Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-05 / 260. szám

Lövöldözés és kijárási tilalom a Jordániái fővárosban Hétfő reggel megszólaltak a szirénák Ammanban, jelezve, hogy kijárási tilalmat rendel­tek el a jordániai fővárosban. A rendelkezést az tette szük­ségessé, hogy a város különbö­ző pontjairól lövöldözések hal­latszottak. azt állította, hogy „b'zonyos" egyenruhába öltözött fegyveres elemek veszélyeztetik Jordánia szilárdságát és biztonságát, pénzt zsarolnak a lakosságtól, befész­kelik magukat Kelet-Jordániába” ahelyett, hogy az izraeliek által megszállt Nyugat-Jordániában hajtanának végre akciókat. Ki­fejezte eltökéltségét, hogy „hely­reállítja a törvényességet és a rendet” s nem engedi, hogy „egy felbérelt csoport” aláaknázza Jordánia rendíthetetlenségét. Ar­ról is beszélt, hogy az államha­talom „minden úton-módon sza­vatolja az ország függetlenségé­nek megőrzését”. EZ TŰ RT ÉNT Az AFP hétfői déli tudósítása szerint a jordániai fővárosban hétfőn reggel megindult lövöl­dözés a reguláris hadsereg ka­tonai művelete volt azzal a cél­lal, hogy felszámolja azokat a fegyveres elemeket, amelyek „ki­kerültek a Palesztinái komman­dók ellenőrzése” alól. Ezeknek a fegyvereseknek elszigetelt akciói olyan zavarokat idéztek elő, mint amilyen például az amerikai nagykövetség ellen intézett szom­bati támadás volt. A reguláris hadsereg művelete néhány órás harc után sikerrel végződött. Mint az AP írja, a biztonsági csapatok körülfogták a városnak azokat a negyedeit, ahol a Palesztina! menekültek élnek, mert ezek a jordániai kormány politikája ellen tilta­kozó megmozdulások fészkei. A csatározás állítólag akkor indult meg, amikor tüntetők támadták meg a kommandók parancsno­kainak letartóztatására a tábo­rokba érkezett katonaságot. Husszein rádióbeszéde Rendkívül feszült belpolitikai légkörben mondotta el Husszein jordániai király hétfő délutáni rögtönzött rádióbeszédét A fiatal uralkodó komor hangon „király- hűségre” hívta fel az ország né­pét. Alig néhány órával azelőtt, hogy hangja megszólalt az am- maniak rádiókészülékeiben, sú­lyos zavargások robbantak ki a főváros utcáin. Diákok tömegei tüntettek az izraeli megszállók ellen harcoló Palesztina; felsza- badítási mozgalom gerillaharco­sai mellett. Kisvártva vijjotgó hangon megszólaltak a szirénák, jelezve a kijárási tilalom elren­delését. Később lövések dördül­tek, a biztonsági alakulat roharrv. osztagosai így akarták megfélem­líteni a felvonulókat. A király beszédével egyidőben a belügy­minisztérium nyilatkozatot ho­zott nyilvánosságra, s ebben a „Kataeb al Náaszr” CA győzelem csatárlánca) elnevezésű szervezet híveit vádolta az incidensek ki­A nemzetközi érdeklődés elő­terében változatlanul két, egy­mástól fontos vonatkozásokban nem független, esemény áll: a vietnami helyzet és az amerikai elnökválasztási küzdelem finise. Vietnammal kapcsolatban a legutóbbi órák egyik nagyjelen­tőségű híre: Párizsba érkezett Nguyen Thi Binh asszonynak, a DNFF Központi Bizottsága tag­jának vezetésével a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége, hogy részt vegyen a háború politikai rendezését célzó tárgyalásokon. Az egész haladó világ által támogatott vietnami nép óri­ási győzelme ez a néhány szavas jelentés. Hiszen a tőkés világ legerősebb hatalma immár esztendők óta olyan jelszóval folytat irtóhá­borút egy, az amerikai partok­tól 16 000 kilométerre élő kis nép ellen, hogy „megszabadítja Dél-Vietnamot a DNFF nevű kis csoporttól.” A hivatalos Wa­shington még nem is olyan ré­gen elképzelhetetlennek minősí­tette, hogy amerikai delegátus zöldasztalhoz üljön a felszaba­dítást front képviselőivel. Most. nedig pontosan ez történik. A hősiesség és a szolidaritás rá- kényszerítette az agresszort arra. hogy tárgyaljon azzal, akit el akart pusztítani, a vietnami nép igazi képviseletével. Azok viszont, akik amerikai segítséggel bitorolják a hatalmat délen, még most is akadályt gör­dítenek: Thieu elnök bejelentet­te. hogy nem küldi el megbízot­tait Párizsba. Ez — állapítja meg a hanoi Nhan Dán — azt mu­tatja : ezek a vezetők nem kíván­ták. hogy az amerikai bom­bák ne hulljanak tovább Vietnam mindkét részére. Saigon magatartása alapos za­vart idézett elő Washingtonban. A Washington Post, amely gyakran tükrözi a kabinethez közelálló körök véleményét, dü­hösön hangsúlyozza: a dél-Viet- nami kormány „saját veszélyére” marad távol a megbeszélésektől. Egy biztos: Thieu ,.nem”-je a demokrata párt elnökjelöltjére, Humphrey-re mérte a legérzé­kenyebb csapást. Megfigyelők szerint nemcsak lehetséges, de valószínű is, hogy ez a váratlan „gikszer” azoknak a szavazatok­nak az elvesztéséhez vezet, ame­lyeket Johnson a VDK bombá­zásának megszüntetésével alel- nökének a legutóbbi napokban megszerzett! Nixon azonnal belekapaszko­dott a legújabb fejleményekbe és bejelentette: megválasztása esetén még hivatalos beiktatása előtt kész ellátogatni Párizsba, hogy személyesen működjék köz­re a tárgyalások sikeréért. Gesz­tusa újabb bizonyíték arra. hogy az idei amerikai választások kulcskérdése Vietnam volt és maradt. Most, órákkal a választások előtt sok kommentátor véleke­dik úgy, hogy a republikánus je­lölt, újra növelte a Johnson-be- jelentés óta csökkenő előnyét és meg tudja szerezni az elnöki székhez szükséges elektort több­séget. Bárhogy alakuljon is az eredmény. James Reston, az Egyesült Államok egyik legtekinté­lyesebb publicistája- tízmilliók ne­vében vonta meg az 1968-as kampány mérlegét, ..Az a leg­jobb ebben a kampányban, hogy végre befejeződik. A választási küzdelem nem produkált egyet­len valamirevaló á'lásfoglalást sem. Nem tisztázta, hanem ös­szezavarta korunk nagy kérdéseit és nem egyesítette, hanem még jobban megosztotta az amerikai népet” — írja az USA egyik legnevesebb kommentátora. Eavfntom^izraelí robbantásával. I Az uralkodó rádióbeszédében ! Negyedmilliós tömeg tüntetése Athénben Papandreu temetésén A görög főváros lakossága va­sárnap hatalmas tömegdemonst­rációval kísérte el utolsó útjára Papandreu volt miniszterelnököt, A reggeli órákban tízezrek jelen­tek meg az utcákon, s a temetés napján azzal emlékeztek meg az elhunyt politikusról, hogy a sza­badság, a demokrácia védelmé­ben tüntettek a jobboldali ka­tonai junta ellen. A holttestet reggel az athéni görögkeleti katedralisban. ravata­lozták fel. A templom környékét nagyszámú rendőr őrizte. Kora délután a templomból megindult a gyászmenet a te­mető felé. A déli órákban a lcatedrális szomszédságában, a tárosköz­pontban és az óvárosban, az ut­cákon és a tereken mind sűrűbb tömegek gyűltek össze. A kora délutáni órákban igen feszültté vált a légkör, a tömegek mind nyíltabban tüntettek a katonai kormány ellen, A nagyszámú tüntetés hírére a kormányzat újabb rendőrosz- tagokat vezényelt az utcára. A rendőrség több tüntetőt letartóz­tatott. Az AFP megjegyzi, senki sem számított rá, hogy Görögország­ban, ahol érvényben van a had­bíráskodás, ekkora tüntetés rob­banjon ki. A terror légkörében az ellenállás mindeddig mini­málisra korlátozódott. A görög belügyminisztérium közleménye szerint Papandreu vasárnap délelőtti temetése al­kalmával lezajlott tüntetések során negyven személyt letar­tóztattak. A londoni rádió sze­rint körülbelül negyedmillió ember tüntetett a görög fővá­rosban. A Reuter rámutat, hogy az at­héni székesegyház és a temető közötti útvonalon a tömeg át­törte a rendőrkordont és p1':«-- került sor az összetűzésekre. légínárba* A kairói rádió jelentése sze­rint vasárnap, helyi idő szerint 16 óra 35 perckor az egyiptomi légierő gépei a Szuezi-csatorna fölötti légiharcban megsemmisí­tettek egy izraeli repülőgépet. A rádió, amely az egyiptomi hadsereg főparancsnokságának jelentésére hivatkozott, hozzá­tette: négy izraeli gép sértette meg az EAK légiterét, amikor az egyiptomi gépek a Szuezi-csa­torna fölött, harcba bocsátkoztak velük. Egy Jeruzsálemben kiadott iz­raeli kommüniké szerint viszont az izraeli légierő egységei sem­tettettek meg egy egyiptomi ->n(llőgépet El 0;irftói pc.nlr- ra, egy rövid légicsatában. Ma választ Amerika Elnökjelöltek a szoritóban Richard Milhous Nixon, a „majd- neni”-ek embere. 1913. január 9-én, los Angeles közelében született, Yorba Linda falucskában. Apja sok mindennel próbálkozott, volt villa­mosvezető, tankállomás-kezelő és citrbmültotvényes. 1922-ben, amikor déligyümölcsei elfagytak, ismét ben­zinkutat akart nyitni és két lehe­tőség: East Whittier, vagy Santa Fe Spring között választhatott. Az elsőt vásárolta meg, viszont ha a másikat veszi, négy hónapon belül millio­mossá válik, mert azon a ponton tört fel az évtized egyik legnagyobb olajlelete. Jogi tanulmányai elvégzése után a Szövetségi Nyomozó Irodához (FBI) adta be ajánlkozását és majdnem odakerült. Végül mégis az ügyvédi pályát választotta, majd képviselőnek jelölhette magát. Állítólag ez úgy történt, hogy a második világháború utáni esztendőben, 1946 ban, újság­hirdetést olvasott, amelyben repub­likánus jelöltet kerestek. Később a legfiatalabb szenátor lett, majd 1952- től 1960-lg Eisenhower alelnöke és majdnem győztes Kennedyvel szem­ben. Alelnöksége alatt nemigen kedvel­ték, s a „Tricky Dicky” (trükkös Dick) gúnynévvel illették. Ugyanis a közélet tisztaságánák jegyében „seprő kampányt” hirdetett a meg­vesztegetések ellen, de közben meg­vádolták, hogy 18 ezer dollárt a maga javára használt fel. Ekkor te­levíziós beszédet mondott, és könny­ben úszó szemekkel bizonygatta. hogy a pénzajándékokból csupán annyi igaz, hogy egyik lánya egy Checkers nevű kiskutyát kapott. Az 1960-as választási vereség után alulmaradt az 1962-es kaliforniai kormányzőválasztásokon is. Ekkor írta a Time: „Ha nem történik csoda, Nixon politikai karrierje befejező­dött”. fi maga kijelentette, hogy visszavonul a politikától. Közben azonban keményen dolgozott, s nem volt olyan köztársaság párti rendez­vény, vagy helyi választási csata, ahová ne fogadott volna el meg­hívást. Néhány éven belül öt emle­gették Mister Republikánusként. Ez az előkészítő munka biztosította szá­mára az augusztusi republikánus el­nökjelölő konvenció többségét is. „Hubert Horatio Humphrey no­vember 6-án úgy fog felébredni, mint az Egyesült Államok elnöke* — mondotta Johnson elnök nemrégi­ben tartott kortesbeszédében. A köz­véleménykutatások csaknem bizo­nyosra veszik vereségét. 1911. május 27-én a dél-dakotai prériken született. Apjának drugsto- re-je volt, az amerikai életformának ebben a sajátságos vegyeskereske­désében töltötte ifjúkorát a kis Hubert. Visszaemlékezve gyermek­korára, egyszer elmondotta: arról álmodott, hogy valamikor egy nagy szupermarketja lesz. Ellenfelei sze­rint ezekből az időkből maradt meg arcán a soha el nem fogyó, a ve­vőket mindig készségesen kiszolgáló mosoly. \ Először gyógyszerészeti tanulmá­nyokat végzett, majd feleségének ta­nácsára folytatta tanulmányait az államtudományi szakon. A tehetsé­ges fiatalember gyorsan emelkedett felfelé, 34 éves korában Minneapolis polgármestere, majd a hagyományo­san köztársasági Minnesota állarpnals első demokrata párti szenátora. Az 1940-es évek végén szenvedé­lyesen liberális nézeteiről híres, s igen élesen bírálja a koreai háborút. Johnson azért választja maga mellé alelnckül később, mert Humphrey feje felett ennek a liberális múltnak glóriája sugárzik. (Ahogyan Kenne- üyuek a déli konzervatív Johnsont kellett választania a demokrata ap­parátus támogatásának biztosítására), A Johnson mellett eltöltött négy év azonban elegendő volt népszerű­ségének és erkölcsi tartalékának tel­jes elvesztéséhez. Ebben a helyzet­ben érte Humphreyt Johnson vissza­vonulásának bejelentése. Elvben megnyílt előtte az elnökjelöltséghez vezető út, de olyan körülmények kö­zött, amikor tekintélye mélypontra süllyedt. Megpróbálta magát óvato­san elhatárolni Johnsontól. („Ha majd elnök leszek, nem leszek többé alelnök. . .”), de ugyanakkor mégis csak főnöke támogatásától függött a demokrata pártgépezet se­gítsége. Humphrey megkezdte kínos tojástáncát, amelyre mindvégig rá­nyomta bélyegét: az árnyék, a johnsoni politika. H. H. H. küszködését a Washing­ton Post ahhoz hasonlította, mint amikor egy zsoké úgy akarja meg­nyerni a lóversenyt, hogy maga ro­han, hátán a lóval. Az ember, akinek jóformán nincs életrajza — így jellemzik az ameri­kai lapok a 48 esztendős George Wallacet. Bibliográfiája rendszerint né­hány mondatra szorítkozik. Tenge­részgyalogos-őrmesterként vett részt a japánok elleni háborúban, ahol sú­lyos hátgerincsérülést szenvedett. Ez véget vetett állítólagos álmának, hogv hivatásos ökölvívó legyen. Visszatért szülőföldjére, az amerikai Dél egyik legsötétebb pontjára, Alabamába, ahol fajgyűlölő programmal a poli­tikai pályán próbálkozott. Az ő ne­véhez fűződik a „Béke megőrzésére alakult alabamai bizottság” kiépí­tése. Kartotékrendszert fektet fel az állam „gyanús elemeiről/”, nagy­számú fizetett besúgót alkalmaz és fellép minden haladó, polgárjogi megnyilvánulás ellen. Az elmúlt év végén érkeztek az első hírek, hogy Wallace az Ameri­kai Függetlenségi Párt nevében el­nökjelöltként fog indulni. Az Egye­sült Államokban hagyományosan nincs talaja egy harmadik pártnak: legutóbb 1924-ben sikerült egy ha­ladó csoportosulásnak négy és fél millió szavazathoz jutni. Am Wal­lace kihasználja a fajgyűlöletet, fék­telen demagógiát alkalmaz, s az előrejelzések szerint ebben a rend­kívüli kampányban 10—15 millió sza­vazóval számolhat. . . Kevés elnökjelölt mellett esik any- nyi szó az alelnökjelöltről, mint Wal­lace esetében Curtis LeMay tábor­nokról. A 62 éves generális mérnöki végzettséget szerzett, majd elvégezte a légügyi akadémiát, s 1932-ben had­naggyá avatták. Később a B—17-es repülő erődökkel maga végezte az első bombázási kísérleteket, a há­ború alatt a Németország elleni légitámadások egyik irányítója, ö szervezte meg a hidegháború idején a berlini légihidat, s 19Sl-től kezdve a stratégiai légierők főparancsnoka. Hosszú vitái voltak McNamara had­ügyminiszterrel, a tábornok ugyanis a rakétaprogram helyett a stratégiai repülőgépekre kívánta helyezni a súlyt. 1965-ben nyugdíjazták. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom