Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-29 / 304. szám

számadás ideje. Olvasóink tájé­koztatása végett felkerestük kér­déseinkkel Háhn Lászlót, a Kos­suth Kiadó Tolna megyei kiren­deltségének vezetőjét. — Érdeklődünk Háhn Lász­lótól, hogy nagyobb, vagy ki­sebb a forgalom ebben az év­ben a tavalyinál? — Előreláthatólag kisebb lesz, •mint a múlt esztendőben. Tavaly túlteljesítettük éves tervünket, az idén viszont alatta marad mérlegünk a jelentősen meg­emelt tervnek. 1967-ben az 540 000 forintos éves tervvel szemben 592 000-reJ teljesítettünk, idén pedig — az eddigi kilátások sze­rint — körülbelül 560 000 forint lesz a tényszám. Ennek fő okát abban látjuk, hogy az idén na­gyobb arányban kiadott, maga­sabb színtű, elvontabb elméleti művek olvasótábora még szűk a mi mezőgazdasági megyénkben, 1968-ban pedig kiadónk — hiva­tásának megfelelően — fokozot­tabban a szorosan politikai jel­legű művek kiadáspolitikáját al­kalmazta. Nálunk így kisebb az érdeklődés A Wilhelmstrassze és Magyarország, A pszichológia tör­ténete és más, hasonló könyvek iránt. Idén kiesett a világtörté­net sorozat, mivel 1967-ben be­fejezték — indokol Háhn Lász­ló. — Melyek voltak az év leg­kapósabb művei, a könyvsiágc- rek? — Több olyan politikai kiad­vány jelent meg, amelyek után­nyomására is sor került. Kapós volt — két kiadást is megért egy év alatt — Richta: Válaszúton a civillizáció, Garaduy: A kínai kérdés és az évek óta várt Párt­munkások kézikönyve. Utóbbinál más megyékhez is fordultunk, hogy kielégíthessük az igényein­ket. Az év slágei-ei voltak: Pla­tonov: A vallás lélektana, a for­radalmi évfordulókra megjelent művek, így Ék Sándortól A má­ba érő tegnapok, az 50 éves a párt, a Legyőzhetetlen erő című mű, amely a magyar kommunis­ta mozgalom fél évszázados szer­vezeti fejlődésével foglalkozik. Nagyon kapós a közgazdasági lexi­kon, hiányzik — kellene — a filozó­fiai kislexikon. (ígéretet kaptunk rá, jövőre meg fog jelenni.) Na­gyon kelendő a közérthetően szerkesztett és megírt, A fiatalok jogi kézikönyve című mű, me­lyet K ISZ-szervezetök is vásá­roltak. A szépir'dalomnál kieme­lem Bihari Klára: Az áldozat (még csak mutatóba sincs belő­le) és a novemberben megjelent Csohány Gabriella: Családfa he­lyett című könyveket. — Érdeklődöm, vajon hány dolgozóhoz jutottak el a megyé­ben a Kossuth-kiadványok? — Próbáltuk már fölmérni, de még megközelítően sem lehet tudni. Van olyan ember, aki évente tíz könyvet vásárol, míg más egyet sem. Bár túl sokat nem mond, csupán mérési alapot ad: Tolna megye 110 000 keresője évente személyenként átlag 6 forintot költ politikai irodalom­ra. Hogy képet alkothassunk, is­mertetem az idei adatokat. Tol­na megyében 1968-ban 260 mű 34 300 példányban került tőlünk olvasóihoz. Hozzá kell még szá­mítanunk a rendszeresen megje­lenő Világesemények dióhéjban és az Universum 34 400. valamint a négy folyóirat 19 400 példányát. Bővíteni kell a vásárlók, az ol­vasók körét. Pártmegbízatásukat teljesítve, a pártalapszervezetek égisze alatt; tevékenykednek a terjesztők. — Hol produkálták ebben az évben 3 terjesztők a legjobb eredményeket? — Előszőj- a j ál'ásókról szól­nék. Előrebocsájtom, hogy az élenjáró járásokban is akadnak gyengébb helyek és fordítva. Leg­nagyobb fejlődést a tamási já­rás ért el, de változatlanul élen­jár a bonyhádi, s a dombóváx-i járás. Szekszárd városban és a másik két járásban bizonyos ha­nyatlás következett be, különö­sen a paksi járásban. Ezek a tények is kapcsolódnak az első kérdésnél tárgyalt okokhoz. Tö­rekszünk mindenütt a visszaesés megszüntetésére. Állandósult, megalapozott terjesztés folyik igen sok üzem­ben, tsz-ben és hivatalnál. A bonyhádi cipőgyárban az idén húszezernél nagyobb forgalmat érték el. Említeném a Hőgyészi . üami Gazdaságot, a dombóvári járási tanácsot, ugyanott a MÁV Epitésfőnökségét, a megye álla­mi gazdaságai között legjobb Dal- mandot. Visszáru nélkül dolgozik a dunaföldvári gumiipari ktsz, ugyanott jó a ken­dergyár, a szomszédos Bölcs­ke községben a Rákóczi tsz. A szekszárdi járásban kiemelkedik a tolnai selyemgyár, a sárközi háziipari szövetkezet, a várdomhi gépjavító, a bátai és a faddi ter­melőszövetkezet. Jó eredmények­kel büszkélkedhet a tamási já­rásban az új üzem, az Orion, az iregszemcsei kísérleti gazdaság, kiemelkedő a pincehelyi Vörös­marty tsz, 4300 forinttal és szép eredményt ért el a járás mindkét gépjavító állomása. A megyeszék­helyen említendő a DÉDÁSZ, a gépjavító vállalat és a tízezer­forintos forgalmával a városban változatlanul legjobb Népbolt Vállalat. — Végezetül azt mondhatom, hogy kevés kivétellel jó munkát végeztek a pártszervezetek a po­litikai irodalom terjesztése terén — mondja befejezésként Háhn László, kirendeltségvezető. — Mi pedig még több lelkes aktívát és kiemelkedőbb ered­ményeket kívánunk a jövő esz­tendőre. H. E. Népújság 1 Vállalatok figyelem! A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat hőkezelő üzeme 1969. évre nagy mennyiségű kötőelem nemesítését vállalja, rövid határidőre. Ezenkívül vállal: betétedzést lágyítást normalizálást öregbítést, valamint szerszámedzést Ár: megegyezés szerint Érdeklődni lehet: a vállalat termelési osztályán. Címünk: Veszprém. Viola u. 12. Telefon: 121—72 (207) Azonnali belépéssel felveszünk építő szak-, szerelő, és segédipari szakmunkásokat, betanított munkásokat, kubikosokat, férfi és női segédmunkásokat. Munka télen is biztosítva. Bérezés teljesítmény szerint! Munkásszállást, étkezést, térítés ellenében biztosítunk. Hazautazási költséghozzájárulást jogosultság szerint fize­tünk. Felvétel esetén az utazási költséget — jegy elleneben — visszatérítjük. fejér megyei állami építőipari vállalat. Székesfehérvár. Ady Endre út 13. (91 ÉV VÉGE ELŐTT a Kossuth-kirendeltségen Közeledik az év végi zárás, a — Csak így egyszerűen John Smith... Persze, neked sincs igazoló iratod? — Nincs! — válaszolta Stewart nyugodtan — közben az járt az eszében, megkapta-e már a seriff a kitört fegven- cek személyleírását. A seriff rosszkedvűen dörzsölgette az állát. — Három nanra bezárathatnálak benneteket, átkozott csavargók! Ki tudja, mi minden van a rovásotokon.., De most. kivételesen futni hagylak benneteket... — Persze, a sok akta és miegyéb — jegyezte meg Sam részvéfcteljesen, megértőén. — Szóval, kivételesen futni hagylak benneteket — is­mételte a seriff — de egy feltétellel: ha egy órán belül el­tűntök a városból. — Természetesen. Kész örömmel megtesszük önnek ezt a szívességet, — mondta K entucky Sam.. — De indulás előtt szabad-e reggelit kémünk? Sonkás tojást ennénk és kávét. — 82 — Stewartnak majd égnek állt a haja. Hideg verejték üt­között ki a homlokán. Látta, hogy a seriff halántékán kida­gadnak aZ ereik. — Kifelé! — ordított rájuk. A kutya felugrott és megugatta. Kentucky Sam bátyúját az íróasztalra tette és leült. — Azt hiszem egészem tisztességes ajánlatot tettem. Ha most megvendégel, mindörökre megszabadul tőlünk. Viszont, ha nem megyünk el. kénytelen lesz bezárni és három napig a város költségén élelmezni bennünket. Nem is szólva arról, hogv hányféle jelentést kell megírnia... A seriff az ajkába harapott, azután a telefonhoz nyúlt. — Suzy hozzál át egy reggelit. Sonkát tojással és kávét mondta a telefonba — azután Síewarhoz fordult: — Jó lesz neked is sonkás tojás, vagy netán kaviárt akarsz? — Csak kávét — •morogta Stewart. Hirtelenében el­ment az étvágyam. — Mégis hozasson két. adag sonkás tojást — szólt köz­be Kentucky Sam. A seriff továbbította a megrendelést. Visszatette a hallgatót, és idegesen dobolt újjával az íróasztalon. — Rövidéi nyolc óra előtt egy másik tehervonat megy erre. Ha a vonat indulása után még Culpeperben talállak benneteket, jaj nektek! öklével megfenyegette őket, azután újra fölvette a tele­fonkagylót. — Suzy, az én reggelimet is hozhatod. * Abban az időben, amiWor Yank Stewart a kutyának ad­ta a sonkás rántottét, mert izgalmában minden falat a tor­kán akadt volna, James Christie, Softy Anderson, Ralp Byers és a néger Willie Shaw éppen maguk mögött hagy­ták Knoxville (Tennessee) várost. — 83 — Christie ragaszkodott ahhoz, hogy Las Vegas ban fel­kutassa Nancyt és terhelő vallomásának visszavonására kény­szerítse. A többieknek mindegy volt merre szöknek. Csak azt tartották fontosnak, hogy minél messzebb kerüljenek Ivy Blufftőil. Tennessee államban egy órával később van napfelkel­te, mint Virginiában. Mire megvirradt, éppen az amerikai atomhatáság Oak Ridge-i rezervátuma mellett robogtak el. A rezervátumot, magas kerítés fogja körül, és számtalan őr­toronyban fegyveres katonák őrködnek. Anderson elgondolkozva törölgette szemüvegét, és így szólt a kormánykeréknél ülő B.versnek: — Éppen erre kellett hajtanod? — Honnan sej thettem volna, hogy es a táj ilyen veszé­lyes? — Legalább tartsd szemmel a sebességmérőt. Már me­gint túl mentél a 65 mérföldön. Mindenáron a nyakunkra akarod; hozni a közlekedési járőrt? — Éhes vagyok! — szólt közbe Willie Shaw. — Mi is. De mit tegyünk? Itt nem állhatunk meg. Hallgattak, amíg magúk mögött hagyták a rezervátu­mot. Negyed órával később megszólalt Byers. — Most már egészen kivilágosodott. Nem mehetünk to­vább, mert feltűnést keltünk, hiszen én még fegyencruhát viselek. A benzintartály is kiürül hamarosan, — Hajts valahol az árokba — tanácsolta Christie. — Meghúzódunk az erdőben estig, s akkor új kocsit szer­zünk. — Jobbat ajánlok — mondta Anderson. — Betérünk egy házba, s először is jól megreggelizünk. — Megbolondultál? — 84 — 1968. december 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom