Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-22 / 17. szám

\ TOLNA MEGYEIw XIX, évfolyam, 17. szám ÁRA: 80 FILLER WiiAa PROLETÁRJAI EG YEStftJETE*. Szerda, 1969. január 22. MAI SZÁMUNKBAN: Visszhang 3. o. Irány: az integráció 1 O* Rendezik a Séd medrét 5. a. Húszéves a KGST Ünnepi ülés Berlinben Kedden Berlinben megkez­dődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 22. ülés­szaka. A megnyitó ülésen dr, Gerhard Weiss, az NDK mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese üdvözölte a megjelent KGST-tagországok, a Szovjet­unió, Lengyelország, Csehszlo­vákia. Magyarország, Románia és Mongólia kormányküldött­ségeit, valamint a KGST ta­nácskozásán részt vevő jugo­szláv kormánydelegációt. A megnyitó ülésen elfogadták a három napra tervezett ülés­szak napirendjét és megválasz­tották a kommünikét, valamint a jelentést összeállító szer­kesztő bizottságokat. A megnyitó ülés után meg­kezdődött a KGST 20. évfor­dulójának tiszteletére rendezett ünnepi ülés. Faggyejev cikke a KGST-röl A Pravda keddi száma Nyikolaj Faggyejevnek, a KGST titkárá­nak cikkét közli. Faggyejev a cikkben megálla­pítja, hogy a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa „szemlél­tető példája az új típusú, a szo­cialista internacionalizmusnak, az egyenlőség, a szuverenitás, vala­mint a kölcsönös előnyök és az elvtársi segítség elveire alapozott nemzetközi gazdasági kapcsola­toknak”. Országaink gazdasági életének megerősítésében — írja ezután Faggyejev — első rendű szerepet játszottak a szocialista világpia­con létrejött hosszú lejáratú ke­reskedelmi megállapodások. 1967- ben a külkereskedelmi forgalom volumene a szocialista országok között 1950-hez képest 5,5-szere- sére nőtt. Ugyanebben az idő­szakban a fejlett kapitalista or­szágok árucsere-forgalma körül­belül 3,9-szeresére emelkedett. A KGST-tagországok részesedése a világ külkereskedelmi összforgal­mában, — ugyancsak az 1950— 1967. közötti időszakban — majd­nem duplájára emelkedett. A Izrael hivatalos jegyzéket nyúj­tott át Franciaország izraeli nagykövetének, válaszképpen az Izraelbe irányuló fegyverszállí­tásokra kivetett francia embar­góra — jelentették be Tel, Aviv- ban. Jóllehet a jegyzék pontos tar­talma nem ismeretes, mérvadó körök úgy tudják, hogy Izrael „fenntartásait” fejezi ki a fran­cia fegyverszállítási tilalom indí­tóokaival szemben. Az izraeli kormány ezenkívül „fenntartja magának azt a jogot”, hogy a franciák által korábban megígért fegyverek leszállítását, vagy a Dél-Vietnambai változailanil a DNFF kezdeményez A vietnami problémakör szem­pontjából a hétfői nap egyaránt bővelkedett diplomáciai és kato­nai fejleményekben. A késő esti órákban megérke­zett a francia fővárosba Henry Cabot Lodge, aki a Nixon-kor- mányzat által Párizsba küldött új tárgyalócsoport élére áll. La- konikus repülőtéri nyilatkozatá­ban csak annak megállapítására szorítkozott, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni a meg-* beszélések „nagy sikere érdeké­ben”. Hozzátette, hogy még nem tudja pontosan, mikor folytatód­hatnak a tárgyalások. Lodge me­leg szavakkal, „barátként” üd­vözölte a fogadására megjelent dél-vietnami küldöttséget. Lodge-zsal együtt érkezett Marshall Green, az Egyesült Ál­lamok indonéziai nagykövete is, aki tagja lett a delegációnak. Hétfő óta már a francia főváros­ban tartózkodik Walsh, a kül­döttség helyettes vezetője. A dél-vietnami hadműveleteket változatlanul a DNFF harcoló alakulatainak kezdeményező sze­repe jellemzi. A Saigon köré koncentrikus körökben felsora­koztatott amerikai hadosztályok tüzérségének ágyúi egész éjszaka dörögtek, hogv elhárítsák a ha­zafiak meg-megújuló akcióit. Hasonlóképpen súlyosra fordult az amerikai—dél-vietnami „szö­vetségesek” helyzete a termé­keny deltavidéken. A hazafiak legkiemelkedőbb hétfői fegyver­ténye volt, hogy fényes nappal pergőtűz alá vettek egy amerikai állást Saigon tőszomszédságában. Régebben a partizánerők csak éjszakai tüzérségi bombázások­kal próbálkoztak. Az utóbbi napokban mind több jelentés számol be arról, hogy a DNFF súlyos veszteségeket oko­zott a deltavidék vízi útjain őr­szolgálatot teljesítő amerikai ha­dihajóknak. Az AP amerikai hírügynökség beszámolója sze­rint két századnyi „vietkong partizán” lesből rajtaütött öt amerikai gyorsnaszádon Saigon­tól nyugatra. A partizánok gép- puskatűzzel és rakétával a fo­lyam fenekére küldtek egy ro­hamcsónakot, a vízijárművek támogatására kirendelt egyik ha­ditengerészeti helikoptert a ha­zafiak jól irányzott lövésekkel „leszedték”. Növekszik a városi lakosság el­lenállása is, egy ismeretlen sze­mély kézigránátot dobott egy autóbuszmegállónál ácsorgó ame­rikai szakasz tagjai közé. Ko­rábban gránát robbant egy ame­rikai tiszti étkezdében. EZ TÖRTÉNT KGST-tagországok nemzeti jöve­delme 3,8-szeresével szárnyalta túl az 1950-es szintet. Az 1950— 1967. közötti időszakban az ipari termelés a KGST-országokban 5,5-szörösére — ugyanakkor a kapitalista országokban csak alig több, mint kétszeresére emelke­dett. 1967-ben a KGST-országok részesedése a világ ipari terme­lésében 31 százalékos volt. Faggyejev végül rámutat: a KGST-tagországok legmagasabb szintű tanácskozása kétségkívül magasabb színvonalra emeli a KGST tevékenységét. Richard Nixon hétfői beiktat tási beszédéből washingtoni meg­figyelők elsősorban arra követ­keztetnek, hogy az új elnök egye­lőre középutas politikát kíván folytatni. Kerülni óhajtja a vá­ratlan döntéseket, hacsak nem merül fel valamilyen váratlan helyzet a nemzetközi politikai színtéren. Mindenesetre beszédé­nek első hazai visszhangja eléggé kedvező. Még a békepárti Eugene McCarthy szenátor is „jó be­szédnek” nevezte, noha megál­lapította, hogy semmi különöset nem tartalmazott. Fulbright sze­nátor, a szenátus külügyi bizott­ságának elnöke, aki oly éles el­lenzője volt Johnson vietnami politikájának, elégedett volt Ni­xon beszédével. Muskie szenátor, aki Humphrey alelnökjelöltje- ként futott, ugyancsak pozitiven értékelte az elnöki szűzbeszédet. Ugyancsak fürgén — és kevés­bé udvariasan — reagált Nixon első hivatali megszólalására a francia sajtó. Tabouis asszonv szerint mintegy fél évet kell vár­ni, amíg Nixon politikájának fő vonalai igazán feltárulnak. Egyébként mind ő, mind a többi francia politikai kommentátor javarésze azt állapította meg. hogy a békéről sok általános és üres szólamot hangoztatott a Fehér Ház új ura, igaz, magas filozófiai és erkölcsi síkon, de a konkrétumokat lehe­tőleg kerülve. „Inkább prédiká­ció, mint beszéd” — írja még a jobboldali Figaro is, rámutatva: Nixon nem jelölte meg, ho­gyan akarja megvalósítani békeelképzeléseit és közvet­lenül egyetlen nemzetközi problémát sem nevezett meg. Pedig nemzetközi probléma, megoldandó feladat — a viet­nami háborún kívül is — jócs­kán akad. Itt van például a kö­zel-keleti helyzet, amellyel kap­csolatban kedden annyi újság történt, hogy megérkezett a szov­jet kormány hivatalos válasza a francia kormányhoz. Moszkva tá­mogatja Párizsnak azt a javas­latát, hogy a négy nagyhatalomnak az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban helyet foglaló képviselői üljenek össze a közel-keleti válság megoldására. A szovjet kormány osztja a fran­cia kormány aggodalmát az e térségben kialakult helyzet miatt. Ami Izraelt illeti: Tel-Aviv változatlanul eluta­sító magatartást tanúsít a négyhatalmi rendezéssel szemben, s továbbra is a két fél közötti közvetlen tárgyalásokhoz ragasz­kodik makacsul. Nem kevésbé makacs az A1 Fatah nevű Palesz­tinái ellenállási mozgalom ked­den nyilvánosságra hozott me­morandumából tükröződő állás­pont, amely ugyancsak nem könnyíti meg a helyzet békés rendezését. A memorandum ugyanis elutasít minden béke- szerződést a Közel-Keleten, bele­értve a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát, vagy azon alapuló bármilven tervet. Ismeretes, hogy az EAK és Jor­dánia kormánya többször han­goztatta: elfogadja a BT 1967. novemberi határozatát és mind a szovjet, mind a francia rende­zési elképzelés is ezen a határo­zaton nyugszik. Tovább élezi a mediterrán me­dencében kialakult, amúgy is fe­szült helyzetet a Földír" nge- ren végrehajtott angol flotta­összevonás. Mint a Pravda szemleírója megállapítja, ezzel .,még^ inkább növekszik a fe­szültség Dcl-Európa, Észak-Afri- ka és a Közel-Kelet Tétfontossá­gú körzeteiben... Felvetődik a kérdés: vajon a jelenlegi öcsze. vonás után az angol flotta ngvanazt a cseniorsrerm-t kí­vánja betöltőn1 mint az Egye­sült Államok 6. flottája? Izraeli jegyzék Franciaországhoz kifizetett összeg visszatérítését követelje. A Bejrutból érkező jelentések arról számolnak be, hogy Rasid Karami libanoni miniszterelnök hatnapos kormánya hétfőn har­madik miniszterét vesztette el. Husszein Manszur tervezésügyi miniszter ugyanis benyújtotta le­mondását. Lépését azzal indokol­ta, hogy a kormány nem képvi­seli az országban meglévő ösz- szes politikai irányzatút. Izraeli katonák hétfőn este tüzet nyitottak békésen tüntető arab asszonyokra. Az ezzel kap­csolatos. Tel-Avivban kiadott hi­vatalos közlemény a következő­képpen hangzik: Arab asszonyok a Gazai-öve- zethez tartozó Rafah városában a korábban elrendelt kijárási tila­lom ellenére tüntetést rendeztek. A kijárási tilalmat azért rendel­ték el, hogy kihallgassák az egyik merényet után letartózta­tott arabokat. Amikor a nők nem vették figyelembe az izraeli ka­tonák „oszolj” felszólítását és továbbra is a letartóztatottak szabadon bocsátását követelték, a katonák sortűzet adtak le. Egy asszony meghalt, 9 pedig súlyo­san megsebesült. Valentyin Sasin, a szovjet olaj­ipari miniszter hétfőn Damasz- kuszban hivatalos tanácskozáso­kat folytatott a szíriai olajmezők feltárásában megvalósítandó szovjet—szíriai együttműködés­ről. Pierre Messmer francia had­ügyminiszter befejezte szaud-ará- biai látogatását és hétfőn Ku- waitba utazott. A francia mi­nisztert a repülőtéren Szaud- Arábia hadügyminisztere és a kormány több más tagja búcsúz­tatta. R Szovjetunió támogatja a francia javaslatot A szovjet kormány hozzájárult annak a francia kormány által javasolt találkozónak a megtartá­sához, amelyen a négy hatalom­nak a Biztonsági Tanácsban levő- képviselői megvitatnák a közel- keleti kérdést. A francia kormánynak adott válaszában a szovjet kormány megállapítja, hogy a francia ja­vaslat megfelel a Szovjetunió irányvonalának, amely a Közel- Keleten a békés politikai rende­zés haladéktalan elérését szor­galmazza a Biztonsági Tanács 1967. november 22-í határozatá­nak végrehajtása alapján. A szov­jet kormány osztja a francia ag­godalmat az e térségben kialakult helyzet miatt. Rz „Rí Fafaji“ memoranduma Az „A1 Fatah” Palesztinái el­lenállási mozgalom tíz pontból álló memorandumot dolgozott ki, amely a Palesztinái nemzeti kongresszus jövő heti kairói ülés­szakán kerül (megvitatásra és amelyet hétfő este hoztak nyil­vánosságra Kairóban. A memorandum egyik fő pont­ja az a megállapítás, hogy fél kell használni a Palesztinái nép­ben, az arab országokban rejlő lehetőségeket és tapasztalatokat a harcos Palesztinái akció ki­fejlesztésére. Arra a kérdésre, vajon ez a pont azt jelenti-e, hogy arab és külföldi önkénte­seket is befogadnák a Palesztinái ellenállás soraiba, az „A1 Fatah” szóvivője igennel válaszolt. A mozgatom a memorandum ban ismételten kifejezésre juttat­ja, hogy elutasít „minden úgy­nevezett békeszerződést a Közel- Keleten. beleértve a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határo­zatát, vagy az azon alapuló bár­milyen tervet”. Megerősíti azt a meggyőződését, hogy „a fegyveres harc az egyetlen eszköz, amely- lyel el lehet érni a haza teljes felszabadulását és helyreállítani területi integritását”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom