Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
Mindenesetre én örültem volna, ha eszkimó nyelven beszélnek annak idején, mert akkor most nem volna az, ami van. A világon c.~ egyedüli nyelv ez, amelyik nem ismeri a háború szót. Ez egy primitív nép. Remélem, hogy egyszer majd a mi szótárunkból1 is kiveszik ez a szó... Addig is kívánok mindenkinek erőt, egészséget. Tisztelettel: Hát alaposan felülbírálták a nyomdászok a múltkori levelemet. Az utolsó szakaszokból kihagyták a bíráló részi. Az egyiknél azt, hogy a műhúst még a szakemberek is összetévesztik majd, talán még a vendéglősök is, akik ugyan műhúst tesznek az asztalra, de hagyományos húst számolnak el. Ez kimaradt. Talán azért, mert valamelyik nyomdásznak vendéglős rokona lehet, vagy talán másért. Ezt én nem tudom, de ha így van, akkor még pék rokon is adódhat a nyomdában, mert a kenyérkísérletkor megemlítettem én azt is, hogy Szekszárdon is folynak a kenyérszínező kísérletek Egyelőre titokban ugyan, de aki jól megfigyeli a dolgokat, azt nem téveszti meg a kenyéren található cédula, mely szerint az a kenyér, amit megvásárolt, az finom fehér kenyér, belülről ugyanis már bámulni kezd. Még az a jó, hogy ezekről a kimaradásokról vasárnap értesültem, mert különben nem tudtam volna végignézni a Viszontlátásra a kiállításon című filmet a televízióban, amely a gyors és precíz munkának a dicsérete volt. Ugye látta a szerkesztő úr is, hogy egy éjszaka alatt eltüntettek egy szobát. És milyen sokáig tartott, amíg azt megtalálták. Mondta is a feleségem, hogy ezt nálunk nem lehetne megcsinálni. Hogyhogy nem? — fortyantam fel, mire ő megmagyarázta nekem a dolgot. — Először is; éjszaka hol találnék én egy kőművest, sőt tapétázót. Másodszor: ha találnék is, hol találnék olyant, aki egy éjszalca alatt hajlandó lenne eltüntetni egy szobát. Harmadszor: ha hajlandó lenne eltüntetni, vajon ki tudnám-e fizetni a gyors munkáért járó összeget? Negyedszer: ha meg is csinálná egy éjszaka, vajon úgy csinálná-e meg, hogy még a rendőrség se tudja megállapítani, hogy ott néhány órával előbb még szoba volt? Meghajoltam a feleségem érvei előtt. Hiába, az ember sokat tanulhat a feleségétől, aki még az ilyen filmben is felfedez olyan dolgokat, amilyenekre az átvevők sem gondoltak. Ha gondoltak volna, akkor nem mutatja be a tv, mert lehet, hogy sok ember fejében megfordult az a gondolat, ami a feleségemében és akkor :gazán megint azt látták, hogy a kapitalizmusban még ilyesmi is lehetséges. Mert mindenki, mindenből azt jegyez meg, amit akar. A festő olyannak látja a tájat, amilyennek akarja, az egyszerű ember pedig azt és úgy hall meg valamit, ahogy akarja. Mindezt példákkal is tudom bizonyítani. Nemrég nyelvészeti vizsgálatokat végeztem a világ több részén és kiderült, hogy... mindenütt másképp kukorékol a kakas, mindenütt másképp béget a birka... A bolgár gyerekek így válaszoltak arra a kérdésre, hogyan csinálnak a kakasok: ku-ku-ri-gu, az olaszok ku-ku- ri-ku, a németek: ki-ke-re-ki, a szovjetek: ku-ka-re-ku, a törökök: ko-ko-ri-ko, a hollandok: ku-ke-lu-ku. az angolok: kokej-dudd-du, a franciák: kok-ri-ko... Tehát így csinálnak a kakasok és így a kutyák: Franciaországban: ua-au, Bulgáriában: au-au, Németországban- vau-vau, Angliában: bau-bau, Olaszországban: bu-bu. Angliában a szamár így ordít: hi-hau, Jugoszláviában: ia-ia, Finnországban: rer-rer. A juhok is mindenütt másként csinálnak. Bulgáriában: beee, Németországban: merne, Spanyolországban: bi-bi, Törökországban: mi-mi, Angliában: ba-a... Folytathatnám tovább is a sort, de úgy érzem, hogy ebből is láihr.ihogy egyelőre miért nem jut az emberiség nagyobb dolgokban közös nevezőre. Majd, ha egyformán bégéinek legalább a juhok, akkor... Akkor már számíthatunk arra, hogy az emberek is megértik egymást. Addig viszont meg kell még fejteni a rejtélyt, hogy milyen nyelven beszélt Krisztus Poncius Pilátussal? Ezt a kérdést tették fel nemrég a Vatikán lapja, az Osservatore Della Domenica szerkesztőségének. A szerkesztőség nevében Angelo Penna ezt válaszolta: „Jézusnak, mint Isten fiának, semmiféle gondot nem okozott volna bármilyen nyelven beszélnie”. Viszont nem beszélt se görögül, se latinul., Ezért valószínű, hogy tolmácsra volt szüksége. Hogy milyen nyelven beszélt, azt ezek után csak *az isten tudja. A barátság követei Bátaszéktől — Moszkváig Gyülekeznek a béke és baj.au ság vonat utasai. Sokao régi ismerősként üdvöziik egymást, mások most találkoznak először. Ä vonat elindul, nyelj a kilométereket. Az ütasok helyrerázódnak. Tolna és Baranya megyeiek utaznak a Szovjetunióba, üzemi és vállalati dolgozók, tsz- tagok és hivatalnokok, közel négyszázan. A Tolna megyeiek Bátaszéktől Moszkváig 2300 kilométer utat tesznek meg, s a mintegy negyvenórás vonatozás közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ismerkednek, beszélgetnek, kártyáznak. Vannak akik a vonat ablakából a tovatűnő tájban gyönyörködnek. A Kárpátokat elhagyva, vonatunk órákon át szántóföldek mentén robog. Varga Mihály zombai tsz- tag reggeltől estig az ablaknál A Vörös iér. Sós Ferenc főkönyvelő annak idején hadifogolyként járt a Szovjetunióban. Romokat, összebombázott városokat, felégetett falvakat látott akkor. — Ki hitte volna, hogy eny- nyire rendbe hozzák azt a mérhetetlen pusztítást, amir a háború okozott. Ha nem látnám, nem hinném. Szekszárdi fiatalasszony ifjú Dudás Antalné, beszélgető nő- csoport központja. Huszonhárom évvel ezelőtti történetet mesél. Akkor még nyolc éves volt és Simontomyán laktak. Tizenkét szovjet katonát emleget, akik 1945-beri náluk voltak beszállásolva. Amikor a katonák továbbmentek. Ilonka (Dudásné) emVárosnézés közben a Nagyszínház előtt. nézelődik. Ritkán beszél, de amit mond. arra érdemes felügyelni, — Micsoda óriási földterület! Hogyan győzték ezt a sok munkát az emberek, hogy már jóformán végeztek a szántással- vetéssel — mondta többször. Sári József állattenyésztő a tsz-ben. Neki is volt észrevétele: Nem tudom, hogyan tutiján, megtűrni ezeket a furcsa fekete-tarka teheneket, mondta fintorogva. Azt ő is elismerte, hogy hosszú útunk során nem láttunk elhanyagolt, megművelet’en földterületet. lékkönyvbe beírták nevüket, címüket. Dudásné magával hozta az emlékkönyvnek azt a két lapját, amelyre a Katónak annak idején felírták nevüket. Azzal a hátsó gondolattal tette, hogy Moszkvában majd érdeklődik felőlük, élnek-e, halnak-e? A fiatalasszonyt hallgatva egyik útitársunk megjegyezte: — Szép az elgondolás, de a gyakorlatban azt hiszem, kivihetetlen. Olyan dolog ez, mint egy szénaboglyában megtalálni az elveszett gombostűt. Moszkva hat és fél milliós város. Ki tudja túl élte-e a háborút a tizenkét katona, és ha igen, merre vetette a sors őket. Egyébként Moszkvába érve az Inturiszt-ve- zetőnek is ez volt a véleményt. Moszkva óriási város. Kilenc pályaudvara van a személyszállítás lebonyolítására. Utcái, terei az évszázadok, az egymást követő nemzedékek sorsát, politikai, társadalmi, kulturális helyzetének alakulását tükrözik. Moszkvának több mint hatmillió lakosa van. Több száz gyára, üze. me, különféle tudományos intézete, iskolája és színháza. A városban két és féi millióan tanulnak. Az egészségügyi intézmények száznegyvenezer embert foglalkoztatnak. Iskolaiban ötvenezer tanár tanít. Az építésben és közlekedésben foglal - kozta tóttá k száma külön-külön is meghaladja a négyszázezret. A két igen elterjedt szakma majdnem egymilió embert foglalkoztat. A nagyforgalmú utcákon hahadva Bálint Elemér, a megyei tanács művelődési osztályának dolgozója, aki másodszor jár a Szovjetunióban, megjegyzi: — Moszkva az olvasó emberek városa. Érdemes megfigyelni a met-’ ’•ón, az autóbuszon, trolibuszon, ’'•íny ember olvas. A városban rengeteg olyan épület, műemlék van, ahol órákig elnézelődne az ember. A béke és barátság vonat utasai szorosan beprogramozol t idővel gazdálkodhattak. Autóbuszos városnézés, látogatás a Kremlben, a Fegyvertárban, a Tretyakov képtárban a Lenin-matizóleumban. Tiszteletadás Lenin emlékének. Az éjszakai pihenő is röv’dre volt szabva. Egyik este baráti találkozón, a másik este színházban voltunk. Megcsodáltuk az értékben szinte felbecsülhetetlen műkincseket, ezüstözött, aranyozott trónokat, pompázatos cári bentókat. igazgyöngyökkel, drágakövekkel ékesített ruhákat. Láttunk négyöt kiló aranyból készült ‘álcákat, serlegeket, és csodálatosan szép ékszereket. POZSONYI IGNÁCNÉ Foto: DR. SÓLYOM SÁNDOR. (Folytatjuk.) Megérkezés a Moszkva—kievi pályaudvarra. A Szverdlov tér, az Osztrovszkij szoborral
