Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

BBS = ¥ S V Fizetesemeles, célszerű takarékosság Készül az új kollektív szerződés A dolgozók javaslataival ki­egészült 1968. évi kollektív szerző­dés, hatálybalépésének első nap­jától a mai napig jól vizsgázott a gyakorlatban, a megyei Gyógy­szertár Vállalatnál. Ez az ered­mény azzal magyarázható, hogy a vállalat és a vállalat dolgozói­nak érdekeit a kollektív szerződés jól hangolta össze, így a végrehaj­tás során nem kellett előre nem látott konfliktusokkal megbirkóz- niok. Intézkedés — egyetértésben Annak idején, amikor elkészült ez az egyéves élettartamú, de már a jövőt is meghatározó okmány, érvényét, hatálybalépését két név szentesítette: az igazgató, dr. Bo­ros István és az szb-titkár, Bakó Imre aláírása. Ennek megfelelő­en jutott érvényre a kollektív szerződés a 302 dolgozót foglal­koztató Gyógyszertár Vállalat mindennapi munkájában. Számot tartottak a kollektív szerződésre és számoltak a szakszervezet ál­lásfoglalásával, kivált olyan ese­tekben, amelyekben érvényre kel­lett jutnia a szerződés szabályai­nak. — Például a bérfejlesztési lehe­tőségek felhasználása, a prémium- feltételek szabályozása, vagy a nyereségrészesedés elosztása ese­tén megkérdezték a gazdasági ve­zetők a szakszervezet véleményét — mondja Bakó Imre. — Vala­mennyi problémát sikerült ren­deznünk, csupán a nyereségrésze­sedés elosztása miatt volt némi fe­szültség. Nem értettek egyet a kategori­zálás rendszerével, amit a szak­minisztériumban rendezett ta­nácskozáson el is mondtak, mivel ez a kis fizetésű dolgozókat sújt­ja. A tanácskozáson ígéretet kap­tak, hogy az általuk elmondotta­kat — amelyek egybehangzottak az ország más vidékeit képviselők véleményével — figyelembe veszi a minisztérium: Az ígért módosí­tásra nem került sor, a szó el­szállt, a kategorizálás rendszere maradt. A Gyógyszertár Vállalatnál a kollektív szerződésben foglaltak­nak megfelelően két alkalommal hajtottak végre fizetésrendezést, aminek nagysága 87 ezer forint. Kiket érintett ez a rendezés? Bakó Imre elmondotta válaszá­ban, hogy elsősorban az alacsony bérezésű dolgozók fizetésének ki­egészítésére használták fel a fenti összeget. Április hónapban ez a rendezés 136, a közelmúltban vég­rehajtott rendezés 101 dolgozót érintett. Takarítónőket, assziszten­seket, akiknek fizetése nem állt arányban munkájukkal, Az új kollektív szerződés két évre szól — A vállalatnál ebben az év­ben nagy volt a létszámgyarapo­dás. Munkába álltak az ösztöndí­jas gyakorló gyógyszerészek, a végzett asszisztensek és asszisz- tensgyakomokok. Mindössze egy dolgozót kellett eltávolítani, mert az illető alkalmatlannak bizonyult a vállalt munkakör betöltésére. Ha belső munkaerő-átcsoportosí­tásra került sor, minden esetben meghallgatták intézkedés előtt az érdekelteket, ez magyarázza, hogy fellebbezés ilyen ügyekben nem történt. — Tökéletes egyetértéssel tudták szabályozni a munkaidőt, a pi­henőidőt és a szabadságot is? — A munkaidő miatt volt ki­sebb elégedetlenkedés. Tíz éves gyakorlat igazolta, hogy a szabad szombatokat biztosító munkarend fennakadást nem okoz. nálunk. Ezúttal azonban a felügyeleti ha­tóság elutasította a szabad szom­batos munkarend engedélyezését. — A Gyógyszertár Vállalat dol­gozóinak zöme 302-ből 248 nő. Kö­zülük százhetvenen harminc éven aluliak. Milyen problémákat okoz ez a helyzet? — A szakma elnőiesedése világ- jelenség. A pillanatnyi helyzet: jelenleg tizenheten vannak távol, akik igénybe vették a gyermek- gondozási segélyt. Ha szakképzet- len dolgozónk megy ilyen hosszú távú szabadságra, nem olyan nagy a gondunk, mintha asszisztenseink közül megy hosszabb távollétié valaki. A szakmai követelmények bizonyos mértékig nehezítik, bo­nyolítják a helyzetet. Eddig azon­ban sikerült megfelelő megoldást találnunk. Társak, nyaralóépitésben — Segélyezésre és kulturális cé­lokra milyen pénzösszeg áll ren­delkezésükre? Ezeket hogyan használták fel? — Segélykeretünk 16 ezer fo­rint Ebből szeptember végéig 10 200 forintot használtunk fel. A 25 ezer forintnyi kulturális alap­ból nagy lesz a megtakarításunk. Eddig mindössze hétezer forintot használtunk fel. De nem volt cél­talan ez a takarékoskodás. Hason­lóan a többi megyékhez, betársu­lunk nyaralóépítésbe. Úgy vélem, a beszélgetés végé­re pontot tehetünk azzal a meg­állapítással, hogy a Gyógyszertár Vállalat kollektív szerződése be­váltotta a hozzáfűzött reményeket, biztos alapot nyújt a január else­jével életbe lépő és két évre szó­ló új kollektív szerződés megkö­téséhez. — U — Karácsony előtt A törvényesség védelméért A bűnüldöző szervek esztendők óta különös gondot ^fordítanak arra, hogy mindenütt erősödjék a törvényesség. A törvényesség felügyeletét elsősorban a különböző ügyé­szi szervek látják el. A Legfőbb Ügyészség illetékeseivel beszélgettünk tapasztalataikról. Megfigyelésük, hogy az ügyészek ma a korábbi esz­tendőkénél jóval kedvezőbb feltételek között dolgoznak, mivel a különböző igazságügyi szervek fokozott felelősség­gel tevékenykednek. Elmondották — többek között —, hogy szoros és jó munkakapcsolat alakult ki a megyei ügyészi és rendőri szervek között. A nyomozati anyagot, a javaslatokkal együtt minden esetben az ügyészség elé terjesztik, ezeket felül­vizsgálva döntik el az ügyészek: milyen intézkedésekre van szükség? Tavaly az ügyek 6 százalékánál kellett pótnyomozást elrendelni, s hasonló arányban vetették el a kapott rendőri anyagot azzal, hogy bűncselekmény hiányában megszün­tették a nyomozást. Igen hatékony az ügyészségek munkája az úgynevezett kényszerintézkedéseknél. Valakit letartóz­tatni csak ügyészi jóváhagyással lehet, s ha erre nincs tör­vényes alap, az ügyészség nem járul hozzá a személyes szabadság korlátozásához. Természetesen ritka az ilyen eset: a rendőri szervek igen alaposan, megfontoltan döntenek az eljárásoknál. Munkájuk fontos része az is, hogy a megalapozatlan határozat ellen fellebbezési óvással éljenek. Emellett fi­gyelemmel kísérik az elítéltek törvényességi panaszait is; ezek nagy része — mint a kivizsgálásnál kiderült — alap­talan. A törvényesség érdekében azonban biztosítani kell ezt a jogi lehetőséget az elítélteknek. A Legfőbb Ügyészséghez terjesztik fel az úgynevezett törvényességi óvásokat, tehát azokat az eseteket, amikor az ügyész a már jogerős bírói ítéletet támadja meg óvással. Noha többségében súlyosbításért óv az ügyész, az is jócs­kán előfordul, hogy — éppen a vádlott érdekében él az óvés lehetőségével. Az ügyészi módszerek e változatossága, a lelkiismeretes munka is közrejátszik, abban, hogy szilárd a törvényesség s az esetek túlnyomó többségében egyen­súlyban van az igazságszolgáltatás mérlege. V. M. Ezüstbánva a háztartásokban Lecsillapodott az ezüstláz, ame­lyet az váltott ki, hogy fél évvel ezelőtt a világpiaci árakhoz iga­zodva ötszörösére, grammonként három forintra emelték az ezüst felvásárlási árát. Azóta már is­mét módosult — ezúttal egy fo­rinttal olcsóbb lett — az ár, de még mindig több mint háromszo­rosa a korábbinak. Időnként még sorban állnak az óra-ékszer üzletek előtt, de mór kevesebben, s csök­kent a felkínált mennyiség is. Nem csoda, nyilván fogytán már az otthoni készlet, hiszen A hetven tonnányi ezüst felvá­sárlásánál, a nagy forgalomban előfordult néhányszor, hogy kivá­ló szakemberek is csalatkoztak. Ha fémjel nincs a tárgyakon, vagy úgy elrejtette készítője, hogy nem találni meg, általában resze­léssel, választóvízzel veszik a pró­bát. Adódott olyan eset, amikor a választóvíz sem bizonyult csal­hatatlannak, ahogyan mondják „fürdött”, vagyis színezüstöt mu­Az ajándékozás kedves gondja tölti be karácsony eiőtti heteinket. A töprengés oka nem is annyira az ajándékozás­ra fordítható összeg (azt úgyis eleve megszabja pénztárcánk te­herbíró képessége), hanem a „Kinek mit”? — kérdés. Bárki is lesz a megajándékozott — családtag, kolléga, jóbarát — egy bizonyos; ajándékba minden­ki olyasmit szeret kapni, amit önmagának nem vesz meg, még­ha szeretné is. Nem ajándék az elsőrendű életszükséglet kielégí­tésére szolgáló holmi, mert azt ünneptől függetlenül előbb-utóbb úgyis be kell szerezni. Igazi ajándék az, ami nélkül meg tu­dunk lenni, — tehát luxus. Ha köznapi használatra szánt dol­got veszünk ajándékba (ruha­nemű, edény, testápolási cikk), különlegesebb, szebb legyen a szokásosnál. Fontos, hogy az ajándék egye­di legyen, tehát személyhez sza­bott. Ehhez ismernünk kell a megajándékozandó ízlését, szelle­mi beállítottságát. Es általában ismerjük is, de ha nem, anélkül is van néhány biztos támpon­tunk: Gyereknek (ha véletlenül nem üzente meg velünk Télapónak, mit szeretne kapni) játékot vegyünk. Éspedig olyat, melyet nemcsak nézni sza­bad, hanem csinálni is lehet va­lamit (baba, babaedény, építő­kocka, roller, fémépítő, kisvasút, kirakós társasjáték, kilőhető ra­kéta, felhúzható kisautó, labda. futball, kerékpár stb), foglalkoz­tatja a gyermek fantáziáját, fej­leszti kézügyességét, tájékozódá­sát. Fiúgyermekek különösen szeretik a technikát s a kato- násdit; vehetünk nekik vízipisz­tolyt, durranó pisztolyt, űrhajós játékot, — de csakis olyan „fegy­vernemet", mely testi épségét nem veszélyezteti senkinek. (Épp ezért nyilat nem ajánlunk!) SERDÜLŐKNEK: diavetítő, fényképezőgép (Pajtás), korcso­lya, bicikli, tornához való gumi­kötél, úszni tudóknak békaláb és búvárszemüveg, — indián tolldísz, azonkívül könyv, (May Károly, Verne Gyula) a legked­vesebb ajándék. IDŐS SZÜLŐKKEL ugyancsak könnyű a dolgunk: minden, ami kényelmüket, szórakozásukat, jó­létüket szolgálja, örömet okoz, puha papucstól hintaszékig, do­hányzókészletig, meleg fehér­neműig, kucsmáig, dísztűig, vagy tranzisztoros rádióig — ha még nem volna birtokukban. Ifjú nő és férfi azonban nem ajándékozhat bár­mit egymásnak, ha még nem há­zasok. Például diszkrét fehér­neműt — legyen az a legcsodá­latosabb nyloncsipke kombiné — még komoly udvarló se ajándé­kozzon jövendőbelijének. Ellen­ben a férfiaknak érdemes tudni: minden nő (legyen akár 3 dip­lomája!) szereti a ruhát, az ék­szert, mindent, amit magára ve­het. ami szépségét emeli. Tehát: szörmevlrág, retikül, gyűrű, kar­kötő, karóra, gyöngysor, selyem­sál, rúzs, púderdoboz, kölni meg­felelő ajándék olyan hölgynek, akivel közelebbi kapcsolatban vagyunk (feleség, menyasszony, nőtestvér). Nő férfinek vehet: cigarettatárcát, levéltárcát, kü­lönleges sálat, feleség férjnek villanyborotvát. Családban és azonkívül senkit sem sért, nem ad okot semmilyen célzatosság feltételezésére a kulturális aján­dék: könyv, képzőművészeti al­bum, hanglemez, színházbérlet, — kaphatja hozzátartozó éppúgy, mint udvarló, vagy a gyermek házitanitója. Jó gazdasszony nagynéninek, barátnőnek: szép jénai edény, szendvics-villa, üvegkészlet, kerámiaváza, népi hímzéses terítő, modern virág­tartó kedves ajándék lesz. & ha nincs pénzünk nagyobbszabású ajándékra, ne búsuljunk ezen:' vegyünk valami apróságot, de az is luxusholmi legyen (parfőm. fém ékszerkitűző, finom zseb­kendő), hiszen, ahogyan a régi bölcsesség tartja: az ajándékban „nem az értéket figyelik, hanem a figyelmet értékelik”, s né­ha egyenesen kínos, ha vala­kit „túlaiándékozunk” és na­gyon lekötelezve érzi magát. Ajándékot nemcsak veszünk. — rendszerint kapunk is. Fogad­juk köszönettel mosollyal, őszin­te Örömmel, — bármi legyen az. Ez a legkönnvebb dolog, nem keil rá készülni, magától jön. Mindössze csak arra kell gondol­nunk: aki időt. pénzt, fáradságot nem kímélve utána járt hogy nékünk ajándékot vegye : — az szeret bennünket. Bars Sári hat hónap alatt mintegy 70 tonnányi ezüstöt „bányászott ki” a háztartásokból a kedve­zőbb, a magasabb ár. Az ezüstláz csendesedése után változatlanul sok a dolguk, a szakembereknek, ki kell válogat- niok a már nagyjából félretett, használhatónak rtartott holmikat a beolvasztásra kerülőktől. Az Öra- Ékszerkereskedelmi Vállalat köz­pontjában Simon Antal „aranyem­ber” — 46 esztendeje arany- és ezüstműves, vállalati, állami és bírósági szakértője a nemesfé­meknek — irányításával végzik ezt a felelősségteljes munkát. Hogyan lehet felismerni az ezüs­töt? Tonnákat tesz ki az a meny- nyiség, amit csupán egyszerű rá- pillantás alapján eleve visszauta­sítottak, mert nem volt nemesfém. A felismerés legegyszerűbb módja a hivatalos, hiteles fémjelzés. A magyar fémjelzéseket 80—90 esz­tendeje alkalmazzák, a kisebb ezüsttárgyakon az agárfejet, a nagyobbakon Diana fejet, homlo­kán félholddal. Külföldi mintára egy esztendeje a szőlőfürtöt is használják az ezüsttárgyak hite­lesítésére. Akadnak antik tárgyak, régi, híres mesterek, például az erdélyi ötvösök fémjelzéseivel, többnyire nevük gótikus kezdőbe­tűivel, különféle címekkel, ben­nük a készítés évszáma. Szentpé- teri, a világhírű magyar ötvös­mester az első volt hazánkban, aki teljes nevet jegyezte az általa készített ezüsttárgyakra. tatott ki tévesen. Alaposabb vizs­gálatnál derült ki, hogy a tárgyat igen erősen és „vastagon”, 20 mik­ronos rétegben ezüstözték. Ilyen Horthy-ötpengősöket találtak — ólomból öntve, ezüstözve — egyszerre ötvenet is. Akad azonban az átvett ezüst­tárgyak között nem egy. amellyel bizonyára a mú­zeumban találkozunk majd. Az egyik gyümölcsös-pecsenyés tállal, amely összehajtogatva ke­rült a „szűrőállomásra” minden bizonnyal. A beolvasztásra szánt holmiról ugyanis kiderült, hogy ritka értékes, antik darab, több mint kétszáz esztendős augsburgi dombormű. Az 1650 grammos, mintegy féj méter hosszú, ovális tálon amelynek lemezét annak idején egyetlen tömbből kalapál­ták egyenletes vastagságúra, ró­mai harci jelenetet, szélén „ke­rítésnek” négy korabeli arcképet, gyümölcsöké;: ütögetetí bele igen az ismeretlen ötvösmű­Népújsáí: 1968. december 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom