Tolna Megyei Népújság, 1969. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

A hét interjúja Bár csökkent a halálos, nőtt a sérüléses balesetek száma Egy mindenkit érdeklő kérdés­sel kerestük fel a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedés­rendészeti osztályának vezetőjét, dr. Balogh István, rendőr alezre­dest. Mindjárt a lényegre térek. La- púnkban már közöltük a tényt: Tolna megye a balesetek növe­kedésében országos második he­lyet „szerezte»’ meg 196S-ban. Kérem: értékelje az 19€7-hez viszonyított növekedést, mondja el, hogy az önök véleménye szerint mi ennek a nem kívá­natos növekedésnek az oka? — Sajnos elöljáróban meg kell jegyezzem, hogy a sérülés nélküli baleseteket is figyelembe véve, az emelkedés még nagyobb. — A balesetek súlyossága sze­rinti kategóriák alakulása eltérést mutat, örvendetes, hogy a halá­los balesetek száma — emellett a növekedés mellett — 8 száza­lékkal csökkent. A súlyos sérülé­ses 22,7 százalékkal, a könnyű sé­rüléses 58,5 százalékkal és a sé­rülés nélküli balesetek száma 58,4 százalékkal emelkedett. — Ha a balesetek alakulásában ok-kutatást végzünk, azt látjuk, hogy a balesetek 45 százaléka a legdurvább szabályszegésekből adódik. Ilyen a gyorshajtás, el­sőbbségi jog meg nem adása, elő­zés feltételeinek hiánya, szabály­talan kanyarodás, a szeszesital­fogyasztás és a szabálytalan vilá­gítás. A balesetek 37 százaléka figyelmetlen, gondatlan vezetésből adódik, amikor a gépjárműveze­tők nem veszik kellően figyelem­be az út-, látási és forgalmi vi­szonyokat. A balesetek többi ré­szét az egyéb kategóriák adják meg. —« A fentieken belül egyes ka­tegóriákkal külön is szeretnék foglalkozni. Például az elsőbb­ségi jog meg nem adása a leg- drasztikusabb szabályszegések egyike. Száma a fő okok között is jelentős, de emelkedési ará­nya az előző évhez viszonyítva is a legmagasabb. Hasonló ará­nyú emelkedés mutatkozik a gyorshajtásból eredő balesetek számában is. Egyes gépkocsiveze­tők a sebesség megszállottjaivá válnak, a technika korlátlan urá­nak érzik magukat. Ez nem egy­szer tragédiához vezet. A legsú­lyosabb balesetek származnak nem egy esetben az előzés felté­teleinek be nem tartásából. A megyei sajtóból a lakosság előtt ismert az a tragikus kimenetelű két baleset, amely 1968. május 17- én Dunaföldvár és Dunakömlőd határában történt, ahol öt ember vesztette életét, kettő súlyosan, kettő pedig könnyebben megsé­rült. Emellett igen jelentős anyagi kár is keletkezett. Mindkét bal­eset azért következett be, mert a gépjárművek vezetői figyelmen kívül hagyták az előzés egyik igen fontos feltételét, a szabad kilá­tást. — Hasonló okok és körülmé­nyek okozzák az egyéb kategó­riák a számszerű növekedést is. Sajnos, egy interjú keretében nem áll módomban valamennyi baleseti okkal részletesen foglal­kozni. Az elmondottakból is meg­állapítható, hogy a balesetek okai szubjektivek, a közlekedő ember­ben keresendők, mert a balesetek zöme. de ezen belül is a legsú­lyosabb kimenetelűek a legdur­vább emberi magatartásokkal a közlekedési szabályok semmibe vé­telével függnek össze. Végül, de nem utolsó sorban a balesetnöve­kedés összefüggésben van az át­menő-forgalom növekedésé'.*el 1 Megyénk területén más me és külföldi gépjárműve’: 19!. esetet, az összbalesetek 2? szá­zalékát okozták. — Tudomásom szerint egyes te­rületeken különösen nőtt a bal­esetek száma. Ha Jól tudom, az AKÖV gépkocsivezetői 1967- hez képest 1968-ban igen sok balesetet okoztak. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy új, gyorsabb kocsikat kaptak. Mi az ön véleménye: valóban az új, gyorsabb kocsik beállítása okozta ezeket a baleseteket? — Valóban, a 11-es AKÖV gép­járműveinek balesetokozása az el­múlt évekhez viszonyítva megnö­vekedett. Ez minket is, de a vál­lalat vezetését is gondolkodóba ejti. — Nézzük először a MÁVAUT- vonalat A korábbi években a ti­pizálás következtében a vállalat­nak az elavult IKARUS—30-as típusú elhasználódott, műszakilag sokszor kifogásolható autóbuszok­kal kellett az utasszállítás igen komoly feladatát megoldani. Ma­guk az autóbusz-vezetők is látták, ismerték ezeket a problémákat, és dicséretükre legyen mondva, egy-két kivételtől eltekintve, ko­molyabb baleset nem volt. A probléma akkor jelentkezett, ami­kor a régi autóbuszokat újakra cserélték ki. Úgy néz ki, hogy felszabadultak a kedélyek. Az ed­digi óvatosságot helyenként vak­merőség váltotta fel. gondolva, hogy az új kocsinál nem lehetnek problémák. Helyenként tapasztal­ható volt gyorshajtás, egyéb fi­gyelmetlenség. amikor bizony az új kocsival is megtörtént a baj. — Az új kocsik beállításával az autóbusz-vezetőknél megmutatko­zó negatív pszichológiai hatás a balesetek számának emelkedésé­ben realizálódott A problémát is­meri a vállalat vezetése is. A meg­tett különböző intézkedésiek re­mélhetőleg majd éreztetik pozitív hatásukat. — Ami a TEFU-vonalat illeti, ot* más a helyzet Az AKÖV egész évben gépkocsivezető-hi­ánnyal küzdött. Ez ' különböző okokra vezethető vissza, melyek­kel én itt nem kívánok foglal­kozni. A nagyfokú gépkocsiveze­tő-hiány tudomásom szerint, több mint 600 munkanap kiesést oko­zott a fuvarozásban. Ennek meg­szüntetése érdekében a vállalat saját költségén megkezdte a gép­kocsivezető-képzést. Ez a mennyi­ségi növekedés azonban a mi­nősé0, rovására ment. A nem megfelelő gyakorlattal rendelke­ző gépkocsivezetők bizony a vál­lalaton belül is —, de a közúti forgalomban még inkább — ko­moly problémát okoznak. Vállala­ton beiül jelenleg is szervezett továbbképzés folyik. A tavasz fo­lyamán egy KRESZ-vetélkedő megtartását tervezzük. A vállalat vezetése nagyon komolyan foglal­kozik mindkét részlegnél a meg­lévő problémák megszüntetésével. Bízunk abban, hogy eredménye­sen. — Évről évre nő a gépjárművek és ezzel együtt a gépjárműve­zetők száma. Tolna megyében milyen mérvű ez a növekedés? Ha már felvetődött ez a kér­dés, akkor választ kérek arra is: a friss jogosítvánnyal ren­delkezők baleseti százaléka ma­gasabb-e, mint azoké, akik már évek óta vezetnek. Ide tartozik még egy kérdés: Mi­kor vezetik be a tesztrendszer« vizsgáztatást? — Ma már nem mondhatjuk, hogy a gépkocsi luxus. A gép­kocsik száma gazdasági ’ehető­ségeinkhez mérten nő, de a nép­gazdaságban betöltött szerepük is egyre jelentősebb. Itt csak utalnék az országgyűlés által is jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepciókban meghatározottakra. — Megyénk területén is évről évre nő a forgalomban levő gép­járművek száma. 1967-hez viszo­nyítva az emelkedés 12 százalé­kot tesz ki Itt szeretném meg­jegyezni azt. hogy a balesetek emelkedésének üteme 1968-ban (47,6 százalék) magasan túlhalad­ta a gépjárművek emelkedési ütemét. — A gépjárművezetők száma is évről évre emelkedik. 1967-hez viszonyítva ez az emelkedés 21 százalékot tesz ki. A gépjármű­vek és a gépjárművézetők szá­mának emelkedési aránya közötti eltérés felveti azt a problémát, hogy mind több és több lesz az olyan gépjárművezetők száma, akik nem vezetnek rendszeresen és az ebből adódó gyakorlatlan­ság a balesetek számának emel­kedésében csapódik le. — Amj az úgynevezett friss jo­gosítvánnyal rendelkezők kérdését illeti, téves az a hiedelem, mit- szerint ezek a gépjárművezetők okozzák a legtöbb problémát. Az eddigi statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy szinte vala­mennyi baleseti okkategóriában a legtöbb balesetet a 2—5 éves gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkezők okozzák. Gyakorlati tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a friss jogosítvánnyal ren­delkezők óvatosabbak, megfontol­tabbak, mert érzik, hogy még nincs megfelelő gyakorlatuk, jár­tasságuk. Ilyenkor még frissen élnek bennük a tanfolyamon ta­nult szabályok. Később ez mind­inkább elhalványul, és amikor már pár ezer kilométert maguk mögött hagytak, bátorodnak, sőt egyesek vakmerők leszhek — párszor tailán büntetlenül meg is sértették a közlekedési szabályo­kat — és ilyenkor következik be a baj. Sajnos, a tapasztalatok bi­zonyítják azt is, hogy sok több éves gyakorlattal rendelkező gép­kocsivezető — aki már jó pár évvei ezelőtt vizsgázott — nem nagyon forgatja a KRESZ-t, so­kan rutinból élnek. — Ami a kérdésnek azt a ré­szét illeti, hogy mikor vezetik be a teszt-rendszerű vizsgáztatást, erre nem tudok választ adni. A gépjárművezetők kiképzésével és vizsgáztatásával a KPM taninté­zetei foglalkoznak. — A beszélgetésből az derül­hetne ki, hogy csak a gépjár- művezetők okoznak balesetet, holott tudjuk: a gyalogosok, a kerékpározók, a lovas kocsik hajtói sem angyalok. Sok egyes vélemények szerint: ártörvé­nyek szigorúan büntetik a gép- járművezetőket, ugyanakkor enyhébben a kerékpárosokat, a lovaskocsi-hajtókat. a gj^alogo- sokat. A gyalogos például ré­szegen is közlekedhet, nem egy­szer látni lovas kocsit a kocsma előtt. Mi az igazság: valóban enyhébben bírálják eí az emlí­tettek szabálytalanságát, való­ban kisebbek a követelmények velük szemben? Ha igen, ak­kor mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy a ke­rékpáros is a lovaskocsi-hajtó is mindenkor,- minden körülmé­nyek között betartsa a KRESZ szabályait, amelyeket az ember védelmére alkottak? — Tévedés volna azt hinni, hogy a közúti forgalomban csak a gépjárművezetőkkel van prob­léma. Sajnos, minden gépjármű­vezető tudja, hogy mit jelent az úttesten fegyelmezetlenül közle­kedő, vagy átszaladó gyalogos, az estií forgalomban a megfelelő vi­lágítás nélkül közlekedő kerék­páros, vagy lovas kocsi. Meg kell azt is mondani, hogy a közleke­désben részt vevőknek ezek a kategóriái azok, amelyek legke­vésbé ismerik a forgalmi szabá­lyokat és a jogpropaganda-elő­adásokba való bevonásuk is a legnehezebb. — Megítélésünk szerint a lo­vas kocsik és kerékpárok száma a közúti forgalomban nem több, mint a korábbi években. Mégis, a balesetokozásuk 1967-hez viszo­nyítva is komoly emelkedést mu­tat. Például a lovas kocsik bal­esetokozása 90,4 százalékkal, a ke­rékpárosoké pedig 33,3 százalék­kal haladta meg az előző évit. Ez a körülmény azzal függ össze, J hogy az egyre sűrűsödő forgalom- iiaai mind nagyobb kockázattal jár a forgalmi szabályok isme­retének hiánya. Azt a szabályta­lan balra kanyarodást, amely gyér forgalom esetén talán kevésbé ve­szélyes, a sűrű forgalomban mind ritkábban lehet baleset nél­kül megúszni. — Annak ellenére, hogy a köz­úti forgalomban a gyalogosok is sok problémát okoznak, mégis a balesetek ilyen nagy számú emel­kedése mellett a gyalogosbalese­tek száma nem haladta meg az előző évit. Ez igen pozitív je­lenség. Persze ez korántsem je­lenti azt, hogy ezen a téren min­den rendben van. Sajnos, a gya­logosok által okozott balesetek ki­menetele, súlyossági foka legtöbb esetben — helyzetüknél fogva — magára a gyalogosra súlyos, vagy tragikus kimenetellel végződik. — Ami azt a kérdést illeti, hogy a gyalogost, kerékpárost, vagy a lovas kocsi hajtóját a tör­vény enyhébben bünteti, ezt nem lehet így meghatározni. E kate­góriákba tartozó közlekedők sza­bálytalan magatartásából eredő balesetek esetén — kivéve a gya­logost — a törvény nem tesz kü­lönbséget és hasonló szigorral lép fel minden járművezetővel szem­ben. Az igaz, hogy a gyalogost foglalkozási szabályok nem kö­tik, de amennyiben szabálytalan magatartásából olyan helyzetet teremt, hogy valaki sérülést' szen­ved, ő is a törvényben meghatá­rozott felelősséggel tartozik. — Milyen típusú balesetek vol­tak Tolna megyében az elmúlt évben, értékelték-e ezeket, és mit tettek, illetve tesznek a feltárt baleseti okok csökken­tése, illetve megszüntetése ér­dekében? — Már az első kérdésnél utal­tam arra, hogy a balesetek elem­zése azt mutatja, hogy azok zö­mét a legdurvább szabályszegé­sek idézik elő. Ennek alapján adódik a feladat is: ezeket az okokat megszüntetni, vagy leg­alábbis csökkenteni. Mi a ma­gunk részéről — jogszabály adta lehetőségek keretein belül felvi­lágosító, nevelő munkával, figyel­meztetéssel, ha indokolt, bírságo­lással, vagy feljelentéssel igyek­szünk ezeket a legdurvább és balesetileg legveszélyesebb sza­bálysértéseket csökkenteni. — Véleményem szerint nagyon irreális lenne egy olyan állás­pont, hogy csak rendőri ellen­őrzéssel minden megoldható. E munkában igen komoly segítséget nyújtanak a számunkra az önkén­tes rendőr elvtársak, akiknek száma többszörösen meghaladja a rendőrök létszámát, de ez is kevés. Nem megoldható az, hogy minden gépjárművezető mellé te­gyünk egy valamilyen társadalmi állású ellenőrt. — A megoldás kulcsa csak egy lehet. A társadalom valamennyi tagja — munkakörre és beosztás­ra való tekintet nélkül — érez- zen felelősséget azért a rengeteg emberi és anyagi áldozatért, amit a közúti balesetek okoznak. Ezen túlmenően mindenki tegyen is va­lamit a közúti fegyelem megszi­lárdítása érdekében, mert ez köz­ügy. — Mi a lehetőségeink határán belül, — ha nem is mindig olyan eredménnyel, mint ahogy , szeret­nénk — mindent megteszünk. Megfelelő szakemberek bevoná­sával keressük, kutatjuk a bal­esetet előidéző okokat. Ahol ez indokolt, forgalomszervezéssel, lé­tesítmények eltávolításával, áthe­lyezésével, segítjük a forgalmat. Komoly erőfeszítések történnek illetékes hatóságok részéről a közutak állapotának jobbá, kor­szerűbbé tétele érdekében is. Persze az anyagi források vége­sek. Úgy gondolom, nem minden az anyagi ráfordításokon múlik. Fegyelmezettebben, ha kell ud­variasabban, nagyobb felelősség­gel közlekedve a balesetek szá­ma megítélésem szerint csökkent­hető, főleg akkor, ha mindenki­vel meg tudjuk értetni, hogy ez nemcsak a rendőrségnek érdeke, hanem össztársadalmi érdek. — A balesetek megelőzése igen fontos feladat. A közmondás azt tartja: „Más kárán tanul az okos.' Sok igazság vau ebben a közmondásban. Mit tesznek an­nak érdekében, hogy valóban ta­nulhassanak a gépjárművezetők a mások által elkövetett hibák­ból? Véleményem szerint a köz­lekedési propagandában, abban, hogy sokan megismerjék és érté­keljék a mások által elkövetett hibát, sokat segíthet a sajtó, hisz csak a Tolna megyei Népújságot, naponta mintegy hetvenezer em­ber olvassa. Mi szívesen felajánl­juk a segítséget. — Igen nagy jelentőséget tu- lajdonítunk a megelőzésben a propagandamunkának. Ennél a kérdésnél ismét az vetődik fel,- hogy a közlekedésrendészet egye­dül ezt a feladatot képtelen meg­oldani. Ehhez a munkához is igen komoly segítséget nyújtanak az önkéntes rendőri állomány tag­jai, akik megfelelő szakképzett­séggel, igen jó elismerést érdemlő munkát végeznek. Nagy segítséget jelent a Megyei Közúti Baleset- elhárítási Tanács, és a TIT, a megyei tanács művelődésügyi osztálya közreműködése is. Csak: ilyen összefogással tudtuk elérni 1969-ben azt, hogy közel 50 na­gyobb községben négy előadásból álló előadássorozatokat szervez­tünk. Ezenkívül számos úgyne­vezett egyedi előadást is tartot­tunk. Az ősz folyamán a TIT közreműködésével Szekszárdon hat előadásból álló közlekedési szabadegyetemet indítottunk be, melynek előadássorozatai még tartanak. így az elmúlt év fo­lyamán közel 500 előadást és film­vetítést tartottunk, ahol körül­belül 28 ezren vették részt. — Nagyon jő kezdeményezés- . nek tartom a TIT és a Talajerő­ga.zdálkodási Vállalat között kö­tött szerződést, melynek értel­mében a különböző témákból — köztük közlekedési szabályokból is — a TIT vállalta az előadások megszervezését és megfelelő szakképzettségű előadók bevoná­sával az előadások megtartását. Nagyon hasznosnak tartanám, ha több vállalat, intézmény is kö­vetné ezt a példát. — Ezekben az előadásokban a jogszabályok ismertetése mellett megfelelő lehetőség van arra is, hogy a különböző megtörtént ese­ményekből vett példákon keresz­tül a gépjárművezetők valóban más kárán tanuljanak. — Ami a sajtó ilyen irányú segítségét jlleti, véleményem sze­rint nem használtunk ki minden, lehetőséget. A naponta megtör­tént balesetek eseményszerű köz­lése nem szolgálja megfelelően ezt a célt. Helyes volna rendsze­resen vagy esetenként egv-egy közlekedési baleset értékelései, elemzését, az okok mélyreható feltárásával megjelentetni az új­ságban. Ehhez persze szükség van a sajtónál dolgozó elvtársak köz­reműködésére.. segítségére. A fel­ajánlott segítséget itt mindjárt köszönettel fogadom. A közleke­dési szabályok jobb megismerései szolgálja a napokban a sajtóban megjelenő KRESZ-lottó beindítá­sa is, ahol az elért eredményes- alapján értékes tárgyjutalmak ke­rülnek kiadásra. E munkában már eddig is komoly segítséget 1 toptunk az elvtársoktól és erre a jövőben is számítunk. — Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy bizony megyénkben a közúti fegyelem terén nincs minden rendben. Egyes emberek figyelmetlensége, gondatlansága — nem egy esetben agresszivitá­sa — sok emberi és anyagi áldo­zatot követel. Ennek csökkentésé' érdekében kifejtett tevékenysé­günk csak úgy lesz eredményes, ha a társadalom mind nagyobb rétegét fel tudjuk sorakoztatni. Szeretném remélni, hogy’ ez az interjú is egy lépési jelent ezen az úton. I — Köszönjük a beszélgetést 1: ezredes eJvtárs I SZAUAI JÁNOS Népújság 5 1969. február 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom