Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-06 / 261. szám
's... /ödr ■ ó da V. fowta megyei^ NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 261. szám ARA: 80 FILLER Szerda, 1968. november 6 A Magyar Népköztársaság kormányának állásfoglalása a VDK bombázásának beszüntetésével kapcsolatban A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány, az egész magyar nép kezdettől fogva helyeselte és józan bizakodással követte a párizsi vietnami—amerikai előzetes tárgyalásokat. Népünk bízott abban, hogy az agresszió erőit meghátrálásra lehet késztetni és reájuk lehet kényszeríteni a békeszerető emberiség akaratát. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások és más agresz- szív cselekmények beszüntetését a Magyar Népköztársaság kormánya, országunk népe a béke erőinek sikereként értékeli. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai fegyveres támadások feltétel nélküli beszüntetése az amerikai imperialisták eszkalációs politikája kudarcának beismerése. Ez mindenek felett a vietnami nép szívós és áldozatos harcának az eredménye. Az a kimagasló hősiesség, amelynek a testvéri vietnami nép nap mint nap ezer tanújelét adja, győzelmei a csatatereken és az ellenséges légi kalózokkal szemben, a legfőbb gátat alkotta és alkotja az amerikai agresszorok és csatlósaik terveinek útjában. Az amerikai imperializmus elleni küzdelemben nagy segítséget jelentett az, hogy a szocialista országok — köztük hazánk is —, kezdettől fogva következetesen elítélték az Amerikai Egyesült Államok kormányának dél-vietnami intervencióját, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agresszív cselekedeteit, és sokoldalú politikai & anyagi segítséget nyújtottak az imperializmus elleni harc élvonalában küzdő vietnami népnek. Az amerikai imperialisták meghátrálásra kényszerítésében jelentős szerepet játszottak a világ békeszerető népei — köztük az amerikai nép is —, amelyek nagy erkölcsi nyomást gyakoroltak az Egyesült Államok kormányára, követelték a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának haladéktalan, végleges és feltétel nélküli beszüntetését, a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmény tiszteletben tartását. A világ békéért harcoló erőinek további szolidaritására és erőfeszítésére van szükség, mert ez nagy bátorítást és támogatást jelent a délkelet-ázsiai béke kivívásáért küzdő hős vietnami népnek. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának 1968. november 2-án, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni amerikai fegyveres támadások feltétel nélküli beszüntetésével kapcsolatban tett nyilatkozatát és a Dél-v'etnami Nemzeti Felszabadítási Front ezzel összefüggésben kifejtett állás- foglalását. A magyar kormány a vietnami kérdés megoldása alapjának a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos javaslatát, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front politikai programját tekinti, amelyek teljes mértékben megegyeznek az 1954. évi genfi egyezmény szellemével és az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának előírásaival. Kormányunk és népünk jól tudja, hogy a harc még korántsem ért véget. Az Egyesült Államok agresszív köreit a tárgyalásokon is ugyanazok a célok vezérlik, mint a csatatereken. Szeretnék térdre kényszer: len: Vietnam népét, fenn kívánják tartani dél-vietnami hadállásaikat, s a nekik tetsző népelnyomó rendszert Dél-Vietnamoan. Vietnam igazi békéjének megteremtéséhez még hosszú, bonyolult harcot kell folytatni mind a csatatereken, mind a tárgyaló- asztal mellett. A Magyar Népköztársaság kormánya mint eddig, a jövőben is kész arra, hogy lehetőségeihez mérten, a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek megfelelően anyagi, politikai, diplomáciai és egyéb támogatásban részesítse a vietnami nép igazságos harcát, a béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. Kész támogatni minden olyan nemzetközi akciót, amely elősegítheti a békés kibontakozást és a béke helyreállítását Délkelet-Ázsia térségében. Budapest, 1968. november 5. Egyesülést ? Minthogy Tolna megye Dunántúlon a mezőgazdasági nagyberuházások egyik fellegvára, 1963- ban. az állattenyésztési telepek építése során „sarkosabban” kerültek felszínre az építkezések rossz, vagy vitathatóan rossz velejárói. Elsősorban a költségek nagyarányú növekedése okozott az érdekeltek körében — érthető módon — kétségbeejtő bizonytalankodást. Végeredményben ma már az is bebizonyosodott: úgy, olyan rövid ideig tartó előkészítő munkával nem szabad és nem lehet a jövőben mezőgazda- sági nagyberuházáshoz hozzákezdeni, mint ahogy ezt elsősorban külső körülmények hatására a tsz-ek tették. Úgy hírlik, erről beszélt a közelmúltban Berend Iván, a MÉM egyik beruházási szakértője is. A nagy sietségnek kapkodás lett a következménye. Más esetben az új hitelfeltételek azzal jártak, hogy a tsz-ek gyakran egymásra licitáltak, mind rövi- debb lejáratra kérték a hitelt, csakhogy megkapják, s kérdés, miként fogják majd a nagy, több millió forintos összegeket öt, hat, hét, vagy nyolc év leforgása alatt visszafizetni? Ez még a jövő zenéje. Talán valami áthidaló megoldásra, esetleg a kényszerhelyzet jogán a feltételek enyhítésére számítanak. A viták, az ellenérvek, a vádak és a vádaskodások tüzében kialakult egy olyan nézet: a legjobb és a legolcsóbb a termelő- szövetkezetnek a saját építőbrigádjával dolgozni. Nem valószínű, hogy ez igaz. Bizonyos határok és keretek között a termelőszövetkezeti építőbrigádok jól elláthatják a feladatukat, de egy meghatározott plafonon túl már nem. Kevés tsz teheti meg ugyanis azt, hogy úgy ellássa és úgy felszerelje az építőit, mint a Dalmandi Állami Gazdaság. Ez elsősorban pénzkérdés. I A kapacitást illetően a kereslet I nagy. a kínálat kicsi. Most minKádár János látogatása budapesti építkezéseknél, beruházásoknál Fővárosi építkezéseknél, beruházásoknál tett látogatást kedden Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A látogatáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Kádár elvtárs először a Hungária körúti felüljáró építési munkálatait nézte meg. A HídPaksi Téglagyár Tegnap 14 órakor teljesítenék az éves tervet Tegnap délután 15.20 perckor a Paksi Téglagyár vezetője telefonon közölte lapunk szerkesztőségével, hogy az 1968. évi nyerstéglagyártási tervet délután 2 órakor teljesítették. A Tolna— Baranya megyei Téglaipari Vállalat külön feladattal is megbízta a Paksi Téglagyár kollektíváját: készítsenek terven felül 250 ezer nyers téglát. A külön feladatot is teljesítették. A gyárvezető közölte, hogy az idén még három-négy napon üzemeltetik a nyerstéglagyártó berendezést, s így mintegy százezer téglával tudnak többet gyártani, mint amennyit a terv és a külön-fela- dat értelmében kellett vglna. építő Vállalat vezetői arról számoltak be a vendégeknek, hogy a beruházás nagymértékben meggyorsítja majd a Róbert Károly körút — Hungária körút forgalmát. A befejezési határidő eredetileg 1970. május 31. volt, az építők azonban azt ígérik, hogy a felüljárót a jövő év végén átadják rendeltetésének. A következő állomás a Baross tér volt, ahol a Központi Bizottság első titkára az aluljáró építéséről, a nagy forgalmú tér rendezési munkálatairól tájékozódott. Drávucz László főépítésvezető részletesen ismertette a rendezési programot. Az építők itt is rövidítenek a határidőn: a tér rendezésével, az aluljáró építésével és a többi munkával 1970- ben június 30-a helyett április 4-én elkészülnek. A beszélgetések után a vendégek megnézték és „menet közben” ki is próbálták a Baross téri metróállomáshoz vezető mozgólépcsőt. Felkereste Kádár János a Földalatti Vasút Vállalat Fehér úti járműtelepét is. A telep vezetői beszámoltak egyebek között arról, hogy már megkezdték a Szovjetunióból érkező metró-motorkocsik próba- üzemeltetését. s hozzáláttak a szerelvényeken szolgálatot teljesítők kiképzéséhez is. Kádár elvtársék a Fehér úti végállomásról három kocsiból álló szerelvénnyel rövid próbautat tettek, s a Népstadionállomáson szálltak ki, ahol már a falakat, a tartópilléreket bur- i kolják. A Központi Bizottság első titkára ezután a kelenföldi új lakótelepet tekintette meg. Az épülő városrészben a teljes beruházási program megvalósítása után impozáns, modern épületekben összesen 8400 családi otthon kerül tető alá. A kivitelező 43-as Állami Építőipari Vállalat 1-es főépítésvezetőségén tervrajzok, fényképek segítségével mutatták be Kádár elvtársnak, milyen lesz a telep végső arculata. A Központi Bizottság első titkára ezt követően megnézett több átadás előtt álló lakást, az Etele utca 21. számú házban pedig — a háziasszonyok szívélyes Invitálására — rövid időre betért Opitzer -Pálék otthonába. Ezután felkereste a telep egyik modern gyermekintézményét, a Keveháza utcai óvodát. Kádár János üdvözlő szavakat írt az óvoda emlékkönyvébe. Meglátogatta a Keveháza utcai általános iskolát is — itt több mint 400 gyerek tanul. A városnéző körút befejezéseként Kádár János megtekintette a II. kerületi Budapest-szállót. A bejáratnál Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter első helyettese és p Hungária Szálloda és Étterem Vállalat, a szálloda vezetőit köszöntötték az érkezőket. A körszálló vezetői megmutatták a minden kényelemmel ellátott szobákat, továbbá az éttermet, a cukrászdát és a tetőpresszót, ahonnan a főváros festői panorámája tárul a vendégek elé. (MTI) den pejoratív szándék nélkül állapítjuk meg azt, amit a termelőszövetkezeti vezetők is megfogalmaznak, azt, hogy bizonyos szempontból ki vannak szolgáltatva az építőipari vállalatoknak. Vagy elfogadják a vállalatok a feltételeit, vagy nem. Legtöbbször kénytelenek elfogadni — sőt szinte mindig —, mert építkezni akarnak, és ha építkezni akarnak, más lehetőség nincs. Működnek ugyan a TÖVÁL-ok, a termelő- szövetkezetek önálló építőipari vállalkozásai, de ezek a vállalkozások még nem versenytársai sem a tanácsi, sem az állami építőiparnak. Ha azonban a termelőszövetkezetek vezetői változatlanul úgy vélik, hogy az építőipari vállalatok drágán dolgoznak, akkor kézenfekvő az új utak keresése. Az új útkeresés szükségszerűsége legutóbb a Szekszárd és Vidéke Területi Tsz-szövetség közgazda- sági bizottsága ülésén is szóba került. Nem véletlen. Felvetődött az a gondolat, hogy a TÖVÁL- okat Tolna megyében esetleg egyesíteni kellene, s ilyen módon létre lehetne hozni egy mező- gazdasági építőipari egyesülést. Rengeteg lehetőség rejlik ebben a még cseppfolyós elgondolásban. Főleg akkor, ha tudjuk és látjuk, hogy Tolna megye Dunántúlon a mezőgazdasági nagyberuházások fellegvára lesz a jövőben is. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban szintén hallatszanak olyan hangok, hogy megyei vállalatot kellene létesíteni a mezőgazdasági beruházások kivitelezésére. Kézenfekvőnek látszik a már meglevő bázis köz- pontosítása, a már létező erők egyesítése. A megye négy TÖ« VÁL-ját egy jól átgondolt egyesítéssel fel lehetne úgy szerelni, hogy rövid idő alatt elérje legalább a tanácsi építőipari vállalat „ütőképességét”. Érdemes a gazdasági és a szervezési kihatásokat is megvizsgálni. Legelsősorban erkölcsi szempontból volna nagy jelentősége annak, ha színre lépne az egyenrangú konkurrencia. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalások a feltételek alaphangján ez már önmagában véve is sokat változtatna, s az egyenrangúság a termelőszövetkezetek szempontjából az eddiginél jobban érvényesülne. Továbbmenve: évekkel ezelőtt a termelőszövetkezetek vezetői gyakran hangoztatták: nagy gond az a kettősség, ami a gépek üzemeltetésében volt tapasztalható. „A gépállomások erőgépeihez nem akkor nyúlunk* amikor mi akarunk, amikor legjobban szükség lenne a gépekre, csak amikor sorra kerülünk, és megkapjuk azokat.” — mondogatták a vezetők. Most vonatkoztassuk mindezt a beruházásokra. A következtetés logikus és kézenfekvő. Egy megyei mezőgazdasági építőipari egyesülés, amely a termelőszövetkezetek tulajdonát képezi, elsősorban és mindenekfelett a termelőszövetkezeti érdekeknek van alárendelve. És ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont: egy ilyen egyesülésnek nem áll érdekében fölös haszonra szexi: tenni, hiszen a haszon úgyis a gazdaságok között kerül felosztásra részesedés vagy más címen. Bizonyosak lehetünk abban is* hogy az állami, a tanácsi építőipar „megkönnyebbül”, ha a mezőgazdasági nagyberuházások gondját leveszik a válláról. A kérdés napirendre került, s úgy látszik a folytatással érdemes törődni. Egyáltalán nem lesz meglepő, ha nemcsak Tolna megyében, más megyékben is megalakítják valamilyen formában a mezőgazdasági építkezéseket végző vállalatokat, vagy egyesüléseket.
