Tolna Megyei Népújság, 1968. december (18. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

,iiv Sz^i.rZc.rc •''átérni xr:~ TOLNA MEGYEI. «LM ntOBEHttf JtL EGYESOUETEÍ« NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 298. szám ÁRÁ: 86 FILLÉR Péntek, 1968. december 20. Az országgyűlés elfogadta az 1969. évi költségvetést Véget ért a parlament ülésszaka Csütörtökön délelőtt a Magyar Népköztársaság 1969. évi költség- vetésének és a tanácsok költség- vetésének 1969—1970. évi költ­ségvetési szabályozóiról szóló tör­vényjavaslat vitájával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kádár János, Nyers Rezső: az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, továbbá Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai; a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyok­ban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Kállai Gyula elnök*1 megnyi­tója után Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emel­kedett szólásra. n kormány tervezete alkalmas arra, hogy elnyerje a politikai bizalmat — Pártunk általános politikája szemszögéből — mondotta beve­zetőben — főként három kérdés vetődik fel az 1969. évi tervvel és költségvetéssel kapcsolatban. Az első: erősíti-e a szocializmust, érvényre juttatja-e valamennyi dolgozó érdekét? A második: biztosítja-e a folyamatos fejlő­dést, a harmadik kérdés: meg­felel-e a gazdasági reform el­veinek, segíti-e a reform további kibontakozását? A három kér­désre véleményem szerint három igen a helyes válasz — mondotta Nyers Re&gő. — Ezért alkalmas a kormány tervezete arra, hogy elnyer­je a politikai bizalmat. Ha az államháztartás 195 mil­liárdos gazdálkodási tervének a nagyságrendjét értékeljük, az megfelelőnek tűnik mind a szo­cializmus elvi mércéjével, mind hazai lehetőségeink mércéjével mérve. Ez ugyanis annyit jelent, hogy az állam a tervezett nemzeti jövedelemnek több mint 60 százalékát centralizálja és új­ra elosztja a társadalmi-poli­tikai célok szerint. Tehát az állami költségvetés új­ra elosztó szerepe nálunk lénye­gesen nagyobb, mint a kapita­lista országokban. Hangsúlyozta* hogy a gazda­ságirányítás mai rendszerében az állami költségvetés aktívabb ösztönzője a tervszerű fejlődés­nek. Ebből következik, hogy az országgyűlés a pénzfolyamatokon keresztül nagyobb mértékben vá­lik az éves népgazdasági terve­zésnek felülbírálójává. Az állami költségvetés újra el­osztó funkciója két irányban ér­vényesül: egyfelől a termelő- szférán belül módosítja az esz­közök elosztását, másrészt a ter­melőszférából elvonja az eszkö­zöket, és ezeket felhasználja tu­dományos, kulturális, szociálpoli­tikai és igazgatási célokra. A továbbiakban arról be­szélt, hogy tudatosan keres­ni kell a gazdaságtalan válla­lati tevékenység gazdaságossá té­telének útját, a költségek csök­kentését, ha kell, új gyártmá­nyokra való átállását. — Pártunk Központi Bizottsá­gának legutóbbi határozata — folytatta Nyers Rezső — nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a gazdasági munka javítása most az egyik legfontosabb politikai kötelessége min­denkinek. Ha a jelenleginél gyorsabban fo­kozódik a gazdasági hatékony­ság, nő a termelékenység és javul a jövedelmezőség, ez szocialista siker lesz, és nemzetünk sikere lesz. Ezután a különféle állami szolgálatok és szolgáltatások fenntartására és fejlesztésére elő­irányzott 72 milliárd forint jó­ién tőségét méltatta, majd hang­súlyozta: — Népgazdaságunk általános színvonaláról és lehetőségeiről az ország közvéleménye mostanában mind reálisabb képet nyer, ami­ben szerepe van a nyílt tájékoz­tatásnak, a demokratikus légkör­nek. Beszélt a munka termelé­kenységének egyenetlen, országos átlagban lassú emelkedéséről, va­lamint a beruházási hatékonyság alacsony, nem kielégítő színvo­naláról. Kiemelte: a termelé­kenység növelését jobban előtér­be állítva kell az állami szer­veknek a nagyobb gazdasági ha­tékonyságra szorítaniuk a válla­latokat, latba vetve a közgazda­sági szabályozók széles skáláját és a műszaki ösztönzést. A beruházási hatékonyság fo­kozását szintén a minisztériumi és a tanácsi munka előterébe kell állítani. A legfőbb szerep a beruházókra vár. Ezután arról beszélt, hogy to­vábbra is fontos helyet foglal el a népgazdaság pénzügyi egyen­súlyának javítása. Az államház­tartás jövő évi másfél milliárdos deficitje nem valami örvendetes, azonban az adott helyzetben el­fogadható, a deficitet az ország saját pénzforrásaiból finanszírozni tudjuk. Nyers Rezső ezután így foly­tatta: — Az előterjesztésből kitűnik, hogy 1969-ben az életszínvonal az ötéves tervnek megfelelő ütemben emelkedik. Az iparban csökken a munkaidő, a mező­gazdaságban bővül a folyamatos munkát biztosító kiegészítő fog­lalkoztatás, a dolgozók növekvő társadalmi juttatásokat vehetnek igénybe. A keresők reálbére 2 százalékkal emelkedik, a lakos­ság egy főre jutó reáljövedelme pedig 4—5 százalékkal. Ugyanúgy, mint ez évben, a kormány jövőre sem határozza meg, melyik vállalatnál, milyen mértékben növekedjen a bérszín­vonal. Rábízza ezt a vállalatok vezetésére, a dolgozói kollektívák­ra, központilag meghatározva és szabályozva, hogy milyen felté­telek mellett emelhetik a bére­ket 1968-ban bebizonyosodott, hogy az életszínvonal központilag jól szabályozható ezen a módon, és helyes, ha a dolgozók kollek­tív teljesítményüktől függően automatikusan részesednek a tár­sadalmi jövedelemből. így nem a központi tervezők ceruzája határozza meg egy-egy üzem, vállalat dolgozóinak bé­rét, tovább folytatjuk tehát és fejlesztjük a gazdasági reform­nak ezt az alapelvét, amit a ma­gyar munkásosztály magáévá tett és helyesel, mert az munkás­szemmel nézve is igazságos, he­lyes. Nyers Rezső ezután kiemelte: ’rS7 óta folytatott gazd-Á' -’i- ükánk komoly sikereként a/, életszínvonal emelkedését egy évtized folyamán rendszeressé tudtuk tenni, de ennek .anyagi fedezetét manapság képések va­gyunk megteremteni úgy, hogy közbén a felhalmozás anyagi igé­nyeit is kielégítjük. Erre va­gyunk most képesek, többre még nem. Végső fokon két tényező determinálja a reálbérek két százalékos és a reáljövedelmek 4 százalékos emelkedéséi: az egyik a munka termelékenységé­nek adott növekedési üteme, a másik pedig a magyar áru kül­földi versenyképességének je­lenlegi helyzete. Foglalkozott a fogyasztási kö­rülmények javításával, majd szólt a külkereskedelem és a nemzetközi gazdasági együtt­működés kérdéséről: Hangsú­lyozta, hogy a szocialista piac most és a jövőben is nagyobb biztonságot nyújt számunkra. MAI SZÁMUNKBAN: Válaszol a 12—361 3. a. Piaci körkép 4. **„ 50 éve ítélet a szekszárdi galeri ügyében 8. es Természetes törekvésünk tehát együttműködésünk, kölcsönös kereskedelmünk állandó fejlesztése. Gazdasági reformunk nem lazít­ja kapcsolatainkat a szocialista világgal, hanem fenntartja és erősíti a közös üggyel való el­kötelezettségünket. Véleményünk szerint a fejlő­dés mai szakaszán a következő kérdések vetődnek fel, amelyek­re választ kell keresnünk: 1. A nemzetközi termelési ko­operációt továbbra is döntően az állami egyezmények keretében fejlesszük-e, vagy építsünk job­ban a vállalatok gazdasági érde­keltségére? 2. A külkereskedel­(Foiytatás a 2. oldalon.) Párt- és állami vezetők távirata a DNFF megalakulásának évfordulóján Dr. Nguyen Huu Tho-nak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front Központi Bizottsága Elnöksége elnökének A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 8. évfordulója alkalmából a legőszintébb jókivánságainkat és forró testvéri üdvözletünket küldjük Önnek, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front vezetőségének és Dél-Vietnam hősiesen harcoló népének. Egész népünk nagy figyelemmel és teljes szimpátiával kiséri Dél-Vietnam népének igazságos harcát, amely elnyerte a világ haladó közvéleményének aktív támogatását. E harc eredményeként az Egyesült Államok kénytelen volt megszüntetni a Vietnami De­mokratikus Köztársaság területének bombázását és tárgyalásokat kezdeni a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselőivel. Tudatában vagyunk annak, hogy a vietnami nép még hosszú harc és sok megpróbáltatás előtt áll. Meggyőződésünk azonban, hogy a békéért és az emberi haladásért vívott közös harc győ­zedelmeskedik. A magyar nép a proletár-internacionalizmus szel­lemében teljes mértékben szolidáris a testvéri vietnami néppel és számára minden szükséges támogatást megad. Ezúton is további nagy sikereket és győzelmeket kívánunk a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, a vietnami nép­nek a nemzeti függetlenségért folytatott harcához. Budapest, 1968. december 20. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Megbeszélés Párizsban Csütörtökön újabb találkozóra került sor Ha Van Lau ezredes, a VDK küldöttségének helyettes vezetője és Cyrus Vance, az ame­rikai küldöttség helyettes vezető­je között. A diplomáciai forrá­sok szerint a találkozó „igen fontos” volt és annak a remé­nyüknek adtak kifejezést, hogy az pozitív lépést jelentett előre. A DPA megjegyzése szerint a •találkozóra amerikai kívánságra került sor, amelyen újból meg­beszélték a tárgyalóasztal formá­ját, valamint a felszólalások sor­rendjét. Megfigyelők szerint nem várha­tó, hogy a békeértekezlet rövid időn belül megkezdődjék, hisz még a Washington és Saigon kö­zötti ellentétek sem • intéződtek el. Nyugati megfigyelők szerint a saigoni kormány nyilvánvalóan addig akarja húzni a békeérte­kezlet kezdetét, amíg az ameri­kai kormány január 20-án meg nem kezdi működését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom