Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-30 / 305. szám
Nyíltan — kényes kérdésekről Visszhang „Senkinek sem használ44 Szülői munkaközösségi hét volt Szekszárdon. A középiskolások szexuális nevelésének fontosságát vitatták, és eldöntetlen kérdés maradt, hogy milyen részt vállaljon ebből a szülői ház és milyent az iskola? A gyakorlatban érdemes megvizsgálni, hogy jelenlegi oktatási rendszerünkben hogyan beszélnek ezekről a kérdésekről, mit mutat a tanári gyakorlat. és érdekes a fiatalok véleménye is. A tanárok szerint Dombóváron, az Apáczai Csere János Gimnáziumban először az igazgató, Veress József mondta el véleményét. — Talán fél évvel ezelőtt osz_ tályfőnöki órán beszélgettünk a diákokkal szexuális kérdésekről. Mivel koedukált osztályaink is vannak, az egyszerűség kedvéért külön a fiúkkal és lányokkal. Meglepően őszinték a diákok, ha érzik, hogy kíváncsiságukat nem fordítja ellenük a tanár. Bátran és korszerűen kérdeznek, minden foglalkoztatja őket, többek között az. hogy a mai társadalomban a magányos nőnék mit diktál az erkölcs, azonosak-e a jogai « férfiakéval? Az egyik gyerek megkérdezte, hogy mivel a lányok többen vannak a fiúknál, a statisztikai adatok szerint, joga van-e egy lánynak, aki soha nem megy férjhez házas emberrel kapcsolatot, kiala-. ki tani? , — Mit válaszolt? — Ha azt nem sínyli meg a család... Beszéígetésünkbe itt kapcsolódik a jelen levő osztályfőnöknő, Kovácsy Tibomé: •— A tanár ilyen kérdésekre mégsem válaszolhat egyértelmű igennel, még ha a gyakorlat mást diktál is... — Hány órában foglalkoznak egy évben ilyen témáikkal? — Osztályfőnöki órák keretében, a második osztálytól kezdve évenként egyszer. Tavaly például az Élet és Irodalom-ban hosszú ideig folyt, szexuális kérdésekkel foglalkozó vita, s mi ebből kiindulva beszéltünk meg egyes kérdéseket az. órán. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lányok sokszor tudják, hogy „mit illik” mondani felnőtteknek, ezekről a kérdésekről, mit várnak tőlük? Olvasnak arról, hogy az édesanyához őszinték lehetnek, de valójában az anyák az utolsók, akik faggatnak ilyen esetekben. — Az oka? — Még a fiatal mamák is konzervatív, merev nevelést kaptak, teljesen helytelen irányba tájékoztatnák a lányaikat. Falun pedig, még sokszor mindig a nagymamákra hárul a felvilágosító munka, arról nem is kell beszólni, hogy milyen szakadék választja el a két osztályt... — Bizonyos ismeretek megszerzésénél a fiatalságnak nem elég, hogy tisztelje azokat, mert szülőjétől hallotta, az értelmükön keresztül kell hatni rájuk — egészíti ki az igazgató, mielőtt összehívnánk a negyedikesek közül néhány lányt. A tizennyolc évesek vélemény * Hét kislány a IV'A-ból vett részt a megbeszélésen. Egyedül vagyunk és a névtelenség reményében bátran nyilatkoznak, sűrűn el is pirulnak az őszinte feleleteknél: — Szexuális kérdésekről, és ezzel a témával összefüggésben a család, a házasság, a szerélem problémáiról nemcsak osztályfőnöki órán beszélünk. Móra Ferenc, Krúdy Gyula novellái során vitatkozunk például az irodalom órán is. A kollégistáknak az etikai nevelés magán-félóráinál, merül, fel ez a téma, de szó esik róla irodalmi szakkörön, KISZ-gyűléseken. biológia órán... r— Kicsit sokszor is — neveti el magát egy gömbölyű kék köpenyes lány. — Unjátok? — Nekünk még kicsit távoli kérdések, mint ahogy az se probléma, hogy jaj mi lesz, ha nem jut nekünk férj? — Persze, nem a legbiztatóbb perspektíva az, hogy az ember társ nélkül marad. Mindnyájan kellemes családi környezetben élünk, és rossz arra gondolni, hogy esetleg nem találjuk meg a párunkat... — De az osztályunk légköre mégis olyan, hogy senkinek se fő kérdés, ami a szexuális dolgokkal összefügg. *— Az azért nem rossz, hogy elméletileg tisztában vagyunk sok mindennel.., — Ki. honnan szerezte az információit? — Volt a szekrényben egy vastag könyv a fehérneműk alatt* egyszer elolvastam,.. Anyu megvette a „Nők védelmében” című könyvet, én is átnéztem, — Ki beszélte meg ilyen problémáit édesanyjával? A hét közül egy kislány jelentkezik, de mindjárt meg is magyarázzák az okot: — A mamák szégyenlősek, örülnek, ha könyvből tudjuk meg, ami minket érdekel. Keveset is vagyunk otthon, sok a bejáró. — Nekem egyszer édesanyám hívta fel a figyelmem egy cikkre, amelyben hasbnló korú fiatal lányok felelőtlenül beszéltek a szerelemről. Jó volt megbeszélni. és tudni, hogy lényeges dolgokban egyetértünk édesanyámmal. — Azért jó, hogy itt az iskolában minden tanárunk szívesen válaszol a kényes kérdésekre is. Orvosokhoz és tanárokhoz köny- nyebben őszinte az ember. Tulajdonképpen a szülők is megbíznak bennünk, mert azzal mindenki tisztában van, hogy a cselekedeteiért neki kell vállalni a következményeket... — Nehéz is lenne elromlanunk, nevetnek felszabadultan: a kollégistákat nagyon szigorúan fogják, a bejáróknak idejűk nincs... — Csak ezért? — Inkább azért, mert nekünk ezek a kérdések még csak vitatémák. A gyakorlatban azt is látjuk, aki ebben a korban férjhez ment. ritkán jutott el az érettségiig. A tájékozottság azért nem árt senkinek, amit nem titkolnak. nem is olyan érdekes... M. I. Népújság 4 1968. december 30. Lapunk december 5-i számában „Kinek használ” címmel írtunk a dunaföldvári Virágzó Termelő- szövetkezetben csaknem egy esztendeje húzódó és mindmáig lezáratlan kivizsgálások sorozatáról. Cikkünkben közöltük az érdekelt felek véleményét, felvillantottuk az erőket megosztó, áldatlan tusakodás káros hatásait és sürgettük az ügy mielőbbi, megnyugtató befejezését. írásunkra válaszként szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta a paksi járási tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől. „A fenti lapban megjelent cikkel kapcsolatban közlöm, hogy osztályunk az 1967. Xll. 29-én érkezett közérdekű bejelentést kivizsgálta. A vizsgálat eredményéről az érdekelteket tájékoztatta. A bizonylati fegyelem megszilárdítása érdekében a tsz vezetőségét figyelmeztettük és felhívtuk a figyelmet a szabálytalan gyakorlat megszüntetésére. Az osztály figyelmeztetése után a Virágzó Tsz vezetőségének bizottsága vizsgálatot folytatott és megállapította a felelősöket. A vezetőség bizottságának megállapításai alapján a tsz vezetősége meghozta a fegyelmi határozatokat. Az ügy azonban ezzel nem zárult le, mert Ferenczi János, aki felelős volt az anyagutalványo- zásnál talált hiányosságokért, a rá kiszabott fegyelmi büntetéssel nem értett egyet és újabb bejelentést tett a járási népi ellenőrzési bizottsághoz. Az újonnan tett bejelentésében még több személyt nevezett meg, akik ugyancsak anyagot vittek el a tsz-től, Jaczkókoz hasonló módon. A második bejelentésben olyan személyeket is megnevezett, mint Jendrolovics Ferenc tsz-elnök, Dukál István párttitkár. A fent leírtak miatt a népi ellenőrzési bizottság — az osztály szakembereinek bevonásával — újabb vizsgálatot tartott. Az újabb vizsgálat megállapította, hogy Ffe- renczin kívül más személyek is felelősek, mert a bizonylati fegyelmet nem tartották be és ők maguk is szabálytalanul jártak el az anyagok átvételénél és elszállításánál. A népi ellenőrzési bizottság által tartott vizsgálat eredménye alapján, amelyet osztályunk megkapott, indítványoztuk a tsz illetékes szervei felé, hogy a fegyelmi eljárást folytassák le a felelős személyek eiien. A cikknek azon részére mely felteszi a kérdést: kinek használ?, világosan kell válaszolni; senkinek sem, de különösen káros a tsz vezetése és tagsága számára. Az, hogy az ügyet még ma sem sikerült lezárni, annak az oka, hogy Ferenczi az első bejelentésében, s a vizsgálat során is elhallgatta azt, hogy mások is részesei voltak a bizonylati fegye- ífcm terén kialakult, helytelen gyakorlatnak. Lényegében ez volt az oka, hogy az ügyet nem sikerült már az első vizsgálat idején megnyugtatóan lezárni. Hosnyánszki György osztályvezető” „Késik a vonat1*4 „A Tolna megyei Népújság november 27-i számában, -Késik a vonat- cím alatt megjelent újságcikkben foglaltakkal kapcsolatban az újságcikk írója helyesen állapítja meg, hogy az 5232- es számú vonat az utóbbi időben 10 percet meghaladó, nagyobb késéssel nem közlekedett. A felmerülő, kisebb késések akkor adódnak, ha az említett vonat ellenvonata valamilyen okból, (postaköz* lés, erősebb utasforgalom, stb.) késik, Dr. Szabó Tibor r r igazgatóság vezetője” — Miért ne fogadnánk meg a tanácsát? — kérdezte Christie. — Kitűnő gondolat! — helyeselt a néger is vigyorogva. — Végre a fogaim közé tehetek vailamit... Nem messze tőlük, néhány fából épült ház bukkant fel. A helység elején benzinkút volt, mellette, helységjelző tábla: Petrol. — Ne tankoljunk és hajtsunk tovább mégis? — kérdezte Byers. — Kanyarodj be jobbra a mellékutcába! — utasította Christie. Byers engedelmeskedett, A többiek jobbról és balról kinéztek a kocsi ablakán, hogy kiszemeljenek egy alkalmas házat, amely nincs túl közel az úthoz. Fél mérföld után Byers lassított. Kopár erdőcske szélén vörös téglaházat láttak, csak amikor a közelébe értek, állapították meg, hogy az is fából épült, de téglát imitáló műanyag lemezekkel van bevonva. Byers a ház mögötti garázsba kormányozta a kocsit, ahol az országút felől nem volt látható. Magukhoz vették — 85 — pisztolyukat, a gyepen keresztül a ház túlsó bejáratához mentek és bekopogtattak. Mivel senki sem mozdult, még egyszer kopogtak, most már erősebben. Köles fordul a zárban, kinyílt az ajtó, és egy fiatal lány- állt előttük. Rlu jeansit viselt, s ha nem lett volna kendő a fején, fiúnak vélték volna. Shaw gyors mozdulattal a lány szájára szorította hatalmas tenyerét, hogy ne sikíthasson, s nyomában a többiek is beléptek. A háznak nem volt előszobája, úgyhogy egyenesen a lakószobában találták magukat, s ott — nagy meglepetésükre nem volt senki. A néger bevonszolta foglyát. A lány megmerevedett a néger karjai között, rémületet tükröző szeme ide-oda járt a négy nem kívánatos látogatón. — Bocsásd el! — parancsolta Anderson halkan. — Szívesen fognám még egy ideig — vigyorgott a néger. — Azt tudom te átkozott fajzat! — válaszolta Anderson. Shaw elbocsátotta a lányt. Csak most látták, hogy egész testében reszket. — Mit... akarnak... tőlem? — kérlezte a rémülettől akadozva. — Itt most mi kérdezünk, nem te! — mondta Anderson határozottan, mégás szelíden. — Hol vannak a szüleid? — Anyám meghalt, apám... — Apád hol van? A leány csak a szemével intett a szoba másik végén levő' ajtóm. — Zuhanyoz — mondta a lány, azután szeme sorben járt a fegyőri egyenruhát viselő Ander.sonon, Chrisitie-n, Shaw-n, és hozzáfűzte: — Valami félreértés lehet a dologban. Egészen biztosan nem az apámat keresik. — Ülj le, húgocskám, és fogd be a szád — mondta Anderson. — 86 — A lány engedelmeskedett. A hivatalos egyenruha ellenére volt az emberek tekintetében valami, ami elhallgattatta. Tekintetük arra a néger fiú meghajszolt, rettegő és mégis éber tekintetére emlékeztette, akit egyszer iskolájuk előtt, a szeme láttára fehér fiatalemberek félholtra vertek. A szökevények körülnéztek a szobában. A ház belülről nagyobbnak látszott, mint kívülről. Majdnem a felét a lakószoba foglalta el. Két ablaka volt, és két ajtó nyílott: belőle, az egyik — amelyben bejöttek — a kerti felé. Egy régi, ^ faragott tölgyfa szekrénytől eltekintve, ugyanolyan bútor állt benne, mint sok millió amerikai kispolgár lakószobájában: párnázott pad, két párnázott szék, köztük asztalka, az egyik sarokban ebédlőasztal, székek, a padlón homokszín velurszőnyeg, a másik sarokban a padlón gyerek- magasságú váza, benne művirág. Falióra, televízió és telefon egészítette ki a berendezést. A három fehér kényelembe helyezkedett, csak a néger maradt állva, szétterpesztett lábakkal, a .szoba közepén, s markában pisztolyát szorongatta. — Kihozzam onnan? — Várd meg, míg kijön! — utasította Anderson. A vízcsobogás hamarosan megszűnt. Fél perccel később kinyílt a fürdőszoba ajtaja, s fürdőköpenybe burkolózva k'- lepett a ház ura. — Judy készítsd el a kávét. Én... A tagbaszakadt néger- láttára torkán akadt a szó. —> Mit kíván? — kérdezte tőle. amikor leküzdötte meglepetését. Shaw szemtelen vigyorrál az arcán, újjával magla mögé bökött az asztalka körül ülő fehérek felé. — Remélem nem fog nekünk nehézséget okozni — szólak meg Anderson udvariasan, mégis fenyegető hangon. — Nehézséget? Miiven nehézséget? Nem értem, . Mi önre vagyunk ut alva, ön pedig ránk. — Lesz szíves vévre megmagyarázni!. . . Ételre, ruhaneműre van szükségünk és pénzre: vágott közbe Byers türelmetlenül. — Ne légv már annyira értetlen öregem. — 87 —
