Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
> I Egy hé! a világpolitikában Fergeteges, zajos esztendő volt 1968. Véres zavargások, világszerte megdöbbenést keltő politikai gyilkosságok esztendeje és utolsó napjai sem múltak el békességben. A sok helyütt hagyományos szilveszteri petárdák durrogása így hát valóban stílszerűen zárta ezt az évet, és az is jellemző volt, hogy a Biztonsági Tanács tagjai szilveszter éjjelén is tanácskoztak, s egyhangú határozattal bélyegezték meg a bejrúti repülőtér ellen intézett izraeli kalóztámadást. KOSZIGIN ÜJÉV1 NYILATKOZATA Vajon 1969. nyugodtabb, békésebb esztendeje lesz-e a világpolitikának? Mintha erre a kérdésre, amely az elmúlt nyugtalan év viharos eseményei után joggal foglalkoztat most minden békeszerető embert, válaszolt volna Koszigin szovjet miniszterelnök az év első, nagy jelentőségű politikai nyilatkozatában. Koszigin a Mai- nicsi című japán lapnak adott interjújában hangsúlyozta: „napjainkban egy új háború kirobbanásának veszélyét úgy lehet elhárítani, hogy felszámoljuk a világ legveszélyesebb tűzfészkeit, amelyek fenyegetik az általános békét. Ezt elősegítené az fegyesült Államok agresszív vietnami háborújának beszüntetése, az izraeli agresszió közel-keleti következményeinek felszámolása, Európában az együttműködés légkörének megteremtése, valamint további intézkedések foganatosítása az általános leszerelés területén”. A szovjet kormányfő pontosan rátapintott a világpolitika fájó sebeire, s különös nyomatékkai szólt a két legégetőbb problémáról: a vietnami kérdés politikai megoldásáról és a közel-keleti válsággóc felszámolásáról. Mi történt ezen a téren az új esztendő napjaiban? „ASZTALCSATA” PÁRIZSBAN „A vietnami kérdés politikai rendezése pozitív irányban hatna a nemzetközi politikai légkörre, elhárítaná a békét fenyegető egyik legsúlyosabb veszélyt” — hangsúlyozta Koszigin. Párizsban azonban még mindig nem kezdődhetett meg az érdemleges tanácskozás a vietnami kérdés politikai rendezéséről, mert még egyelőre a tárgyalóasztal formájáról folyik a vita. Csütörtökön este több, mint négy órát tanácskozott erről Cyrus Vance, az amerikai küldöttség helyettes vezetője Ha Van Lau ezredessel, az észak-vietnami delegáció helyettes vezetőjével. Szinte komikusán hangzik az a felsorolás, amit a tárgyalás után szellőztettek a legfőbb vitatémával kapcsolatban előterjesztett amerikai javaslatokról, hogy milyen alakú legyen a tárgyalóasztal: elliptikus gyűrű formája legyen-e, avagy kör alakú gyűrűformája, avagy egyszerű kerekasztal, amelyet középen szövetcsík választ ketté, avagy netán olyan kör alakú, gyűrűformájú asztal, amelyet a gyűrűn belül szövetcsík oszt ketté. ■ Az asztalcsata hátterében azonban fontos politikai kérdés rejlik: elismerik-e a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot (DNFF) teljes jogú tárgyalófélként? Az amerikai és saigoni küldöttség szerint nem lehet szó négyes konferenciáról, amelyen a DNFF teljes jogú partnerként vesz részt, hanem a tárgyaláson „két tábor” áll szemben és a DNFF csupán az egyik tárgyalófél részeként ülhet le a tárgyaló- asztalhoz. Ezért agyainak ki különböző erőltetett konstrukciókat, amelyek lényege, hogy a tárgyalóasztalt két részre osztanák. A csütörtöki megbeszélés után az AP amerikai hírügynökség kommentárjában azt hangoztatta, hogy bár még mindig nem született megegyezés,, de a két fél álláspontja közötti különbség már „szűkül” és a két álláspontot „már csupán egy vékony szövetcsík” választja el egymástól. A DNFF-küldöttség szóvivője sajtóértekezletén hangsúlyozta: nem az asztal formája a lényeges, hanem az, hogy Washington és Saigon képviselői végre színt valljanak arról, egyáltalán le akarnak-e ülni a tárgyalóasztalhoz. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke az újév alkalmából szívből jövő jókívánságait fejezte ki az USA agressziója ellen küzdő amerikai barátainak, s hangsúlyozta: „az USA úgy találhatja meg a becsületes megoldást, ha kivonja az összes amerikai és csatlós katonát Dél-Vietnamból, s haevja. hogy a dél-vietnami nép külföldi beavatkozás nélkül, maga intézze sorsát”. ÜJABB VIHARFELHŐK KÖZEL-KELETEN A közel-keleti válság még nem jutott el abba a stádiumba, hogy a szembenálló felek legalább a tárgyalóasztal formájáról vitatkozzanak. Sőt a helyzet az elmúlt napokban lényegesen súlyosbodott, a bejrúti repülőtér ellen intézett kihívó izraeli támadás szinte robbanásig feszítette a légkört, s a legújabb hírek arról szólnak, hogy Ura el ismét csapatokat von össze a szomszédos arab államok határain. Az egész világ békéjét súlyosan fenyegető újabb közel-keleti konfliktus kirobbanásának elhárítására az elmúlt napokban élénk diplomáciai tevékenység indult meg a Szovjetunió kezdeményezésére. A kairói, londoni, párizsi szovjet nagykövetek, és a washingtoni ügyvivő már az új év első munkanapján fontos eszmecseréket folytattak az illető országok vezetőivel a közel-keleti kérdésről. Zorin párizsi nagykövet, De Gaulle elnöktől távozva, kijelentette, hogy a francia és szovjet kormány felfogása számos pontban megegyezik egymással. Deb- ré francia külügyminiszter azt javasolta, hogy a négy nagyhatalom haladék nélkül kezdjen tanácskozást az elsősorban érdekelt közel-keleti országokkal, majd egy így kidolgozandó megállapodás végrehajtását a négy nagy közös garanciája szavatolja. U Thant ENSZ-főtitkár uugyancsak négyhatalmi tanácskozást javasolt az egyre fenyegetőbb közel- keleti válság elhárítására. SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Európában az elmúlt hét legjelentősebb eseménye a csehszlovák föderációs törvény életbe lépése volt. Prágában Svoboda köztársasági elnök január 1-én kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányát, amelynek élén továbbra is Cemik miniszterelnök áll. Ugyanakkor Pozsonyban szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor, ünnepélyes keretek között kikiáltották a Szlovák Szocialista Köztársaságot, csütörtökön pedig megalakult a szlovák kormány, amelynek elnöke Stefan Sadovsky lett. Az új szlovák kormányban tárcanélküli miniszterként foglal helyet Dobos László, a CSEMA- DOK elnöke is. jl Szovjeluiiii növeli kereskettaöl a KGST----- ' • ' —-----------Szovjet szakértők véleménye szerint a Szovjetuniónak a KGST- tagországok'kal folytatott kereskedelme 1969-ben rekordösszeget — több, mint 10 milliárd rubelt — ér majd el. A Szovjetunió már majdnem valamennyi KGST-tagországgal megkötötte az 1969. évre szóló árucsere-megállapodást. ■ Legjelentősebb kereskedelmi partnere továbbra is az NDK. A szovjet—NDK kereskedelem ösz- szege 1969-ben eléri a 3 milliárd rubelt, az NDK-t sorrendben Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária követi. A jelek szerint a Szovjetunió külkereskedelmében az ötödik helyre Magyarország ke-, rül. A Szovjetunió 1969-ben is a legfontosabb energia- és nyersanyagszállítója lesz a szocialista országoknak. Ugyanakkor a szocialista közösség országai jelentős szerepet játszanak a Szovjetunió ipari termék importjában. A Szovjetunió gépekre és berendezésekre vonatkozó megrendeléseinek kétharmadát juttatja ezeknek az országoknak (főként az NDK-nak és Csehszlovákiának). A nagy összegű szovjet megrendelések kedvező feltételeket biztosítanak a KGST- országokban a nagy volumenű sorozatgyártás és a gépipar szakosítása megszervezéséhez. Nem kevésbé jelentősek lesznek a Szovjetuniónak a szocialista országokban eszközölt közszükségleti cikk vásárlásai. A CSKP Elnökségének nyilatkozata A CSKP KB Elnöksége pénteken ülést tartott, amelyen megvitatta a jelenlegi politikai helyzetet. Az elnökség felhívással fordult valamennyi csehszlovák álÚj népfrontdekusheiiiiifii Teljessé vált a szocialista nemzeti egység politikájának főbb kérdéseivel foglalkozó népfront-dokumentumok sorozata. Megjelent és országszerte eljutott a népfrontbizottságokhoz a szocialista demokráciáról szóló állás- foglalás, amelynek kidolgozására és közreadására a Hazafias Népfront 4. kongresszusán született döntés. , A szocialista nemzeti egység politikájának főbb kérdéseivel foglalkozó dokumentumok megállapításait, útmutatásait ezekben a napokban országszerte napirendre tűzik a községi, járási népfront vezetők tanácskozásain. lampolgárhoz, kommunistához, a forradalmi szakszervezeti mozgalom és a nemzeti front társadalmi szervezeteinek tagjaihoz. A felhívás leszögezi, hogy a CSKP 1967. januári plénuma óta folytatott politikája a nép döntő többségének aktív támogatását élvezte, és a párt továbbra is céltudatosan folytatni akarja ezt a politikát, leküzdve a menet közben felmerült hiányosságokat, így elsősorban a szocialistaellenes tendenciákat. A legfontosabb feladat most minden társadalmi erőt mozgósítani a novemberi párt- plénum határozatainak következetes végrehajtásáért. Az elnökség felhívása nyomatékosan rámutat, hogy e határozatoknak a végrehajtása csak a nyugodt felelősségteljes munka légkörében lehetséges. Ezzel kapcsolatban rámutat azokra a veszélyes tendenciákra, amelyek az utóbbi hetekben különböző ultimátumjellegű követelésekkel nyugtalanságban tartják a közvéleményt és olyan érzelmeket kavarnak fel, amelyekkel könnyű visszaélni és a nép igazi érdeke ellen fordítani őket. Szakcs gyanakvó, közömbös és gondterhelt L A község, amely a Varga-ügy kipattanása óta egyedülálló hírnévre tett szert, most az év első napjaiban a disznóvágásokkal van elfoglalva és azzal okoz csalódást, hogy közömbösebb, mint hinné az ember, s azzal okoz némi nyugtalanságot, hogy gyanakvóbb, mint kellene. Dombóvártól Szakcsig azon gondolkodom, azt már tudjuk, hogy Varga mit vitt el a szakcsi közös gazdaságból, de azt még kevesen sejtik, hogy mit hagyott maga mögött. Csődtömeget hagyott maga mögött. A látszateredmények sokasága úgy pattant szét, mint a szappanbuborék. Arról volt szó, hogy felépül egy komplex szarvasmarhatelep, egy hatezres kibocsájtású sertéstelep, egy gabonaszárító és egy gépműhely. A tervek elkészültek. Van olyan terv, aminek az ára még most sincs kifizetve. Van olyan terv', amit a termelőszövetkezet alkalmi vétel során szerencséire el tudott adni egy állami gazdaságnak. Tavaly késő ősszel a légvárakra építendő gabonaszárító »(»A vagonnyi berendezése megérkezett a kocsolai vasútállomáshoz. Visszaküldték. Rejtély, hogy a termelőszövetkezetben miből és hogyan akarták megvalósítani a több tízmillió forintos beruházásokat, pénz nélkül. A falu fölött a magaslatra épült gazdasági épületek, istállók előtt a hóesésben férfiak mozognak. Mindenki elvégzi változatlanul a dolgát. Ezen a téren fennakadás nincs. A művelődési ház előtt sötét fejkendős parasztasszony néz farkasszemet a Volgával. Az asz- szony arcán gyanakvás. Bizonyára nyomozóknak néz bennünket, és nem lehetetlen, hogy ő is rokon. Tavaly május óta a szövetkezeti házban alaposan megcsappant a vendégjárás, a reprezentációs keret nagy részét megtakarították,^ ezzel szemben szinte mindennapos vendége, lett a községnek a rendőrség. Ugyany- nyira, hogyha idegenek jelennek meg a községben, akkor azokat sokan még most is nyomozónak vélik, és sietve elillannak. Nem akar tudni senki semmit, mindenki attól tart, ha véleményt nyilvánít, akkor még bele fog valamibe keveredni. December utolsó hetében a termelőszövetkezeti pártszervezet értékelte és elemezte a tavalyi munkát, Sok hasznos és elgondolkoztató következtetésre jutottak, a kommunisták érzik, nagyon nehéz lesz Szakoson a kibontakozás. Három új tagot vett fel a pártszervezet. Az élet nem állhat meg. A nehézségekből magam is ízelítőt kaptam. Először az idegen nem érti, hogy mi a helyzet. Később valamelyik hivatalos ember megmagyarázza: sok a rokon. A termelőszövetkezet személygépkocsiját például még jó ideig a Varga-ügy kipattanása után is Varga Imre fia vezette. Kínos és kellemetlen volt, annak ellenére, hogy állítólag Varga zsarnokként uralkodott a családján. Szakosra nősült, s végeredményben a feleség révén szerzett kiterjedt rokonságnak semmi köze a Varga-ügyhöz, egy rokon előtt mégsem illik a Varga-ügyről tudni, arról beszélni, pláne színt vallani. Az idegen elmegy, de a helybeli marad és ki tudja még. hogy az egyik helybeli mikor szorul a másik helybeli jóindulatára, támogatására. A képmutatás, a számítás félelmetes, de érzem, tudom, hogy erről nem az a kucsmás barátom tehet, aki arra hivatkozik, hopv hívják és kifordul az ajtón. Erről a függőség, a kiszolgáltatottság érzése tehet, ami a szívében, az eszében még mindig létezik, az a gondolat, hogy befogom a pofám, mert ki tudja, mikor szorulunk egymásra. Beszéljek? És ha holnap- a Varga-rokonból brigádvezető vagy bérelszámoló lesz? 2. Beszélgetek a párttitkárral, s nem tudom mit gondoljak. Ülünk a cserépkályha mögött, a forróság elviselhetetlen, a párttitkár ujjain számolja, és név szerint mondja azt az öt elnököt, aki nyolc év óta, mióta a párttitkár Szakosra került, megfordult a tsz-ben. Négy elnököt a tsz falt fel, egy elnök a tsz-t falta fel. Mindössze nyolc év alatt. Ki tudja ennek az okát, vagy ki keresi ennek a magyarázatát? A párttagok. A párttitkár állítja, hogy a tsz felügyelő bizottságának elnöke tavaly nyáron megkérdezte tőle, mi volna a véleménye arról, ha a nád árát — amit Varga elsikkasztott — a tagok összeadnák? Úgy nézem a párttitkárt, mint a sült hal. — Ez igjaz? Bólint. — Ez igaz. — Annyira szerettek? — Nem. Az egésznek az a lényege, hogy Varga hozott, Varga kapott — mondja a párttitkár. S most újból nem tudom, hogy mit gondoljak. Sejtem, ezt a községet éppen azzal rontották el, amivel segíteni akartak rajta, az adakozással. Varga Imre elnökként úgy jelent meg a termelőszövetkezetben, hogy 2 millió 800 ezer forint állami segélyt hozott magával és ebből az ősz- szegből egyből visszafizette három évre visszamenőleg a földjáradékot. A tagok éljenezték. A gazdák egy része nem úgy könyvelte el az ügyet, hogy a pénzt az állam adta lélegzetvétel végett, hanem Varga Imre szerezte. Ez hát az egyik része a dolognak, a másik talán még súlyosabb. Szakoson a szövetkezeti gazdák egy részében elhatalmasodott az az érzés, hogy saját termelőszövetkezetük szénáját rendbe hozni és rendben tartani kizárólag az állam érdeke. A helyzet tragikomikuma, hogy ez a tévhit változatlanul tartja magát, mert tavaly ősszel a tsz fizetésképtelenné vált, s mivel fizetésképtelenné vált, a megyei tanács vb. adott a gazdaságnak pénzt, hogy fizetni tud iák októbertől a munkaegység-előleget. A tagok egy része most Bessenyei Zoltánt, az új elnököt éljenzi, mert úgy vélik, hogy a munkaegység-előlegre a pénzt Bessenyei Zoltán szerezte.
