Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

— A Szaika partizánjai bevetési gyakorlaton* (A szerző felvétele.) A Jordán folyónál „A Jordán folyónál ismét tűz- párbaj volt az izraeli és a Jor­dániái katonaság között.. Hányszor olvastam e hírt az új­ságokban. s most a jordán ki­rályi hadsereg egyik tisztjétől hallom ugyanezt. Számára meg­szokott a hír, amit reggel ve­tett papírra az éjszaka történ­tekről készített jelentésében. A Jordán folyó partján, a meder­be zuhant Husszein-híd elé ra­kott homokzsákoknál, kőhajítás- nyira az izraeli gépfegyverállás­tól, a rommá ágyúzott vámház­hoz húzódva hallgatni a tűzpár- bajról szóló beszámolót — ez a rideg valóság az újságíró szá­mára. Az éjszakai tűz után — Éjszaka három órán keresz­tül szóltak a gépfegyverek. Az innenső parton az izraeliek fel­gyújtották a száraz füvet — mondja a piros sapkás jordán tiszt. Az alig tíz-tizenöt méter szé­les és itt, Jerikó közelében leg­feljebb vállmagasságig érő Jor­dán folyó innenső partja fekete lett az éjszakai tűztől. Odaát nyilván azt gyanították, ,hogy valamelyik palesztínai ellenállási szervezet partizánjai átkelést kí­sérelnek meg az izraeliek meg­szállta területre — ezért fényszó­róztak, majd foszforos lövedé­kekkel felgyújtották a füvet. Ez éjszaka történt, de most már délelőtt tizenegyet mutat az óra. A folyóba zuhant Husszein- híd mellett utászok építette vas­szerkezet ível át a Jordánon. Ideát néhány sötétkék ruhás Jor­dániái biztonsági rendőr és két katona áll őrséget. Tőlünk alig húsz méterre, a híd másik olda­lán, izraeli katonai rendőrök — sisakjukon MP felirat — és két önkéntes látja el a szolgálatot, hátrább, a dombtetőn légvédelmi gépfegyverfészkekből figyelnek ránk. Időnként engedélyezik az átke­lést ezen az ideiglenes hídalkot- mányon. A Vöröskereszt járta ki, hogy az izraeli megszállás alá került „Nyugati Part” — így ne­vezik a Jordán folyótól nvugatra fekvő területet — arab lakói át­jöhessenek Jordániába menekült rokonaikhoz. Még két másik híd vezet át a Jordánon, s ezeken ér­kezik naponta néhány tucat te­hergépkocsival narancs és zöld­ség a termékeny megszállít terü­letekről. A hídon át Az izraeliek többször lezárták a hidakat, (legutóbb december­ben), azt állítván, hogy visszafe­lé az utasok között a Fatah és más arab ellenállási szervezetek tagjai szivárognak a megszállt területekre, robbanóanyagot és röplapokat szállítanak. — Igaz ez? — kérdezzük a jordán tiszttől. A kérdésre az ammani információs minisztéri­umból velünk érkezett kísérő vá­laszol néhány perccel később, amikor a Husezein-hídtól a Jor­dán keleti partja közelében fek­vő Karamá városkába indulunk. Az útelágazásnál lombbal álcá­zott légvédelmi gépágyú, az utat szegélyező bozótosban jól elrej­tett gépfegyverállások. — Arról persze nem beszél­nek az izraeliek, hogy ők mire használták fel a Jordánon át­ívelő hidakat — mondja kísé­rőm. — 1968. márciusában, tehát nyolc hónappal a fegyverszünet életbe lépte után, a hidakon iz­raeli tankok törtek be Jordániá­ba és repülőgépek támogatásával teljesen szétrombolták Karamá városát. A Husszein-hídon tizen­egy tankkal jöttek át, egy tábor­nok ült a parancsnoki páncélos­ban ... A mieink nem támadtak rögtön, hagyták, hogy a tankok bejöjjenek abba a szűk völgy­katlanba ... Néhány perc alatt elérjük Ka- ramát. Neve bejárta a világot. A júniusi háború előtt 60 ezer lakosa volt., s közelében tízezrek laktak egy menekülttáborban. Most mindkettő néptelen. Egyet­len ép ház sem maradt. Az is­kolaudvaron kiégett konzervdo­bozok halmaza. A fekete bádog­hordócskákon angol nyelvű fel­irat: „Az amerikai nép ajándéka’'. — A megszállók elől menekült gyermekeknek érkezett, de to­vábbűzték őket az amerikai gyártmányú tankokkal támadó izraeliek. A jordán tiszt szavait csend fo- gíadja. Azután a közelben kele­pélni kezd egy géppisztoly. A Fatah egyik kommandójának le­gényei gyakorolnak, vagy egy­szerűen verebekre lőnek, hogy megtörjék a csendet. Hamarosan találkozunk velük az egyik romházban. Teával kí­nálnak. Velünk érkezett egy ame­rikai újságírónő is. — Látod, nekünk tejport küld az Egyesült Államok, az izraeli­eknek pedig Phantom-vadászgé- peket! Te kinek az oldalán állsz? — Az igazság mellett vagyok! A terepruhás partizánok gúnyo­san nevetnek. Igazság!? Kié lehet az igazság itt, Karamában, a szétrombolt városban? Járőr indul a folyó félé. A töb­biek pihenésre térnek. Éjszaka ismét bevetésre mennek, átgá­zolva a Jordán sekély vizében,.. Agyuk, repülőgépek, partizánok Másnap északra megyünk, ír­bed közeliébe, ahol az iraki csa­patok állomásoznak. A Szaika Palesztinái partizánmozgalom fő- parancsnoka, Abud Muramá, az egyik alakulathoz kalauzol ben­nünket Sárral terepszínűre ma- szatolt Mercedest kapunk, gép- pisztolyos partizánkiséretet A Jordán összeszűkült völgyében a folyó két oldalán húzódnak a lö­vészárkok. A romos partmenti falvak néptelenül tekintenek az ellenség felé. Nappal az ágyúké, aknavetőké és az izraeli repülőgépeké a szó... Jordánia légiereje elpusztult a júniusi háborúban. Légvédelmét Amman körül összpontosította. Itt, írbed közelében, a magasból zavartalanul irányíthatják tüzér­ségüket a Jordániái célpontokra. Alkonyaikor azonban a folyótól húzódnak vissza a hegyekbe és a dombtetőkre az izraeli katonák. Csak páncélos járőreik maradnak hátra és reflektorokkal világít­ják meg a feltételezett átkelőhe­lyeket. És az arab ellenállási szer­vezetek katonái minden éjszaka, több tucat csoportban, átkelnek á „Nyugati Partra”... Este ocfaátról tüzet zúdítanak a Jordániái állásokra — de a lö­vészárkok üresek. A katonák és azok az arab parasztok, akik nap­pal visszatérnek megművelni a folyóparton fekvő földjeiket mind az országúton találhatók, Ko­csinknak állandóan fékezni kell. Lámpát nem használhatunk, mert a túlsó partról könnyen megcé­lozhatnának bennünket, s olykor az izraeli kommandók is átjön­nek megtorló-akciókra. Sietnünk kell. Este hat óra van, de a nap már ötkor lebukott a hegyeken túl. El kell hagynunk a front­övezetet, éjs2Íakára nem garan­tálják biztonságunkat — amely nappal is veszélyben volt a Jor­dán völgyében. Ilyen ez a háború, amely tűzszünettel nem ért véget... Sebes Tibor _ Megyek, és körülnézek Elktonbajt! * mondta Hens-" ley ellenkezést nem tűrő hangon, Hol van Fred Katzer? Lucy Dale is ezt kérdezte. Lucy Dale vénkisasszony bizonyos anyai érzelmekkel viseltetett Katzer iránt. Kisegített a patikában, ve­zette a patika üzleti könyveit, ha kellett, gyógyszert is ké­szített, s általában Katzer teljes bizalmát élvezte olyannyira, hogy felhatalmazása volt a patika bankfolyószámlájával is rendelkezni. Ezen a reggelen, december 9-én, mint minden reggel, 9 arakor kinyitotta a patikát. Rendszerint negyed órával ké­sőbb a főnöke is meg szokott érkezni. Ezen a napon hiába várt rá, pedig éppen az előző na­pon azt mondta, rögtön nyitás után leltározni kezdenek. Lucy Dala fél tizenegy óráig tett-vett a patikában. Ki­szolgálta a kevés vevőt, de akkor türelmét vesztette, és fel­hívta Katzerék lakását. — 109 — Senki sem jelentkezett. Miért nem jelentkezik senki? — kérdezte magától Lucy. — Hiszen Nelly mindig otthon szokott lenni. Lehetsé­ges, hogy Katzer éppen úton van a patika felé és NeUyt is magával hozza... ? Néhány perccel később eszébe jutott, hogy Katzerék elő­ző este Waynesboroba utaztak, Fred húgának meglátogatásá­ra. Lehetséges, hogy ott maradtak éjszakára, csak/elfelejtet­tek szólni róla? Felhívta Katzer húgát, s megtudta tőle, hogy Katzerék késő este hazaindultak kocsijukon. Lucy most már végképp nyugtalan volt. Nem várta be a déli szünetet, már tizenegy órakor bezárta a patikát, és elindult Katzerék lakására. Ott először is megállapította, hogy a redőnyök még le vannak eresztve, s Katzer kocsija a ház előtt áll. Miért nem a garázsban? Egyre titokzatosabbnak, rejté­lyesebbnek látta a helyzetet. Becsöngetett, de senki sem jelentkezett. Megnyomta a kilincset — az ajtó belülről el volt reteszelve. Körüljárta a házat, s megállapította, hogy a hátsó ajtó, a verandán, szintén csukva van. Átment a szomszédhoz, hátha tud valamit Katzerékról, de ő sem tudott felvilágosítást adni. Lucy Dale engedélyt kért, hogy igénybe vehesse telefonját, és sorra felhívta Kat­zerék ismerőseit. Mindenkitől, akit felhívott, azt a választ kapta, hogy az előző nap óta nem látták sem a gyógyszerészt, sem a feleségét. , Végül felhívta a seriffet, — Történt-e az éjszaka szerencsétlenség a Waynesboro felé vezető úton? — kérdezte tőle. — Nem! — válaszolta a seriff. — Legalábbis eddig még nem kaptam jelentést. Miért érdekli? — Mert Fred Katzernek és feleségének nyoma veszett, amióta tegnap késő este elhagyták Waynesborót. — 110 — A seriff megígérte, hogy intézkedni fog. Hamarosan az egész városka értesült a gyógyszerész há­zaspár eltűnésérőL Elkton tikipus amerikai kisváros. Polgárai nyáron gyü­mölcstermesztéssel foglalkoznak, télen nem csinálnak sem­mit, van idejük elmélkedni a dolgokon. Éppen ezért furcsa, hogy senki sem hozta kapcsolatba Katzerék eltűnését a fe- gyenckitöréssel, hplott a lapok részletesen beszámoltak róla hasonlóképpen a rádió és a televízió is. Lucy Dale visszament a patikába, "hogy ott várj* be a seriff értesítését. Aznap a szokottnál is nagyobb volt a forgalom. Sok kí­váncsi ment el a patikába, hogy részleteket halljon a házas­pár eltűnéséről és Lucyval elcsevegjen az esetről. Délután három óra tájban, amikor kissé alábbhagyott a forgalom, egy ismeretlen ember lépett a patikába. Vizsgálód­va körüljáratta a szemét, aztán egy csomag köhögés elleni cukorkát kért. Gyorsan beszédre bírta a fecsegő természetű Lucyt, s né­hány ügyes kérdéssel azt is kivette belőle, hogy a gyógy­szerész eltűnt, s a seriff már intézkedett felkutatására. — Igazán nincs fogalma arról, hogy hol lehet Katzer? — kérdezte az idegen. — Oh, hát ismeri? — Nem. Miért gondolja, hogy ismerem? — Mert a nevét említette. — Mi ebben a különös? Hiszen öntől tudtam meg. Lucy Dale határozottan tagadóan rázta a fejét. — Egészen biztos vagyok, hogy nem említettem a nevét. — Akkor bizonyára máshol hallottam — vetette oda könnyedén az idegen. — Talán az autóm rádiójából. Lehet­séges, hogy rádió útján is keresik. Lucy bólintott. — Velem is megtörtént már ilyesmi. Az ember kimond egy nevet, s nem tudja, hol és milyen összefüggésben hal­lotta. .. — 111 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom