Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
1 Kedves Olvasóink! Ma KRESZ Lottó címmel tizenkét hetes rejtvénypályázatot indítunk Célunk: jobban megismertetni, illetve felfrissíteni mindazokat a szabályokat, amelyek a gépjárművezetők, a gyalogosok életét védik. Közvetett módon így szeretnénk kivenni részünket abból a küzdelemből, amely megyénkben is a balesetek csökkentéséért folyik. Olvasóink játékosan megismerkednek majd néhány olyan balesettípussal, amelyet mások követtek el, de a tanulság mindannyiunkké. A rejtvénypályázaton résztvevők — persze, akik a legjobb válaszokat adták — a tizenkét hét eredményei alapján részt vehetnek azon a sorsoláson, amelyen főnyereményként egy hűtőszekrényt sorsolunk ki. Ezen kívül lehet nyerni edénykészletet, vázát, egy éves Casco-biztosítást — akinek nincs autója, az a Casco-biztosítás értékének megfelelő tárgyjutalomban részesül — és még számos más tárgyat. Tehát érdemes részt venni a játékban. Aki részt vesz, az mindenképpen nyer. Vagy tárgynyereményhez jut, vagy pe dig olyan tapasztalatokat szerez, amelyek segítségével elkerülheti a baleseteket. A feladat csak annyi: nézzék jól meg a baleset helyszínrajzát, állapítsák meg: ki milyen szabályt sértett meg — a teendőt egyébként a kérdés után pontosan leírtuk — és ezt a kitöltött szelvényt péntek délig juttassák el szerkesztőségünk címére. Kérjük: a levélre ragasszanak bélyeget és írják rá: KRESZ Lottó. Hogy érdekesebb legyen a verseny a legjobb megfejtők között minden héten könyvet sorsolunk ki. Kívánunk a rejtvénymegfejtéshez sok sikert és sok szerencsét! I. sz. Feltevés K. Zoltán budapesti lakos 1968. július 14-én személy- gépkocsival Szekszárdon a Garay Szálló előtt kijelölt parkolóhelyen várakozott. Dolga végeztével, délután 16.00 órakor elindult Budapestre, hazafelé. Eltávozás után a helyszínrajzon feltüntetett helyen ösz- szeütközött M. Péter szekszárdi lakossal, aki oldalkocsis motorkerékpárral a vasútállomás felől a Béla tér felé igyekezett. Megállapítást nyert, hogy K. Zoltán a személygépkocsit 1968, június 10-én vásárolta. A forgalmi engedélyt nevére átíratni nem tudta, mert az átíratáshoz szükséges összeg nem állt rendelkezésére. M. Péter szekszárdi lakos az oldalkocsis motor- kerékpár vezetője az oldalkocsiban — amelynek rakfelületének hossza 130 cm — 250 cm hosszú „T”-vasat szállított. A „T’»-vas hátranyúló része a KRESZ előírásainak megfelelően meg volt jelölve. A személyekben sérülés nem történt, a két járműben kb. 2000 Ft kár keletkezett. Kérdés: Ki milyen KRESZ-szabályt sértett meg? A feltevést megfejtő személy a KRESZ megfelelő parag rafusát, illetve a KRESZ Függelék megfelelő cikkejének számát X-szel jelölje a szelvény számában. [7 71 1 Z 3 3 5 6 7 8 9 10 ti 121 5 6 7 8 13 14 15 16 n 18 19 20 21 221 9 10 n 12 23 24 25 26 27 28 29 30 31 321 13 14 15 16 33 3<r 35 36 ö? 38 39 40 41 17 18 19 20 43 44 45 46 47 48 49 50 51 521 21 22 23 24 53 64 55 56 57 58 59 60 61 621 25 26 27 28 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 fi 29 30 31 32 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82] F ÜSS elék FÓKUSZ iiiiimiiiiiiiiiiitiiiii; Szemel vények külföldi újságokból AZ NSZK ES A KOZMOSZ A Nyugat-Európában folytatott űrkutatás terén jelenleg három ország tekinthető számottevőnek: Anglia, Franciaország és az NSZK. Az utóbbi idők jellemző tényezője, hogy az NSZK észrevétlenül az első helyre kezd kerülni. Az NSZK-ban 1962-ben kezdték meg a korszerű űrkutatást. Eleinte szerény anyagi eszközöket fordítottak erre a célra, de 1966- ban már 50 millió dollárt. Az NSZK-ban űrkutatásra fordított összegek gyorsabban növekszenek, mint az EUROSPACE többi tagállamának űrkutatási kiadásai. (Az EUROSPACE az űrkutatás fejlődésében érdekelt nyugat-európai ipari csoportok tanácsa. Az EUROSPACE égisze alatt 12 ország folytat űrkutatást: Anglia, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Spanyolország, Hollandia, Norvégia, NSZK, Svájc, Svédország, Olaszország.) 1971-ben az NSZK űrkutatási kiadásai 125 millió dollárra emelkednek. Ez öt év alatt 2,5-sze- res növekedést jelent. Jellemző az NSZK magatartása az EUROSPACE-ban és annak nyugat-európai szervezeteiben, az ELDO-ban és az ESRO- ban. Ezt a magatartást röviden így jellemezhetnénk: „Végre megszereztük a régen várt hivatalos jogcímet az űrkutatás fejlesztéséhez. Használjuk tehát ki felesleges hírverés nélkül, de maximálisan hatékony módon, mindenáron erősítve pozíciónkat.” (Trybuna Ludu) PEKING KÖZEL-KELETI INTRIKÁI A feszültség fokozódása a Közel-Keleten, ahol az izraeli szélsőségesek akciói fokozzák az új háború veszélyét, nem kerülte el Peking figyelmét sem. A Zsen- min Zsipaóban január 6-án ezzel kapcsolatban megjelent egy cikk, amely minden bizonnyal a hivatalos pekingi körök álláspontját tükrözi. A Zsenmin Zsipao hír- magyarázója, miután megállapítja, hogy az „utóbbi időben fokozódott Izrael agresszív kérkedése”, a következőket Írja: „Az úgynevezett politikai rendezés nem téveszti meg az arab népeket... Az arab közvélemény hangoztatja, hogy az agresszió elleni harc egyedül helyes útja a fegyveres küzdelem szívós folytatása. Határozottan fellép az amerikai imperializmus és a szovjet revizionizmus .politikai rendezéssel’ kapcsolatos sötét játéka ellen.. .•* Ezek az állítások, a terminológiával együtt, megszokottak a pekingi propagandistáknál. De amikor az arab közvélemény nevében beszélnek, enyhén szólva túlságosan sokat vállalnak. Az arab népek természetesen támogatják a hazafias mozgalmat, ezen belül az Izrael által elfoglalt területen folytatandó fegyveres harcot is. De kik hangoztatják az arab népekkel szemben ellenséges forrásokon kívül, hogy ez ellentmond a közel-keleti problémák politikai rendezésére való törekvésnek? Az arab világ tekintélyes és befolyásos vezetői számos nyilatkozatukban a konfliktus politikai rendezése mellett foglaltak állást, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása alapján. Az Egyesült Arab Köztársaság és több más arab állam egyetértett a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatával. erőfeszítéseket tett a határozat teljesítése, Jarring küldetésének sikere érdekében, s nem rajtuk múlott, hogy az ügy mind ez ideig nem mozdult el a holtpontról. A felelősség ezért Izraelt és azokat a nyugati köröket terheli, amelyek Izraelt pártfogolják. Éppen ők törekszenek a közel-keleti térségben a permanens feszültség fenntartására, hogy ezáltal kedvező légkört teremtsenek Izrael területi hódításainak megtartására. Nem titok az sem, hogy Tel- Avlvban, de nemcsak ott, vannak olyanok, akik nem átallanának kiprovokálni újabb kiterjedt fegyveres konfliktust, vagy azért, .hogy Izrael hódításait megnöveljék, vagy azért, hogy az Izrael létét fenyegető valamiféle veszélyre spekulálva, új fegyvereket csikarjanak ki az Egyesült Államoktól, sőt talán, hogy megszerezzék az Egyesült Államok közvetlen katonai támogatását Tel-Aviv számára. (Novoje Vremja) INTERJÚ NASSZER ELNÖKKEL Nasszer egyiptomi elnök több mint egy éve nem fogadott nyugati újságírót. Az első, akinek interjút adott, Amaud de Borchgrave, a Newsweek szerkesztője. Kérdés: Ha 1967. júniusának eseményei megismétlődnének, mi történne most? Oroszország beavatkozna? Nasszer: Nem vártunk Oroszországra legutóbb sem, és nem fogunk várni akkor sem, ha eljön a következő összecsapás Ideje. Meg fogjuk védeni magunkat. Ami Izraelnek segített, sokkal kevésbé volt az ő bölcsességük, mint Inkább a mi tábornokaink önhittsége és elbizakodottsága. Azt hitték, Izraelnek nem lesz bátorsága arra, hogy megtámadjon bennünket. Túlbecsülték erejüket. És éppen ezért nem voltak képesek arra, hogy az elemi óvintézkedéseket megtegyék. A helyzet most egészen más. Izrael számára nem ismétlődhet meg június 6-e. Azt megtehetik, hogy elsőként támadnak, de semmiképpen sem zúzhatnák szét légierőnket. Kérdés: Azok, akik Önt becs- mérlik, azt mondják, hogy országa elzálogosította magát a Szovjetuniónál. Mit válaszol ön erre? Nasszer: Valóban; országunk most nem független. De nem az oroszok miatt, hanem az izraeli megszállás következtében. A szovjetek soha nem kértek tőlem semmit. Az elmúlt év júniusában Moszkvában azt mondtam Brezs- nyevnek, Xosziglnnak és Podgor- níjnak: „Egyre csak kérek és kérek, önök azonban soha nem kémek semmit. Mit adhatok önöknek én ellenszolgáltatásképpen?” Azt válaszolták: „Semmit. Azért támogatjuk az önök ügyét, mert igazságos ügyről van szó.” De, ha ma kémének tőlem valamit, megtenném, amennyiben ez segítene nekem- abban, hogy megszabadítsam országomat az Izraeliektől. Minden segítségre szükségem van, amit megkaphatok. (Nevetve.) Szívesen elfogadnék bármilyen segítséget az. Egyesült Államoktól e cél elérése érdekében. A Szovjetunió ellát bennünket minden olyan nyersanyaggal, amelyeket Nyugaton a valutakorlátozások miatt nem tudunk beszerezni. ök nem kérnek pénzt tőlünk. Elfogadnak mindent, amit adni tudunk. (Newsweek.) VAJ ÉS MEGALAZTATAS Franciaország 2 600 000 „gazdaságilag gyenge” lakosa nem várt ajándékot kapott a földművelés- ügyi minisztériumtól: két csekkformájú, kék papírra nyomott utalványt, amelyek mindegyike 2,50 frank ára ingyen vaj kiváltására jogosítja fel az érdekelteket. A vajat a család fűszerese adja ki, aki viszont a bónok árát az adószedőktől kapja meg. A francia vaj már valósággal „kicsordul” a raktárakból. Az állam 1969-ben 4,2 milliárd frankot költ, csakhogy veszteséggel eladhassa. Ezzel lehetőséget nyújt a külföldi fogyasztóknak arra, hogy potom pénzért megszerezzék: 50 százalékkal olcsóbban, mint a franciák. „Ismerek jómódú embereket — mondja egy Passy-i tej árus, akik a norm and vajat Angliában vásárolják kilónként 5,60 frankért”. De még ezzel az olcsó vásárral sem tudnak túladni a fölöslegen. Ebből eredt az az elgondolás, hogy ingyenesen szétosztják a rászorulók között. A vajutalványban részesülők közül pedig nem Is törik , magukat különösebben azok, akiknek elvileg a községházán, az úgynevezett Társadalmi Segély Irodában kell átvenniük a hónokat. „Sokan nem mennek érte, büszkeségből”, — mondotta a Lepic utcai tejes. A nyugdíjasok CFDT szövetségének titkára osztja nézeteit: „Főként a kis helységekben, ahol mindenki ismeri egymást, sok öregember inkább hagyja veszni az 500 gramm vajat, minthogy megalázkodjék. Helyesebb volna, ha nem sértenénk az érzékenységüket és inkább több nyugdíjat adnánk nekik: aztán maguk vegyék meg azt, amit akarnak. Elvégre joguk van ahhoz, hogy inkább olajat vagy margarint vásároljanak, mint vajat.” Ez kétségkívül igaz, de sajnos a műveletnek nem az a célja, hogy emelie az öregemberek élet- színvonalát Franciaországban. Csupán csak annyi, hogy ne öntsék a csatornába a fölöslegben lévő vajat, hanem igyekeznek a vajfölöslegnek erkölcsös rendelkezést biztosítani. (L’ Express)
