Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-04 / 28. szám
A döntő előtt Vasárnap délután Szekszárdon a városi művelődési központ klubjában tartották meg a Babits Mihály versmondóverseny második fordulóját. Az elmúlt évihez hasonlóan a versenyzők must is továbbvitték az első fordulóban megszerzett pontszámot, így a helyezések végleges soi*- rendje csak a „döntő”, vagyis a harmadik forduló lebonyolítása után tisztázódik. Izgalmakban azonban így sem volt hiány. A második forduló témája: ..Arany János balladái és a világirodalom balladái” nehéz feladat elé állította a versmondókat Balladát mondani a rutinos, „beérkezett” szavaiénak sem könnyű: műfaji sajátosságai miatt sajátos versmondói alapstílust követel. A feladat szokatlansága a verseny színvonalán is érezhető volt: sok, egyébként tehetséges versmondó gyengébb teljesítményt nyújtott, mint amit vártunk tőle. A ballada érzelmi hangulatát, néhányan a versmondás ritmusának lassításával próbálták visszaadni, a szavalok egy része pedig a túlzott pátosz hibájába esett. Az említett kifogások természetesen nem azt jelentik, hogy egyáltalán nem hallottunk szépen Lőkös Margit, aki jelenleg a verseny első helyezettje. elmondott értelmileg és érzelmileg is kitűnően felépített balladát. Lőkös Margit az első forduló legjobbja a „Barcsay” című ballada szinte hibátlan előadásával bizonyította, hogy nemcsak a vidám hangvételű versekben „van otthon”. Nácsa Margit csak egy árnyalattal maradt el mögötte, jó felfogásban, szépen és értelmesen szavalt Solymár Magdolna, Németh Judit, Kovács Mária, Fejes Erzsébet és Tóth Klára. A fiúk ezúttal sem remekeltek: egyiküknek sem sikerült az élmezőnybe jutnia. A bíráló bizottságnak sem volt könnyű dolga, különösen a legjobbak produkciójának értékelésekor, mert nagyjából azonos képességű, tudású versmondókat kellett rangsorolnia. A bíráló bizottság elnöke: Csányi László író, tagjai: Ascher Gabriella, a Tv rendezője, Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió rendezője, Bicskei Gábor, a Népművelési Intézet munkatársa és Kárpáti Gábor, a városi művelődési központ igazgatója volt. Az ő döntésük alapján így alakult a sorrend: változatlanul vezet a versenyben Lőkös Margit, aki a két fordulóban összesen 38 pontot szerzett, második Nácsa Margit 37 ponttal, utána Solymár Magdolna következik 33, Németh Judit 31, Kovács Mária 30, Fejes Erzsébet és Tóth Klára 29—29 ponttal. Az utolsó „próbatétel” még hátra van, s a harmadik forduló különösen izgalmasnak ígérkezik, mert az első hat helyezett elég szoros versenyben áll egymással. Első a Delta Vasárnap délután Bonyhádon, a cipőgyári művelődési házban rendezték meg a tánczenekarok járási vetélkedőjét. A bonyhádiak nyitották meg a műsort. A versenyt minden járásban megrendezik, s a legjobb zenekarok megyei szinten is összemérik tudásukat. A továbbjutási lehetőség itt sem szakad meg, a megye legjobb zenekara Salgótarjánban képviseli majd „színeinket”. Bonyhád három együttest szerepeltetett, s a zombai ifjúság klub zenészei is eljöttek. A zsűri értékelése alapján az első helyet a bonyhádi Delta tánczenekar szerezte meg, a cipő- gyári fiatalok nagy örömére. Ezzel jogot nyertek arra is, hogy a bonyhádi járás képviseletében részt vegyenek a megyei döntőn A második helyezést a „Kékfekete”, szintén bonyhádi beat- együttes érte eL Filmesek félideje Mint már hírt adtunk róla, Tolna megyében indult az országban első és pillanatnyilag egyetlen filmszakkörvezető-kép- ző tanfolyam. A filmesek hetenként vasárnap vesznek részt foglalkozáson. s előre kidolgozott tematika alapján sajátítják el a filmezéshez és szakkörvezetéshez technikai és egyéb feltételeket. Vasárnap „technikai napot” tartottak Dombóváron. Iskolanyelven ismétlésnek is lehetne nevezni a legutóbbi foglalkozást, mert kérdezz-felelek alapon a hallgatók számot adtak az eddig elsajátított technikai ismereteikből. A tanfolyan vezetőinek vészükséges elméleti, gyakorlati is- leménye a felmérés után az volt, litereteket. Az országosan is elismert, jóhírű dombóvári filmklub vállalta. hogy otthont ad a tanfolyamnak, ők töltik be a házigazda szerepét. Az oktatás most ért „félidejéhez”. s a résztvevő amatőr filmesek véleménye szerint a dombóváriak nagyon jó házigazdának bizonyultak: minden alkalommal megteremtették a tanfolyam megtartásához szükséges hogy a képzésben résztvevő filmesek filmtechnikai ismeretei magasabb színtűéit, mint az országos átlag. Az ismétlést folytatják, s a következő alkalmakkor filmesztétikái, 'pedagógiai, népművelési kérdéseket vesznék át, majd az anyag befejezése után egyhetes alkotótáborban dolgoznak majd a hallgatók. Feszes fúvősitiuzsika — sramlizene Cjűrű ember sorok a bejáratnál, izzadó ruhatárosok, benn ^ nyüzsgő, keringőző tömeg. Harsog a tizenhét tagú fúvós- zenekar. Idősebb emberek a zenészek, nem kímélik a tüdejüket, sem a hangszert. Pedig vasárnap reggel Mohácsra, a busójárásra utaznak. Freitag Konrád zenekara nonstop műsort vállalt, de „Bonyhád megér egy misét” mondják. A művelődési ház igazgatója lót-fut, alig győzi az apró-cseprő szervezési ügyeket intézni. — öreg épület ez, de nagy az érdeklődés, s ezért kénytelenek vagyunk itt lebonyolítani a rendezvényt. A svábbálnak egész Dél-Dunántúlon visszhangja van. Jöttek Pécsről, Szekszárdról, sőt még Kislippóról is. Nyolc óráig több mint háromszáz jegyet adtunk el. Kiadtunk 150 meghívót is, elsősorban törzstagoknak. Ez megkönnyíti az asztalfoglalást számukra. Február 15-én ismét rendezünk egy svábbált, ugyanez a zenekar szolgáltatja a zenét. Szívesen látjuk akkor is a szórakozni vágyókat. Elköszön és máris siet tovább, intéznivalója rengeteg. A feszes fúvósmuzsikára együtt forognak, együtt suhannak nemre és korra való tekintet nélkül. Amott fiatal bakfisok nevetgélnek, emitt idősebb kopaszodó bácsi táncoltatja élete párját. Erdősmecskéről utaztak ide, hatodízben. Fiatal pár táncol egymásba feledkezve. — Szeretem ezt a zenét, ezt a hangulatot, — mondja a fiú. Sokkal inkább, mint az üvöltő beat-et. Az öregebbekkel nagyon jól megvágnunk ... A fal mellett asztalok, hangos női kacaj, férfibrummogas. Sörösüvegek, borosflaskák. Az egyik asztalon demizson, körülötte vidám társaság. . — Már ötödik éve, hogy mindig eljövünk, — mondja Hutter Vilmos, barátságos arcú, középkorú férfi. A társaság vegyes, vannak itt bonyhádiak, majosiak és más környékbeliek. Még Csikós- töttösrűl is érkeztek, — teszi hozzá. A hangulat kitűnő, a táncparketten már nincs szabad hely. Itt szorong mindenki, aki csak szereti a táncot, a zenét. A büfé fantasztikus forgalmat bonyolít le. Kétezer-négyszáz üveg sört szántak az estére, ennek a harmada már elfogyott. Este 9 óráig több, mint 450 jegy kelt el, de még mindig áramlanak azjérdek- lődők. A svábbálnak tényleg visszhangja van egész Dál-Dunán- iúhm. CSUPOR TIBOR egyelmezetien közönség — kedvetlen táncosok Az utóbbi időben nagyon szép eredményeket elérő Szekszárdi Szövetkezeti Táncegyüttes meghívást kapott- a Szekszárdi Babits Mihály ifjúsági klub fiataljaitól. A rendezvényre klubösszejövetel keretében vasárnap este keriut sor, de korántsem úgy sikerült, ahogy a táncosok szerették volna. Szabadi Mihály, az együttes vezetője már a rövid bevezető elmondása közben azt latolgatta magában, érdemes-e folytatni a műsort. A közönség — a klub tagjai — közömbös, helyenként udvariatlan volt. A hangulatot a táncosok fellépése sem tudta feloldani. így, szó sem lehetett érdekes, színes ösz- szeállításról, műsorról! A fiatal klubtagok reagálása meglepő volt, es érthetetlen, hiszen sok „nehezebb fajsúlyú” témáról szóló előadást hallgattak végig figyelmesen, vagy legalábbis udvariasan. Úgy látszik, elfeledkeztek arról, hogy a táncosokat ők hívták meg vendégszereplésre, és az együttes tagjainak munkát jelentett a felkészülés. A műsort azért megtartották, de nem olyan kedvvel és lelkesedéssel, mint ahogy ezt megszoktuk a szekszárdi táncosoktól... BBBHHHHI Népújság 5 Elméleti tánc a végkimerülésig Szombat-vasárnap Szekszárdon tartották meg a megyében működő gyermektáncoktatók továbbképzését. A résztvevők véleménye szerint a cseppet sem biztató elnevezésű rendezvény az utóbbi évek egyik legjobban sikerült ösz- szejövetele volt. Nagyon jól érezték magukat a megyeszékhelyen, s a hivatalos anyagon kivül sok egyéb ismeretet is szereztek, elbeszélgettek egymással. Szombaton délután a TIT-klub- ban jött össze a rendkívül lelkes 12 tagú oktatógárda. Ezt az alkalmat egy kicsit — a szó jó értelmében — „panasznapnak” szántak: a gyermektánemozga- lommal kapcsolatos gondokról, problémákról beszélgettek. Természetesen nem minden cél nélkül, hiszen a téma felvetése most az úttörő-táncfesztiválra készülés időszakában különösen aktuálissá vált. A tanácskozást, vasárnap délelőtt folytatták. Négy szakember állt az oktatók rendelkezésére, akik a tánccal, zenével kapcsolatos minden problémára részletes, kimerítő választ tudtak adni. Szabadi Mihály tájékoztatása alapján a gyermektáncoktatók éltek a lehetőséggel, olyannyira, hogy már- már végkimerülésig folyt a beszélgetés. Közösen vitatták meg az úttörő-táncfesztiválon szereplő együttesek műsortervét, a stílusos előadással kapcsolatos kérdéseket, beszéltek a jelmeztervezésről is, —% mindezt szakmai tanácsokkal kiegészítve. A legnehezebb dolga talán Thész László zenetanárnak volt, aki szinte az egész idő alatt zenekíséretet írt, az oktatók kérésére. Az utóbbi évek legsikerültebb összejövetele tapasztalatcserével, élménybeszámolóval zárult. A jegesmedvék az időjósok Érdekes megfigyelésről telt említést dr. Anghy Csaba professzor, a Budapesti Állat- és Növénykert nyugdíjas igazgatója, a medvék világáról Tolna megyében tartott egyik ismeretterjesztő előadásán. Többek között elmesélte, hogy — a gyertyaszentelői hiedelemmel ellentétben — nem a barnamedvék, hanem a jeges medvék az igazi „időjósok”. Dr. Anghy Csaba hosszabb ideig vizsgálta a jegesmedvéknek as ezzel kapcsolatos magatartását, szokását, Azt tapasztalta, hogy télen az időjárás zordabbra fordulása előtt a jegesmedvék nem fürödtek, piszkosak voltak, amint azonban enyhülést éreztek, azonnal a vízbe mentek. A fehér mackóknak ebből a viselkedéséből már egy héttel előbb következtethettek az időjárás enyhébb, vagy hidegebb változására, (-s -ó) Hírmagyarázónk írja: Az általános jövedelemadóról Az általános jövedelemadóról alkotott a közelmúltban új rendeletet a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (A rendelet, valamint a végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri rendelet megjelent a Magyar Közlöny 1969. évi 7. számában). Az adókötelezettség, állampolgárságra tekintet nélkül, kiterjed mindenkire, akinek önálló szellemi tevékenységből, kisipari, ma- gánkereskeű elmi tevékenységből, valamint egyéb tevékenységből, jövedelemforrásból van jövedelme, illetve, ha a jövedelemforrással kapcsolatban alkalmazottat foglalkoztat. Az általános jövedelemadó alól mentes a munkaviszonyból származó és nyugdíjjárulék alá eső jövedelem, a nyugellátás, a kivételes ellátás, valamint a társadalombiztosításból származó minden járandóság; az államhatalmi, államigazgatási szervek és társadalmi szervezetek választott tisztségviselőinek — munkaviszonyon kívüli — járandósága; a kimagasló teljesítményért kapott díjból, egyéb jutalmazásból, ösztöndíjból, pályadíjból, tanulmányi és szociális segélyből származó bevétel; a szövetkezeti tagok munkateljesítmény, földjáradék, vagy vásárlási visszatérítés címén kapott járandósága; a hadigondozottak és hadirokkantait, az egyéb szociális gondozásban részesülők ellátási dija, valamint a munka- terápia keretében foglalkoztatott személyek ebből a munkából származó jövedelme. A rendelet részletesen szabályozza az adókötelezettség keletkezését és megszűnését, az adó megállapításával kapcsolatos Intézkedéseket, az adókulcsok alkalmazását. Az adó megállapítható a kifizető szerv ^levonása, közösségi rendszerben. — ügyvédi, oktatói, stb. munkaközösségek —, adóbevallási kötelezettség mellett megállapított adókivetés útján, adóátalány, állandó adókulcs útján, egyedi adókulcs útján. Az alkalmazottak után fizetendő adó mértéke az adóévben kifizetett, és társadalombiztosítási kötelezettség alá eső munkabér 20 százaléka. Ez alól mentes az egy alkalmazottat foglalkoztató, az ipart szakmai képesítés hiányában tovább folytató özvegy (gyámolt, gondnokolt), a 65. életévét betöltött férfi, a 60, életévét betöltött nő, a 100 százalékos csökkent munkaképességű, valamint a katonai szolgálatra bevonult ®zc~ mély. Viszont nem számít alkalmazottnak a szakmai tanuló, a segédlevél megszerzését követően egy évig tovább foglalkoztatott személy, akit a munkáltató azért alkalmaz, mert igazolt betegségének (munkaképtelenségének) időtartama 15 napnál hosszabb; akit a munkáltató fizetett szabadságon lévő alkalmazottja helyett foglalkoztat; a szünidőben foglalkoztatott iskolai tanuló. A megállapított adóból 3» százalékig terjedhető kedvezmény illeti meg a 65 éven feKiJi férfit, a 60 éven felüli nőt, valamint a legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű szemé&t. Az alkalmazottak után járó általános jövedelemadó megállapítása végett az adó fizetésére kötelezettnek adóbevallás* kell adnia, amelynek idejét és módját a pénzügyminiszter szabályozza.-r*Vivaü-est a megyeházán 1969, február -i. Az 1700-as évek Velencéje a dal, a tánc, az ének, a mámor varázslatos városa. Ebben az időben a városban egyszerre 7 operaház játszik esténként telt házakkal és 4 konzervatórium osztozik a hangversenyeken. Vivaldi e zenei aranykor nagy költője. A pompa és a fény, a félálom világának megszólaltatója. Művei a századok során feledésbe merültek és alig 3 évtizede kezdődött újjászületésének, felfedezésének kultusza világszerte. A művek megszólaltatója a pécsi kamarazenekar volt, Antal György karnagy, főiskolai igazgató kitűnő irányítása mellett. A műsor első számában egy 4 hegedűre és zenekarra írt versenyművet hallottunk Tucsni László, Balázs István, Htijna Rezső, Tho- ma Péter ~ szép hangú, formás, megnyerő előadásában. Ezután egy fuvolaverseny következett a tehetséges Szlzladányi Péter stílusos, muzikális, ízléses megformálásában. A szünet után Vivaldi legnépszerűbb, legismertebb művét, a Négy Évszak-ot, e négy hegedűversenyből álló ciklikus művet adták elő. A versenymüvek szólistája Gyermán István főiskolai tanár volt. A művész meglehetősen indissponáltan szólaltatta meg a művet. Jobban hiányoltuk azonban, hogy a produkció nélkülözte Vivaldi művészetének oldottabb, játékosabb, puhább, hajlékonyabb hangulatát. Egyszóval Gyermán felfogása erről az olasz lírai műről erősen vitatható. A zenekar telt, szép hangzású játéka megérdemelt sikert aratott. Húr
