Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
első felvonás Vrhatnámság, cinkosság, gyávaság a vádlottak padján M ásodik hete ülök a hallgatóság számára fenntartott széksorokban, napok óta figyelem a per eseményeit. Nézem a fővádlott védőjének jóságos arcát, csodáló» és tisztelem a tanácsvezető bíró higgadtságát és önuralmát, gondolatban gyakran szorítok kezet a dolgozó nép eszével gondolkodó, s szívével érző fiatal ügyésszel. Gondolkodom: Varga-ügy ez csakugyan? Attól tartok, nem. Itt, ebben az első emeleti tárgyalóteremben reggelenként Varga Imrét, Halmos! Jánost, Varga Lajost állították az első felvonásban a bírói emelvény elé, a börtönőrök az ő kezükről vették le a kihallgatás időtartamára a bilincseket, de bennük és velük az urhatnámság, a cinkosság és a gyávaság ül a vádlottak -padján. * Ügyész: Maga tudta azt, hogy nem vásároltak nádat? Mire gondolt, ez a pénz hová ment? Halmosi: Nem gondoltam semmire. Ügyész: Nincs olyan kötelessége a főkönyvelőnek, hogy a 135 ezer forintot keresse? ... Mivel tudja megmagyarázni, hogy hagyta nyugodtan, hogy ezt az összeget Varga csak úgy elvigye? Halmosi: Nem mertem neki szólni. Ügyész: Olyan hatalma volt, h»ay félt tőle? Halmosi: Volt olyan hatalma. Bíró: Nem látott összefüggést, hogy felvesz a Varga elszámolásra 200 ezer forintot és közben házat vesz? Halmosi: Nem gondoltam erre. Ügyész: Nem érzi. Halmosi, hogy maga hétezer forintos főkönyvelő volt? Magának hétezer forintot fizetett az a tsz, amely magától joggal elvárta volna, hogy a 200 ezer forintos ügyletet ne tűrje el. Mire várt maga hét hónapig? ... Ha odajött volna 700 tag, akkor mindegyiknek adott volna pénzt? Nem érzi, hosv rosszul járt el? (Szóba kerül egy 20 ezer forintos tétel). Üoyész: Varga mit mondott önnek? Halmosi: Nincs pénze jelenleg. Ügyész: Hát akkor ne építsen nyaralót. Ha maga nem engedi, a Varga nem tud sikkasztani. Bíró: Kérem, Halmosi, ön nem gondolt arra? (Nincs válasz). Ügyész: Milyen' merészséggel vállalta el a tsz .főkönyvelőségét? Csak azért, mert ott sok pénzt lehet keresni? (Ettig elvtárs, a majosi termelőszövetkezet elnöke mint ügyészségi szakértő csüggedten hajtja tenyerébe a fejét: ehhez nem lehet hozzászólni, ez nem lehet igaz. Számok röpködnek a levegőben, 20 ezer forint, 5 ezer forint, 95 ezer forint, 206 ezer forint, kölcsön kérték gépkocsivásárlásra, nyaralóépítésre, erre- arra). * A tárgyalás negyedik, vagy ötödik napján a szünetben megismerkedtem a szakcsi közös gazdaság képviselőjével, aki otthon igazgatósági tag és jószággondozó. Most azonban a bírói emelvény bal oldalán, lent a sértettek padján ül naphosszat, s megrendülve, gondterhelten nézi a vádlottakat. Úristen, hogyan mondja el otthon, Szakoson, hogy Varga Imre, a tsz nyomorúságán élősködve két kézzel szórta a tízezreket, úgy élt, mint a kiskirály. Hogyan mondja el otthon, hogy ennek a „puritán” férfiúnak a közösség pénzéből ötezer forintot, tízezer forintot elvenni any- nyi volt csupán, mint más embernek öt, tíz fillért. Most papos jámborsággal áll a bíró előtt és kenetteljes közönnyel mondogatja, hogy nem emlékszem. Még a szeme se rebben. Egy munkásembernek fél évig kell dolgoznia, hogy tízezer forintot keressen, évekig minden garast a fogához kell vernie, hogy ennyi pénzt összespóroljon. Varga Imre számára a tízezer, a húszezer csip-esup összeg, csak a vállát vonogatja: nem tudom, kérem. Megmondanám, de nem emlékszem. / Némelykor ingerültséget éreztem a hangján, időnként valószínűleg unalmas volt számára, hogy a bíró és az ügyész ilyen nagy feneket kerít a „vacak”, pár ezer forintos tételeknek is. Varga Imre nyugodt, magabiztos. Derűsen mosolyogva fogyasztja el a hazulról kapott tízórait, s az olyan ember benyomását kelti, aki fölötte áll ebben a tárgyalóteremben mindennek és mindenkinek. Attól tartok, egyszer még majd rászól a bíróra: hagyják már abba kérem. Az első felvonás utolsó jelenetében három börtönőrtől körülvéve, hárman ültek a vádlottak padján: Varga Imre, Halmosi János és Varga Lajos. A bíró és az ügyész a krumpli-ügyet „feszegeti”. * Ügyészségi szakértő: Vetőmagnak kellett önöknek a leromlott burgonya? Varga Imre: Igen, vetőmagnak — mondja kihívóan. Bíró: Van még kérdés? Ügyészségi szakértő: (legyint). Nincs. * T öröm a fejem, kire emlékeztet ez az alkalmazkodó, simulékony, már-már kérlekalás- san emberfajta. Tudom már. A negyvenes évek második felében DEFOSZ-funkcionárius koromban találkoztam velük. Gazdászkalap- ban jártak, vámdarálót béreltek, feketéztek, vagy éppen gazdálkodtak bizonyos bérleményeken. Ezenközben ágáltak s nehezítették a népi demokratikus rendszer politikai kibontakozását. Ezeknek az embereknek az volt a filozófiájuk: élni, jól élni, a nyomorultak, ostobák dögöljenek meg. Változnak az_ idők, változnak a módszerek. A bíróság dolga, hogy megállapítsa a vádlottak bűnösségét, vagy bűntelenségét. A tárgyalóteremben tehát a kérdések csupán úgy vetődnek fel, hogy ki milyen mértékben szegte meg törvényeinket. A többi nem érdekes, de a társadalom dolga több ennél. S ha abból az alapállásból nézem a tárgyalás menetét, hogy a társadalom dolga több, akkor el kell jutnom néhány általános érvényű felismerésig. Szerintem például egy bizonyos ponton túl annak már semmi jelentősége, hogy személy szerint milyen minőségben kik manipuláltak. Arra gondolok, hogy Varga Imre nem tsz-elnökként tékozolta a százezreket, megtette volna ezt más vezetői beosztásban is. Itt éles és erőteljes szembenállásról lehet szó. A fordulat előtti évekhez képest annyi csupán a különbség, hogy miután a politikai aknamunka ma már túlságosan kockázatos, egyesek gazdasági téren próbálják megrendíteni az emberek hitét, így próbálnak csüggedést, reménytelenséget kelteni. Tény, hogy egy ilyen nagyarányú bűnügy átmenetileg a dolgozókat megzavarja. Sok olyan emberrel találkoztam ezekben a napokban magam is, akik a szocialista rend tisztaságát féltvén, gondterhelten tették fel a kérdést: hát ennyire gyengék, eny- nyire szájtátiak vagyunk? Amikor csütörtökön délelőtt fél tizenkettőkor a bíró a tárgyalást elnapolta, egy idős kommunistával jöttem le a lépcsőn. „Amit ezek megtehettek, az ránk nézve szégyen” — mondta méregtől kivörösödve, s egyetértettem vele. Hallom, a párttitkárok tanfolyamán az elvtársak közel 40 kérdést tettek fel az előadónak a Varga-ügyről. Elemi erejű a felháborodás. S jogos a felháborodás. Azok az emberek, akik immár negyedszázada önzetlenül építik, erősítik társadalmi rendünket, azok az emberek, akik legfeljebb szívtrombózist szereztek és legfeljebb két ünneplőruha az összes vagyonuk, — mert a keresetből balatoni üdülőre, fényűző életmódra nem telik — azok az emberek, akik ha kell, mindig szorítanak egyet a nadrág- szíjon, nos ezek az emberek joggal követelik: pusztuljanak a paraziták. Mindezt figyelembevéve, ez a bírósági tárgyalás ürügy csupán arra, hogy lássuk: azok most a szocialista rend, a dolgozó nép legádázabb ellenségei, akik elképesztő falánksággal, belülről szeretnék felzabálni a rendszer éltető erejét, a bizalmat. * Kérdés: Nem volt önnek aggálya? Varga Imre: A műszak mondta, ez szükséges, és megvettük. Kérdés: Megvették minden esetben? Nem kérdezték, honnan szerzi ez a Bánfalvi az anyagot? Varga Imre: Mindig megvettük. Kérdés: Bíztatták, hogy hozzon máskor is? Varga Imre: Soha ... (Szóba kerül a trágyaszállítás Dombóvárról Szakosra. Később bizonyos pénzfelvételekről ismét az ügyész kérdez.) Ügyész: Előleget vett fel a tagoknak? Varga Imre: Igen. Ügyész: És nem szőröztek? Varga Imre: Amikor nálam szőröztek, a vizsgálatot mindenesetben leállították. * JJzen a tárgyaláson minden ** együtt van abból, ami ellen úgy kell harcolnunk, hogy ne maradjon meg még az ír- magja sem. A főkönyvelő, gyámoltalanságával nem rokonszen- vet, ellenkezőleg dühödt ellenszenvet vált ki a hallgatóságból, szolgálatkész iskolásfiú magatartásával. Azt a típust testesíti meg, amelyik nem törődik semmivel, mégis el meri vállalni az erejét, a tudását meghaladó beosztást, csupán egyetlen dolog érdekli; hogy neki magának autója, urasan berendezett lakása legyen abból a fizetésből, amiért nem dolgozott meg soha. Terítékre kerül a pitiáner szélhámos is, aki azért szövetkezik Vargával, hogy felesége két és fél évig jogtalanul kapja a szülési segélyt. (Varga utasítására az asszonyt a tsz alkalmazza, az asszony ott szerepel az alkalmazottak listáján, de dolgozni nem kell neki soha.) Hiánycikk a cement. Varga Imre szerez. Még a községi hangosbemondó is bemondja. Mit számít, hogy a cement lopott. Minden van itt, s gyanítom, a manipulációk egy részét nyugodtan írhatjuk a régi mechanizmus számlájára. Sokakkal ellentétben az a véleményem, a visszaélések egy részét Varga Imre az új gazdasági mechanizmusban nem követhetné el. A tárgyalás még tart. Délelőtt kilenc órakor rendszerint azzal kezdődik, hogy feláll a rangidős börtönőr, és jelenti a bírónak, hogy a vádlottakat elővezették. A bíró bejelenti: A megyei bíróság folytatja Varga Imre és társai bűnügyének tárgyalását. Olykor kinézek az ablakon. A téren gyerekek hógolyóznak. A gyávák hamar megfutamodnak. Látom: csak a bátrak tudnak győzni. SZEKULITY PÉTER Épül a megyei művelődési Egész télen át dolgoztak az ép ítőipar szakemberei Szekszárdon, az új megyei művelődési közp ont építésénél. Jelenleg mintegy • ötvenen dolgoznak, főleg belső munkákon. Konrád Menyhért és Bajmóki Vilmos a színpad f eletti álmennyezetet készítik. A hatalmas mozihelyiségben je lenleg az ácsok dolgoznak, készítik az állványzatot. A képen Miszlai János és Barabás András. A külső kép már megszokott, hiszen hónapok óta alig változik, áprilisban rjjszont már helyére kerül az üvegfcurkolat, elnyeri végső formáját, melyhez hasonló nagyságú és megoldású épület még nem épült a városban. Foto: Bakó Jenő,
