Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Kétoldalú szerződéssel.

Néhány héttel ezelőtt végighallgattam egy beszélgetést. Vezető beosztású emberek tanakodtak a munkából kiöregedett, öregségére magára maradt parasztember h elyzetének Javításáról. Mivel lehetne életük alkonyán könnyíteni rajtuk? A' nem nagy múlttal bíró, de máris szép eredményekkel büszkélkedő völgység! tsz elnöke így reagált a termelőszövetkezeti eltartás gondolatára: „Erős anyagi bázis kellene hozzá és oly nagy vesződséggel járna, amit ma még nehezen bírnánk el. Lehetséges, hogy bizalmatlanságból ma még nem igényelnék az öregek»*.

Ennek ellenére felötlött a gondolat (a televízió december 11-i riportfilmje megerősített ebben), meg kellene nézni közelebbről.

Érik-e az elhatározás, ^szlelhető-e, hogy a falu új közössége, a termelőszövetkezet kapható a nyugodt, békés öregséget ténylegesen biztosító vállalkozásra. A szövetkezet garanciája más, több mint a magánosok biztosítéka.

„Muníció’* gyanánt magammal viszem a szomszédos Baranya megyei Gerde község termelőszövetkezetének alapszabály-kivonatát. Ez az írás tartalmazza, hogy az idős parasztemberrel szemben — ingatlana ellenében — mit vállal a szövetkezet, a mai falu szocialista közössége. (Az ingatlan értékétől függően, havonta hatszáz forinttól ezer forintig terjedő készpénz, hízó, tej gabona, betegség esetén gondozó, és meleg étel. Lapunk 19G8. március 18-i számában közöltük a kivonatot, de ismereteink szerint Tolna megyében nem talált még követésre a gerdei kezdeményezés.)

Sokan vannak

Régen alakult, neves termelőszövetkezeti községben próbálkozunk. A faddi Lenin múltjáról, erejéről, j ób an -rosszban összeko- vácsolódott tagságáról ismert. Ebből a nagyközségből az utóbbi évtized alatt négyszáznál többen távoztak a fiatalabbak közül, az évente megrendezett öregek napján pedig 150—200 a résztvevő.

Elmondom jövetelem célját Tóth János vb-elnökmek és Tóth Anna vb-titkárnak.

— Sok az öregünk. Jelenleg nyilvántartásunkban 25, magánosokkal kötött eltartási szerződés szerepel. Sok. Rendszeresen ellenőrizzük, betartják-e a felek a megállapodást — mondja Tóth Anna vb-tátkár, miután közli, arra mostanában nem volt példa, hogy szerzőciést keMett volna bontani az eltartók mulasztásából.

Tóth János vb-elnök jól emlékezik a televízióban látott riportfilmre.

— Eltűnődtem, hogyan vállalja a feltételeket a gerdei szövetkezet? Gondoltam arra, mit lehetne nálunk tenni. Elmondják, tervezik, hogy a magányosan élő faddiak számára a jövő évben megszervezik az öregek naoközi otthonát. A felkészülés során felmérik, kik jöhetnek számításba.

Kisebb-nagyobb viták adódtak viszont a magánosok közti egyességek betartása terén, melyek a közbenjárásra simultak el. Biztosabbnak, stabilabbnak és humánusabbnak tartják a vb vezetői a közösségi eltartást, nem beszélve arról, hogy egy fedél alatt élve, nagyobb a súrlódások, a keserűségek lehetősége. Több olyan öreget is említenek, aki — gyermektelen lévén — idegenekkel egyezett meg, van olyan is, aki már a harmadik esetben keresi a jobb eltartót. kísérletezik.

karácson kür

Hajdanán híres kovácsmester volt Aszódi Károly, a faddti Engels utca 4-es számú ház tulajdonosa. Mindhárom gyermeke távol került a szülői háztól, a két öreg egyedül él otthonában. Anyagi bázisuk a havonta kézhez vett 300 formt — kétszáz- hatvan az öreg járadéka, 40 forint pedig az asszony révén jár nekik —. esetenként segítenek a gyerekek. A nagyobbik fiú tavaly kifizette az öregek adóját, idén télre pedig hízót ígért nekik. Mondják, a hízó még bizonyta- lan.

— Jó gyerekeik mind a hárman, de nagyon messze vannak tőlünk. így aztán egyedül élünk. Nyugdíjas nem lehettem, mert nem tudtam elérni a közösbe a tíz évest. Ha valami baj érne bennünket, senki nincs a közelünkben — mondja a nyolcvankét esztendős Aszódi Károly bácsi. Rádiójuk van, ha dolga engedi, többnyire a 73 esztendős néni hallgatja.

— Hallottak-e valamit arról, hogy van egy olyan tsz, amely az ingatlan ellenében eltartási szerződést köt idős tagjaival?

Nem ismerik, nem hallottak felőle. Érdeklődnek, magyarázom.

— Óh, mi a világiért nem akarnánk megrövidíteni a mi jó gyermekeinket! .Hiszen nekik jár a ház, még ha messze is kerültek tőlünk. Mondtam a fiamnak, ne törje maga-magát meg az autót, — sajátja — hogy az idén karácsonyra hazalátogasson, ■— vélekedik Károly bácsi.

— Azt hiszem, a gyerekek se helyeselnék, ha mi így átadnánk magunkat a szövetkezetneik. Eddig erről nem beszéltünk. Csak aztán ne hogy egyszerre legyünk betegek. Úgy lenne jó befejezni, ha este lefekszünk, és reggelre nem ébrednénk fel — sóhajtja a gyermekeit védő anya.

Következő állomásunk a községben legmagányosabbnak mondott Komáromi Andrásné, akit nagy portáján, Somos utcai házában keresünk fel. Gyermekei, közeli hozzátartozói nincsenek, huszonhat esztendeje özvegyen, egyedül él. Sokféle betegségére panaszkodik, mondja, ha egy kicsit dolgozik, mindig le kell ülnie. Megszokta, karácsony napjaiban is egyedül lesz. De azért hozzáteszi, hogy meg is szokta, meg talán nem is.

— Nem gondolt még arra, hogy „átadja magát”?

— Ha nem bírom, majd akad valaki a távoli rokonok között, aki elvállal a házért. Létezgetek.

Ö már tájékozottabb, a rádióból hallott a gerdei tsz eltartási szerződéséről.

— Ha itt is lenne hasonló, belevágna-e?

— Nem is tudom. Valamit majd gondolnom kell, mert nem bízhatik az ember sokáig a maga erejében. Egyelőre így élek.

Kisvártatva kiderül, aggályai vannak, azt hiszi, hogy elvinnék a többi öreg közé, vagy házában a nyakára tennének valaki. Bizalmatlan. Hivatkozik az egyéni eltartásoknál régebben tapasztalt visszásságokra, mondja „ritkaság jól eltalálni az »eltartót. Csak a vagyon miatt kellene az ember, aztán meg menjen az öreg a sarokba. Más lehetne a tsz, biztosan” — mondja végül vontatottan. Fenntartása, idegenkedése nem szűnt meg,

„Bizalmasabb légkör kellene hozzá”

Fadd községben sokan az öregek istápolójának, patrónusának tekintik Bartos Mihályt, a Lenin Tsz bérelszámolási csoportjának vezetőjét. Alapszervezeti párt- titkár és tagja a szövetkezet vezetőségének. Ű mondja, hogy a 240 járadékosnak csak mintegy ötödé nyugdíjas.

— Mint mindenütt, nálunk is vannak magányos öregek. Örömmel veszem, mily nagy érdeklődéssel tanulmányozza a gerdei tsz alapszabályának kivonatát.

— Mi a véleménye, Faddon lehetne-e követni őket?

Váratlanul éri a kérdés, megfontolja válaszát:

— Nálunk szükség szerint juttat a tsz évente egy-két alkalommal segélyt a rászorultaknak. Élnek itt többen olyanok, akiknek a gyerekei elkerültek innen. Ha ők kötnének velünk szerződést az eltartásukra, a gyerekek utólag „karmolnának” érte, beleszólnának az egyezségbe, a vagyon miatt. Szerintem bizalmasabb légkört kellene ehhez az öregekkel kialakítanunk. Görcsösen ragaszkodnak a magukéhoz, mint afféle sokat próbált, idős emberek.

— Nagyobb biztoságban érez- hetnék magukat a nagy családban. Tudom, nem könnyű a kez- d.és, de nemes vállalás lenne. — Nem titkolom érveimet.

— Félnek az öregek a szokatlantól, az újtól. Hozzáteszem, éppen azokról a járadékosokról van szó, akik — idős koruk miatt — nem tudták megismerni a közösség erejét, belépésük után szinte semmi nem kötötte őket a szövetkezethez, (öregek voltak a közösségi munkához). Amit a közösség garantál, teljesebb, biztonságosabb. Tudom, hogy éppen most lenne ez fontos, mégis azt mondom: nálunk még éretlen erre a helyzet és a hangulat. Természetesen egyéni véleményemet mondom, a döntés, a vezetőség és a tagság joga — mondja, figyelemre méltó okfejtéssel.

Mikor elköszönök, kéri hagyjam ott a kivonatot, hogy a tsz- vezetőség ülésén konkrétabban is szóba hozhassa az eltartási szerződés dolgát.

Támasz nélkül

Falvainkban megyeszerte sokan vannak a támogatásra szoruló, ingatlanuk háborítatlan birtoklása mellett is szerényen éldegélő, nem egyszer kuncsor- gó, bizonyos mértékig helyzetük miatt is kiszolgáltatott idős parasztemberek. Faddon huszonötén kötöttek egyezséget magánosokkal.

Választ kaptunk kérdéseinkre, a jó példa terjedésének akadályait firtatva. Visszahúznak a konzervatív szokások, a félelem, kedvet szegő a bizalmatlanság és gátol talán a többletgondok vállalása is.

Mégis, jobban oda kéne figyelni a baranyai termelőszövetkezet humánus és mindkét fél számára többletet hozó kezdeményezésére. Ha Faddon nem, hát másutt ... Fontolják meg ott, ahol indokolt. Nem tudnák-e az erősebb Tolna megyei szövetkezetek közül néhányan követni a példát? Számba vehetnék a teendőket, és képessé tehetnék rá önmagukat, mert többek között az ilyen vonások is szocialistává tehetnek egy közösséget.

SOMI BENJAMINNÉ

Békesség a földön minden jóakaratú embernek % Én is békén maradok.

Ma senkit nem bírálok. Ma nem írom meg azt, hogy 0 sokféle mosópor kapható és szükség is van erre a sokféle

♦ mosóporra, mert nálunk elég sok és sokféle a szennyes. Z Ezt nem írom meg, mert ez a nap a megbékélés napja, f amikor hazamennek a férjek, akik a távolban dolgoznak.. ^ hazamennek a feleségek, akik a távolban dolgoznak, és <► együtt ünnepelnek a három napon. Az első napon gyertyát £ gyújtanak, a második napon megvádolják egymást: kit, kivel

♦ láttak... és a negyedik napon békességben elválnak egy- J mástól. Kezdődik minden elölről.

% Ma nem írok a bürokratákról sem, akik közül egy azt Z mondta az egyik ismerősömnek: igaz, hogy mi azt mondtuk, % hogy nem kaphatja meg azt, amit kért, de mehet az atya♦ úristenhez is, nincs róla írásos bizonyítéka, hogy mi azt $ mondtuk.

0 Nem írom meg ezt sem, mert lehet, hogy ma éppen ^ egyikük az atyaúristennel társalog és nem akarok elébe 0 vágni a dolgoknak, egyébként is, fő a békesség ^ Ez az én legújabb elvem.

t Éljünk békességben.

Ne csúfolódjunk azon, hogy Szekszárdon, a Csokonai -S utcában immár tegy éve van egy lyuk az út közepén, a lyuk ♦ mögött egy kis bódé, a kis bódéból gépzümmögés hallatszik, 0 és a kis bódéból kivezet egy cső, ami belebukik ebbe a már ♦ említett lyukba. Egyesek azt mondják, hogy ez a lyuk a 0 szennyvízcsatornába enged bepillantást és ezen keresztül 0 bárki, bármikor ellenőrizheti a város életének alakulását is. 0 Azt is mondják, hogy külön e célra abban a kis bódéban egy 0 laboratóriumot rendeztek be, hogy tudományos alapon is J ellenőrizhessék azt, amit a járókelő kíváncsi csak szabad 0 szemmel lát és így csak saccolni tudja a dolgot.

Ezt sem hozom szóba.

Kizárólag azért, mert ma a békesség ünnepe van, í Ma kevés kivétellel a világon béke van, ahol nincs, ott 0 is az amerikaiak azt állítják: ők a békét védik. Tűzzél, vas ♦ sál, életek elpusztításával...

Békesség...

Ennek kedvéért nem írok én most arról sem, hogy ma

:

már nemcsak Amerikában, nálunk is van rá példa, hogy autóban születik a gyerek. De mivel mi kis ország vagyunk, a gyerek születési helyét nem az autó rendszámtáblájával * jelöljük, hanem a legközelebbi községgel. Egyes rosszmá- £ júak szerint ez csak azért van így, mert egyes esetekben í esetleg kiderülne, nem elég, hogy másra, még erre is félti használják az állami kocsit. Ez persze még megbocsátható, 0 hisz mégis csak egy állampolgárral ajándékozták meg az p országot, amely nemcsak ásványi kincsekben, de gyerek- J ben is szegény.

0 Igaz, hogy most ebben az évben van a demográfiai * csúcs, ami azt jelenti, hogy most van az iskolákban a leg- ♦ több gyerek, ezentúl mindig kevesebb lesz, sőt, ha így megy ♦ tovább, akkor egyszer semennyi sem lesz, hacsak a kormány 0 a szülés után azonnal be nem vezeti a nyugdíjat. Persze % ez is majd vitára ad okot, mert, ha valaki egyet szül, akkor # már egy nyugdíjat akarna, ha valaki kettőt, akkor már # kettőt... és ki bírja majd eltartani azt a sok nyugdíjast, ♦ főleg, ha hozzászámítjuk magunkat is, akik nem gondos- %■ kodtunk arról, hogy legyenek utódaink. Inkább autót, ví- $ kendházat építettünk, tehát sokkal fárasztóbb munkát ve- £ geztünk és addigra az autó is tönkremegy, a■ víkendház is, ♦ főleg, ha nem magunk építettük ... f De nem zsörtölődöm.

♦ Legfeljebb ehhez az egészhez azt teszem hozzá, hogy > 1980-ban, az előzetes számítások szerint 59 160 000 lakosa lesz ' Olaszországnak, holott most még mindössze 53,5 millió [lakosa van. Hogy hogyan csinálják, azt még csak értem, * de azt már nem: Olaszországban több az autó, a televízió is > mindennapos, a munkanélküliség is mindennapos ... Meg- 0van. Értem már. A munkanélküliséggel érik el a szaporít- ? latot. Ezt kellene nálunk is csinálni. Időszakos munka- ^nélküliséget, mondjuk nyáron, amikor az emberek állami '* költségen elmehetnének a tengerre, ott elábrándozhatnának, 0 lubickolnának és kilenc hónap múlva beszámoltatnánk őket %az úti élményekről.

• Elmondhatnák például a fiataloknak: mit tapasztaltak ’Jffl nagyvilágban. Beszélhetnének a házasság szépségeiről, sőt Jelőnyeiről is, mert milyen vonzó lenne az, ha egy tizen- * nyolc éves fiatalember nemcsak szexuális felvilágosításban 0 részesülne, hanem azt is megtudná, hogy a házasemberek itovább élnek. A svéd házasemberek például átlagosan 71,5 Ijpévig, a gaboniak viszont huszonöt évig. Ezt megint nem fértem. A svédek miért élnek tovább, a gaboniak meg miért * rövidebb ideig, holott mindannyian nősök?

'* Ma nem zsörtölődöm, nem piszkálok senkit. ma kará- 0csony van, a békesség ünnepe.

Békesség minden jóakaratú embernek