Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-17 / 13. szám

Az Egyesült Államok Fellebbviteli Bírósága elrendelte a Rosenberg házaspár hírhedt perében, 1951-ben kémkedés címén 30 évi fegyházbüntetésre ítélt Morton Sobell sza­badon bocsátását. A képen: Sobell szabadon bocsátása után feleségével New Yorkban. Nem tudta, mi okozta. Hamarosan megtudta, mert valami nagy erővel neki­csapódott a rugónak, azután még egyszer és harmadszor is. Akkor rájött, hogy a fékező kikapcsolta a vonószerkezet második, úgynevezett biztonsági kapcsolóját, az lelóg a talajig, hozzáütődik, és a sebesség okozta nagy lendülettől a vagon alá csapódik. A súlyos vasszerkezet csapása halálos lehet — ezt jól tudta Stewart, s ezért igyekezett a rugón minél magasabbra húzódni. Ha csoda nem történik, két halálnem közül választha­tott: vagy agyon vereti magát a csapkodó vassal, vagy el­engedi a rugót és a kerekek alá ejti magát. Centiméterről centiméterre hátrább húzódott a nigó védelmébe. Az olaj végigfolyt az arcán. Nem látott, csak tapogatózott, úgy igyekezett a rugó mögé húzódni, mert tudta, hogy csak ott nem éri el a csapkodó kapcsoló. Most olyan közel csapott le mellette, mint még soha. Az volt a legrosszabb, hogy nem is látta, tehát nem is volt lehetősége, hogy kikerülje. , — 127 — Egy per évfordulójára 1949. január 17-én, húsz év­vel ezelőtt, nagyszabású kirakat­pert indítottak a Wall Street „bulldogjai” az Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen. Bíró­ság elé állították az 1919-ben alakult harcedzett és befolyásos párt 12 vezető személyiségét. Hosszú és „szenzációkat produ­káló” tárgyalás után 1949. októ­ber 14-én 11 kommunista veze­tőt bebörtönöztek. A per lefo­lyása, körülményeinek szövevé­nye és a csalárd ítélet számos tanulsággal szolgál. A Dombóvári Fémtömegcikk­gyártó Vállalat keres képe­sített könyvelői vizsgával vagy közgazdasági technikumi vég zettséggel és legalább 2—3 éves könyvelési gyakorlattal rendelkező kontírozó köny­velőt. (132) Franklin D. Roosevelt 1945. áp­rilis 12-én halt meg. Helyébe Harry S. Truman lépett, az ad­digi alelnök. Truman azokat a monopolista köröket képviselte, akik meghirdetve az „Amerika Évszázada” politikáját — az atombomba egyedüli birtoklásá­nak hitében — világuralomra törtek. Céljuk menetrendje az volt: megsemmisíteni minden progresszív belpolitikai erőt, sza­bad kezet' nyerni a Szovjetunió és népi demokratikus országok elpusztítására. USA-befolyás alá kényszeríteni a földkerekség va­lamennyi országát... Megkezdték tehát a — hideg­háborút. Legfőbb belpolitikai ellensé­güknek a 60 ezer taglétszámú, de milliókat befolyásoló kommunis­ta pártot tartották, s vele együtt a progresszíven gondolkodó mun­kásságot. Az USA munkásosztá­lyának jelentős tömege ugyanis ideológiailag, szervezetileg és gazdaságilag számottevően meg­erősödött a II. világháború évei­ben. A Wall Street a háború be­fejezése után leszállította a bé­Ön is vásárolhat bundát áron alul a Simontornyai Bőr- és Szőrmefel­dolgozó Vállalat szolgáltatási részlegénél. (Simontornya, Gyár u. 13.) Nerc bundák 42—48-as méretig 7—8000 Ft-ig Perzsa bundák 42—48-as méretig 5600—6200 Ft-ig Férfibundák 46—50-es méretig 1.900 Ft. (146) reket, emelte az árakat, s — a haditermelés lelassulására hi­vatkozva — tömegesen bocsátotta el a dolgozókat. Mindezzel nélkü­lözést, bizonytalanságot, egzisz­tenciaféltést zúdított a bérből élő kisemberekre. A néptömegek ha­talmas sztrájkok sorozatával vá­laszoltak. E mozgalmak letörésére a ha­talom drasztikus intézkedésekhez 'folyamodott. Taft—Hartley tör­vénye 1947 június 23-án a sztrájkjogot támadta meg; a Mundt—Nixon törvény 1948 má­jus 20-án a kommunizmust vet­te célba; és a McCarran törvény 1950-ben az internálások széles körű alkalmazását tette lehető­vé. Az egész korszakra rányom­ta a bélyegét McCarthy szená­tor fasiszta jellegű tevékenysége és az Amerikaellenes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottság hadjá­rata mindenki ellen, aki nem hódol be az USA-imperializmus hódító terveinek. És miközben szakadatlanul és növekvő hangerővel fújták a hi­degháború harsonáit, kihirdették a Truman-elvet (a Föld az ame­rikaiaké), propagálták a Mar- shall-tervet (kölcsönökkel és se­gélyekkel kiterjeszteni az USA gazdasági befolyását) megszer­vezték az agresszív NATO-t és társait. E folyamat „eredménye­képpen” 1950. június 21-én ‘ az Egyesült Államok hadereje ag­resszív módon belépett a koreai háborúba, s a szakadék szélére sodorta az emberiséget. Az 1949. január 17-én meg­kezdett kommunistaellenes per — a rákövetkezőkkel együtt — likvidálni akarta az amerikai kommunista pártot. Szerette vol­na megfosztani az USA munká­sait politikai és szellemi vezér­karuktól. Depolitizálni kívánta a szakszervezeteket, egzisztenciális fenyegetésekkel engedelmességre szorítani minden munkást. Húsz év telt el azóta, a szándék ki- tervelőit elnyelte a történelem süllyesztője, de sokféle létező nehézség ellenére él. gyarapodik és helytáll az Egyesült Államok Kommunista Pártja. (fin) Népújság 4 Akkor eltalálta a kapcsoló. Tompa fájdalmat érzett combjában, és még nagyobb erőfeszítést tett, hogy kikerüljön hatótávolságából, de kép­telen volt továbbkúszni, nem érezte a lábát, mozdulni sem tudott. Még kétségbeesettebben kapaszkodott a rugóba, hogy ne zuhanjon a kerekek közé. A másik csapás a lába szárát érte, de már nem olyan erővel, mert közben a vonat lassított. A kapcsoló mind ala­csonyabbra csapódott, azután már csak lógott, mert a vonat hirtelen megállt. Stewart elengedte a rugót, és a pályatestre zuhant. A kemény kavicstól több zúzódást kapott. Egy percig tehetet­lenül, mozdulatlanul ’ fekü dt, azután kimászott a vagon alól, s megpróbált feltápászkodni, de képtelen volt. — Előlem akarsz meglógni? — hallotta a fékező hang­ját. Lámpa világított az arcába. Hiába próbálkozott, nem tudott felállni. Fekve maradt a töltésen. — Majd megtanítlak, hogy többé ne csinálj ilyet! —■ hallotta egészen közelről, s a fékező belérúgott. — Hagyjon békében! Miért nem hagy békében? Stewart fölnézett, s szeme a fékező haragtól villámló szemével találkozott. Csak itt volna a kutya! — gondolta magában. — Hagyjalak békében? Miért? Már régóta pályázok egy ilyen csavargóra, mint te! Elég bajt okoztatok nekem, és másoknak is. Minden mondatát rúgás kísérte. Stewart tenyerébe te­mette arcát és oldalra fordult, hogy megvédje magát a rúgá­soktól. Akkor gyomorszájon találta fékező bakancsa, úgy, hogy a lélegzete is elállt. Ez a rúgás kiragadta eltompultságából. Gyors mozdu­lattal megragadta az újra feléje lendülő lábat, maga mellé rántotta a fékezőt, elkapta a torkát, és addig szorította, amíg kiszorította belőle a levegőt... — 128 — Riadtan nézett körül. Sehol ember a közelben, sehol világosság, csak messze, elöl, a mozdonynál látta a vasúti védjelző vörös fényét. A vonat nem állomáson volt, hanem valamilyen oknál fogva a nyílt pályán vesztegelt. Mit csináljon most? Számítania kellett arra, hogy a holttestet hamarosan, ha előbb nem, de korán reggel biztosan megtalálják, és akkor a rendőrség átfésüli a messze környéket. Szökésre nincs esélye, olajos, piszkos ruhájában mindenütt fel fog tűnni, s egészen biztosan igazoltatni fogják. Újra megpróbált feltápászkodni, s ezúttal sikerült, de a vagonhoz kellett támaszkodnia, hogy ne essen össze. Jobb lábát még mindig nem érezte, keze kisebesedett a rugóba való kapaszkodástól, s az olaj erősen égette sebeit. A vagonhoz támaszkodva kissé erőre kapott. Aztán kar­jainál fogva levonszolta a holttestet a töltésről, és egy bokor alá rejtette. Az erőfeszítés teljesen kimerítette. Leült a holttest mellé, s gépies mozdulatokkal lehúzta róla a nadrá­got és a zubbonyt. Ehhez meglehetősen hosszú időre volt szüksége. Azután lerántotta magáról összevissza szaggatott, olajos ruháját, és felvette a fékezőről levétett holmit. A nadrág túl hosszú volt, úgyhogy övén felvacsarta, s zubbonyujját is fel- gvűrte, mert az is jóval hosszabb volt, mint a karja. Mi­előtt saját holmiját elrejtette a bokor tövébe, zsebéből elő­kotorta utolsó kilenc dollárját. A vasutas zubbonyában nem talált pénzt, csak egy cso­mag cigarettát, gyufát és zseblámpát. Rágyújtott, s szemével végigfutott a sötét ■kocsisoron. — Minél előbb el kell kerülnie erről a helyről — gondolta —, ha nem másként, a tehervonaton. Azzal is tisztában volt, hogy a fékező hottestének felfedése után feltartóztatják majd és átkutatják a szerelvényt. Mindegy — a legfonto­sabb elkerülni onnan. — 129 — 1969. január 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom