Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
Most egy kicsit szabadságoltam magam, de a helyet most sem hagyhatom üresen, ezért hát külföldi tapasztalataimról írok. Ezek közül egyik sem magyar vonatkozású, mert Magyarországon ehhez hasonlót még keresve sem lehet találni. Svédországban érthető, hogy telve vannak a börtönök, sorba kell állni, hogy leülhessen az ember. Nálunk, Magyarországon azonnal le lehet ülni, persze ez nem jelenti azt, hogy azonnal le is lehet ültetni. Mint en lítet- lem, Svédországban a börtönigazgatóságok törik a fe.ükei. hogy mit lehetne tenni. A malmöi városi börtön igazgatósága kitalálta hogy levelet ír az ülésre sor banánoknak. A levél így hangzik: „Hálásak lennénk, ha várna büntetése letöltésével, amíg nem tudunk önnek cellát biztosítani. Ad. dig is szíves elnézését kérjük. A börtönigazgatóság”. E levélből is látszik, hogy nem nálunk történt az egész, mert nálunk még a lakáshivatal sem ír ilyen szép levelet a lalcásra váróknak, pedig a lakás mégiscsak más. mint a cella. És nálunk inkább lakáshiány van, mint börtönhiány. És ez sokkal jobb. Náluk, ott kint, a kapitalizmusban több a börtöntöltelék, de több a jó kereskedő is. A minap hallottam például a következő történetet Hollandiában. Haldoklóit, a kereskedő. Már a fejét sem tudta felemelni. Hörögve kérdezte: — Itt vagy, fiam? — Itt vagyok, apám! — Hát te, lányom, itt vagy-e? — Itt vagyok, apám! — És te, drága feleségem, itt vagy-e? — Itt vagyok, kedvesem! A haldokló hirtelen lerúgta magáról a takarót és elkiáltotta magái: — Hű, a szentségit, hát akkor ki van az üzletben?! — így van. Ott van előrelátás. De még Dugaszban is van. Az egyik lagoszi polgár, akinek tizenkét felesége van, nagy előrelátásról tett tanúbizonyságot, amikor ba- lettozni taníttatta feleségeit. Gondolta, ha minden kötél szakad, talán a balett az segít. Most hasznosítja a feleségeit. A legelőkelőbb szállodában lépteti fel őket. Nálunk nincs senkinek tizenkét felesége, viszont lehet tizenkét... Persze, ha pénze van. Meg jó állása van, meg autója van, meg víkendháza van. És ennek ellenére sokan nálunk mégis pesszimisták. A napokban, amikor hazajöttem, mesélte az egyik ismerősöm, hogy van neki egy jó nőismerőse, aki elmesélte neki, miért panaszkodott neki az az illető, aki neki is jó ismerőse. Panaszkodott, hogy az élete elviselhetetlen, mire a nőismerőse így nyugtatgatta: — Nézze, János, maga nem panaszkodhat. Ott vannak a szép gyerekei, a felesége, az autója, a víkendháza és végül, de nem utolsó sorban itt vagyok én. És ez az ember mégis panaszkodik. Bezzeg nem panaszkodna, ha olyan rendőrök vigyáznák éjszakai nyugalmát, mint amilyenekkel külföldön találkoztam. Képzelje el a szerkesztő úr, mi történt velem nemrég az egyik francia kisvárosban. Meglátogattam egy ismerősömet, és amint jövök lefelé az emeletről, látom ám, hogy a földszinti lakás ajtaját egy francia rendőr rugdalja, de istentelenül. Nem tudtam megállni szótlanul a dolgot. Odaszóltam neki, rettentő udvariasan: — Ne rugdalja azt az ajtót, mert lejön a politúr! Rámnézett, majd átdöfött szúrós tekintetével és nagy hangon kijelentette: — Csak jöjjön, majd azt is megrugdosom! Most mondja, szerkesztő úr, milyen ország az, ahol ilyen rendőrök foglalják el az egyetemet? Ha aztán olyan sokáig maradnak ott, hogy megvannak a szükséges szemeszterek, akkor még diplomát is kaphatnak. Csak ez lehet az oka annak, hogy az egyik — ez történetesen NyugatiN émetországban történt, de kapitalizmus, az kapitalizmus, ott minden megtörténhet —, wies- badeni gyógyszerész fogamzásgátló helyett hashajtót adotí egy tizenkilenc éves leányzónak. Ebből aztán bírósági per lett, mert a hashajtóból gyerek lett. Ezt én nem értettem, pedig magyarázták órákon keresztül, hogy a fogamzásgátló helyett hashajtó tablettát vett be a szerencsétlen leány, amitől aztán gyerek lett. Én most is azt állítom, ha megfeszítenek: az én gyerekkoromban a hashajtótól még futni lehetett. Most pedig... Na, mindegy. A bíróság letárgyalté az ügyet és meghozta az ítéletet. Fele-fele alapón. A gyerektartás felét a gyógyszerész fizeti, mert eltévesztette c dolgot, a másik felét pedig a leány Icöteles előteremteni mert ő is eltévesztette a dolgot. Mint nálunk szokták a lövést. Mármint a kapura lövést. Én abban, hogy a csatárok kevés gólt lőnek, nemcsak bundát látok, hanem azt is, hogy kezdünk elkorcsosodni Bezzeg az amerikaiak! Azok most kezdenek életre kelni Kitaláltak például most egy új labdajátékot, amelynek 02 a lényege, hogy a két ellenfél játékosai mindent elkövetnek, hogy a két méter átmérőjű labdát egymás kapujába juttassák, Ezért fizetik őket. A mieinket pedig fordítva l.zért nem tudják azt a nyomorult kis labdát abba a nag% kapuba berúgni. Mi lenne, ha nekik kellene a kétméterei labdát a másik kapuba juttatni? Kéthavi edzőtáborozáí után talán sikerülne egyszer. Persze, ha nem fizetné mec, az ellenfél azt, ha nem juttatják a kapuba a labdát Ebből is látszik, hogy kalkulálni már tudunk. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Mfgyénk Levélt^01 25 éve történt A birodalmi német gyermek- üdültetés magyarországi megbízottjának levele: „Mélyen tisztelt Alispán Ur! Ismét eltelt egy év, amelyben a birodalmi német ifjak és lányok ezrei a magyar nemzet nemes vendéglátásának részesei voltak és sok hónapot öröm és változatosság közepette egészségben és gondmentesen töltöttek el. Fiaink és lányaink Magyarország csaknem minden részén szétoszolva tartózkodnak és üdülésük alatt egész életükre kiható felejthetetlen benyomásokat szereztek. Ök a német haza bomba- támadásokkal sújtott területéről jöttek, hogy elfelejtsék a háború borzalmait, melyet az ellenség a polgári lakosság elpusztításával okozott és több hónapos üdülés után testben és lélekben megerősödve hazájukba visszatérhessenek. Éppen ezért különleges kötelességem, hogy most, az év végén, önnek, mélyen tisztelt Alispán Ur, állandó segítőkészségéért, és fáradhatatlan gondoskodásáért mélységes hálámat fejezzem ki. A mi gyermeküdültetési akciónk nagy egészségi és nevelési eredményei nem kis mértékben az ön különös segítségének köszönhetőek. Engedje meg, hogy hálánk szerény kifejezéseképp a mi üdültetési akciónk emlékplakettjét átnyújthassam. Engedtessék meg nekem, hogy az új év alkalmából önnek legjobb kívánságaimat fejezhessem ki és maradok a legmélyebb tisztelettel: Schumacher, Kauptoanníürer. (Alispáni iraton.: zi 4oö/1943 szám) Megjegyzés: A levél melyen a karaot és kalapácsot tartó, horogkeresztes nemet sasos dombornyomásos címer Látható, 1943. december 20-án kelt. Már 1942. május 30-án intézkedett a belügyminiszter, hogy az országba több ezer kiöombázott német gyermek érkezik. Ezek egy részét állami üdülőkké átalakított penziókban, más részét a Volksbund-tagoknál kívánták elhelyezni. így került megyénkbe az első elosztáskor mintegy ezer gyermek, javarészük a bonyhádi járásba, csaknem százan Bátaszékre. Ugyanakkor, amikor a birodalmi megbízott az alispánnak emlékplakettet küld és megköszöni gondoskodását, a magyar hadiárvák érdekében a kormány „Apát a hadiárváknak” címmel társadalmi megmozdulást indított, mert azokról állami úton gondoskodni megfelelően nem tudott. A karácsony és újév közötti újságok a főispán né által megindított gyűjtés eredményeiről számolnak be és a közönséget mind nagyobb áldozatvállalásra biztatják. 50 éve történt A nemzetőri kormánybiztos rendelete: „Alispán Urnák! Minthogy egyes községi elöljáróságok és vidékek nemzetőrparancsnokai fegyverekért fordulnak hozzám, nehogy a személyek ismerete nélkül rossz helyre adjak fegyvert, vagy megtagadjam oda, ahova szükséges, elhatároztam, hogy a szükség és lehetőséghez képest Alispán Ur részére fogok néhány száz fegyvert küldeni, amennyiben azt kérni fogja. Jelentse tehát, szüksége van-e a megyében fegyverre és lőszerre, csakis megbízható elöljáróságoknak való ki- 'tdés céljából, amely elöljárós'" I gok alispán úrral együtt erkölc " I is anyagi felelőséggel tartozna az iránt, hogy fegyvere': ros"~ J ke—’-’:o rom kerülnek és re”d idején visszaadatnak, kérem idevonatkozó előterjesztését. Tegnap, 13-án intézett körtáviratomban felhívtam a megye különböző nemzetőrparancsnokait, hogy jelentsék állományukat, teljesítményüket alispán úrhoz. Kérem megyéjéből ez adatokat összegyűjteni, saját néptanácsok ellenőrző megjegyzéseivel ellátva hozzám sürgősen terjessze fel. A jelentés másolatát pedig nemzetőri kerületparancsnok részére tartsa fenn. Kérem jelen rendeletéin közlését vármegyei kormánybiztos-főispán úrral és néptanács elnökeivel is közölni, hogy rendelet gyakorlati végrehajtásában segítsenek. Fényes László, nemzetőri kormánybiztos.” (9876/1918 főispáni szám) Megjegyzés: A polgári kormány egyik legnagyobb gondja 1918 végén a vidék rendjének biztosítása volt. Addig, amíg Budapesten és környékén a KMP megalakulása után a munkásság egysége fokozódott, vidéken a november eleji mozgalmas napok után az elöljáróságok és az azokkal csaknem egyenlő összetételű nemzeti tanácsok uralták a helyzetet. A falusi szegények megmozdulásai csak akkor lángoltak fel, amikor a malmokban, kereskedésekben, bizományosoknál levő élelmicikkeket el akarták szállítani. Fényes László rendeletéből kiolvasható, hogy a kiadandó fegyverek csak a polgári rend védelmére használhatók, ezért teszi azokért az alispánt, az elöljáróságokat és a Nemzeti Tanácsokat felelőssé. A rendelet nyomán valóban kaptak fegyvert a megyebeli nemzetőri alakulatok. azonban látni fogjuk a téli és a tavaszi hónapok eseményei során, nem mindig a rendeletben foglalt célok érdekében használták fel azokat. 100 éve történt Gorove István földművelés- ipar- es kereskedelmi miniszter levele Sztankovánszky Imre főispánhoz: „Méltóságos Főispán Ur! Élénk örömmel értesültem Méltóságodnak november 9-ről 126 sz. alatt hozzam intézett leveléből megy ej ebeli birtokos özvegy Beze- redj Istvánná asszonyságnak . ne™es elhatározásáról, meilyel az Ű cs. es apostoli királyi Felsege áltál a hazai selvem- tenyesztés emelésére kitűzött díjakból részére adományozott 500 darab aranyat a Tolna megyei selyemtermelés ügyének szenteli, kikötvén, hogy ezen 500 db arany a megye által biztosan el- nelyeztetyen —, annak kamataiból évről evre szegényebb sorsú iparkodó selyemtermelőknek ser- kentesui a jövőre, s jutalmul a múltért aranyos díjak adassa- nsK, Nem mulaszthatom el Méltóságodat felkérni, ezek folytán arra, hogy özvegy Bezerédj Ist- vanne asszonyságnak, ki is ke- gyeletes emlékű néhai férje hazafias ezélzataihoz híven a sely- mészet ügyét folytonos éber munkássága által a megye területen előre segíti, s legújabb alapítványa által is az érdeklett úgy iránti áldozatkész buzgalmának tiszteletre méltó jelét adna, — szíves elismerésemet a koszonetemet kifejezni méltóz- tassoK. (61/1868 főispáni szám) Megjegyzés! A megye gazdagodásának első nagy harcosa, Bezerédj István volt, aki itt úgy meghonosította a selyemtenyésztést, hogy az 1920-rr, évekig'a Monarchia, majd M~--ország selvemtenyésztésén&k középpontja Szekszárd volt. Olyan barátokat szerzett a falusi szegénység újszerű foglalkoztatásának, mint Wesselényi Miklós bárót, az árvízi hajóst, aki maga is telket vásárolt, házat építtetett Hidján, a Bezerédj-bir- tok központján. Felesége özvegy korában — mint olvashattuk — továbbment ezen az úton. Az 500 arany koronát, amely akkor igen tekintélyes összeg volt, a szegényebb selyemtermelőknek szánta azért, hogy számításukat ebben a foglalkozásban megtalálják. Régen történt Madocsa történetéből: „Az 1740-dik esztendő Hejsé- günkre nézve nevezetes azért mert a Tekintetes Ns. Vármegyének hozzánk kiküldetett De- putációja Törvényes megvizsgál lás után Bizonság Levelet adván a felől hogy földünk alig termi meg annyi mennyiségben a Gabonát, mint belé vettetik; s ezen kívül melly nagy Nyomorúságban vagyunk sokszor a Dunának gyakori ki áradása miatt; foja- modtunk Nagyságos Darótzi Katalin Néhai Personália Báró Száraz György eö Nagysága özvegyéhez, s majd azután Báró Száraz Anna Férjéhez Préner Mihály ő Nagyságához, mint Földes urainkhoz, kik könyörülvén sorsunkon örökös Contractus mellett által adták bizonyos mérsékleti datiák és szolgálatért Helységünk határjának mind azon részeit mellyeknek birtokába 1792-dik esztendeig voltunk. Mivel pedig kegyes Földes Uraink ugyan ezen Contractus- ban azt is meg ígérték, hogy Vallásunkban nem fognak háborgatni, e miatt az akkori Vice Ispány Pertzel Jósef nem javallottá hogy meg erősítés végett ezen Contractusunkat a Vármegyére vigyük, mivel úgy mond ha azt ki nem törüljük a Méltóságos Püspök és Fő Ispán Beré- nyi Zsigmond eö Excelentiájától meg erősítő sententziát nem várhatunk. Igen hihető hogy éppen ezen környül állás okozta ezen Hejsé- günkre nézve olly igen fontos és hasznos Contractusnak idővel lett el sikkasztását.” (Madocsa község levéltára, a helység 1828. évben megkezdett jegyzőkönyvének 8. oldala.) Megjegyzés: Madocsa község sok értékes régi feljegyzése visszavezet a szegény nép életének jó megismeréséhez. Hiába kereste a falu népe jobb megélhetését, vagy itt, vagy ott megakadt annak intézése. Ahogy a jegyző leírja, csaknem 90 évvel később, egyszer sikerült a földesúrral megegyezni, ekkor a püspök-főispánnal kerültek szembe, mert református vallásukhoz ragaszkodtak. Ez a ragaszkodásuk fosztotta meg őket attól, hogy a. megye megerősítse a földesúrral kötött szerződést, A megyei megerősítés nélkül viszont az egyezség nem ért semmit, s arra később, árikor a jobbá - nJók sorsát Mária Terézia rendítette, nem tudtak hivatlcoz ni. DR. PUSKAS ATTILA
