Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-30 / 24. szám
Esr történt Sztálingrádnál 3. PARLAMENTEREK 1943. januárja a Volga partján látszólag nem bővelkedett eseményekben. A doni frontszakasz csapatai Rokosszovszkij tábornok parancsnoksága- alatt (a 6. német hadsereg teljes bekerítése titán a hadműveletben részt vett egységeket egy frontba fogták össze) tovább harcoltak, hogy a bekerített hadseregcsoportot felmorzsolják.. Az egyre gyengülő ellenség, minden vesztesége ellenére; eszeveszetten ellenállt. Fegyverbe állították az utolsó tartalékokat — a harcképtelen katonákat, betegeket, és sebesülteket is. Január 8-án a szovjet parancsnokság parlamentereket küldött Paulus törzs karához, javasolva a bekerítetteknek, hogy adják meg magukat. A hitleristák azonban visszautasították az ultimátumot. Január 10-én csapataink parancsot kaptak a bekerített hadseregcsoport likvidálására. Már január 25-én sikerült két részre, egy északi és déli részre osztani a „katlant”. Elérkezett január 31-e. A hadsereg törzskara a lövészárkokból már régen átköltözött Sztálingrád egyik elővárosába, Beketovkába. . Ekkor már szinte minden éjszaka aihattunk. Ezen a napon is hajnalban keltünk, mint rendszerint. A tisztek rendbe hozták magukat, én éppen borotválkoztam. Egyszeriben feltárult az ajtó és a hadsereg törzskarának főnöke. Laszkin tábornok lépett be. — Tolmács, hozzám! Azonnal jelentkeztem. — Egy pillanat alatt legyen kész, és indulunk — mondta a tábornok és eltűnt. Gyorsan letöröltem még borostás arcomról a szappanhab.ot és a tábornok után iramodtam, menet közben gombolgatva bundámat. Laszkin tábornok házánál az utca szokatlan képet mutatott: ott állt a hadsereg szinte írta: V. Szíyepánov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa. egész személyautóparkja, hosszú sorban álltak a gépkocsik. Alig foglaltam helyet az egyik autóban, ' máris megindult a kocsisor. — Mi történt — kérdeztem Laszkin segédtisztjétől, — aki a kocsiban maradt. — Sztálingrádba megyünk Pa- ulusért. — És elmesélte a részleteket. Az elmúlt éjszaka a hadseregünkhöz tartozó tengerészgyalogos dandár katonái szorosan körülzárták a 6. hadsereg törzskarát. A németek arra kérték parancsnokságunkat, küldje el képviselőit, hogy tárgyaljanak a megadásról. Megadás... Milyen zenéje van ennek a szónak. Paulus törzskara azonban azt a feltételt szabta, hogy a szovjet parlamenter rangban legalább tábornok legyen és feltétlenül Rokosszovsz- kijt képviselje. A választás Laszkin tábornokra esett. íme, itt állt előttünk Sztálingrád, a sokat szenvedett hős város. Egyszeriben kiderült, hogy nem is olyan könnyű feladat felkutatni az ostromlott ellenséges vezérkart. A térképen ugyanis gondosan fel volt tüntetve, de hogyan lehetett volna megtalálni ezen a terepen, ahol a halál és a pusztulás uralkodott! A legpontosabb vezérkari térképek sem nyújthattak segítséget: semmiféle támpont nem maradt. Köröskörül, amerre a szem el- látt, mindenütt szétzúzott kő, megsemmisített acél hevert és a a hó végérvényesen felismerhe- tetlenné tette az utcák arculatát. Sokáig keringtünk, egyre-más- ra kérdezgetve a szembejövő katonákat. Olykor németekkel is találkoztunk, fegyveresek voltak, takarókba, bugyolálva, otromba műanyag csizmákat viseltek. Rá se hederítve a szokatlan gépkocsikaravánra. mint a . holdkórosok, baktattak valahova. Megpróbáltunk szóbaelegyedni velük, de apatikus tekintetük semmit sem árult el. A mély hóban kitaposott keskeny ösvények hol szétfutottak, hol ismét találkoztak: így volt ez mindenütt. Szétrombolt, vagy teljesen ép tankok és ágyúk — egy csepp benzin. egyetlen töltény nélkül. Chlorodont fogkrémtubusok, ólomsúlyú, egyáltalán nem habzó szappan darabkái. Pisztolyok, géppisztolyok, puskák, acélsisakok, távcsövek, különféle ruhadarabok. És még valami... Eleinte azt hittük róla, hogy téglahalmaz. Amikor aztán az egyik megállónál kérdezősködés közben kiszálltunk a kocsiból, valaki csizmájával megrúgta a fagyos havat. Kiderült, hogy nem téglatörmelék van alatta, hanem holttestek. A hitleristák rengeteg holttestet hagytak maguk után. Holttestek, holttestek mindenütt. Soha a háború végéig egyetlen egyszer sem láttam annyi tetemet, ... Félkörben álltak tankjaink és közöttük 45 milliméteres ágyúk. Az ágyúk csöve egyetlen pontra irányult — egy hatalmas épület romjaira. Valamikor ezt az épületet áruháznak nevezték. Az ágyúk csövénél szintén félkörben szorosan egymás mellett álltak kigombolt tölténytáskákkal és lövésre kész géppisztolyokkal a hitleristák. Ez volt Paulus törzskara. (Folytatása következik) 7x7 Hegedűs Gyula szín játszónapok 1969 — SZÍNHÁZTÖRTÉNETI REJTVÉNYPÄLYÄZAT INDUL — FILMFELVEVŐT, FÉNYKÉPEZŐGÉPET, TÁSKARÁDIÓT NYERHET — GÁZDÁG PROGRAM KISVEJKÉN ÉS ZÄVÖDÖN Harmadszor kerül sor február 2 és 9 között a megyében a Hegedűs Gyula színjátszónapok megrendezésére. Az idei rendezvénysorozat színhelye Kisvejke és Závod lesz, megemlékezést tartanak ezekben a napokban még Ké- tyen, Gyönkön és Szekszár- don, Hegedős Gyula szülőhelyén, és azokban a gimnáziumokban. ahol iskoláit végezte. A színjátszónapok keretében Kisvejkén közreműködik az Állami Déryné Színház társulata, a Tolnai Kulturális Szakmaközi Egyesülés Kiváló együttes cimmel kitüntetett színjátszói, a simontomyai Vak Bottyán általános iskola és gimnázium és a szekszárdi Garay János általános gimnázium együttese, valamint a Paksi Konzervgyár színjátszó csoportja. Závodon lép fel a színjátszónapok egyetlen más megyéből meghívott műkedvelő csoporíja. a komlói színjátszó együttes. Itt mutatkozik be a bátaszéki általános iskola és gimnázium színjátszó együttese, a simontornyai líőrgyá" művelődési ház, a zombai Arany János művelődési páz és a szekszárdi Soós Sándor művelődési központ színjátszó együttese, valamint a nagymá- nyoki 504. sz. Szakmunkás- képző Intézet színjátszói. A Hegedűs Gyula színjátszó- napok megrendezésével azt szeretnék elérni a rendezők, hogy a megye minél több községe megismerkedjen Hegedű^ Gyula életútjával, aki a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége volt. Kétyen született 1870. február 3-án. Színészi pályáját is a megyében kezdte, egy vándor színtársulattal lépett fel. Pünkösti Andor Színművészeti Lexikonjában így méltatja: „Hegedűs nem csak a magyar színjátszás történetében játszik korszakos jelentőségű szerepet, de az egyetemes színháztörténe- lemben is a realisztikus játékmodor egyik legfontosabb képviselője.” A rendezvénysorozat alkalmat ad arra, hogy a megye műkedvelő, színjátszó együttesei évről évre közönség elé léphessenek új és új produkciókkal, hogy ezen előadásaikat szakemberek is végignézhessék, hogy szakmai megbeszéléseket tartsanak, s egymás tapasztalataiból épülve tovább fejlődhessenek, további munkájukhoz megfelelő útmutatást kapjanak. A színjátszónapok célkitűzéséi közé tartozik, hogy ezáltal is elősegíteni kívánják a színházművészet és a drámairodalom ismeretterjesztését. A rendezvénysorozat évről évre főként csak két községbe kpneentrálódik. A rendező szervek azonban az egész megye lakosságát s^e^efeek bevonni a színháztörténet, színművészet, drámairodalom világába. Ezért hirdetnek meg ez évben először — színháztörténeti pályázatot. A pályázat címe: 7x7. A megfejtőknek hét egymást követő megjelenési napon a Népújságban közölt hét kérdésre kell válaszolniuk. A megfejtés toto-szerűen történik. Minden egyes kérdés után három lehetséges válasz található, 1, X, 2 jelöléssel. Ezek közül kell a helyes válasz jelölését — tehát 1, x, vagy 2 — beírni a naponként mellékelt szelvények megfelelő rovatába. A hét kérdéscsoport megfejtését egyszerre kell beküldeni február 13-ig a Tolna megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályára Szék- szárdra. A 7x7 színháztörténeti rejtvénypályázat első kérdéscsoportja a másodikai Népújságban található. A naponta megjelenő szelvényeket kitöltve. borítékba téve kell eljuttatni a megadott címre. A helyes megfejtők között sorsolással dől el, hogy ki lesz az első három díj — egy filmfelvevő, egy fényképezőgép és egy táskarádió — gazdája. A három fő díjon kívül több ér tékes könyv kerül a helyes megfejtők között sorsolásra. Ezért nem lehet kifogása ellene, ha néhány kérdéssel terhelem. Szóval önök Lynchburgban átszálltak? — Igen. — Melyik vonatra? *■ *— Természetesen a richmondira. — Ezt tudom, de hány órakor indult ez a vonat? — Hogyan emlékezhetnék rá? A kora hajnali órákban. — És hol szálltak meg Richmondban? — Egy kis motelben. — Vonaton utaztak, motelben szálltak meg? — kérdezte a nyomozó csodálkozva. — Igen. Mi ebben a furcsa? Vagy talán tilos? — Mi a motel neve? — Most aztán már elég! Vagy letartóztatási parancs van ellenem? Szeretném tudni, mivel vádolnak! — Semmivel. — Akkor kíméljen meg a kérdéseitől. Nem vagyok köteles tűrni, hogy ok nélkül faggasson. Végeredményben oda utazom, és ott szállók meg, ahol akarok. I — 160 — White azonban nem tágított. — Mi a motel neve? — Nem vagyok hajlandó a kérdéseire válaszolni. — Nem volna-e jobb, Mr. Katzer, ha tiszta vizet öntene a pohárba? — Senkinek nem tartozom számadással. — Ahogy tetszik — mondta White vállat vonva — Gyerünk seriff. A kocsiban a seriff megkérdezte: — Elkövetett valamit Katzer? Ezt szinte nem is tudom elképzelni. Mindenki becsületes embernek ismeri, s nagy tekintélye van messze környéken. — Katzer nem követett el semmit, de hazudott. Elhallgat valamit előlem. S amíg ezt nem tudom meg, kénytelen vagyok Elktonban maradni. Most hajtson a patikához. Lucy Dale olyan fagyosan fogadta a gyógyszertárban, hogy White rögtön tudta, Katzer telefonált neki és utasította, hogy mit válaszoljon az esetleges kérdésekre. ’ Ezért egészen más irányt adott a kihallgatásnak. — Miss Dale, a főnöke abban a hiszemben van, hogy ő utána kémkedek. Pedig téved. Egyáltalán nem a főnökére vonatkozólag szeretnék öntől néhány felvilágosítást kapni. Egy súlyos bűncselekmény ügyében nyomozok, azt kell kiderítenem, és szeretném, ha segítségemre lenne. — Kérem, tessék kérdezni. — Ebben a kisvárosban egyik nap úgy múlik el, mint a másik. Mégis, nem tűnt fel önnek, valami a mai napon — természetesen főnökének eltűnésétől eltekintve. Lucv Dale néhány pillanatig gondolkodott. — Nem emlékszem, hogy valami szokatlan történt volna — mondta azután. — Talán csak annyi, hogy egy ismeretlen járt a patikában. Köhögés elleni cukorkát vett. — Le tudná írni? Lucy Dale vállat vont. — 161 — — Magas, karcsú, legfeljebb harmincéves. Mást nem' mondhatok róla. — Milyen ruhát viselt? — Könnyű felöltőt, alatta nyitott inget, öltönyét nem láttam, a felöltő eltakarta. — Beszélt önnel? — Néhány szót. Azt mondta, átutazóban van. Megkérdezte, nagy-e a forgalom télen a patikában. S azt is, hogy egyedül vezetem-e a patikát? — S ön mit válaszolt neki? — Mit válaszolhattam volna? Megmondtam, csak alkalmazott vagyok, -s főnököm nincs itthon — És? — Semmi mást. Az idegen már tudott az esetről. Ismerte Fred Katzer nevét. Az autórádiójában hallotta. — Autójának rádiójában? Látta, hogy autóba szállt, miután a patikából távozott? Milyen autója volt? Lucy Dale elgondolkozva a fejét rázta. — Érdekes — mondta —, nem is volt autója. Legalábbis nem láttam. De honnan ismerhette Fred Katzer nevét? Hiszen idegen volt, soha még nem láttam Elktonban... — Melyik irányba távozott? Lucy Dale kiment a patikából, és kinyújtott karjával jobbfelé mutatott. — Szóval Katzer háza felé? — Igen. — Köszönöm, Miss Dale. White elgondolkozva távozott a patikából. A seriff a nyomában baktatott. A seriff irodájából felhívta az FBI Charlotte-i ügynökségét. A seriffet kiküldte, hogy ne zavarja a beszélgetésben. < Tájékoztatta főnökét, Mike Pastratót nyomozásának eddigi eredményéről, s a végén ezt mondta: — Természetesen tévedhetek, Mike, de az az érzésem, hogy Katzer elhallgatott valamit, titkol valamit. Mégpedig félelmében. Az eset kétségtelenül igen zavaros. — 162 —
