Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-22 / 17. szám

HOLT SZEZON------- ' 7 0 000 köbméter hordalék — 4,5 millió köbméter víz — Rendezik a Séd medrét — Háztáji kerteket mérnek ki Hol tartunk a rekonstrukcióval? Sok minden ismert, számos részeredményről lapunk hasáb­jain is beszámoltunk már a szek­szárdi szőlővidék rekonstrukció­ját illetően. Az új gazdasági mechanizmus első éve után azon­ban nem árt égy összegezés, an­nál is inkább, mert a gazdálko­dás űj rendje néhány alapvető problémát új módon vetett fel, s az eredeti elképzelések, tervek egy részét módosítani kell az új tapasztalatoknak megfelelően. Erről beszélgettünk Kaposi Ist­vánnal, a városi tanács vb. me­zőgazdasági osztályvezetőjével. — A rekonstrukció szorosan összefügg a város hordalék- és csapadékvíz-elöntés elleni védelmével. Az egész komp­lexumnak van tehát egy me­zőgazdasági és egy városren­dezési, fejlesztési oldala, amint arról gyakran esik szó. A feladatokai is e kettősség jegyében szabták meg. Hol tartunk tulajdonképpen a rekonstrxikcióval ? — Azzal kezdeném, hogy e ket­tősség hangsúlyozása' elkerülhe­tetlen, mert egyik a másikból fakad, egyik a másikat feltéte­lezi. önmagában egyiket sem lehet megoldani, csak a másikkal együtt. Ami nagyon lényeges, a finanszírozási oldal is ezen alap­szik. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Kiss Andor szakirányításával ennek megfelelően készítette el a be­ruházási programot. A program alapján tavaly meg is kezdődtek a különféle munkálatok, s azok az idén folytatódnak. A beruhá­zási programból érdemes idézni a következő részt: „Szekszárd vá­rost a rendszeres hordalék- és vízelöntés eilen véglegesen és gazdaságosan csak a belterülettel összefüggő vízgyűjtők talajvédel­mének helyes megszervezésével óvhatjuk meg. A vízgyűjtők ta­lajvédelmi berendezésének vi­szont előfeltétele az üzemi és birtokviszonyok célszerű és meg­nyugtató rendezése. A város bel­területét, valamint egyéb mé­lyen fekvő területeit évenként mintegy 70 000 köbméter horda­lék és 4,5 millió köbméter elfo­lyó víz rongálja. Ez határozza meg a város vé­delmének alapproblémáját. A vá­rosra zúduló víz- és hordalék­tömeg a még ma is értékes, de- rohamosan pusztuló mezőgazda­sági területekről — a szekszárdi történelmi borvidékről — szár­mazik. Ez határozza meg a prob­léma üzemi, üzemszervezési és tágabb érelemben vett közgaz­dasági vonatkozásait.” — Jó lenne, ha ezúttal in­kább a szőlőkultúrával kap­csolatos vonatkozásokat rész­leteznénk. — Itt a kiindulási pontunk az, hogy a háború előtt mintegy 3500 holdnyi jól termő szőlőből állt a. szekszárdi szőlővidék. Jelenleg az állami gazdasági területtel, új telepítéssel, mindennel együtt nem éri el a 2400 holdat, rá­adásul a magáncsok területének a zöme olyan állapotban van, hogy azt már nem gazdaságos megművelni, s küszöbönáll a teljes kipusztulás. Mindez jórészt annak a mérhetetlenül nagy eró­ziós pusztításnak a következmé­nye, amit a beruházási program készítői is kimutattak. Az okok közül persze nem szabad kifelej­teni a helytelen gazdaságpoliti­kát és más tényezőket sem, mert a visszaesés tulajdonképpen több tényező együttes következménye. Ebből kiindulva most a rekonst­rukciónak, az újratelepítésnek .sem csak egy feltétele van —• az erózió elleni küzdelem —, ha­nem több is, és ezeket most egy­mással párhuzamosan kívánjuk megteremteni. — Milyen konkrét intézke­désekről beszélhetünk? — A Tóth-völgyben vízleveze­tő csatorna és út épült, illetve épül. Egy részét már át is adták rendeltetésének. A Baranya- völgyben folynak a nagyüzemi telepítés előkészületei, s ezzel párhuzamosan a csapadékvíz­elvezetési munkálatok. A Séd- meder rendezése is megkezdő­dött. Telepítési előkészületek nemcsak a Baranya-völgyben, hanem másutt is folynak. Az ál­lami gazdasági beruházásokról — módszerekről — most nem be­szélek. azok már a korábbi évek­hez fűződnek és elég közismer­tek. Ide kapcsolódnak a külön­böző földrendezési intézkedések is. Az állami gazdaság közel ezer holdnyi területet átadott a tsz-eknek, illetve a tanácsnak. Ezek ügyanis nagyüzemi betele­pítésre nem alkalmasak, de más módon, a tulajdonviszonyok mó­dosításával hasznosíthatók. Ezzel és az ehhez kapcsolódó úiabb földcserékkel a tsz-ek megfelelő területhez jutottak, de a megfe­lelő háztáji keretek Is megte­remthetők. Le tudjuk bonyolítani az úgynevezett mentesítéseket, és az igényeknek megfelelő 400 öles háztáji kerteket is fokozatosan tudjuk osztani. A különféle szervezeti, tulajdonjogi intézke­désekkel korrigálni tudjuk az egykori gazdaságpolitikai hibá­kat: ’ megterem thetjuk perspek­tivikusan a biztonságos termelés alapjait. A nagyüzemi gazdaságok sorra nyilatkoztak, hogy belát­ható időn belül milyen fejlesz­tést terveznek, s mindenekelőtt ennek a feltételeit teremtettük meg. De ebből egyben uyz is kö­vetkezik, hogy végre tudjuk, hogy melyek^ azok a területek, ame­lyek a nagyüzemek számára nem jöhetnek számításba, s amelye­ket szervezett háztáji módszerek­kel kell hasznosítanunk. — Az új gazdasági mechaniz­mus egyes rendelkezései ho­gyan érintették a szekszárdi szőlővidék rekonstrukcióját? — A programban rögzítettek egy részét most módosítanunk kell az új gazgdasági irányzat­nak megfelelően, mert nem min­dennel lehet előre számolni. Az eredeti felmérések szerint vi­szonylag gyors ütemű telepítésre alapoztuk a programot. Azzal számoltunk, hogy a nagyüzemi gazdaságok egyszerre nagy terü­leteket telepítenek majd be. De az új hitelpolitika csak mérsé­keltebb telepítési ütemet tesz le­hetővé. A tsz-ek nem köthetik le az erőforrásaikat teljes egészében a szőlővel. Az értékesítési kilá­tások is bizonyos mérsékletre in­tenek. Ilyen tekintetben tehát ütem-mérséklést eredményezett a gazdálkodás új rendje. A helyi erőforrások feltárásának azonban szinte korlátlan lehetőségeit te­remtette meg. Megszületett az új földtörvény, s ennek alapján a nagyüzemi művelésre nem alkal­mas területeket a törvények ér­telmében háztáji keretek közt hasznosíthatjuk. Már 120 igény­lőnek adtunk háztáji kertet, fo­lyamatban van 270 igénylő ki­elégítése, és közben állandóan ér­keznek az újabb jelentkezések. Az új földtörvény tette lehetővé a tulajdonjogi rendezést, s em nék a jelentősége, kihatása szin­te felbecsülhetetlen. Éneikül úgy­szólván egy területen sem tud­nánk előrébb lépni — fejezte be nyilatkozatát Kaposi István. BODA FERENC Hírmagyarázónk írja A termelőszövetkezetek egy üttműkö (léséről Az újságolvasó az utóbbi idő­ben gyakran találkozik a mező- gazdaságra. vonatkoztatva az „együttműködés”, a „közös vál­lalkozás”, a „kooperáció’' stb. ki­fejezésekkel. Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke újévi tv- és rádióinterjújában szintén beszélt a termelőszövetkezeti közös vál­lalkozásokról, méltatta azok je­lentőségét és biztatta a közös gazdaságokat, hogy ezen a terü­leten bátrabban használják ki az együttműködésben rejlő nagy- nagy lehetőségeket. Az űj gazda­sági mechanizmus gyakorlatban való alkalmazása hozta előtérbe az együttműködésnek ezt a már régebben ismert formáját. Egyszerűen fogalmazva, arról van szó, hogy egy-egy nagyszabású, feltétlenül üzletet jelentő, kitű­nő piacot ígérő gazdasági prog­ram megvalósítását egy-egy tsz anyagi okok miatt képtelen tető alá hozni. Kézenfekvőnek lát­szik tehát a megoldás, hogy több közös gazdaság egyesítse erőit, s ez nem kizárólag az anyagi, a szellemi erők koncentrálására is vonatkozhat. Az együttműködés igen változatos és valójában hi­hetetlenül sokféle lehet. A Kapos—Koppány Völgye Te­rületi Tsz szövetséget alkotó tsz- ek például éppen ezekben a na­pokban foglalkoznak két igen hasznosnak és gyümölcsözőnek ígérkező együttműködéssel. Fo­lyik az előkészítő munka, hogy 16 közös gazdaság együttműkö­désével még az idén megalakít­sanak egy juhtenvésztő közös vál­lalkozást. S a dolognak itt az az érdekessége, hogy a juhtenyésztő együttműködéshez a szellemi tő­két a Kaposvári Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum adná. Ha sikerül a juhtenyésztő együttmű­ködést megalakítani, a 16 részt­vevő tsa bizonyos területeken például a pecsenyebárány expor­tálás terén komoly' befolyásoló tényező lehet. Feltétlenül figyelmet érdemet a másik együttműködés is, az, amely a termelőszövetkezetek belső ellenőrzésére vonatkozik. Napjainkban sokan vitatják a tsz-ek belső ellenőrzésének je­lenlegi rendjét, pontosabban an­nak erkölcsi, ‘ szakmai megbíz­hatóságát. Elég általános az a vélemény, hogy ez a kérdés nincs még megnyugtatóan meg­oldva, A területi tsz-szövetség javaslatára most a tamási és a dombóvári járás közös gazdasá­gai egy ellenőri csoport létreho­zásának a gondolatával foglal­koznak. Ez az ellenőri csoport a területi tsz-szövetség mellett működne, s végeredményben a termelőszövetkezetek együttműkö, désének ez is egyik formája len­ne. Az ellenőri csoport tagjait ter­mészetesen az érdekelt, az együttműködésben részt vevő tsz- ek fizetnék és a közös gazdasá­gok érdekeinek megfelelően bíz­nák meg a szakembereket mun­kával. Az együttműködés lehetőségei tehát szinte korlátlanok. Számí­tani lehet rá, hogy 1969-ben a variációk sokaságával találko­zunk majd. Már helyi együtt­működésről is hallottunk; az egyik Tolna megyei termelőszö­vetkezetben ugyanis a szövetke­zeti gazdák társulni akarnak olyképpen, hogy pénzt kölcsö­nöznek termelőszövetkezetüknek egy üzem felépítésére. Sz. P. Villáminterjú Módosították az újítások díjazását Az elmúlt évben sokan és sok helyütt vitatták és ezzel pár­huzamosan javasolták az újí­tási rendelet módosítását. Most az elhangzott javaslatok, ész­revételek alapján . módosítot­ták az újítás díjazását. Az új rendeletről beszélgettünk Egyed Dezsővel, az SZMT köz- gazdasági bizottságának munka­társával, aki egyébként részt vett január 9-én a SZOT által e té­makörben rendezett országos vi­tán. — Mi fette szükségessé a mó­dosítást? — Az elmúlt évben csökkent a benyújtott újítások száma, s ez arra engedett következtetni, hogy ennek oka elsősorban az új újítási rendeletben keresendő. És ez volt a véleménye az újítással foglalkozó vállalati, üzemi dol­gozóknak is. ' — Milyen lényeges módosítá­sokat tartalmaz az új rendelet? — Eddig a 30 ezer forinton aluli újítások díjazását az adott kategória nyereségéből fedeztek, holott az újítás az egész válla­lat, tehát mindhárom kategória nyereségét növeli. Így végered­menyben az újítási díj, az újító kategóriájának anyagi érdekelt­ségét rontotta. Lényeges változás az is, hogy a közlekedési, a ke­reskedelmi és a mezőgazdasági vál­lalatoknál eddig az érvényes bér­színvonal megállapításakor nem vették figyelembe a megelőző időszakban kifizetett újítási dí­jak átlagát. Így mindhárom ága­zat hátrányba került. Most. a. Munkaügyi Minisztérium módo­sította korábbi rendeletét, s így az 1969—TO-es évek bázis-bér- színvonalához már hozzászámít­ják az 1966—66. évi újítási dí­jak átlagát. Éz azonban legfel­jebb a bértömeg fél százalékát jelentheti.. Ez az intézkedés le­hetővé teszi, hogy az újítási dí­jak egy részét bérköltségből fe­dezzék. — Mikortól lép életbe a módo­sítás? — A rendelkezés .1968. január 1-től visszamenőleges hatállyal lép életbe. — Mi várható az elkövetke­zendő időben, figyelembe véve a módosítás kedvező visszhangját? — Mindenekelőtt azt várjuk, bogy feloldódjék as eddigi ta­pasztalt feszültség, s ennek mintegy természetes velejárója­ként emelkedjen a benyújtott újítási javaslatok száma. Erre enged következtetni az újítással foglalkozó szakemberek első és igen kedvező véleménye is. (szigetvári) A Dombóvári Járási Építő­ipari Ktsz felvételre keres építésztechnikust, építő­mestert, vagy művezetőt, építésvezető beosztásba, va­lamint vegyésztechnikust, művezetői beosztásba. Fize­tés megegyezés szerint. Je­lentkezés a személyzeti elő­adónál levél útján, vagy sze­mélyesen. Dombóvár, Hu­nyadi u. 20. (169) *3 Népújság 5 1969. január 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom