Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

r TOLNA MEGYEI* «LAG HKKE7A8NU. EGYES ÜUETBC. NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEi TANÁCS LAPJA XIX. évfolyam.. 11. szám Ara: so fillér Szerda, 1969. január 15. Satalov alezredessel Föld körüli pályán a Szojuz-4 MAI SZAMUNKBAN: Lesz elegendő hűtőgép, olaj kályha és gáztűzhely .1. o. Zárt ajtók Pusztahencsén 7. a. Kedden, magyar idő szerint 8 óra 39 perckor egy nagy tel­jesítményű hordozórakéta se­gítségével a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Szojuz—1 jelzésű űrhajót. Az űrhajó vezetője Vlagyimir Sa­talov alezredes. A Szojuz—4 pályájának adatai megközelítik az előre kiszámított adatokat: keringési idő 88,25 pere, a Föld felületétől számított legnagyobb eltávolodása 225 kilométer, leg­kisebb eltávolodása 173 kilo­méter, a pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt haj­lásszöge 51 fok 40 perc. Az űrhajóval megbízható két­oldalú rádiókapcsolat létesült. Satalov űrhajós jelentése és a telemetrikus mérések adatai szerint az űrhajós kitűnően ér­zi magát. A Szojuz—4 beren­dezései kifogástalanul működ­nek, az űrhajó kabinjában a légnyomást és a hőmérsékletet a megfelelő értékeken tartják. Vlagyimir Satalov alezredes, alá egy hónappal ezelőtt töltötte be 41. életévét, 1963 januárjában került az űrhajósok egységéhez. Ebben az időben Valerij Bikovsz- kij és Valentyina Tyereskova ké­szülődött útjára a Vasatok—5, illetve Vosztok—6 űrhajókon, amelyeket ugyanazon év júliusá­ban bocsátottak fel. Satalov volt a tartalék űrpilóta 1968 októbe­rében Georgij Beregovoj négy­napos Föld körüli űrrepülése ide­jén. Vlagyimir Satalov 1953-ban kezdte meg tanulmányait a moszkvai katonai repülőakadémi­án, s ugyanebben az évben az SZKP tagja lett. Az akadémia elvégzése után először repülőraj­parancsnok, majd egy vadászre­pülő ezred parancsnokhelyettese lett. A .katonai repülők körében alapos tudásával és erős akara­tával szerzett tekintélyt. Mielőtt az űrhajósok csoportjához került pilótá-főfelügyelő lett. Satalov az észak-kazahsztáni Petropavlovszk városban szüle­tett vasutascsaládból. Kétéves volt, amikor családja Leningrád- ba költözött, apja, a 78 éves Alexandr Satalov és édesanyja, a 68 éves Zoja Satalova most is ebben a városban élnek nyugdí­jasokként. Az űrpilóta felesége — Muza Ionova — kandidátus, a mezőgazdaságügyi minisztérium­ban dolgozik. Két gyermekük van: a 16 éves Igor és a 10 éves Jelena. Vlagyimir Satalov, a Szojuz—4 űrhajó parancsnoka az űrhajó felbocsátása előtt kijelentette: „Kedves elvtársak és barátaim! Két hónap telt el azóta, hogy elvtársam és barátom, Georgij Tyimofejevics Beregovoj négyna­pos űrrepülést hajtott végre a Szojuz—-3 fedélzetén. Nagy biza­lom jele, hogy folytathatom a nevezetes Szojuz űrhajó kísér­leteit. A kozmikus messzeségek­Borisz Jegorovval a fedélzetén, s a világűrbe történt első kilépés, amelyet 1965 márciusában hajtott végre Alekszej Leonov. Vlagyimir Satalov startja két és fél hónappal követte Georgij Beregovoj négynapos űrrepülését. Beregovoj útjának legfontosabb eredménye az volt, hogy kidol­gozta az űrhajóval való többszöri manőverezés folyamatait a kü­lönböző tájékozódási és irányító rendszerek segítségével. Az 1969-es esztendő rendkívül mozgalmas hetekkel kezdődött a szovjet űrkutatás számára. Ja­nuár első két hetében két bolygó­közi automatikus űrállomást bo­csátottak fel a Vénusz irányába, amelyek májusban érik el célju­kat. Kedden pedig felbocsátották a Szojuz—4 űrhajót. Mit mond a tudás? A Szojuz—4 űrhajó felbocsátá­sa alkalmából Oleg Gazenko, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának levelező tagja nyi­latkozatában hangsúlyozta: a Szovjetunió legújabb űresemé­nye, amely újabb lépés a világ­űr meghódításában, folytatása, de nem ismétlése a korábbi programoknak. Minden ilyen kí­sérlet — húzta alá a neves tu­dós —új, vagy tökéletesített berendezés kipróbálásával jár együtt. Pillanatra sem szabad meg­feledkezni annak a tudományos munkának jelentőségéről, ame­lyet a kozmonauta végez „dol­gozószobájában”, az űrkabinban. Ez a tudományos „apró munka”, nem olyan látványos, mint ma­ga a repülés, de az űrrepülésnek éppen ezek a tudományos vo­natkozások jelentik igazi célját, ezek nyitnak újabb ablakokat a világűrbe. Gazenko felhívta a figyelmet arra: milyen grandiózusnak kell lennie egy olyan ország tudomá­nyos, műszaki és ipari potenciál­jának, amely rendkívül rövid idő leforgása alatt, úgyszólván napok alatt olyan kísérleteket tudott elvégezni, mint a szuper­szonikus utasszállító gigász, a TU—144-es próbaútja, a Vénusz —5 és a Vénusz—6 felbocsátása, most pedig a kozmonauta ve­zette Szojuz—4 űrrepülése. Vlagyimir Kovanov, a Szov­jetunió Orvostudományi Akadé­miájának alelnöke kiemelte az orvostudomány hozzájárulását az űrrepülések sikeréhez. Mint rá­mutatott, rendkívül sok függ az űrhajós egészségi állapotától. Már jóval a rajt előtt, a földön ugyan, de mesterségesen terem­tett „kozmikus viszonyok” köze­pette vizsgálták az űrhajós ideg- rendszerét, lélektani felkészült­ségét, s csak ezután kerülhetett sor az indulásra. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy 3 felkészülés (Folytatás a 2. oldalon.) Vlagyimir Satalov, a Szovjetunióban fellőtt Szojuz—4 űr­hajó pilótája. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) I Szoiuz- 4 («Irtatja fiiját A Szojuz—4 űrhajó folytatja repülését. Mialatt az űrhajó fel­szállt és rátért pályájára, biz­tonságos rádiókapcsolatot létesí­tettek Satalov alezredes űrpiló­tával. Satalov jelentette, hogy a felszállást és a pályára térést jól elviselte, az űrhajó berendezései kifogástalanul működnek. Az űrhajó pályára térése után kapott közlések szerint Satalov megkezdte űrrepülési program­jának teljesítését. Kézi berende­zés segítségével elvégezte az űr­hajó tájolását a Napra. Satalov kitűnően érzi magát. Az útja so­rán létesített rádiókapcsolatok útján küldött jelentése, valamint a telemetrikus mérések adatai szerint az űrhajó berendezései kifogástalanul működnek. Az űr­hajós állapotát és tevékenységét televízió útján figyelemmel kí­sérik. Az űrhajóról a Földre ér­kező képek jó minőségűek. A moszkvai központi televízió közvetítést adott a Szojuz—4 el­indulásáról. A Szojuz—4 űrhajó folytatja útját. B smjet űrhajósok sikerei Jurij Gagarin szovjet űrhajós 1961. április 12-én megnyitotta a pilóta által irányított űrrepülé­sek korszakát. Az azóta eltelt nyolc évben a szovjet űrhajósok több száz órát töltöttek Föld, kö­rüli pályán és több tízmillió ki­lométert tettek meg. A szovjet űrprogram krónikájának legki­emelkedőbb fejezetei közé tarto­zik az első csoportos űrrepülés, amelyet Pavel Popovics és And­rian Nyikolajev hajtott végre 1962 augusztusában a Vosztok—3 és Vosztok—4 űrhajókon, Valen­tyina Nyikolajeva Tyereskova, az első női űrpilóta útja 1963 júniu­sában, az első többszemélyes Voszhod űrhajó repülése 1964 ok­tóberében Vlagyimir Komarovval, Konsztantyin Feoktyisztovval és Ez történt Mint már közismert a DNFF erői hétfőn hajnalban nagy sikerű támadást hajtottak végre az ame­rikaiak egyik legjobban őrzött dél-vietnami bázisa, a Can Tho-i repülőtér ellen. 18 katonai heli­koptert megsemmisítettek, illetve megrongáltak, az okozott kár legalább ötmillió dollár. Alig rö­pítették világgá a hírt a távirati irodák, máris megismételhették: keddre virradóra a szabadság- harcosok újabb, hasonló csapást mértek Can Tho-ra. A nemzetközi diplomáciában tovább gyűrűzik annak a svéd bejelentésnek a híre, amely sze­rint Stockholm elismerte a Viet­nami Demokratikus Köztársasá­got. Most megérkezett a legérde- keltebb, Hanoi reagálása i*s. A Nhan Dán című lap első oldalán kommentálja a fontos eseményt. Emlékeztet arra, hogy a svéd nép és kormánya az utóbbi idő­ben mind hatékonyabban állt ki a vietnami nép igazságos ügye mellett, ami komoly politikai se­gítséget jelentett. A svéd lépés kezdete lehet egy olyan dip­lomáciai-politikai folyamat­nak, amely több más, az amerikaiak vietnami agresz- szióját elítélő kormányt is magával ragadhat — hangsúlyozza a lap és ez a megállapítása tökéletesen egybe­vág a nyugati kommentátorok véleményével. A Nhan Dán sze­rint nehéz volna még megálla­pítani, melyik tőkés ország kö­veti elsőnek a svéd példát, de bizonyos érdekes tényekre emlé­keztet: a VDK prágai, illetőleg budapesti nagykövete tavaly „in­formatív úton járt Rómában és Bécsben”, ezenkívül Svájc és Norvégia ugyancsak tájékozódó látogatásra küldte Hanoiba pe­kingi diplomáciai képviselőjét. Libanonban változatlanul tart az immár egyhetes belpolitikai válság, amit a Bejrút elleni iz­raeli támadás robbantott ki. Ka­rami, a Helou elnök által kijelölt miniszterelnök a különböző val­lási és nemzetiségi csoportok vé­leménykülönbsége miatt egyelőre nem tudta megalakítani az általa tervezett „nemzeti egységkor­mányt”. Libanon helyzetét azon­ban kétségtelenül komolyan meg­erősítették a legutóbbi párizsi lé­pések: 1. De Gaulle-nak az izraeli fegyverembargóval kapcsolatos bejelentése és 2. a francia elnök megbízottjának bejrúti látogatása, amelynek során Franciaország — esetleges agresszió bekövetkezté­vel — támogatásáról biztosítja Li­banont. Richard Nixon, a megválasztott amerikai elnök sorra jelenti be fontos hazai és diplomáciai po­zíciók új birtokosainak nevét. A legújabb jelentések szerint a ja­nuár 20-án hivatalba lépő elnök ismét fontos posztot töltött be: Jacob B. Beam személyében kinevezte az Egyesült Álla­mok új moszkvai nagykövetét. Az 50 éves Beam nagy tapasz­talatokkal rendelkező diplomata, aki már régebben fontos kelet­európai beosztásokban dolgozott. 1957-től 1962-ig Washington var­sói nagykövete volt és ebben a minőségében ő vezette a Kínával folytatott nagyköveti szintű tár­gyalásokat. Beam, akinek a nevét az elkövetkező időkben nyilván gyakran látjuk majd a világsaj­tó hasábjain, jelenleg az Egyesült Államok prágai nagykövete. be indulva biztosítom az SZKP Központi Bizottságát és a szovjet • kormányt, hogy minden erőmet és tudásomat az elém állított fel­adatok teljesítésének szentelem. Viszontlátásra, kedves barátaim!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom