Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-06 / 261. szám

ÉJSZAKAI ELLENŐRZÉS JNégyen egy mosókonyhában — Bejelentés nélküli „vőlegény« Időpont: este kilenc óm. Szék-' szárdon, a városi rendőrségen csendben várakoznak az akció résztvevői: önkéntesek, civil- és egyenruhás rendőrök, valamint lapunk munkatársaként magam. Az intézkedő rendőr hadnagy még egyszer elismételte a tudni­valókat — Három csoportra ősziünk. Egy ember a helyszínre érve mindig az udvarbn marad. Fo­gadja a hazaérkezőket, vigyáz, hogy ne távozhasson senki. Ilyen­kor már legtöbbször otthon van­nak, és még nem zavarjuk a másnap munkába indulókat a pi­henésben. • • A cél: megtudni, hogy kik lak­nak illegálisan, bejelentés nélkül Szekszárdon? Nagyon elszapo-. rodtak mostanában a más me­gyéből érkezett alkalmi munká­sok. néha csavargók... ' Indulha­tunk! , Beloiannisz utca 17.: földbe süppedt épület, kutya acsarog az egyik ajtó élőn. Simon Györgv>- - a háztulajdonos nincs otthon /■» első ajtón kopogta­tunk. Ri'dt hang: — Jaj. rendőrség? Kombinéban, feslett pulóver­ben. szép arcú ijedt nő. Álmából ébresztettük, egy ideig nem is figyeli öltözékét, lassan nadrá­got húz. A szobában nedvességszag, piszkos fal, ócska szekrény, két ágy, sezlon. Az egyik ágyon hu- zatlan dunna, lepedő sehol, a másik ágyon jól látszik a szal­mazsák szakadásán keresztül, hogy kukoricahánccsal tömték meg. F. J.-né előrehaladott terhes fiatalasszony férjével .együtt la­kik ebben a szobának csúfolt hét lyiségben. Az ura rakodó, heten­ként egyszer jár haza. ‘ Bejelent­kezésük dátuma: október 17. Az asszonyka életkora: 18 év. — Dolgozik? — Nem. Dolgoztam a sajtérle­lőnél, de nehéz volt. — Nem kap így gyermekgon­dozási segélyt... — Úgyis hiányzik a mun­kában töltött évem. — Mit csinál egész nap? — Édesapámnál vagyok, aki portás. Délután korán megjövök, és lefekszem aludni. Félek egye­dül. .. — Mennyit fizetnek itt? — Négyszáz forintot. Ugyanebben a házban még egy szobát adott ki a főbérlő egy négytagú családnak. Ugyancsak négyszáz forintért. Ott találjuk a családfőt is. aki nincs bejelent­kezve. Felesége, bár egy éve la­kik Itt, még nem jelentkezett be még egyszer ideiglenesen. Hatha- vonként kell újíttatni a személy­azonosságiban a bejegyzést, A férj és az asszony is szabálysér­tést követtek el, nevüket gondo­san feljegyzik. Még egy szoba van a földbe süppedő házban, ott pillanatnyilag nem lakik senki. Simon Györgyné így is nyolcszáz forintot keres havonként, munka nélkül. Rákóczi utca 9.: Koszorú Béla. órás. Magas ház, mint egy erő­dítmény. Víztócsákon láholunk át, a sötétben a zseblámpa fé­nye az útjelző. A csoport pa­rancsnoka először a háziaknál kopogtat, a többiekkel egyenesen a pincékhez indulunk. Megdöb­bentő, ami az alagsorban fogad.. A szuterénban hosszú folyosó, amelyről ajtók nyílnak. Az egyik mögött mosókonyhaszerű helyiség. Párnákba süppedten két szőke everekfej. édesanyjuk ag­gódva foitia össze magán a pon­gyolát A fal szinte rá omlani készül a kicsikre. Ablak sehol, petróleumlámoa világít, a falak­ról vastap vízcsennek gördülnek Repedések, s kíevózó csövek a mennvwfton n pverekaav mel­lett csak féirefordulva lehet el- iutni. A két kicsi édesanyjával alszik egy ágyban, amely a szo­— Mibe kerül a ba fő bútordarabja. Más nem is nagyon fér itt. S. Gy.-né negyedik éve lakik ebben az egészségtelen lukban. Itt dolgozik Szekszárdon. a férje munkahelye változó: zenész. Egy évvel ezelőtt munka nélkül volt, és nem tudták a lakbért fizet­ni, most vonják tőlük részletek­ben. Egyikük sincs bejelentkez­ve, állítólag azért, mert akkor nem kapnának családi pótlékot, mert a férj lakhelye Nagvdorog. A házastársaknak pedig egy he­lyen kell lakniuk, a családi pót­lék miatt. — Mennyit kér a főbérlő ezért a mosókonyháért? — Négyszáz forintot. De most, hogy maguk itt jártak, holnap már- fel is út, le is ut. Akkor pe­dig ki fogad be, két gyerekkel? A szomszédos áj tó csak hosz- szas zörgetésre • nyílik. Fiatal, szőke hajú lány az albérlő. Ez is pincehelyiség, de a lehető leg­nagyobb renddel, ami itt elérhe­tő. Az asztalon a vacsora nyo­mai, kellemes meleg, az ágy pár­nahuzatai megkötősek, mint kór­házi ágyakon. Fekete hajú, egyik profilján erősen kipirult fiú van még a szobában. J. J. ápolónő „vőlegé­nye” nincs bejelentve, pedig egy ideje együtt laknak. November­ben esküsznek, mondják mind a ketten. — Mikor beköltöztem, csak 250 forintot kértek, mert két­ágyas a szoba. Aztán ajánlottak lakótársnőt: nem felelt meg. A másik hónapban ötven forinttal emelték volna a lakbérem, én meguntam a záklatást. és azt mondtam, fizetem az ötszázat, csak. hagyjanak egyedül.'— mónd-' ja el egyszuszra a kislány,.-aki mikor ideérkezett, kifestette a helyiséget, hogy viszonylag^ lak­hatóvá tegye. A havi ötszáz fo­rintos béren kívül még százhúsz- százötven forintos villanyszámlát is fizet, minden számlázásnál. Búcsúzunk, majd a szuterén újabb helyiségének ajtaján zör­getünk. 4 — Rendőrség! Kérjük kinyit­ni! — Nem! Nem nyitom ki! Ilyenkor már nem jöhet a rend­őrség. Hosszas kapacitálásra mégis­csak feltárul az ajtó: elképzelhe­tetlen rendetlenség fogad. Meg­állunk egy szeméthalom köze­pén, se jobbra, se balra nem mozdulunk. A penészes lekvártól a festékes lábosig minden van ebben a szobában. A bérlője idős. őszhajú ásszony. N. I.-né. ennek ellenére remekül érzi magát a zűrzavaros „birodalmában”. Havi 900 forint a fizetése, eb­ből fizeti a köves zugért a 400 forintot. Azt mondja, elég neki a maradék és egy eve Iákik már itt. A közelmúltban szomszédja is akadt, azért félt ajtót nyitni. — Egy, 72 éves öregembert raktak ide, a másik szobába — mutatja a vetett ágyat, a bőrön­döt, az asztalon a borosüvege­Eladó 1 db 117 m2 fűtőfelületű, 325 típusú mozdony generál javított kazánja, engedélyezett kazánbiztosi gőzterhélés 8 kg 6 m2. Me­legházi fűtésre stb. rendkí­vüli módon alkalmas. MIRKÖZ X. Kőbányai út 49b. (54) fáskamra ? két, a szétgurult almát. Ez a szoba itt a fáskamra mellett van... — Hol a lakó? — Még nem jött haza. Idézést hagyunk számára az asztalon: holnap jöjjön bejelent­kezés végett a rendőrségre. Meehr Miksa állítólag nem fizet a köves, nyitott ablakú lukért: „kegyeletből lakik itt”, — a tu­lajdonos szavai szerint. — A fáskamrában nem lak­nak? — érdeklődünk N. I.-nétól. — Ott nem. A szuterénban valóban nincs több helyiség kiadva albérletbe, de fenn, az emeleten még talá­lunk egy tágas, szép szobában lakó házaspárt. Mindketten az Úra és Ékszeripari Vállalat dol­gozói, saját bútorukkal tették ot- honossá a szobát. Mégis 600 fo­rintot fizetnek érte havonként, meg 120, 150 forint villanyszám­lát, amennyi adódik. A tüzelő természetesen a saját gondjuk. Rövid számolás: J. J. lakbére 500 forint, N. I.-néé 400, S Gy.- néé 400, a házaspár ö00-at fizet. Eddig ez 1900, és a két lakótól külön beszedve havi 150—200 fo­rint villanyszámla. A többitől csak azért nem, mert petróleum­mal világítanak. Koszorú Béla feleségével együtt támadó, ellenséges hangon vitat­kozik a nyugodt, higgadt rend­őrrel. Néhány mondatát szósze- rint felírtam: „— A tanács kért meg, hogy segítsünk a város lakáshelyzetén. Azok ott lenn, a szuterénban rendes, lakható szobák voltak, de sajnos olyan rosszindulatúak va lakók, hogy begőzölték... Azt persze nem né,zik, hpgy mennyi az’ adóm? Csak a házra kétezer forintot fizetek ki évenként! Jö­vedelemadóra meg majdnem öt­ezret, tessék, itt az adókönyv... Különben is: az albérlet nem adóköteles.” A lakáskiadó órás évi jövedel­me iránt érdeklődtem a megyei KlOSZ-nál. Elmondják, hogy 4840 forintos adóhoz 30 ezer fo­rintos tiszta jövedelem tartozik. . A harmadik csoport is visz- szajött útjáról: egy férfit talál­tak, aki bejelentés nélkül lakott a Fürdőház utca 1. szám alatt. Hamarosan megindul az illegális lakók és lakásadók eben a pénz­bírsággal végződő szabálysérté­si eljárás. Eredményes .tolt az ellenőrző körút, de hazafelé me­net csak egy mondat zúg a fü­lemben. a két gyerekkel, mosó­konyhában meghúzódó asszony panasza: „Holnap kidobnak. Akkor ki fogad be?” Talán csak nem teszi meg a város „jótevője”. Koszorú Béla? Remélhetőleg valamilyen mód azért az ő megbüntetésére is akad... MOLDOVÁN ibolya Építőkő, útalapkő, forgácskő, gránitdara, KORLÁTLAN MENNYI­SÉGBEN HELYSZÍNRE IS SZÁLLÍTVA, árengedménnyel szállít a Termelőszövetkezetek Épí­tőipari Közös Vállalkozása Szekszárd, Rákóczi u. 85— 87. (48) Cull ezredes kudarca Kémregény Fordította: Szántó András A vonat nyugodtan haladt. A férfi még mindig piszto­lyát szorongatta. Dolgozni nem dolgozhatom, — morfondíro­zott. — Mit tegyek? Hol rejtőzzem el? Rigába nem jelenhe­tek meg, mert elkapnak. El kell jutni a rejtekhelyre, kiásni a rádiót éslmegkérdezni a központot. Jelenteni, hogy a kapcso­latot nem tudom létrehozni. Tanácsot kérek. Bármi legyen is, el kell innen mennem. Át a határon. Az elhatározástól kissé megnyugodott. Aucénál észrevét­lenül lelépett a vonalról. Bement az állomás faépületébe, ivott valamit. Benézett a váróhelyiségben, figyelte, hogyan biliárdozik két vasutas. Megvacsorázott a büfében, majd eltűnt az erdőben. ... Négy nap és négy éjszaka osont Vanagsz a rejtekhely felé. A határszéli erdőben, egy öreg nyárfa alól kiásta a rádióadót, s néhány vastag pénzcsomagot. Kőröskörül csend volt! Biztonságban érezte magát. Egyszeriben nyugodt, de határozott hangot hallott a háta mögül: — Fel a kezekkel! Vanagsz először azt hitte hallucinál. A felszólítást azon­ban megismételték. Futásnak eredt. Egy fa mögül fiatal tiszt — 19 — ugrott elő. Vanagsz futtában rálőtt, s az elesett. A bokrok közül magas, egyenruhás alak ugrott elő, s kiverte kezéből a pisztolyt, földre teperte és hátracsavarta a karját... Reggel a biztonsági szolgálat megkezdte kihallgatását: — Mondja meg a valódi nevét? A kém meg sem próbált tagadni. Tetten érték, a játsz­mát elvesztette. — Leonyid Nyikoiajevics Zarinysnak hívnak, — vála­szolta. — Milyen megbízatást kapott? — Az volt a feladatom, hogy találkozzam egy személlyel, akinek átadok tízezer rubelt és fél évig mellette dolgozom rádiósként, önálló feladattal később bíztak volna meg. — Hová és mikorra tűzték ki a találkozót? — Tizedikére, a botanikuskert bejáratánál. — írja le a külsejét annak az embernek, ak'vel talál­kozott. — Nem találkoztam vele, s fogalmam sincs, hogy'kicso­da. Nem mentem el a találkozásra, mert már a vonatban sejtettem, hogy figyelnek. Tudtam, hogy nemcsak magamat buktatom le, hanem őt is. HARRY TRUMAN VÁLASZA A dolog ott kezdődött, hogy Leonyid Zarinysnak, a luisianai egyetem villamosmérnöki karán tanuló diáknak teljesen eredeti ötlete támadt a kommunizmus eltiprásához. Baton-Roogeben, ebben a kis amerikai városban, amely szállást adott az egyetemnek, Zarinyst különös érdeklődés vette körül: szovjet menekült volt, s az amerikai milliárdo­sok által alapított jótékonysági alapból pénzelték tanulmá­nyait. Amint Zarinys átért az óceánon és felbukkant New Orleansban. a helyi sajtó képviselői azonnyomban interjút — 20 — kértek tőle. Az interjúban a szovjet rendszert ócsárolta és magasztalta az amerikai életformát, jóllehet, mindkettőt csak hírből ismerte. Amerikában még csak néhány napja volt, Szovjet-Lettországban pedig mindössze egy évig élt: tizenháromtól tizennégy éves koráig. Aztán Lettországot elfoglalták a német fasiszták. Tizenhét éves volt, mikor családjával együtt Németországba menekült, mert a Zari­nys családnak minden oka megvolt arra, hogy nem várja meg a szovjet katonák érkezését... A luisianai egyetemen, esténként, a diákklubban zajos viták folytak, máskor hangos gyűléseket tartottak, ahol sok szó esett az amerikai küldetésről: a világ úgynevezett fel­szabadításáról. Az egyik ilyen gyűlésen felszólalt Zarinys is, Arról be­szélt, hogy a Szovjetunió erős, szemtől-szembe alig lehetne legyűrni: — A legcélszerűbb belülről aláásni a szovjet rendszert, kémkedés, szabotázs és politikai gyilkosságok segítségével, — jelentette ki. — Ezért erős antikommunista mozgalmat kell szerveznünk az országon belül... A Zarinys után felszólaló előkelő idegen hasznosnak ta­lálta a gondolatot.. Dicsérte, fellelkesítette a fiatalembert és további mun­kára serkentette. Jóidéig úgy tetszelgett önmaga előtt is, mint aki a kommunizmus megsemmisítésének merőben új és átfogó elméletét teremtette meg. Azután kezébe került Trumannak. az Egyesült Államok elnökének egyik nyilat­kozata és rájött, hogy Truman lényegében ugyanazt mondta, mint ő. Zarinys ekkor részletes levélben számolt be elképzelé­seiről az elnöknek. Fél év múlva megkapta az elnök titkár­ságának lelkes válaszát. Ebben az állt, hogy Truman elnök nagy élvezettel olvasta a levelet, érdekesnek tartotta és át- ■ dta szakértőinek, akik majd részleteiben is tanulmányoz­ni fogják. — 21 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom