Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

Napirenden az építőipari szakmunkásképzés 1. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat A forradalmak kora 1918-1919 A Tolna megyei Tanács VB Könyvtára és a Tolna megyei Levéltár „A forradalmak ko­ra” címmel összeállítást adott ki, amely a jubileumi ünnep­ségek lebonyolításában kíván segítséget nyújtani. — Történelmi évfordulók küszöbéhez értünk. Október végén volt fél évszázada an­nak, hogy győzött hazánkban a polgári demokratikus for­radalom, november 24-én ün­nepeltük a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalaku­lásának 50. évfordulóját, s 1969. március 21-e. az első magyar munkás-paraszt állam, a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának évfordulója. Amikor az évfordulókat ünnepeljük, cé­lunk nemcsak az emlékezés. * hanem a helyes történelmi szemlélet kialakítása, a téves nézetek felszámolása, s a nagy idők kritikai értékelése. Az évfordulók rendezvényei al­kalmasak nemzeti történel­münk e fontos szakaszának sokrétű ismertetésére, 1918— 1919 jelentőségének kiemelé­sére — írja a kiadvány elő­szavában Vadóc Kálmán, a megyei könyvtár igazgatója. A kötetben eseménynaptár, részletes, eseményekhez fűző­dő bibliográfia-jegyzék, a megyei levéltárban megtalál­ható 1914—1923 közötti irat­anyag pontos és teljes jegy­zéke, valamint a Tolna me­gyei munkásmozgalom már­tírjainak adatai találhatók. A forradalmak kora — amely a dunaföldvári fmsz. sokszorosí­tó üzemében készült —, című munkát K. Balog János, az MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának munkatársa, dr. Pus­kás Attila, a megyei levéltár igazgatója és Sinter Gézáné, a menyei könyvtár munkatár­sa állította össze. A kiadvány nélkülözhetet­lenül értékes anyagot szol­gáltat mindazok részére, akik ebben az időszakban előadá­sokat tartanák e témakörben, rendezvények előkészítésében, lebonyolításában vesznek részt, vagy akik helytörténeti ku­tatómunkát végeznek. Paksi bútor — csak a Centrum Áruházakban Tolna megyében, ha iparágan­ként vizsgálják a szakmunkás- képzést, első helyen az építő­ipart találjuk. Nem véletlenül. A megye két. nagy építőipari vállalata nagy gondot fordít a szakmunkás-utánpótlás biztosítá­sára. A két vállalat előtt álló egyre nagyobb feladatok teljesítésének egyik alapvető feltétele, a szük­séges munkaerő biztosítása. En­nek pedig egyetlen és kiapad- hatalan forrása a munkaképes korba lépő fiatalok képzése, szak­munkássá nevelése. Tervszerű képzés Bár a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál csak 1965. óta folyik rendszeres szakmun­kásképzés, e viszonylag rövid idő alatt is jelentős fejlődésről ad­hatunk számot. A szakmunkás-utánpótlás biz­tosítása érdekében a vállalat év­ről évre felméri a várható szük­ségletet és ennek figyelembevéte­lével tervezi meg a beiskolázni kívánt létszámot. S mivel ma még az építőipari szakmák nem tar­toznak az úgynevezett „népsze­rű” szakmákhoz, ezért igen he­lyesen és előrelátóan az igé­nyeknél nagyobb számú tanuló szerződését irányozzák elő. Kü­lönös tekintettel az építőmesteri — kőműves, ács, állványozó —, a szerelőipari — vízvezeték-, köz­pontifűtés-. villanyszerelő — és a szakipari szakmákban — víz- szigetelő, tetőfedő, üveges. Az idén 15 szakmában 495 tanulót szerződtetnek tájékoztató füzetek, amelyek részletesen foglalkoznak a szak­munkásképzés feltételeivel, az egyes szakmák részletes leírásá­val stb. Bár a szakmunkásképzés je­lentős anyagi áldozatokkal jár, a vállalat biztosítja azokat. S hogy ez mennyire így van, azt jól érzékelteti az alábbi kis sta­tisztika is. A vállalatnál 1965-ben 7 szak­mában 159, 1968-ban már 13 szakmában 231 szakmunkásta­nulót szerződtettek. Ebben az évben pedig minden eddiginél nagyobb anyagi áldozatot vál­lal a vállalat, amikor a tervek szerint 15 szakmában 495 ta­nulót kíván szerződtetni. Sok a lemorzsolódás Mint már korábban említettük a vállalat igyekszik a szükséges igényeknél lényegesen nagyobb számú fiatal beiskolázását elérni, mivel év közben elég nagy ará­nyú a lemorzsolódás, és a har­madik év végén a végzett ta­nulók közül igen sokan otthagy­ják a vállalatot. Mivel magyarázható ez a ked­vezőtlen jelenség? Ami a létszám lemorzsolódá­sát illeti, az elsősorban a meg­gondolatlan pályaválasztásnak, és a különböző családi problémák­nak a következménye. Sokkal több gondot okoz a végzett tanulók eltávozása. A korábbi években gyakran elő­fordult. hogy a végzett 100—120 fiatalból mindössze 20—30 ma­radt a vállalatnál. Az elmúlt év­ben már javult az arány. Ezút­tal'már mintegy 70 fiatal vál­lalt munkát. Nagy anyagi áldozatok foglalkoznak a fiatalokkal. Segí­tik őket, és önzetlenül átadják sok éves tapasztalataikat. A vállalat 1967. szeptemberé­től kizárólag az ide beiskolázott 172 tanuló rendelkezésére bocsá­totta a munkásszállást, ahol kulturált körülmények között készülhetnek fel a következő napi foglalkozásokra. Igaz, kez­detben a felügyelet biztosítása okozott gondot, de 1968. máju­sától egy, majd augusztustól kezdve még egy főhivatású ne­velő tanárt biztosított a válla­lat a fiatalok mellé. Sőt, a kö­vetkező évek létszámnövekedé­sének arányában, ha szükséges, további tanárokat biztosítanak a fiataloknak. Érik a gyümölcs összegezve az elmúlt évek ta­pasztalatait, elmondhatjuk, hogy a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat illetékes vezetői jelentőségéhez mérten foglalkoz­tak és foglalkoznak ma is a szakmunkásképzéssel, az után­pótlás biztosításával. A vállalatnál helyesen és jól értékelik a korábbi évek tapasz­talatait, ezt bizonyítja, hogy ma már egyre több fiatal dolgo­zik a vállalatnál. Azok a jelentős anyagi áldo­zatok, amelyeket a vállalat hoz a szakmunkás-utánpótlás biztosítá­sa érdekében egyre nagyobb mér­tékben kezdenek megtérülni, ami egvben azt is ielenti, hogv a ko­rábbi évek fáradságos és áldo­zatos munkájának gyümölcse kezd beérni. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ (Következik: A Tolna me­gyei Tanácsi Építő és Sze­relő Vállalat) A paksi körzeti építőipari ktsz valóságos kis bútorgyárrá fejlesz­tette asztalosüzemét, különösen két év óta folyik élénk munka a kis üzemben. Fejlesztésére meg­különböztetett gondot fordítanak, mert az üzem termékei igen ke­resettek. Jó üzletet kötött a ktsz a Centrum Áruházakkal egyedi és varia bútorok szállítására. Ugyanis a szövetkezeti dolgozók készítette bútorokat csak a Cent­rum Áruházakba szállítják. Az idén is csakúgy, mint a múlt év­ben, egész évre szerződést kötött az áruház. A szövetkezet közvetlen szállí­tója az ország legnagyobb áru­ház-vállalatának. A szállítási idők betartása, a kiváló minősé­gű munka és nem utolsó sorban kedvező árai miatt lett „udvari' szállítója” a Centrum Áruházak­nak a paksi ktsz asztalosüzeme.-Pj— 45 millió forint kártérítés a termelőszövetkezeteknek A mindenkori beiskoláztatási terv végrehajtása érdekében a vállalat széles körű propaganda- munkát folytat elsősorban a me­gye területén, de a vállalat pro­pagandaanyagai eljutnak a szomszédos megyékbe is. Ebben az évben is megjelen­nek a vállalat által szerkesztett Különös látványt nyújt mosta Dunába torkolló, óbudai hajó­gyári öböl. Jégpáncél tartja rab­ságban a kényszerpihenőre ítélt hajókat, úszódarukat. A partfal­nál és a sólyatéren azonban zaj­lik az élet. A külföldi megren­delésre épülő hajókon a szabad­ban végzik munkájukat a ková­csok, a szerelők, s végezték ak­kor is, amikor a hőmérő higany­szála mínusz 16 fokot mutatott. A hajók belső helyiségeit gőzzel fűtik, ott könnyebb elviselni a hideget, de a fedélzeten csak a védőital — tea, feketekávé —, s a vastag vattakabát nyújt némi vigaszt. Az itt épülő, de majd a szibé­riai vizeken közlekedő hajóknak „előtréning” csupán ez az idő­járás. Az új típusú toló-vontató- hajó-család harmadik, negyedik tagja készül most, elődeik a múlt évben már bemutatkoztak Szibéria folyóin. 1970-ig össze­sen 32 ilyen hajó épül, s vala­mennyi 2000 lóerős lesz. A hajó­ipar eddigi gyártmányaitól el­térő, különleges kivitelben épül­A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy ott, ahol foglalkoznak év közben a fiatalokkal, nincs probléma. így például az I. szá­mú főépítésvezetőségen és a vastelepen. Ezeken a helyeken végzett szakmunkástanulók több mint a fele a három év után is a vállalatnál marad. Igaz, itt az idősebb szakmunkások szívesen nek. A szibériai folyók hajózási viszonyainak megfelelően, héja- zatukat vastag lemezből állítják össze, hogy jeges vízben is köz­lekedhessenek. A 44 méter hosz- szú, 11,60 méter széles hajók merülése két méter, s két, egyen­ként 5000—7000 tonnával meg­terhelt uszály vontatására, illet­ve tolására képesek. Az új típusú hajók első darab­jai sikerrel tették meg a próba- útjukat Szibéria vizein. A szov­jet szakemberek elégedettek a magyar konstrukcióval. Jól is­merik e hajótípus előző változa­tát. a dunai hajózásra készült. 2000 lóerős toló-vontatóhaiót, amely ugyancsak a Magyar Ha­jó- és Darugyárban készült, nagy sorozatban. Ennek tovább­fejlesztett változataként szüleiéit meg a szibériai hajócsalád, nm'elvnnk tagíai nemcsak a Szov- ietunió leghidegebb részén, ha­nem a Volgán, a Donon, a Do- nvécén és a DnvesVeren is köz­lekednek majd a jövőben. (c. m.) Ismeretes, hogy 1968. január 1- től a termelőszövetkezetek részé­re új vagyonbiztosítási módoza­tot vezetett be az Állami Biz­tosító. Az új biztosítási módozat magasabb díjjal, szélesebb körű biztosítási fedezetet nyújt a ter­melőszövetkezeteknek. Erre utal az elmúlt év tapasztalata, ugyan­is 1968-ban 45 millió forint kár­térítést fizetett az Állami Biz­tosító a megye termelőszövetke­zeteinek az 1967. évi 25 millió kártérítéssel szemben, jóllehet súlyosabb ellemi csapás a me­gyére kiterjedően nem is volt. Tolna megyei viszonylatban a kifi­zetett kártérítés több millió forint­tal több, mint a befizetett biztosí­tási díj. Kockázatbővítések A biztosítási év befejezése előtt az Állami Biztosító megvizsgál­ta az új rendszerű termelőszövet­kezeti vagyonbiztosítás kockáza­ti köreinek további bővítésének lehetőségeit és elhatározta — díjtételek emelése nélkül — 1969. évre újabb kockázatok bevoná­sát. így a szántóföldi növények, palántázott szabadföldi zöldség­növények és a dohány tavaszi fagykára határidő megkötöttsége nélkül kerül elbírálásra. A fagy­kártérítéssel azonos térítést kap­nak a termelőszövetkezetek a homokvenési károk esetében, ami­kor a növényzet homokfúvás vagy betemetés következtében teljesen kipusztul. , A viharkockázat olyképpen módosuR, hogy a szem- illetve magtermétsban érés idején bekö­vetkezett szemkiverési károk at­tól függetlenül kerülnek megté­rítésre. hogy milyen erős szél idézte elő, eltérően az eddigi megkötésektől, amikor csak a 15 m mp-nél nagyobb erejű szél okozta károk kerültek megtérí­tésre. Kiterjed az új kockázat az üvegfelület, vagy fólia alatt ter­mesztett zöldscgnövények jégve­résből eredő terméskáraira. Na­gyobb mérvű Kártalanítást nyúj­tanak az un. foltokban jelentkező (fagy, homokverés, víz által elő­idézett) állománykipusztulásokra. Bővül az állatkockázat köre is, törzskönyvezett tehenek és elő- hasi üszők vemhességének idő előtti megszakadásából eredő magzatelpusztulás esetén ezer forint kártérítést nyújtanak. Emelkedik a nővén déksertósek selejtezési kártalanítása *s. A módosítás még egyéb bővítéseket és a tsz-ekre nézve kedvező vál­tozásokat tartalmaz. Díjvisszatérítés Megállapodás jött létre a Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsa és az Állami Biztosító kö­zött a termelőszövetkezetek ál­tal kifizetett biztosítási díjak és a kifizetett kárösszeg különbö­zeiének felhasználására. Az Állami Biztosító a terme­lőszövetkezeti vagyonbiztosítás díját átlagos évi 92 százalékos kárhányad feltételezésével szá­mítja ki. A befizetett díj 8 szá­zaléka fedezi a biztosítás lebo­nyolításával kapcsolatos összes költségeket (ez a külföldi bizto­sítók 15—25 százalékos költség­felszámításával szemben rendkí- vül kedvező arány). Annak ér­dekében. hogy a Biztosító vál­lalt kötelezettségének minden­kor eleget tudjon tenni, szük­sége van — termelőszövetkeze­tek részére elkülönített — meg­felelő összegű kockázati tarta­lékalapra. Ha valamely évben a kifizetett kártérítés összege alatta marad a befizetett díj 92 százalé­kának, a tartalékalap összegének eléréséig a különbözet felét kár- mentességi engedmény címén a termelőszövetkezetek kapják meg. díjvisszatérítésként, a másik fe­le a kockázati tartalékalap bőví­tését szolgálja. A díjvisszatérítés összegéből a termelőszövetkezetek előző évi kárhányaduk mértéke alapján részesülnek a tárgyévi díjuk azonos százaléka erejéig, beszá­mítva részükre kifizetett kártérí­tési összegeket is. A termelőszövetkezetnek nyúj­tott kármentességi engedményt a szövetkezet következő évi biz­tosításának díjába kell betudni. Díjvisszatérítésben csak azok a termelőszövetkezetek részesülhet­nek, amelynek az új rendszerű va­gyonbiztosítással rendelkeznek. Magyar hajók Szibériában Az új család sikere — Kétezer lóerő Uszályok, hétezer tonnával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom