Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
Jövedelmek és kategóriák I 0 mözsi hűtőtárolóban A különböző hűtőházakból érkező mélyhűtött szarvasokat és más vadakat a mözsi hűtőtárolóban feldolgozzák, csomagolják, minusz 35—40 fokon tárolják egészen a szállításig. A tekintély a végzett-munkától függ Ülést tartott a Vöröskereszt megyei szervezetének vezetősége Teljesen érthető, hogy a munkások ás alkalmazottak személyes ügynek kijáró figyelemmel és érdeklődéssel kísérik, hogyan alakulnak a bérviszonyok, s az új gazdaságirányítási rendszer nyereségérdekeltségi rendszere révén mi kerül ezután a borítékba. Ez az érdeklődés fokozódott akkor, amikor a dolgozók az üzemekben megismerték a részesedési alap felhasználásának konkrét szabályait. Sőt, az egyes részesedéül kategóriáknak kifizethető 80—50—45 százalékos csoport maximumok nyilvánosság- rahozatala több helyütt — elsősorban a fizikai dolgozók körében — élénk vitát, helyenként ellenkezést váltott ki. Olykor, e kérdésről folyó eszmecserékben gyakran több volt a szenvedély, mint a tárgyismeret. Nem egy „hozzászóló” úgy vélekedett, hogy igazságtalannak tartja a részesedési alap pénzbeni felosztásának arányait, vagyis azt, hogy a munkások átlagosan bérüknek csak 15 százalékát, a vezető dolgozók pedig alapbérüknek 50, il. letve 80 százalékát kaphatják ebből az alapból. Szerintük a részesedési alap felosztásának ez a rendszere indokolatlanul növeli a különbséget az alacsony és magas keresetű dolgozók jövedelme között. Vita és igazság Vajon miért és miben nincs igazuk az opponáloknak ? A részesedési alap felosztásánál miért megvalósíthatatlan az egyenlőség, amellyel a vitatkozók rokonszenveznek? A kérdések megválaszolásánál mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az anyagi érdekeltség, a részesedési alap gazdasági célja: a vállalati nyereség növelésére való ösztönzés. Köztudott dolog azonban, hogy bármiféle ösztönzés csak akkor lehet hatásos, ha olyan gazdálkodási tényezőkhöz kapcsolódik, amelyet az Ösztönzőitek érdemben befolyásolhatnak. Ennek az elvnek értelmében a munkások és a beosztott tisztviselők anyagi ösztönzését nem lenne célszerű a mostaninál jelentősebb mértékben a vállalati nyereséghez kapcsolni. A nyereség nagysága ugyanis nagyrészt azon múlik, jó, vagy rossz-e a vállalat vezetése. Előfordulhat, hogy a vállalat nem ér el nyereséget, vagy éppen veszteséges, noha a munkások kifogástalanul elvégeztek minden műveletet, az általuk gyártott termékeken. Akkor történik meg ez, ha a gyártott termékeket nem lehet megfelelő áron értékesíteni, vagy rendelés híján nem tudták a kapacitásokat kihasználni. Éppen ezért született olyan döntés, hogy a munkások és beosztott tisztviselők akkor is megkapják a teljes alapbérüket, ha a vállalat veszteséggel dolgozik. De elvonják még az alapbér egy jelentős részét is azoktól a vezető dolgozóktól, akik irányítása alatt a vállalat nem volt képes jövedelmezően, nyereségesen működni. Mindenkin múlik, de... Az is igaz természetesen, hogy a nyereség nemcsak a vezetésen múlik, hanem nagymértékben a beosztott dolgozók munkájának mennyiségén és minőségén is. Éppen ezért. — ha szerényebb mértékben is —. de őket is érdekeltté kellett tenni g vállalati nyereség növelésében. Ennek az elgondol ásnak alapján született az az ösztönzési rendszel’, amely szerint a beosztott dolgozók anyagi ösztönzése nagyobbrészt saját munkájukkal kapcsolatos, s csak kisebb részben függ a vállalat eredményeitől, míg a vezetők anyagi érdekeltsége jórészit a vállalat össz- eredményéhez kapcsolódik. A vállalati nyereségből képződő részesedési alap ilyen egyenlőtlen felosztása tehát logikusnak, helyesnek látszik, nemcsak elvileg, hanem a gyakorlat, ban is. Válaszolni kell azonban még arra a kérdésre is, hogy ez az egyenlőtlen felosztás vajon nem a beosztott dolgozók kárára és a vezetők javára változtatja-e meg az eddigi jövedelemiarányokat? Túlóra és alapbér Itt mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a nyolcvan-öt- ven-tizenöt százalékos csoportmaximumok nem egynemű adatok. Ugyanis a harmadik kategória zömét alkotó munkásoknál a 15 százalékot a keresetre — ebben benne van például a túlórapénz is — míg az első és második kategóriánál a 80 és az 50 százalékot az alapbérekre vetítik. S hogy itt nemcsak szóhasználat- beli különbség van, az alapbér és a keresetek között, azt mutatja az, hogy a legtöbb iparágban a munkások keresete kb. 10 százalékkal magasabb, az alapbérüknél. De tudni kell természetesen a részesedési alap felosztásáról azt is. hogy az a bizonyos 80—50—15 százalék csoportmaximum. Ezen belül egy-egy jól dolgozó munkás kaphat a részesedési alapból a keresetének 50—60, sőt 100 százalékát kitevő összeget is, Számottevő eredmény esetén Végül, de nem utolsó sorban a részesedési alap differenciált megállapításánál azzal is számolni kell, hogy ha a kereseti arányokban eltolódás fog bekövetkezni, az — a jelenlegi feltételeket figyelembe véve — minden bizonnyal nem olyan irányú lesz, hogy a vezetők bére a munkások béréhez képest növekedni fog. Aki alaposabban foglalkozott a részesedési alap felosztásával, az világosan látja, hogy az egyes kategóriákat együttesen tekintve a korábbi arányok — átmenetileg — sok helyütt kisebb-nagyobb mértékben — még romlanak is a vezető beosztásúak rovására. Felelősséggel elmondható, hogy ez az érdekeltségi rendszer „a vezetői normák megszigorítását” jelenti. A korábbi prémiumok, jutalmak és év végi részesedés együttes összegét az I. kategóriába sorolt vezetők ugyanis csak akkor érhetik el, ha a vállalatuk a korábbinál számottevően nagyobb gazdasági eredményt ér el. Akkora nyereséget, amely átlagosan eléri — nyereségnapokban számolva — a 30 napot! Ha azonban a vállalatoknak sikerül olyan eredményt produkálni, hogy a vállalat vezetője any- nyi jövedelemhez jusson, mint 1967-ben, akkor biztos az, hogy a beosztott dolgozók jövedelme a tavalyihoz képest növekedni fog. (Köztudomású ugyanis, hogy 1967- ben kifizetett nyereségrészesedés napokban kifejezve minden ágazatban lényegesen alatta maradt az említett 30 napnak.) Az elmondottakból egyértelműen az következik, hogy a bérszabályozás új rendje — tehát benne az a bizonyos 80—50—15 százalékos csoportmaximum az idén és a következő néhány évben nem növeli a különbséget az igazgató és beosztott dolgozók — átlagjövedelme között. Holott ennek a különbségnek a növekedése kifejezetten kívánatos lenne. 1967-ben az igazgatók alapbére alig háromszorosa volt a munkáskeresetnek. A szakmunkások átlagos kereseténél az igazgatók csak kétszer keresnek többet, a legjobb szakmunkások keresetének pedig az igazgatói alapbér alig másfélszerese. (S ezek az arányok is csak akkor állnak fenn, ha a szakmunkások és az igazgatók napi munkaidejét egyenlőnek vesszük. Köztudomású azonban, hogy az ipárban egyre több a napi- átlagosan nyolc óránál kevesebbet dolgozó munkás és sajnos egyré több a napi 10—12 órát, vagy ennél is többet dolgozó vezető. Ha tehát egy órára számítanánk a kereseteket, még másfélszeres különbségek sem jönnének ki. l Felelősség és kockázat Az ilyen kereseti arányok nem tükrözik a feladatok nehézségeit, a felelősség és kockázat különbsége közötti tényleges arányt. Ennek hátrányos következményei már a múltban is számos problémát okoztak. Egyebek között azt, hogy a jó szakmunkások ritkán vállaltak magasabb munkakört, például üzemvezetői, vagy művezetői beosztást. Ezért a jövőben nem szabad visszariadni a kereseti arányoknak a mostaninál nagyobb differenciálódásától sem, ha ez a nagyobb teljesítményre, a hatékonyabb és kvalifikáltabb munkára való ösztönzést jelenti. Csak az ilyen ösztönzés és az annak eredményeként kialakuló hatékonyabb munka biztosítja azt az anyagi alapot, ami lehetővé teszi a keresetek és az életszínvonal általános gyorsabb ütemű növekedését valamennyi dolgozó számára. DR. GARAM JÓZSEF Közéletünk Tegnap délelőtt Dombóvárait, a községi tanács nagytermében Gyuricza István vb-elnök vezetésével ülést tartott a járási tanács végrehajtó bizottsága. A két tanácsülés közti időszak tevékenységének megvitatása után Szabó István beszámolója következett a járási rendőrkapitányságnak a bűnüldözésben végzett munkájáról, a bűnözés alakulásáról. A vita után a járási tanácsülés napirendre tűzte az 1968. évi szervező munka alakulását, a következő év programjának tervezetét és meghatározta 1969 első felének soron következő feladatait. A Vöröskereszt megyei szervezetének elnöksége szerdán délelőtti ülésén vitatta meg a Magyar Vöröskereszt III. kongresszusára való felkészülés irányelveit. A tanácskozáson részt vett Fáy Borbála, a Vöröskereszt oi szagos elnökségének tagja, valamint Kovács Erzsébet, az országos központ munkatársa. . Az ülés résztvevőit dr. Horváth Jenő megyei főorvos, a Vöröskereszt megyei szervezeté-, nek elnöke köszöntötte, majd megnyitotta a vitát Dulai Ká- rolvné megyei titkár beszámolója és a III. kongressSQsra Való készülődés irányelvei fölött. Mind az előbbihez, mind az utóbbihoz számosán szóltak hozzá, elmondva szakterületük sajátos problémáit, amelyek összefüggnek a Vöröskereszt társadalmilag hasznos munkájával. A beszámoló feletti vita, az irányelvek helyi igényeknek megfelelő módosítását célzó javaslatok olyan aktivitásról tettek tanúbizonyságot, ami biztosítéka a vöröskeresztes munka további szélesítésének, elmélyítésének. Mint ezt Dulai Károlyné titkár beszámolója rögzítette, ezen az ülésen négyéves munka eredményei és hiányosságai kerültek a mérleg serpenyőjébe, őszintén, szépítgetés nélkül. S nagy pozitívum. hogy az elnökség tagjai áthatva a Vöröskereszt társadalmi fontosságának tudatától. Tegnap délelőtt a városi tanács nagytermében, Szekszárdon Tan ez Józsefné, a megyei nőtanács pedagógiai bizottságának elnöke köszöntötte az általános iskolai szülői munkaközösségek elnökeit, aktíváit, mintegy kétszáz vendéget a megyéből. A tegnapi tanácskozáson megjelent Bogyó Sándomé is. az Országos Nőtanács részéről. Németh Zoltán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője érdekes előadást tartott: „A szocialista ünnepek helye a családban” címmel. Mondanivalóját két fontos témakörbe csoportosította. Beszélt arról, hogyan segítheti a család az iskola ünnepi előkészületeit, mi a szülő feladata a hazafias és szocialista nevelésben? véleményeikben, javaslataikban szintén a nyíltságot igényelték. A Vöröskereszt III. kongresz- szusára való készülődés határkövet jelent és nem kis mértékben a vöröskeresztes munka rangosodását is. A tanácskozás résztvevői tehát a sorra kerülő vezetőség választások, küldött- gyűlések, a szervezeti problémák megvitatásán túl arról beszéltek legtöbbet, a tartalmi munka jobb megalapozásának mi lenne a legjárhatóbb útja. S?ó esett az elnökségi ülésen arról, hogy sok esetben nem kezelik fontos társadalmi szervezetként a Vöröskeresztet a megye községeiben. Fáy Éorbála, az országos elnökség tagja elmondotta, hogy a tekintély a végzett munkától függ. Ha a III. kongresszust megelőző készülődés időszakában a vöröskeresztes szervezetek megerősödnek, ezek vezetését megfelelő emberek látják el. nem kell tartani attól, hogy nem kezelik a funkcióját megillető tisztelettel az egészségügyi szakszóivá lat munkáját hivatásból segítő vöröskeresztes szervezeteket. A Vöröskereszt megyei szervezete elnökségének ülésén elhangzott hozzászólásokra, javaslatokra Dulai Károlyné megyei titkár válaszolt, ezt követően dr. Horváth Jenő megyei főorvos zárszavával ért véget az elnökség ülése. A családi segítségen belül liang- súlyt kap a szülők helyes szemléletének kialakítása, gondolkodásmódja. Németh Zoltán kiemelte a modern nevelési elveknek azt a lényeges kritériumát, hogy felelősek vagyunk tetteinkért, így a jövő nemzedékének neveléséért i.s. A család érzelmi és akarati hatása erősen függ a szülő cselekvéseitől, hiszen senki sem nevelhető saját szándékai ellenére. Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, hogy gyermekeink ne csak éljenek a szocializmusban, hanem jól is érezzék benne magukat. .. — mondotta végezetül. Tartalmas előadását élénk vita követte. Ma délelőtt kilenc órakor a BM-klubban a középiskolások szülei találkoznak a szülői munkaközösségi hét alkalmából. Felelősek vagyunk értük... Németh Zoltán előadása a városi tanácson
