Tolna Megyei Népújság, 1969. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

muto MétSVBí* w&iö ttm&miu.- úmSMíltms I KÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAP XIX. évfolyam, 1. szám ARA: 80 FILLÉR Péntek, 1969. január 3. Fock Jenő rádió- és tv-beszélgetése Kölcsönös a bizalom Az erősödő demokráciáról, a lakásépítkezésről, az árak alakulásáról, a nagy létszámú korosztályokról nyilatkozott a miniszterelnök Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP PB tagja, az új év első estéjén a televízió ka­merái és a rádió mikrofonjai, az ország nagy nyilvánossága előtt válaszolt Megyeri Károly és Szepesi György kérdéseire. A tavalyi eredményekről szól­va hangsúlyozta, hogy az aszály ellenére sikeres gazdasági esz­tendőt zártunk, politikailag pedig az eljövendő sikerek alapjá­nak tekinti, hogy tovább erő­södött a közélet demokratiz­musa s a népi-nemzeti egy­ség. — Természetesen, amikor népi­nemzeti egységről beszélünk, so­ha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti: 10 millió magyar szíve együtt dobban. Arra azon­ban vigyáznunk kell, hogy ne tú­lozzuk el azok számát és jelen­tőségét, akik ma és talán még hosszabb időn át nem teljesen és nem mindenben értenek ve­lünk egyet — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy ezekkel s a politikailag közömbösekkel kap­csolatban türelmes nevelőmunká­ra van szükség, a közösséget meg­károsítókkal, valamint a tudatos ellenséggel, a törvénytelen esz­közöket alkalmazókkal szemben azonban keményen, szükség ese­tén a törvény teljes szigorával kell fellépni. A lakosság túlnyomó többsé­ge bízik a rendszerben, a párt és a kormány vezetői­ben, s a vezetők is az embe­rekben. Kijelentette: „Csak addig érde­meljük meg, hogy a helyünkön legyünk, amíg valóban szolgáljuk a népet, és nem élünk vissza az­zal a beosztással, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. Egyéb­ként, ha egy kormányzat okos, jelentősen megkönnyíti munká­ját ... ha minden jelentős kér­dést megtanácskozik a nép szé­les rétegeivel, mielőtt határozna.” Fock Jenő megállapította, hogy az elmúlt 12 évben az ország ve­zetői ilyen szellemben igyekeztek dolgozni, noha nem minden kér­dést tárgyalhattak meg előzete­sen a széles nyilvánosság előtt. Tavaly ilyenek voltak a cseh­szlovák eseményekkel összefüggő intézkedések. „Bíztunk azonban abban — mondotta —, hogy a dolgozók meg fogják érteni, mi­ért kellett ezt tennünk, meg fog­ják érteni, hogy ez internaciona­lista kötelezettségünk volt.” Fock Jenő ezután a kormány­zati munkáról, a minisztertanács tevékenységéről, az abban meg­nyilvánuló demokratizmusról adott tájékoztatást. Például a la­káshelyzettel több ízben foglal­koztak a minisztertanácsban. januárban pedig arról tár­gyalnak majd, hogyan lehet­ne a tervezett 62 ezer lakás­nál néhány ezerrel többet építeni. Itt hangsúlyozta a miniszterelnök: három-négyezer lakással többet jelentene, ha az összes üzemek élnének lehetőségükkel, s részt vállalnának a lakások számának szaporításából. A munkaidő csökkentésével kapcsolatban kiemelte: három év alatt — 1969. végéig — kétmillió dolgozó tért át a 44 órás munka­időre, s most elég nagy a türel­metlenség azok közt, akik nem hamarosan jutnak el idáig. Ezek­től türelmet kér, hiszen az át­térés feltételeit előbb meg kell teremteni. A kormány és a szakszerveze­tek gyakori párbeszédéről, gyü­mölcsöző együttműködéséről, majd a gazdaságirányítási reform első esztendejének eredményeiről szólt ezután. A továbbiakban az árak 1969-es alakulásáról folyt a beszélgetés. Fock Jenő kijelentette, hogy a kormányzat 1969-ben egy-két szá­zalékos árszínvonal-növekedéssel számol, de ebben minden áru­cikk, sőt a, szolgáltatások ára is benne . van. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy tavaly Is egy-két százalékos áremelkedést terveztek, de csak fél százalékkal nőtt az árszínvonal. Ha nem lesz aszály és jól men­nek a dolgok, az árak színvonala az idén is csak fél százalékkal emelkedik. A munkaerőhelyzetről is szó esett az interjúban, s Fock Jenő rámutatott: a vállalatok munka­erőigénye túlzott, hisz belső tar­talékaikat még korántsem hasz­nálták fel. Például Budapesten teljesen indokolatlannak tartja a „munkaerőéhséget”. Szerinte a fővárosban egész sor intézkedést kellene tenni, hogy még kevesebb munkaerőt kelljen foglalkoztatni. A sokat emlegetett és Fock Je­nő szerint túlzottan borúlátóan felfogott „demográfiai hullám” kérdései is szóba kerültek. Sze­rintem örömmel kell üdvözölni ennek a korosztálynak a tagjait... A kormányzat nem jótéteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz eleget, amikor megkülönböz­tetett gonddal foglalkozik az őket érintő kérdésekkel — mondotta. Ezután hangsúlyozta, hogy ezeknek a korosztályoknak a prespektíváira is jótékonyan hat majd a gyermekgondozá­si segély időtartamának fel­emelése. hiszen ha 120—140 ezer asszony ezt igénybe veszi, helyüket több­nyire fiatal nők foglalják majd el. Segít egyebek közt az is, hogy például 1969-ben 25 ezerrel több tanulót vesznek föl a szakmun­kásképző iskolákba, mint az el­múlt években. Pozitívum, hogy a tsz-ekbe tavaly 20 százalékkal többen jelentkeztek, mint az elő­ző évben. Végül az új esztendő kilátásai­val kapcsolatban hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy ő nagyon optimista, és véleménye szerint a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy az ország fej­lődését illetően optimista legyen, hiszen az egyetértés, a bizalom légköre erősödik, s már eddig is sok mindent meg tudtunk oldani. Felhívta azonban a figyelmet ar­ra, hogy feszültségtől terhes világban élünk, ezért mindent el kell követnünk a szocialista or­szágok közösségével együtt, hogy nagyobb legyen az egyetértés, a világ összes haladó erőivel szót tudjunk érteni, s közös nevezőre jussunk a hidegháborútól, a véres helyi háborúktól — például a vi- etnarrptól — vissza nem riadó imperialista agresszív körökkel szemben. Fock Jenő végül boldog új esztendőt kívánt az egész dolgozó magyar népnek. Vitavezető a miniszterelnök Volt, aki ki sem kapcsolta a rádióját. Felváltva hallga­tott mindent, annak sorrendjében, ahogy a műsorban követ­kezett. Többen így hallották meg a miniszterelnök hangját. Sokan lehettek így a televízióval is. Talán kezdetben nem is nagyon figyeltek oda, de később ők sem tudták kivonni magukat a „varázslat” alól. A sok vidámság után. beszökött a gond a lakásokba. Az emberek ott ültek a rádió mellett, a televízió előtt és osz­toztak a gondokban, az örömökben. Sokan talán még fel is sóhajtottak: „Igen, így kell beszélni” őszintén, nyíltan, a legkényesebb problémákról is. És ilyen emberségesen! Volt, aki közben a saját vezetőjére gondolt, összehasonlított és ebben a pillanatban úgy érezte, jobban kiütköznek annak hibái, illetve erényei. „Ha a mi igazgatónk, ha a mi járási vezetőnk, ha a mi.., ilyen őszintén, ilyen nyíltan beszélne, ha így meg merné mondani: mi a jó, mi a rossz, mit tudunk megvalósítani és mihez nincs erőnk...?!” Sokszor mondják az emberek: fent nincs baj. Igazuk van. Bár, ami azt illeti lent is javul a helyzet. Egyre több az olyan vezető, aki azt vallja, amit a fentiek: a vezető a né­pet szolgálja, és csak addig lehet vezető, amíg ezt teszi. Szolgálva vezet. Úgy, hogy minden fintorra, minden pisz- szenésre, minden sóhajra, minden nevetésre odafigyel. Úgy. mint fent. A miniszterelnök őszintén megmondta: még a kormány tagjai között is vita volt a gyermekgondozási se­gély kérdésében. És e vita eldöntésében segített a nyilvá­nosság, a televízióban elhangzott vita. Kialakult az egysé­ges, helyes álláspont. Az az álláspont, amit lentről is támo­gatnak és amelyhez fent is megvannak az anyagi eszközök. Minden vezető egymagában egv ember. Százezrek, mil­liók helyett egyedül nem tud gondolkodni. Akkor jó, ha a vezető munkatársai lesznek a százezrek, a milliók. Nem azt jelenti ez, hogy mindent meg kell szavaztatni, mindent meg kell tárgyalni, de a főbb belső ügyeinket igenis meg kell, mert ez ad alapot a megtárgyalás nélküli intézkedé­sekhez. Fent ez már megvalósult. Lent is egyre jobban. És még­is van az emberben egy érzés: fent időnként jobban figyel­nek az olyan dolgokra is, amilyenekre lent kellene jobban odafigyelni. A miniszterelnök a Ceglédi úton gyerekeske- dett és megmondta őszintén: nem büszke az ottani állapo­tokra. Ma sokkal rosszabb körülmények között laknak egyes családok, mint annak idején, amikor ő még gyerek volt. Az öt-hat tagú családok még plusz egy ilyen családot fogadnak magukhoz albérlőnek, akik aztán innen bombázzák a fővá­rosi tanácsot lakásért. A múltban nem fogadhattak albérlőt. Most senki sem törődik ezzel... Lent legalábbis úgy tűnik: senki, fent viszont a kor­mány elnöke, aki sok munkája közepette hazalátogatott észrevette. Azt hiszem ez lehet a magyarázata a sok meg­hívásnak is: sajnos nem tud eleget tenni mindnek. Talán ezekkel a meghívásokkal is azt szeretnék elérni, hogy az ő gyárukban, városukban is vegyen észre olyant a kormány, amit a lentieknek kellene észrevenniök. Mi ülünk a meleg szobában és beszélgetünk az ország gondjai, ól, örömeiről. A vitavezetö a Kormány elnöke v«,lt nevünkben a kérdéseket a riporterek tették feL Helyeseltünk, gondolkodtunk, előhoztuk saját bajainkat, örömünket, lelkesedtünk, mérlegeltünk: tényleg mikor is lehet majd bevezetni a szabad szombatot általában, hogyan lehetne több házat építeni, hogyan lehetne a fcilyi erőket jobban összpontosítani a lakásépítésre, mit is kellene tenni a fent már széles, lent pedig csak szélesedő demokratizmus kibontakoztatása érdekében... Jó beszélgetés, jó vita volt a január elsejei. Egy ország figyelt és egy ország gondolkodott. Otthon, Családi körben, a meleg szobában. Másodikán már mindenki dolgozni ment: üzembe, gyár­ba, hivatalba, állami gazdaságba, termelőszövetkezetbe. A gondolatokat is magával vitte. És, ha ott tovább folyik a vita. mindenki tovább folytatja a gondolatot, akkor ennek meg is lesz az eredménye. ___ ________________________ SZALAI JÁNOS A z utolsó ünnep 68 Építők Oomboriban - Tervezik a Tátrában Ember a sínek mellett - Hideg a csárda Az utolsó „ünnepcsoport” feltette a koronát, befejezte 1968-at. Jó is, hogy elértünk eddig, hisz alig két hét alatt két ünnepcsúcson is keresztül kellett magunkat rágni, inni, heverni. TIZENÖT CSALÁD DOMBORIBAN A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat 15 dolgozója, a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére, kísérletképpen, Domboriban töltötte a szilvesztert. Mint Matesz József szb-titkár mon­dotta, kísérleti jellegű szilvesz- terezés volt ez, 15 bátor há­zaspár vállalkozott rá, alkal­mas-e télen is pihenésre, szó­rakozásra a vállalat dombori üdülője. A vélemények ked­vezőek, az idei évet ismét Domboriban búcsiiztatják majd az építők. TOLNAIAK A TÁTRÁBAN Az utazás, a világlátás ho­vatovább egész éven át tartó mulatsággá rangosul. A szek­szárdi IBUSZ szervezésében idén a tervező vállalat dolgo­zói utaztak külföldre szilvesz­terezni. A Tátrában hallgat­ták meg az óra jelzését és pezsgővel, vidám hangulatban köszöntötték az új évet. A VOLÁN ELSŐ KÍSÉRLETE A napokban megnyílt szek­szárdi Volán utazási iroda máris csemegével akart ked­veskedni ügyfeleinek: a Sió- csárdát szemelték ki szilvesz­teri bál céljára. Sajnos, mint olvasóink többsége előtt is­mert, a szekszárdi Sió-csárda télen hideg, nem alkalmas ar­ra, hogy egész éjszaka jó me­leg, barátságos hangulat ala­kuljon ki — s ebben nem a csárda személyzete, nem a zenekar a hibás... URH Csodálatos dolog az URH. Az ember ül a jól fűtött szo­bában, a belgrádi tv-műsorban figyeli a Garmis-Partenkir­chenben folyó síugróversenyt és a televízió képét szétrob­bantja egy magyar URH-ál- lomás. — Itt a Figyelő kettes, ér­tettem, megkeresem a Talaj­erőgazdálkodási Vállalat éjje­liőrét, ő tudja, hol fekszik a sínek mellett a fiatalember. Vétel. És közben a rendőrjárőr el­indul megmenteni egy fiatal­embert az újév napján a fagy­haláltól ... A televízió pedig folytatja a műsort. AZ ÜNNEB, MOST KEZDŐDIK A GELKA szerelői nem pi­hentek az ünnepek alatt. Ka­rácsonykor, szilveszterkor egy- egy nap a szerelők 6—10 csa­ládhoz jutottak el megjavíta­ni a rossz készüléket. A sze­relők számára, most az új év első napjaiban kezdődik az ünnep, a pihenés, hisz a sok­sok túlórázást csak most van mód kipihenni ...- Pj. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom