Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

Napirenden 1969: a gyermeki jogok éve Merre fordul 111 Jancsi sorsa? Szenvedélyes vitával kezdték a napot az asszonyok.' A Hámán Katóról elnevezett szocialista bri­gád röpgyűlésen tárgyalta meg a váratlan eseményt: Jancsit, „fogadott gyermeküket” vissza­adták az apjának. — Micsoda apa ez? Tizennégy esztendőn át nem tudta, hogy kötelezettségei vannak a fiával szemben? — Most jelentkezik, amikor már félig felnőtt a gyerek... — A nagybeteg nagymamá­nak megszakad a szíve, ha ne­veltjének, Jancsinak 'abba kell hagyni a tanulást. — Dehát megmondta a gyerek, hogy ő nem megy el az apja új családjához. Minek erőltetik? Végül aztán az őcsényi Kos­suth Tsz asszonybrigádj* így döntött: „A brigád nem hagyja sorsára Jancsit. Ha másként nem megy, továbbra is mi vál­lalunk mindent, a költségekkel együtt”. Kiss Jánosné brigadé- ros megbeszélte társaival, nem szükséges mindenkinek beutazni Szekszárdra. Hárman jöttek A tsz párttitkára, az asszonybrigád vezetője éts Ili Jancsi, hogy kö­zösen ki tudakolják, mit lehet tenni. Jelentkezett az apa A riadalmat a megyei tanács igazgatása osztályától érkezett, december 23-i keltezésű határo­zat okozta. Benne a döntés, hogy a korábbi határozattal ellentét­ben, Ili János állami gondozásba vételét mgszüntetik. Hl Jancsi­ról ezentúl az időközben jelent­kezett, vér szerinti apa fog gon­doskodni. A tizenöt éves Hl János első éves gimnazista, csak a tanév megkezdése után került a bony­hádi Vörösmarty-kollégiumba. Tanul szorgalmasain. Mióta ott van, írt egy levelet a gyámható­sághoz, melyben megírta, hogy továbbra is állami gondozásban kíván maradni. Vele nem be­széltek a megváltozott körülmé­nyek között. Mérlegeltek, majd döntöttek és kiadták a meglepe­téssel szolgáló határozatot. Most nyugtalan, más döntést szeretne. — Amikor elmentem apámék- hoz Pécsre, többször is éreztem náluk, hogy nekem ők soha­sem lesznek a családom. Először, másodszor és harmadszor is rosz- szul fogadtak. Azon veszekedtek egymással, hogy minek íb kel­A termelőszövetkezeti mozga­lom második évtizedének a kü­szöbén jelentős fiatalodási folya­mat figyelhető meg a paksi já­rás közös gazdaságaiban. A gaz­daságpolitikai intézkedések ha­tására két évvel ezelőtt a kaj- dacsi tsz-t érte az első nagy visz- szaáramlási hullám. Azóta száz­nál több eljáró dolgozó kérte fel­vételét azzal a szándékkal, hogy a termelőszövetkezetben tagként akar dolgozni. A szociális és tár­sadalmi juttatások bővülése a fiatalok érdeklődését is fokozot­tabban felkeltette a közös mun­ka iránt. A járási tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osz­tályán érdekes és szemléltető ada­tok bizonyítják a gazdaságok fia- talodását. 1965-ben a paksi járás termelőszövetkezeteiben mindösz- sze 81 húsz év alatti tag dolgo­zott. 1968-ban év végéig számuk 270-re nőtt Ma már valóban ott Az idén lesz tíz éve annak, hogy az ENSZ közgyűlése elfogadta a világszervezet egyik jelentős alapokmányát, a gyermekek jo­gairól szóló nyilatkozatot. A 10. évforduló alkalmából a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség égi­sze alatt tevékenykedő gyermek- mozgalmak nemzetközi vezető szer­ve — a CÍME A — az 19$9-jes esz­tendőt a gyermeki jogok évének nyilvánította. A szervezet elnök­sége a közelmúltban Berlinben, az NDK fővárosában tartott ki­bővített ülésén felhívást fogadott el. A felhívás a szülőkhöz, az if­júsági vezetőkhöz és a pedagó­gusokhoz fordul, hogy az új esz­tendőben szerte a világon vessék latba minden erejüket a gyerme­kek jogainak érvényesítéséért és védelméért. A CIMEA elhatá­rozta azt is, hogy az idén meg­rendezi a gyermekek jogaival foglalkozó nemzetközi konferen­ciát, továbbá központi úttörő­tábort szervez a vietnami nép iránti szolidaritás jegyében. lett engem odahívni. Sajnálták tőlem az ennivalót, éheztettek. Amikor az őszön megbetegedett a nagymama. írtam apámnak és kértem a segítségét- Nem mélta­tott válaszra — mondja most mosolytalanul, felnőttes komoly­sággal. — Személyesem találkoztak^ egymással mostanában? — Októberben Bonyhádon, a kollégiumban meglátogatott az apám. Akkor nekem egyre azt mondogatta, hogy minek tanu­lok? Menjek el hozzá, ő majd el­helyez engem, dolgozok és keres­ni fogok. Apám sóba nem fi­zetett utánam, nyolchónapos ko­rom óta a nagymama nevelt. Ta­nulni szeretnék én továbbra is, nagyon jó nekem a kollégium^ ban — hajtogatja. Előkerül a papírok közül a körzeti orvos által kiállított iga­zolvány, mely tanúsítja, hogy 111 Jánosit 1964. óta szívideges­séggel kezelik. Meg kellene próbálni? Hogyan biztosított a szülők nélkül felnevelkedő. fiatalember jövője? Ha nem áll írásban adott szavának az apja, mit lehet ten­ni? Vanre és mi a biztosíték? Bele tud-e majd Jancsi Illeszked­ni abba a családba, ahol minden rosszul kezdődött? Órák hosszat folyik a disputa ezekről a kérdésékről a megyei tartanak tehát, hogy nem kell félniök az utánpótlás hiányától. A húsz és harminc év közötti tagok száma 1965-ben 311 volt, tavaly év végéig már 450. A fiatalodás örvendetes jelen­ség, de nem lehet szó nélkül hagyni, hogy új gondokat is je­lez. A húszévesek, a harminc­évesek igényesebbek a munkakö­rülmények javítására, s mindez azzal jár, hogy a közös gazdasá­gok vezetőinek a jövőben sokkal több gondot kell fordítaniok szo­ciális jellegű létesítmények épí­tésére, megvalósítására. A fiata­lodási folyamat egyébként me­gyei jelenség, annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek dön­tő többségében nem vesznek fel rzívesen új tagokat, hisz az esz­tendő bizonyos évszakaiban már a meglevő tagok egy részének sem tudnak munkát biztosítani! | tanács igazgatási osztályán. A beszélgetés, a szópárbaj során új adalékokra is fény derül. A másik fél képviseletében dr. Lencsés Gyula osztályvezető egy fontos alapelvről beszél: — Teljesen akkor sem foszt­ható meg gyermekétől a vér szerinti apa, ha korábban nem gondoskodott róla. Fontos köz­érdek — a mi törvényeink szel­lemében is az —, hogy lehetőleg minden szülő maga gondoskod­jék gyermekének felneveléséről. Ez az apa vállalja, íme itt. a le­vele. A fiát visszakérő levélben már nincs iszó a tanulás abbahagyá­sáról. Azt írja, viseli a tanulás költségeit. Melyik az igazi? A leírt, vagy a kimondott szónak higgyünk? Hl Jancsi velük is ismerteti korábban mondott tapasztalatait, mely bizony — talán nem is ctso- da egy tizenöt esztendős fiútól, — kimaradt abból a levélből, melyben azt kérte, hadd marad­ják továbbra is állami gondozás­ban. Az ügy előadója elébünk teszi a pécsiek által készített környezettanulmányt, melyből ki­tűnik, hogy Jancsi édesapja sa­ját családi házában, új család­jával szerény körülmények kö­zött él ugyan, de jó havi jöve­delemmel bír. — Itt az írás, az apa tehát vállalja a fiú eltartását és ta­níttatását. Állítom, sokan várnak rosszabb helyzetben állami gon­dozásra. Nekünk kötelességünk átadni a gyermeket az apának, kerüljön az ő fennhatósága alá, ha nincs kizáró oka ennek — mondja dr. Lencsés Gyula osz­tályvezető. Az észrevehető, szin­te kézzel tapintható ellenérzést látván, fehívja a figyelmet, a határozat ellen a megyei végre­hajtó bizottságnál panasszal él­hetnek. Fájdalmasan ütköznek a kü­lönböző felfogások és érdekek. Sem kibogozni, sem kettévágni nem tudjuk mi most a gordiuszi csomót. Kiegészült ugyan az érem másik oldalával, de a ké­telyek továbbra Is elevenek; a kérdések többsége nyitott ma­radt. — Gondolkozzék, egyszer meg­próbálhatná, Jancsi! Hátha mast jobb lenne az apja. Kíséreljék meg. Utána Is lehet még változ­tatni. . • — ajánlgatom. Aggályai, riadalma felülkerekedik, tanács­talan. FéL Talán mégis a vb-hez fordul... Mondja, és igaz, hogy szeretetet, gondoskodást, családi hangula­tot az idős, beteg nagymamától ée a Hámán Kató brigád tagjai­tól kapott Az asszony brigád meleg szívű tagjainak szavaiban, tetteiben (felruházták őt, fizették a kollégiumot) továbbra sem ké­telkedhet. Berzenkedik, belenyugodni to­vábbra sem akar. Nagyon nagy erőpróba ez egy tizenöt éves, szü­lők nélkül nevelkedett fiúnak. Mindig a gyerek legyen a szen­vedő alany? Hogyan és merre fordul Hl Jancsi sorsa? Ha nincs is egye­dül, segíteni kell neki. Ügye bár­hogy fejeződik be, őt már nem sodorja falevélként a sors sze­szélye. De talán mégis érdemes és in­dokolt lenne az általunk felvil­lantott ellentétekre nagyobb fényt deríteni, tisztázni ás gon­dosabban összerakni a mozaikot-.. SOMI BEN.JAMINNÉ Fiatalodó termelőszövetkezetek a paksi járásban Mire, mennyit fordít az idén a megyei tanács? Szerdán délelőtt Szekszárdon ülést tartott a Tolna megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Részt vett és felszólalt az ülésein Tol­nai Ferenc, a párt megyei bi­zottságának titkára, Köböl Jó­zsef, az Országos Tervhivatal te­rületi, szociális és kulturális fő­osztályvezetője. Borbás István, a megyei tanács tervosztályvezetőjének előterjesz­tése alapján az új gazdaságirá­nyítási rendszer, a tanácsi fej­lesztési feladatokkal kapcsolatos tapasztalatait tárgyalta meg a vb., foglalkozott az alsóbb szintű ta­nácsok fejlesztési munkájával, ki­tért az idei feladatokra is. A be­számolót követő élénk vitában a hozzászólók többek között kitér­tek az építőipari áremelkedések problémájára, a fejlesztési tervek végrehajtása érdekében végzett társadalmi munkára, a tanácsi házilagos brigádok tevékenységé­re, a III. ötéves tervben szereplő, de csak 1971-ben elkészülő jelen­tős intézmények kérdésére. A vb. határozatában szerepel: „minden szintű tanács, a helyi erőforrá­sok maximális mozgósításával tö­rekedjen arra, hogy 1969—70-ben az eredeti III. ötéves terv be­ruházási és községfejlesztési terv­feladatai minél nagyobb mérték­ben valósuljanak meg. Különös gondot fordítsanak a IV. ötéves terv előkészítésére a fejlesztési igények megfelelő rangsorolására, és terveiket a reális igényeknek megfelelően határozzák meg.” A végrehajtó bizottság megtár­gyalta a Tolna megyei Tanács 1969. évi költségvetését, 1970. évi pénzügyi tervét és foglalkozott az alsóbb szintű tanácsok 1969— 70. évi költségvetési szabályozói­nak megállapításával. A beszá­moló részletesen elemzi, hogy 1969-ben mire mennyit fordít a megyei tanács a rendelkezésre ál­ló összegből. Rangsorolás és a teljesség igénye nélkül csak né­hányat emelünk ki: a megyeszék­hely ebben az esztendőben a vá­rosi utak felújítására és kórsze- rűsítésére 15 millió forintot kap, ez az összeg több mint kétszerese a tavalyinak. Szekszárd eróziós problémáinak megoldására másfél millió forintot fordítanak. A je­lentősen megnövekedett idegen­forgalom fogadására is nagyobb összeget kap a megye: 550 ezer forintok míg a kereskedelem fej­lesztésére közel 600 ezer forintot ad a megyei tanács. Érdemes még egy számot kiragadni: anya-, cse­csemő- és gyermekvédelemre az idén másfél millió forinttal töb­bet juttat a tanács. Foglalkozott a végrehajtó bi­zottság a Tolna megyei Tanács 1969—70-es fejlesztési tervével, s annak megállapításával, hogy a járási, városi tanácsok részére milyen összegű megyei támoga­tást juttassanak. A szerdai ülésen került sor a megyei tanács vb felügyelete alá tartozó vállalatok dolgozóinak 1969. évi szocialista munka ver­senyével kapcsolatos irányelvek és célkitűzések megtárgyalására is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa Elnöksége és a KISZ Tolna megyei Bizottsága felhívja a tanácsi vállalatok dol­gozóit, vezetőit, munkásokat, mű­szakiakat. szocialista brigádokat* kiváló dolgozókat, újítókat* hogy 1969. évben újabb sikereket érjenek él, a szo­cialista munkaversenyen keresz­tül segítsék élő az előirányzott feladatok és a célkitűzések ma­radéktalan teljesítését. (A mun­kaverseny irányelveiről, és cél­kitűzéseiről részletesen tájékoz­tatjuk majd lapunk olvasóit.) A megyei tanács vb. tegnapi ülése bejelentésekkel zárult. Közéletünk Szerdán délelőtt Szekszárdon ülést tartott a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen Ruttkay Lajos hivatalvezető adott számot a Szekszárdi Járási és Városi Földhivatal munkájáról; A jelölőgyűléseken felvetett köz, érdekű bejelentések megvalósító, sát tervszerűen ebben az évben is elvégzi a városi tanács. A vb- ülésen tárgyalták meg az idea évben elvégzendő feladatok ütemtervét Szerdán délelőtt vett a KISZ Tolna megyei Bizottsága Végre­hajtó Bizottságának soron követ­kező ülése is, amelyen megtár­gyalták a KISZ megyebizottsága elmúlt évi akcióprogramjának ta­pasztalatait, és az 1969. évi ak­cióprogramot. Tubuserdő A Mátravidéki Fémművek siroki gyára készíti egyedül az ország­ban az iparban, kereskedelemben használatos és a fogyasztók it­tál is jól ismert alufólia tubusokat. Az üzemszerű gyártás meg­kezdése óta eltelt nyolc év alatt a sirokiak egymilliárd tubust ké­szítettek. A képünkön látható tubuserdő csupán egy részlete an­nak az ötszázféle termékből álló kollekciónak, amely a gyár mai választékát reprezentálja. (MTI foto — Bakos Ágnes felvételed

Next

/
Oldalképek
Tartalom