Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

Kötélhúzás Az első próba Egy másfél éves panasz margójára Ha minden jogos panasz ily nehezen intéződne el, ha mind­egyikre ennyi időt fordítanának, sosem lenne rend. Temérdek irathalmaz gyülem- lett már össze a Fischer Jenőné. kontra állami építőipari vállalat között folyó, holtvágányra állí­tott vitában. Elfelejtés, huzavona, „komámasszony hol az olló”- játék. Amikor a szekszárdi Marx Ká­roly utca 18-as számú házban első ízben tört a családra a szennyvíz, még csak az alapozás stádiumában volt az építkezés. Másfél esztendő telt el az első alkalommal tett panasz óta. Idő­közben megépítette ugyan az ál­lami építőipar a kérdéses szí­vat tyúházát, de az ott lakó csa­ládot és a szomszédjukban el­helyezett pótolhatatlan értékű térképeket változatlanul fenyege­ti esőzések idején a szennyvíz­levezetőben feltörő áradat. Harminc nap a panaszok el­intézésének törvényszabta határ­ideje. A tengerikígyóvá növeke­dett ügy felett 1967. tavasza óta sokszor eltelt már a megenge­dett harminc nap ... A kisember panaszát kevesen vették komolyan. „Ha időben hozzálátnak“ Két, futóárokhoz hasonló göd­röt látni a patak menti háznál, a helyszínen. Egyik a régebbi épü­let előtt, a másik az új szivattyú­ház mögött, Fischemé fürdőszo­bájának falánál húzódik. Kutató­ároknak nevezik a szakemberek. A panaszt tevő Fischer Jenő­né együtt lakik idős édesanyjá­val. Szőnyegeiket összetekerték, kellő magasságban biztonságba helyezték, nehogy kár érje őket. — Hiába jártam ott személye­sen, írogattam a leveleket, nem törődtek vele. Ami most itt tör­ténik, a népi ellenőrzéshez be­nyújtott panaszom eredménye­ként kezdődött el — mondja Fischer Jenőné, a meg'rei föld­hivatal dolgozója. Amikor beüt a bai, az idős néni szokta kiborogatni az abla­kon át a vödrökbe felszedett szennyvizet, ö idézi fel a házi „riadót”. — Mint a buzgár, úgy spriccelt fel másfél méter magasba a kifo­lyócsőből kívülről befelé ömlő szennyvíz. Esőzés, zivatar ese­tén így megy nálunk. így na­gyon nehéz a takarítás. Beereszt­jük a padlót, másnap jön a víz, nem is érdemes elölről kezdeni — panaszolja. Fischerné így folytatja: — A legfurcsább, kinos szi­tuáció az volt, amikor a lányo- mék nászúton voltak itthon. Éj­szaka az ágyból ugrált ki, hogy segítsenek kihordani a visszatart- hatatlanul özönlő vizet. Kihívtuk egyszer a tűzoltókat, de ők nem tudtak segíteni, mert „csak” 18 centi magasan volt a lakásban a víz. Ha esőzik, ömlik itt olyankor mindenütt. — Mielőtt elkezdték építeni a szivattyúházat, volt-e ilyen prob­léma? — Ugyan, dehogy, öt éve la­kunk itt, 1967. tavaszáig semmi hiba nem volt. Az építkezéssel kezdődött. Még ide, a harmadik helyiségbe is bejön a víz, hanem elég friss és óvatos az ember. Legalább tíz levelet írtam kü­lönböző helyekre. Közöltem, hogy ráépítették a szivattyúházat a fürdőszobánk kivezetőjére, sürgő­sen, mielőbb intézkedjenek. Hi­ába kértem. Attól tartok, alá- ázalognak a falak. Nézze, a hosz- szanti falak töve azóta nedves. — Megnéztem a ház körül mostanában ásott gödröket. Mi­re számít? Bízik-e? — Ki tudja, bízhatom-e. In­tézkedést itt csak a népi ellen­őrzés sürget. Bennük bízom. Ha az első bejelentést a vétkesek is komolyan veszik, ha időben hoz­zálátnak, tizedrésze munkával és költséggel megoldhatta volna az építővállalat. Attól tartok, így két év is beletelik, mire sokszo­ros költséggel megtalálják, hol dugult, vagy törött el a szenny­vízlevezető az építkezés folya­mán. Vegyék ők is végre komo­lyan, szüntessék meg a baj for­rását. Erre kérem őket — só­hajtja Fischer Jenőné, majd el­mondja még — rögvest és nyug­talanul készülődnek, ha beborul az ég. Még érthetőbbé válik pesszi­mizmusa, amikor körüljárjuk a házat. A többi baj mellett még az is aggasztja, hogy a régi ház­hoz ragasztott szivattyúház mű­ködésével további veszély fe­nyegeti őket. Kívül, belül jól láthatók a régi épület falán a repedések. Jogosnak találták Terjedelmes irathalmazt tanul­mányoztam át, az átiratok egy része a kibúvók keresését pél­dázza. getéssel meginduló intézkedést szorgalmazták, aztán a kutató­árok sikeredett kisméretűre, majd annak nagyobbítása késett a fagy miatt. Hol történt mulasztás ? Először felkeressük a megren­delőként szereplő Beruházási Vállalatot, mely a panaszos és az építőipar közt intézkedési jog­gal áll. Dr. Ordas József igaz­gató jól ismeri az ügyet. — Egy hónapja intenzíven ku­tatjuk a hibaforrást és a megol­dást. Keressük az okozati össze­függést mivel csak annak be­igazolódása után kötelezhető az építőipari vállalat a helyreállí­tásra. Közpénzről van szó, fele­lősséggel tartozunk. Néhány nap múlva kapom meg a szakértői véleményt, akkor derül ki, hogy összefügg-e a szivattyúház épí­tésével Fischemé panasza, — tá­jékoztat. Első alkalommal 1967. novem­ber 16-án ismerte el a szivaty- tyúház építtetője a panasz jo­gosságát. Ez az építtető, a mai Beruházási Vállalat elődje, a Beruházási Iroda 16.008—804/1967- es számú átiratában jelezte a városi tanácsnak, hogy a panaszt megvizsgálták és jogosnak ta­lálták. Csak éppen hatásos in­tézkedésük maradt el. Több helyen írnak a kivitelező állami építőipar emberével tör­tént szóbeli megegyezésről, de ott úgy elengedték ezt a fülük mellett, mintha mi sem történt volna. A szó elszáll, az írás meg­marad, kézzel fogható az eljá­rás} hiba. Különös véletlen, hogy az is­mételt szóbeli egyezség ellenére (ekkorra és ebbe pedig már be­kapcsolódott a népi ellenőrzés is), a szivattyúház műszaki átadása­kor is kimaradt a jegyzőkönyv­ből a panasz orvoslása és a ter­vezett határidő. „Megszüntetésére a legrövidebb időn belül sor kerül” — írta a fenti megrendelő még 1967. vé­gén. Tavaly tavasszal — miután ismét rájuk tört a víz — Fischer Jenőné már a jogászhoz címez­te a levelet. „Tűrhetetlennek tar­tom, hogy puszta nemtörődöm­ségből, aktatologatással, a fele­lős’ keresésével, intézkedés nél­kül telt el egy esztendő.” Ismét úszott a lakás 1968. július 17-én, de jutott víz a térképtárnak is. Ezt követően, augusztus 8-án fordult panaszával a NEB-hez. Láttam az iratok között a sza­bályosan lebélyegzett, aláírt le­velet, amelyben a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatója ezt írja: „Sem 1967-ben, sem 1968-ban nem érkezett a vállalathoz olyan panasz, beje­lentés, amely nem munkaügyi kérdésekkel foglalkozott.” Volt, nincs panaszlevél? Ez a vállalat építette a szivattyúházat. Hova lett hát akkor a hozzájuk címzett, 1967. július 10-én el­küldött ajánlott levél? Mi tör­tént a szeptember 12-i sürgetés­sel? Mind a két levelet aján­lottan küldte el a vállalat címé­re Fischer Jenőné. Az iratok — Másfél éve húzódik az ügy. Korábban elismerték a panasz jogosságát. Történt-e itt hiba az eljárásban? — Elismerem, elsiettük annak idején a nyilatkozatot. Meg kel­lett volna akkor jobban vizs­gálni, és annak ismeretében elismerni, vagy cáfolni a pa­nasz jogosságát Tudom, hogy egyetlen panasznak sem sza­bad ily sokáig elhúzódni, — mondja, elismerésre méltó őszin­teséggel. Hangsúlyozza, hogy megoldást keresnek és a szakér­tői véleménytől függ, hogyan zá­rul a panasz. Dr. Tóth Bálintnak, a Népi Ellenőrzési Bizútiság Tolna me­gyei elnökének sok fejtörést oko­zott már a másfél éves huzavona. Állásfoglalásának megismeré­se, a tapasztalatok hasznosítása, az okulás végett őt keressük meg kérdéseinkkel. — Mi a véleménye elnök elv­társnak, ez ügyben hol történt mulasztás? — Mindenütt felületesen ke­zelték a panaszt. Az ügyfélnél elismerték felelősségüket meg­alapozott vizsgálat nélkül, ugyan­akkor nem intézkedtek a panasz okának megszüntetésére. így a panaszost abban a hiszemben tartották, hogy orvosolják. Mu­lasztott a Beruházási Vállalat. Nem foglalkozott vele az építő­ipari vállalat, mely még arra sem érdemesítette Fisehemét, hogy válaszoljon neki. Tapasz­talatunk, hogy az építőipari vál­lalat nem reagál a lakossági jel­zésekre. Felelősség terheli a vá­rosi tanács építési-közlekedési osztályát, mert neki mint ható­ságnak kellett volna intézkednie. Megelégedtek az ígérettel, a leve­lezéssel, holott kötelességük meg­győződni, fennáll-e a veszélye- zettség, van-e baj az állagmeg­óvással és a lakhatósággal? — El lehetett volna-e kerülni a huzavonát és hogyan? — Ha mind a három szerv kö­vetkezetes a maga helyén, nem következik be ez a bürokratikus huzavona, — mondja meggyőző­déssel dr. Tóth Bálint. Mikor és hogyan zárul a más­fél éves panasz? melléklete a két ajánlási feladó­vevény, rajtuk a postahivatal szabályos ajánlási ragszáma. Tavaly augusztus óta a népi ellenőrzés vette ki zébe a tengeri­kígyóvá nőtt panasz orvoslását. Több akadályt elhárítottak azóta ők is. Először a többszöri sür­SOMI BENJAMINNÉ Népújság 3 1969. január 39. A napokban avatták fel Budapes ten a KISZ Központi Művész­együttesének újjáépített székhazát. A korszerű épület új próba­termében első próbáját tartja az énekkar. MTI foto — Friedmann Endre felvétele.) v Visszhang „A cikksorozat éles ellentétbe állította az embereket egymással" Pár sor írásommal fordulok a Tolna megyei Népújság Szerkesz­tőségéhez, azzal a cikkel kapcso­latban, melyet 1969. január 12-én, „Mi fáj Madocsán?” címmel bo­csátottak az újságolvasó parasz­tok kezébe. A cikksorozatban éles ellentétbe állítottak embere­ket egymással, a személyek ne­vének elhallgatása miatt, kikkel Madocsán személyesen beszéltek. Kérem, félreértés ne essék, nem az én személyemmel kapcsolat­ban kihozott vádak ellen akarok reklamálni, de azokat Va meg- jgyzéseket igenis sértőnek ve­szem, melyben busafejű paraszt­nak nevez és liácbavágást ajánl azért, mert parasztember létemre fel mertem emelni szavamat és olyan gazdasági hiányosságokra mertem rámutatni, meiyek meg­történtek és amelyeket a falu la­kosságának 50 százaléka hibának tart. De sajnos, nem mondják el, csak maguk között, mert úgy vannak, mint az a bi­zonyos B-ék. Maguk szerint mondom, páholyból figyelik a dol­gokat, félnek a nyilvánosságtól, félnek a közszerepléstől és a ma­guk által leközölt cikk után még annyi bátorság sem lesz ezután bennük, mert maguk belefojtot­ták az emberekbe az igazság ki­bontakozását. Elhallgatták azokat a dolgokat, melyeket gazdasági hibának számolnak, a nagyok ki­védésére. Persze nem riadtak vissza attól, hogy egyszerű pa­rasztembereket, mint K. Törjék, Vrancsik, Bonya, egy csokorba az utolsó lapra, mindenki előtt megszégyenítve vigyék az egy­szerű emberek közé, soraikba il­lusztrálva a dolgokat. Tisztelt Szerkesztőség! Soraim elején említést tettem arra, hogy embereket állítottak szembe cg mással. Az emberek találgatják, hogy ki mondott ennyi rosszai Vrancsik Józsefről, és a találga­tás megáll. Ki is mondhatta vol­na más, mint K. Törjék. Nem más szájából jött ki ez a kijelen­tés, mint a párttiikár elvtárséból, hogy majd engem Vrancsik Jó­zsef megver ittas állapotban és maguk a hallottakból ismerik, mert le is írják, hogy milyen tu­lajdonsága van, milyent örököli az édesapjától, és mivel minden célzásuk kimondja, hogy vereke- » dő természetű, az újságírónak nem illik gyávának lenni, le kell merni írni a személyek nevét is, kik­kel beszélgettek és kiktől kapta.: ilyen irányú felvilágosításokat és követelem is, hogy közöljék a személyek nevét, mert gyávák nem lehetnek és néni riadhatnak vissza az igazság megírásától. Hogy mi fáj Madocsán? Iíát _.é mégpedig sok embernek az a nagyok által elkövetett hiba, melyről az elnöki irodában be­szélgettünk és én kérdezem, hogy miért nem írták meg, miért hall­gattak róluk? Adura adu jár, maguk is ír­ják, amit én mondtam, hát ta­lán nem lenne sértő a maguk számára is az, hogy engem a pár kiló szilváért kivágtak, amit meg is érdemiek. Ugyanazon a napoi tárgyalt állattenyésztési brigád­vezető, akit már egyszer fegyel- mileg leváltottak és ismét visz- szakerült a helyére, egy évvel később ismét fegyelmi előtt állt, mikor a bűn elkövetését be is ismerte. Persze, ez a tűzközelben élvezi a felettesek pártfogását. Most még a felsorolt dolgokhoz annyit szeretnék kérdezni, hqgy az el­nöki irodán 6 órai beszélgetésből miért nem mertek leközölni olyan dolgokat, amit maguk is igaznak tartottak, mint írják, és hogy K. Tőrjüknek igaza is van. Meg egyszer kérem a személyek felsorolását, az ellentétek eloltá­sára. És ne legyenek gyávák folytatni, az igazság érdekében, vagy talán önöket is befolyásolni lehet? Szerintem a szegénycsár­dást maguk is eltévesztették az igazság elhallgatásával, egyik ol­dal javára. A hibák hibák ma­radnak, ha fel nem tárjuk azo­kat. De a madocsai parasztok fel fogják ismerni az igazságot, ha még ki nem is merik mondán- mert eljöhet az az idő, hogy, - mint maguk megírták —, az el­maradásunkat, megsértvén a pa­raszti ember önérzetét, majd fel­kérjük a falu patriótáit, hogy a szegénycsárdás mellé tanítsák meg őket a nadpágos emberekkel szemben védekezni és, hogy ki merjék mondani az igazságot. K. Törjék József A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Teljes terjedelemben közöl­jük K. Törjék József madocsai tsz-tag levelét. Ezzel is mintegy nyomatékot szeretnénk adni a „Mi fáj Madocsán?” című riport- sorozat tenni, segíteni akaró szándékának. Újból leírjuk: nem a cikksorozat állította éles eile ntétbe egymással az embereket, ha­nem az őszinteség hiánya. A madocsai ellentmondások nem azért léteznek, mert a Tolna megyei Népújság írt róluk. Ellenkezőleg, A Tolna megyei Népújság kizárólag azért tárhatta fel az embe­rekben levő feszültségeket, mert azok léteznek. K. Törjék József kifogásolja: miért hallgattuk el egyes tsz-tagok nevét. Azért tet­tük ezt, mert a szóban forgó szövetkezeti gazdákat mi kértük ar­ra, hogy beszéljenek. Nem ők kezdeményezték a diskurzust, éppen ezért nem tartottuk egyenes dolognak, hogy akaratukon kívül szerepeljenek abban az ügyben, amelyet éppen K. Törjék József kérésére néztünk meg, és nem mi tehetünk róla, kizárólag a té­nyek, hogy neki nem minden ben adhattunk igazat. Sajnáljuk, hogy az érintettek, ahelyett, hogy gondolkodnának a dolgok lé­nyegén, változatlanul a saját vélt igazukat hangoztatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom