, hogv Katzer őt megláthatta volna. Felkészült arra, hogy sokáig kell várakoznia. Nagy kedve lett volna rágyújtani, de óvakodott tőle. hogy a gyufa fellobbanó lángja ne árulja el. Elgondolkodott az eseten. Egyáltalán nem volt megelégedve magával. Semmit sem ért el azzal, hogy burkoltan gyilkossággal gyanúsította Katzert. Természetesen egy pillanatig sem hitte, hogy Katzer eltette láb alól a feleségét, a gyanúsítással csak az volt a célja, hogy vallomásra bírja. És mi volt látogatásának eredménye? Felkeltette Katzer gyanúját, úgy, hogy valószínűleg az éjszaka folyamán nem hagyja el a házát. White-nak lúdbőrözött a háta, arra a gondolatra, hogv esetleg egész éjszaka lesben kell állnia. Olyan fáradt volt, hogy állva is majdnem elaludt. Jó erős kávéra vágyott ^Nem aludt azóta, hogy a fegyenckitörésről befutott az első jelentés. Annak pedig már hatvan órája. Hatvan óra alvás nélkül... Erősen küszködött a fáradtsággal és az álommal, de menten éber volt minden érzéke, amikor fél órával később Katzer kilépett háza kapuján. Látta, hogy Katzer óvatosan körülkémlel minden irányban, mielőtt kocsijába szállt. White még jobban a fa árnyékába húzódott, amíg Katzer elhajtott mellette. Azután a seriff kocsijához rohant. A motor rögtön gyújtott. Óvatosan követte Katzert. Nagyon kellett ügyelnie, hogy ne tévessze szem elől a meglehetősen gyorsan hajtó Katzer kocsijának stoplámpáit, mert ő nem kapcsolhatta be fényszóróit, hogy az üldözött ne vegye észre. — 167 — Katzer megkerülte a városkát, a Waynesboro felé vezető országúira tért, s azon robogott tovább. White itt már jobban előreengedte, nem tévesztette el. mert lámpáit mesz- sziről is látta. Röviddel később Katzer csökkentette a sebességet, letért az útról, és kocsiját egy erdei tisztásra irányította. White is kiszállt, a fák között kémlelve, óvatosan'odament. A patikus kocsija elhagyatottan állt a tisztáson. Megállt a tisztás közelében, és hallgatózott, a mély hó azonban elnyomott minden hangot. Szerencsére a gyenge holdvilágban felfedezte Katzer lába nyomát, s azt követve, olyan közel került hozzá, hogy körvonalai kirajzolódtak előtte. . Csaknem egy óra hosszat követte a mély hóban. Azután hirtelen füstszag ütötte meg az orrát, s hamarosan egy kis tisztáson volt. Cölöpökre épült erdei kunyhó volt előtte. A kunyhóba vezető létra lábánál Katzer megállt egy pillanatra, felszólt valamit, de a távolság miatt White nem érthette, hogy mit. Rejtekhelyéről lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket: nyílt a kunyhó ajtaja, egy férfi lépett ki az egész kunyhón körülfutó keskeny erkélyre, s a korláthoz hajolva mondott valamit, mire Katzer felkapaszkodott a létrán, és hamarosan becsukódott mögötte az ajtó. Sem fény, sem hang nem szűrődött ki, s lakatlannak vélte Volna a kunyhót, ha kéményén nem száll fel vékony füstcsík, s olykor-olykor egy-egy szikra. White még állt egy ideig, de mivel nem mozdult semmi, megfordult, hogy visszamenjen kocsijához, és visszahajtson Elktonba. Most már eleget tudott. A nyomokat követve, visszaigyekezett az országútra, de csak egy kilométerre lehetett a kunyhótól; amikor a fák mögül valaki rákiáltott. — Állj! Kezeket fel! — 168 —
