Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-07 / 287. szám

• v £ony vtá •--■eonardó < TOL** m£GfElw NÉPÚJSÁG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT tolna megyei-bizottsága és a megye; tanács lápja XVIII. évfolyam, 287. szám ARA: 80 FILLÉR Szombat, 1968. december 7. A mai magyar sajtó eredményesen támogatja pártunk, népűnk törekvéseit Kádár János levele a sajtó dolgozóihoz — A MUŐSZ ünnepi választmányi ülése Ötvenéves a magyar kommunista sajtó Az első legális kommunista lap, a Vörös Ujiság megjelenésé­nek SO. évfordulója tiszteletére pétiteken az £D OSZ-székházban ünnepi választmányi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A résztvevőket — újságírókat, riportereket, a Ma­gyarországon dolgozó külföldi tu­dósítókat — már a bejáratnál kedves meglepetés fogadta: va­lamennyiüknek átnyújtották a Vörös Újság 1918. december 7-én megjelent első számának az ere­detivel azonos formájú lenyoma­tát. A választmányi ülésen meg­jelent és az elnökségben foglalt helyet Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Aczél György és Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Jakab Sándor, az MSZMP KB agitádós és propa­gandaosztályának vezetője. Rom­ját Irénnek, a MUOSZ alelnö­kinek megnyitó szavai után Barcs Sándor, a MUOSZ elnöke, a Magyar Távirati Iroda vezér­igazgatója mondott ünnepi be­szédet, s többek között hangsú­lyozta, hogy sohasem volt Ma­gyarországon olyan népszerű a sajtó, mint ma. A napilapok pél­dányszám« 2 250 000. a hetilapo­ké több mint négy és fél millió, s két és fél millió rádióhallgatót, valamint 1 322 000 televízió-elő­fizetőt tartanak nyilván. A hosszan tartó tapssal foga­dott beszéd után Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja emelkedett szólásra. A kommunista sajtó akár le­gálisan, akár illegálisan, nyomta­tásban vagy kézi sokszorosítás­ban jelent meg, mindig a legnemesebb emberi gondolatokat hirdette, az egyetemes emberi haladásért, az emberek felszabadításáért, a jobb és gazdagabb életért, a békéért mozgósított. Ez a sajtó volt az egyetlen Ma­gyarországon is, amely követke­zetesen hirdette, hogy a lenini út, a bolsevikok útja, a szocialista forradalom a követendő: az egyet­len sajtó, amely következetesen harcolt a nemzeti szabadságért, függetlenségért. Erre a múltra a sajtó mai munkásad is büszkék lehetnek. — Idehaza nyugodt az élet, a nép magáévá tette a párt prog­ramját és szorgalmasan dolgozik a szocializmus teljes felépítésén. A szocializmus építése sorén is találkoztunk már nehéz akadá­lyokkal, buktatókkal és az élet, a fejlődés különböző fokain fel­vet újabb és újabb problémákat, ugyanakkor visszahoz ismét és is­mét sók elavultat, fölöslegeset. Az új gondok, a fejlődés so­rán jelentkező új problémák megoldásában, a régi vagy az újabban keletkezett rosszt el­utasításában segíteni — ez most a magyar újságírók dol­ga. Vállalják és hirdessék a magyar munkásosztály forra­dalmi harcát, amelynek cél­ja mindannyiunk álma: az osztálynélküli társadalom, a kommunizmus. Szirmai István ezután felolvas­ta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárá­nak a MUOSZ választmányához, a sajtó dolgozóihoz intézett le­velét. A levél a következőképp hangzik: „Kedves Elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében a magyar sajtó nap­ján elvtársi megbecsüléssel köszöntőm Önöket és a sajtó minden dogozóját. A hagyományos ünnep fé­nyét növeli, hogy ez évben egybeesik az első magyar kom­munista lap, a Vörös Újság megjelenésének 50. évforduló­jával. A kommunista, a haladó sajtó fél évszázados története arról tanúskodik, hogy pár­tunk, a magyar munkásosztály, a magyar nép mindig hűséges harcostársakra, szövetségesek­re talált az írott szó elköte­lezett és hozzáértő munkásai­ban a hatalomért, a nemzeti felemelkedésért, a haza sza­badságáért és függetlenségéért vívott küzdelemben. Pénteken délelőtt a magyar sajtó napja alkalmából a megyei párt- bizottság fogadást adott a megyében dolgozó újságírók tiszteletére. A fogadáson megjelentek: K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, Somi Benjamin, Tolnai Ferenc a megyei pártbizott­ság titkárai és István József, a megyei pártbizottság művelődési és propagandaosztályának vezetője. Az újságírókat a megyei párt- bizottság nevében István József köszöntötte, megemlékezett a vég­zett munkáról és szólt a sajtó dolgozói előtt álló feladatokról. A fo­gadáson K. Papp József az újságírókat néhány időszerű bel- és külpolitikai kérdéstől tájékoztatta. A mai magyar sajtó oda­adással és eredményesen tá­mogatja pártunk, munkásosz­tályunk, népünk törekvéseit a szocializmus teljes felépítésé­ért, a békéért, a társadalmi haladásért vívott küzdelemben; sajátos eszközeivel nap nap után segíti a párt és a töme­gek élő, eleven, a szocializmus építésében nélkülözhetetlen mindennapi kapcsolatainak erősítését. A sajtó dolgozói ügyünk hü szolgálatával te­kintélyt vívtak ki maguknak, s joggal mondhatjuk, hogy az a megbecsülés, amivel közvéle­ményünk a sajtóra tekint, bi­zonyítja, hogy a szocializmust szolgálja, s hazánkban a szo­cializmus nemzeti üggyé vált. A Központi Bizottság, pár­tunk, népünk továbbra is szá­mít a magyar sajtó munkásai­ra. Bizonyos, hogy a jövőben is a szocializmus építésének hasznos segítői lesznek. Saj­tónk őriz.ze és gyarapítsa to­vább a kommunista, a haladó magyar újságírás szép és érté­kes hagyományait, azokat az érdemeket, amelyeket a haza felemelkedéséért vívott harc­ban szerzett és a szocialista építésben ma is nap mint nap szerez. Szívből kívánok sok sikert és jó egészséget ehhez a nagy­szerű felelősségteljes hivatás­hoz a sajtó minden dolgozó­jának. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János A Központi Bizottság első tit­kárának levelét hosszan tartó tapssal köszöntötték az ünnepi ülés résztvevői. Az ünnepség el­ső részét Komját Irén szavai zárták, majd művészi műsor következett. Újságírók kitüntetése A magyar sajtó napja és a kommunista sajtó 50 éves fenn állása alkalmából pénteken a Parlament Munkácsy termében újságírókat tüntettek ki. Az ün­nepségen megjelent Szirmai Ist­ván, a Magyar Szocialista Mun káspárt Politikai Bizottságának tagja. Aczél György és Pullai Ár­pád, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkárai, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága mák osztályvezetője, Barcs Sán dor, a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének elnöke, a Ma­gyar Távirati Iroda vezérigazga­tója és dr. Mihályfi Ernő, a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, a MUOSZ elnökségi tagja. A kitüntetett újságírókat Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke köszöntötte. Méltatta a Vörös Újság megjelenésének 50. évfor­dulóját, s meleg szavakkal szólt az első legálisan megjelent kom­munista lap dicső hagyományai­nak követőiről, a ma sajtójának munkásairól, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a magyar sajtó napja és a kommunista sajtó 50 éves fenn­állása alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül a Munka érdemrend arany fokozatával 7, a Munka érdemrend ezüst foko­zatával 23, a Munka érdemrend bronz fokozatával 23 újságírót tüntetett ki. A párt megalapításának 56. év­fordulója fényes dátum a magyar kommunista sajtó történetében is. Az 1919. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja azt a nagy és szent célt, határozott programot tűzte maga elé, hogy a munkásosztály élén proletárforrada­lommá fejleszti a polgári forradal­mat. A feladat előkészítéséhez és megoldásához kommunista lapra volt szükség. A párt vezetősége el is határozta, hogy megteremti a Vörös Újságot. A dolgozók ezrei nagy örömmel fo­gadták, hiszen az első lap volt Ma­gyarországon, amely teljesen meg­szabadult a tőke befolyásától, s nem húzta ki oldalairól a legfontosabb mondanivalót a cenzorok piros ceru­zája. A kommunista lap hangja tel­jesen azonos volt a forradalom to­vábbfejlesztését követelő tömegek hangjával. Harcos, kommunista, for­radalmi hang volt. Igaz, a Vörös Újság súlya tonnák­ban kifejezve, elmaradt a Népszavá­tól, s a polgári lapoktól, de mon­danivalójának, politikai erejének sú­lya hamarosan jóval súlyosabb lett. A párttal kölcsönhatásban fejlődött, kollektív szervezőként toborozott sok tagot, sok új hlvet a pártnak. A lap, mely alcímében büszkén hir­dette kommunista mivoltát, kézről kézre járt. Eljutott vidékre is. Há­romezer példányt Szeged, Nagy­várad és Miskolc kapott. Jól betöl­tötte kollektív szervező és agitátor szerepét, ahogyan azt Lenin a kom­munista sajtótól várta. Kiválóan képzett gárda állt a lap élén. Első szerkesztősége az Ügynök atca 14. számú házban működött. Kun Béla, Buda? László, László Jenő és Vágó Béla voltak első szerkeszt tői. Hamarosan azonban megérkezett Oroszországból Szamuely Tibor és mások. Szamuely Tibor vette át á lapszerkesztés irányítását. Elevensé­get, friss vérkeringést vitt a szer­kesztés munkájába. 1919. január végén a párt egy elég korszerűnek mondható nyomdát is vásárolt. A példányszám hamarosan 25 ezerre, majd 40 ezerre emelke­dett. Hogy a nagy igényeknek ele­get tehessenek, a papírgyári mun­kásoktól kértek papírt. S a mun­kások örömmel szavazták meg lap­uiknak ezt a segítséget. Amikor február 20-án a Népszava előtt megtörtént a rendőrség gálád provokációja s másnap a kommu­nista vezetőket börtönbe hurcolták és félig halálra verték, az ellenség azt hitte, hogy véget ért a Vörös Újság pályafutása is. Szamuely Ti­bor azonban nem került a rendőr­ség kezelte, őt és 19 körözött társát nem is tudták letartóztatni. Sza­muely rejtekhelyén tovább szerkesz­tette a lapot és Nagyváradon, a Sas­sétányon lévő nyomdából, már a betiltást követő második napon ki- hordták a bizalmiak a kommunista lap új számát. A főváros részére ebben az időben Aszódon készült a lap. A Tanácsköztársaság dicső napjai­ban a Vörös Újság híven teljesí­tette hivatását. Cikkeivel, mozgósító írásaival égyik legfőbb lelkesítője volt a forradalomnak, a betolako­dók ellen küzdő vörös katonáknak. A Tanácsköztársaság leverése után a szabadsággal együtt a kommunis­ta sajtó szabad, bátorító hangját is elfojtotta az elnyomó rend. A kom­munisták a föld alá szorultak, röp­lapok, brosúrák útján terjesztették a forradalom gondolatát, szabadsá­gukat életüket kockáztatva. Ebben a sötét időszakban a párt központi lapjai, mint az 1928-ban megjelent „Kommunista” és a Prágában 1937- ben megjelenő „Dolgozók Lapja * fáklyaként világítottak és szervezték a magyar munkásság és más haladó rétegek harcát a szabad Magyar- ország megteremtéséért. S 1942-ben, a háború kellős köze­pén, amikor a szovjet nép élethalál­harcát vívta Hitler hadaival, megT jelent a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának illegális központi lap­ja, a Vörös Újság utóda, a Szabad Nép. Február elején föld alatt, rej­tett nyomdában készült a lap első száma. 1942. májusában tragikus csapások érték a mozgalmat. A rendőrség a lap nyomdáját felfedezte, s a mun­katársak többsége életével fizetett. Rózsa Ferencet, a Szabad Nép első szerkesztőjét halálra kínozták Horthy pribékjei. A Szabad Nép csak 1944. szeptemberében jelent meg újra. Akkor már magyar földön járt a felszabadító szovjet hadsereg. December 7-e, a kommunista sajtó születésnapja, egyben a magyar sajtó napja is. Ünnepe a sajtó mun­katársainak, hogy a Vörös Újság ha­gyományaira emlékezve mindennapi munkájukban teljesítsék sajátos fel­adataikat, megfelelve korunk köve­telményeinek és a nagy példakép szellemét ápolva, hirdessék a szocia­lizmus eszméit ói szolgálják a nép ügyét. KEKESDI gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom