Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Kapaszkodjon meg, mert most olyant mondok: megállapítottam, hogy nálunk nem mindig érvényesül az észszerűség. Erre a megállapításra pénteken, vagyis január ?4-én jutottam, amikor találkoztam Csikós Mihályné, Szek- :zárd, Kadarka utca 80. szám alatti lakossal, aki zsírt hozott nekem. — Nézze, Johannes! Néztem és láttam, mert én úgy néztem, hogy láttam is. Ezt csak azért tettem hozzá, mert van aki néz, de nem íút meg semmit. Ezeket az orvostudomány lelki vakoknak nevezi, a népnyelv viszont azt mondja rájuk... De ezt hagyjuk. Most fontosabb a zsír. Először ilyen zsírt 1968. december 7 -én vásárolt Csikósné, amelyen szavatossági időként 1969. február 19 volt feltüntetve. A zsírt "gyanott, a Rákóczi úti, 77. sz. fmsz. önkiszolgáló boltban december 10-én visszacserélték. Január 18-án ismét vett ugyanott zsírt, ugyanezzel a szavatossági időjelzéssel. És ez a zsír is ugyanolyan büdös volt, mint az akkori. Most is visszacserélte volna az Ilonka nevű elárusító, de Csikósné elhozta nekem. Megmutatni. A zsírt láttam, utána jöttem, mentem és győztem magamtól elhessegetni a világmegváltó gondolatot: Istenem, mi lenne, ha a bolt az egész zsírt egyszerre cserélné visz- sza! Az elhessegetés nem sikerült, sőt, újabb gondolat jött'- Mi lenne, ha az ilyen zsírt egyszerűen át se vennék? Nem gondolkodtam tovább a dolgon, mert akkor hirtelen eszembe jutott, hogy mi történhetett a tojással? Ez nem Szekszárdon, ez Londonban történt. Képzelje, Clifford Slaney londoni lakos tojást vásárolt és megfőzte reggelihez. Feltörte és a tojás fehérjén a következő feliratot pillantotta meg: „hilman anger”. Slaney azonnal telefonált a boltba, magyarázatot kért. Hamarosan két egészségügyi felügyelő jelent meg, de ők is csak ennyit tudtak mondani: „Talán egy újságdarabot nyelt le a tyúk”. Lehet. Bár ballasztként a tehenekkel is etetnek már Nyugaton újságpapírt, a tej mégsem olvasható. Ez a kiírás viszont a Sydney-i vasútállomáson olvasható: „Tilos tüsszenteni!” Nem hagyott nyugton a dolog. Miért nem szabad tüsszenteni? — kérdeztem illetékesektől, mire azok elmagyarázták, hogy egyszer egy ember a vasúti sínek mellett állva tüsszentett és emiatt elütötte egy vonat. Ezért nem szabad tüsszenteni. Még ülve sem. Sydneyben. Nálunk lehet, illetve szabad. De csak tüsszenteni. Mert nálunk is v>olt már olyan eset, hogy egyszer valahol, valamilyen oknál fogva kigyulladt egy szalmakazal, amiből azt a helyes következtetést vonták le, hogy ezentúl népi szabad úgy elhelyezni a kazlakat, ahogy azok a leégettek voltak. Ezzel a módszerrel hatszázezer forint kártól óvták meg az országot és sok millió plusz kiadást okoztak a mezőgazdasági üzemeknek. Ezt magyarázta nekem egyszer egy tsz-elnök, de én nem adtam ám neki igazat. Azt mondtam én neki, hogy lám, Sydneyben sem szabad tüsszenteni és emiatt a náthás utasok még az állomás környékére sem mennek, ezzel megmentik a többi társukat a náthától. Igaz, hogy ez a vasútoknak sokba kerül, de a vasút áldozatot hoz a többi ember egészsége érdekében... Idáig jutottam a magyarázattal, amikor azt mondta a tsz-elnök: — Engem nem érdekel, hogy mit csinálnak Sydneyben. Az kapitalizmus, azzal azt csinálhatnak, amit akarnak, de velünk... Igaza van. Velünk nem lehet azt csinálni, amit akarnak. Erre példa a következő eset is. Szekszárdon történt. Hazajött egy külföldre szakadt hazánkfia és mivel nehéz volt a bőröndje, hordárt keresett. Hamarosan talált is egy kocsit. Szólt a fuvarosnak: vigye el a csomagját ide, meg oda. Már számolta is o pénzt. Három szép kétforintost. A fuvarost nem kápráztatta el az összeg. Nagy nyugalommal így szólt: — Uram, nálunk nincs négerkérdés. Nekem van becsületes munkám, de nekem van... Szóról szóra azt mondta, amit mindenkinek mond a magyar ember abban az esetben, ha kevés borravalót akarnak neki adni. Tehát a magyar ember nem hagyja magát megalázni. Senkitől. Mert a magyar ember mindig büszke volt a becsületességére, minden kocsmában ezt hangoztatja, és a gyomrára. Nem irigyli a milliomosokat, mert tudja, hogy azok nem ehetnek krumplipaprikást, csak páviánvesét, hangyakocsonyát, gurapa nevű guatemalai sajtot, amely kecske- és birkatej, egyfajta aromatikus fű és ellés előtti tehén vizeletének a keverékéből áll. Melyik magyar ember enné meg ezt, akár milliókért is? A magyar ember büszkén megy a jövő felé. Tudja, hogy az, amit ö most csinál, az még az iparilag fejlett, kapitalista országokban is csak 2000 körül válik valóra. Ezt egy nyugatnémet könyv, a Report 85. alapján állíthatom Ebben a könyvben arról írnak a szerzők, hogy az ezredfordulón mi is lesz Nyugat-Németországban? Azt mondják a szerzők: kétezerben a vásárlók által vásárolt holmik csak napokra elégítik ki a vásárlók igényeit, éppen ezerr nem kell törekedni arra, hogy a gyártott holmik tartósak legyenek. Nyugat-Németországban ezt csak kétezxr körül akarják bevezetni. Lehet, hogy előtte hozzánk jönnek majd tanulmányútra, mert mi már ma is tudunk nekik egy-két olyan áruféleséget mutatni, amilyent ők csak kétezerben karnak gyártani. E gondolatok jegyében zárom soraimat. Tisztelettel: L í V mk£éO A konfliktus szükséges kelléke a boldog ii. A házassági stressz — amikor az agy már nem képes megbirkózni a problémákkal és a .súrlódásokkal — a boldogtalanság egyik legkomolyabb oka, sokkal komolyabb oka. mint a munkahelyi stressz. Munkahelyet cserélhet az ember, de élettársat már sokkal nehezebben. A házastársak reménytelen kísérleteket tesznek, hogy minden körülmények között együtt maradjanak. „Hatalmas erők serkentik az embert a házastársi viszony fenntartására — állítja a házastársi kapcsolatokat tanulmányozó intézet, amely a kutatások szerint tanácsokkal látja el a házasfeleket. — Éneikül sokan elhamarkodottan felbontanák a házasságot, aminek mindenekelőtt a gyerekek innák meg a levét.” Mi történik akkor, ha az unott- ság és az ellenségeskedés már jelzi: a házastársi kapcsolatok kezdenek megromlani? „Nagyon ritkán fordul elő, hogy a házasság csődjében csupán egyetlen tényező játszik közre. És nincs semmi bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy a kor önmagában döntő tényező lenne a házasság felbomlásában” — mondja Woodhouse, az intézet igazgatója. Érzelmileg üres A konfliktus fontos szerepet játszik a házasság „üzemelésében”, de romboló erővé is válhat. Ha megfelelőképpen hat, akkor — a szakértők véleménye szerint — elősegítheti, hogy a házastársak továbbfejlesszék egyéniségük bizonyos vonásait, főként azokat, amelyek a házasság megkötéséig nem alakultak ki. „Az a házasság, — mondja Woodhause —, amelyből a konfliktust eleve kizárják és amelyben a házasfelek egyénisége közti különbségeket minden lehető módon tagadni igyekeznek, érzelmileg és nagyon gyakran szexuális értelemben is üres.” „A fiatal házasok esetében viszont a legnagyobb veszély éppen az, hogy ez a házasságban szinte elkerülhetetlen konfliktus mindennapos jelenséggé válik. A szülők, hozzátartozók, sőt még a szakemberek is megerősíthetik, hogy a konfliktus teljes elfajulása esetén a házasság felbontásával meg lehet menteni a feleknek a házasságról táplált illúzióit”. Néha az emberek igyekeznek olyan partnert választani maguknak, aki mintegy kiegészítője egyéniségüknek. Lily Pincus a következőket mondja erről: „A házasságba mindkét fél magával hozza tudatos és nem tudatos ösztöneit, magatartásbeli tulajdonságait és igényeit, amelyek részben elfogadhatóit, részben nem.” Magatartás „Azokat a magatartásbeli tulajdonságokat és ösztönöket, amelyeket a házasfelek egyike nem ismer el önmagának részévé, házastársának tulajdonítja. Következésképpen minél jobban összeütközésbe kerül önmagával, annál többet ruház át, önmagából partnerére.” Tovább fejtegetve a kérdést, Lily Pincus megjegyzi, hogy a házasságban a „lerohant” partnerrel való kapcsolat részben a „támadó” önmagával való óvódásává válik, miáltal a „lerohant” fél megszűnik önmaga lenni. j KIS AMATÖR (MTI-fotó — Kunkovács László felvétele) házasságnak A házasságok megromlásának egyik oka tehát az, hogy a házasfelek egyike az, aki önmagában nem tetsző tulajdonságokat, fedez fel. ezeket partnerének tulajdonítja. „Például, ha valaki párja nyomott hangulata, függő viszonya vagy basáskodása miatt panaszkodik, könnyen lehet, hogy saját tulajdonságait teregeti ki” — mondja Pincus. Hasonlóképpen ha egy feleség, aki gyerekeit ugyan tisztán járatja, de egyik szomszédból a másikba megy, hogy koszos, iszákos férje miatti bánatát elkeseregje, az asszonyt valószínűleg saját elhanyagolt külseje nyugtalanítja. Pincus így folytatja: „Nincs házasság konfliktus nélkül és néha a szerelmi érzéseket minden házasságban az elkerülhetetlenül fellépő súrlódás és nyugtalanság fenyegeti.” Korántsem minden házasság alakul át ideális kapcsolattá, „de egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy a tartós házastársi kapcsolatok lehetősége a legtöbb házasságban fennáll.” Nem mindenki választ önmagával ellentétes típust. Sokan olyan élettárs mellett döntenek, aki ugyanolyan beállítottságú, mint ők, s ezért könnyebben azonosulnak velük. Az ilyen házastársak ragyogó párt alkotnak: folyton egymás gondolatait és kívánságait lesik. Ez nagyszerű! A szakemberek azonban megjegyzik, hogy az ilyen típusú kapcsolatokban a házaspároknak a házastársi viszony szexuális részét illetően vannak problémáik. Nincs önbizalom A házasságok egy másik típusa az, amikor egy önbizalom nélküli személy olyan partnert választ magának, akinek szintén nincs önbizalma. Az ilyenek támogatják egymást, mint a sziámi ikrek, s egyéniségük menthetetlenül megreked fejlődésében. Figyelmet érdemel az a tény, hogy bár a házassági stressz a szellemi betegség egyik legfőbb oka. eddig vajmi keveset foglalkoztak ezzel a problémával. Az ez irányú kutatások elhanyagolása még riasztóbb, ha arra gondolunk, hogy a válást rövidesen megkönnyítik. A válások száma folyton növekszik, s egyelőre csak annyit tudtunk megállapítani, hogy a statisztikai adatok önmagukban semmit sem árulnak el arról, vajon a fennmaradt házasságok sikerültebbek-e manapság, mint a múltban voltak: az egyetlen kétségtelen tény az, hogy a válás megkönnyítése óta kevesebben élnek boldogtalan házasságban. Mennyivel lettek jobbak azok a házasságok, amelyekkel kapcsolatban az intézet tanácsot adott? Hogyan állapítja meg az intézet valamely házasság sikerült, vagy sikertelen voltát? Érzelmileg gazdagabbak Dr. J. Sutherland, az emberi kapcsolatok Tavistock Intézetének tanácstagja kijelentette: „Az a benyomásunk, hogy a házastársi konfliktus jótékony hatása esetén két olyan ember alakul ki, aki nemcsak egyénenként, hanem szülőként és emberi lényként is érzelmileg gazdagabb, elégedettebb és kiegyensúlyozottabb, mint a házasságon kívül élők. Az élet számukra nem egyszerűbb, de egyéni és házastársi erőforrásaik számottevően megnövekszenek. Ez a változás szerintünk jelentős lépés afelé, amit mi megfelelő szellemi egészségnek hívunk.” (Daily Express) AZ AGY
