Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-27 / 278. szám
S POR I „Az eredményekért szívósan kellett küzdeni“ Az NB I-es atlétáit és DIB Il-es labdarúgóit ünnepelte a Szekszárdi Dózsa NB I. B első helyért járó érmeket. Rolléder Károly a Baranya megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezető Tanácsának vezetője az NB Ul-ban bajnokságot nyert labdarúgóknak adta át a bajnoki érmeket. Ezt követően nyász nyerte a megyebajnokságot, de 1952-ben már a Szekszárdi Dózsa volt a bajnok, de az osztályozón alulmaradt testvér egyesületével, a Pécsi Dózsával szemben. Az eltelt idő kudarcai, az eredménytelen évek után az egyenletes fejlődés 1962-ben kezdődött, az NB III-as szerepléssel. Szabópá! Antal, a megyei tanácselnöke tárgyjutalomban részesítette a legjobb teljesítményt nyújtó sportolókat. Balról Becze István labdarúgó. Hétfőn este Szekszárdon, a BMklubban tartotta a Szekszárdi Dózsa idényzáró estjét. Erre az NB I-be jutott atlétákat, az NB II-be jutott labdarúgókat — családtagjaikkal —, valamint városunk politikai, társadalmi szerveinek vezetőit is meghívták. Részt vett Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, dr. Solymosi Mihály megyei rendőrfőkapitány, Kerekes Miklós, az MSZMP Tolna megyei Bizottságinak osztályvezetője, Kálmán Gyula az elnökség nevében üdvözölte a megjelenteket, majd Pál László, sportköri elnök mondott ünnepi beszédet, melyet kivonatosan közlünk: — A Szekszárdi Dózsa Sportegyesület fennállásának 17. évében jelentős eseményt ünnepelhet a tagság, a város sportszerető közönsége. Köszöntjük azokat a sportolóinkat, akikért egész éven át oly sok sport- raiongó szurkolt - és lelkesedett. Köszöntjük az NB I-be került atlétáinkat és .az NB il-be került., labdarúgóinkat. Elismeréssel adózunk a szakvezetőknek, edzőknek és mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a szép sporttelj esítm énjéhez. Köszönettel és hálával gondolunk a megyei és városi pártbizottság, a megyei tanács, által nyújtott sokoldalú segítségre és támogatásra. Köszönettel tartozunk a megyei és a városi TS-nek, a sajtónak, továbbá mindazoknak, az üzemeknek, vállalatoknak. intézményeknek, a sport névtelen munkatársainak, akik eredményeinkhez különböző módon bár. de hozzájárultak. Elismeréssel kell megemlékeznünk a Belügyminisztérium sokoldalú támogatásáról a MÉSZÖV elnökéről, Kálmán Gyuláról. dr. Solymosi Mihály főkapitány elvtársról, akik sokirányú elfoglaltságuk mellett is, fáradtságot nem ismerve dolgoztak és jelentős szerepük van az elért eredményekben. ------------- — E lismerés jár Mozolai János és Dombóvári András edzőknek, valamint Harsányi Lászlónak, az MTS módszertani előadójának. — Míg egyesületünk e két szakosztálya a mai napig eljutott, rengeteg problémát, feladatot kellett megoldani. Az eredmények nem születtek maguktól, szívósan kellett megküzdeni a másodpercekért, a centiméterekért, a gólokért, a bajnoki pontokért. Az út, amit önök megtettek, korántsem volt sima és egyenes. Harc ás sportszerű küzdelem volt a javából. Az atlétikai szakosztály ma már 30 megyei félnőtt- és közel 25 megyei ifjúsági csúcsot mondhat magáénak. 1953-tól az országos versenyeken 35 első, 19 második és 23 harmadik helyezést értek el. Eredményeik alapján az ország legjobb tíz atlétikai szakosztálya között szerepelnek. Az eredményes nevelő munkára jellemző, hogy ma már számos I. és H. osztályú versenyzővel rendelkeznek és a múltban, — de reméljük a jövőben is — jó néhány válogatottat adott és ad az országos ifjúsági utánpótlás- és felnőttválogatottnak. Napjainkban az atlétikai szakosztály több bajnokságot és helyezést mondhat magáénak, mint a megye összes sportköre együttvéve. — A labda rúgó-szakosztály munkájára 1951-ben fifty eit flei a város sportszerető közönsége. Abban az évben ugyan a Nagymányoki BáHosszúra nyúlt, izmos fiú vitázik a vonaton tanárjával. Nincs ideje tanulni, panaszolja, mert nagyon lekötik az edzések. Dunaújvárosban szállnak le, Győrben járt a matematika-szakos osztály röplabdacsapata. A beszélgetésnek tanúja vagyok, elgondolkoztat. Ellentmondanának egymásnak ezek a fogalmak: sport és tanulás? A dunaújvárosi fiatalok panasza vonatkozhat a szekszárdiakra is. Hogyan egyeztetik össze szabad idejükben az edzést a tanulással? Garay Gimnázium nagyszünet. Geiszhauer Éva, Harsányi Mária, Schneider Margit, Elmauer György, Csordás Jenő, Sólyomvári Nándor. Két második, egy harmadik, három negyedik osztályos diák. Sportágak: kosár, torna, cselgáncs. Edzések: hetenként ötször, napi két, három óra. — Mikor? — Kinek hányas volt tavaly a in* zonyítványa? — Négy egész kettő. Hármas, hármas, hármas. Jeles. — Egy jeles. Az arány nem a legjobb ... A sport miatt? — Engem most eltiltottak otthon az edzéstől. Pedig így se tanulok többet... A közbeszóló: széles vállú, izmos, mozgékony fiú. „Apuék haragszanak, hogy nem tanulok rendesen. Most nem járhatok cselgáncsra, és lemaradok a többiektől. Nekem még csak tanulóövem van: fehér. Vannak akik már a sárgát is megszerezték azok közül, akikkel együtt indultam, tavaly...” — Nekem segít a sport... -— mondja hirtelen egy vékony. szemüveges. — Hogyan? Ezért kérjük továbbra is a megyei és a városi pártbizottságot, a megyei és a városi tanácsot a felsőbb sportszerveket. a BM-et, továbbá a városunkban lévő üzemeket, termelőszövetkezeteket. támogassanak bennünket az eredmények megszilárdításában, a minőségi sportélet további fejlesztésében. Amikor a segítségről beszélünk. a realitás talajáról kell kiindulnunk. Hangsúlyozzuk: munkánk elsőrendű célja a város magasabb szintű sportjának megteremtése. E cél elérése érdekében nem szűk egyesületi érdek vezet bennünket hanem elsősorban városunknak akarunk hírnevet és dicsőséget szerezni a sportban. 1964-ben a csapat még hatodik volt, de tavaly már harmadik, míg az idén sikerült bajnokságot nyerni. Jelentős eredménynek könyvelhetjük el azt is, hogy tavaly és az idén a csapat sportszerűségből jelesre vizsgázott. — Amikor az eredményekről beszélünk, nem szabad elfeledkezni azokról sem, akik a sportegyesületet alapították és hosszú időn keresztül munkájukkal lerakták azokat az alapokat, ültették el azt a fát, mely kiterebélyesedett és gyümölcsöt hozott. Köszöntjük ez alkalommal Géczi, Brebán, Jaszenovics, dr. Fenyves és mindazokat az elvtánsakat, akik sokat fáradoztak és várjuk további segítségüket. Az üníi épség fényénél sem feledkezhetünk meg azonban feladatainkról. Nem akarunk ünnep- rontók lenni, de el kell mondanunk azt is, hogy vannak olyan problémáink, melyek a jövőben a sikeres szereplést akadályozzák, veszélyeztetik. Ezért városunkban meg kell teremteni és az eddigieknél szilárdabb alapra kell helyezni a társadalmi összefogást az erkölcsi és anyagi támogatást, hogy városunk sportmozgalmának felfelé ívelő útja állandó és stabil legyen. Az elért eredmény csak úgy tartható és növelhető, ha megteremtjük azokat az anyagi és nem utolsó sorban erkölcsi alapokat, melyeket egyetlen sportkör, szakosztály sem nélkülözhet munkájában. Pál László, a Dózsa SE elnöke beszámolóját tartja. Rúzsa János, az MSZMP megyei és városi végrehajtó bizottságának nevében üdvözölte az atlétákat és a labdarúgókat, majd további sikereket kívánt. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke rövid beszédében méltatta azt az utat. melyet a sportolók megtettek. Mint mondotta, fárasztó út volt, míg ide eljutottunk de megérte. A megyei tanács elnöke végül a KISZ. a megyei TS. valamint a megyei tanács ajándékait adta át a két szakosztály edzőinek, legeredményesebb sportolóinak. Az idényzáró est hivatalos része Kálmán Gyula elnökségi tag zárszavával ért véget. Ezt követően a sportolók és a sportvezetők a meghívott vendégekkel közös vacsorán vettek részt. — öttől hétig, vagy héttől kilencig. — Nekem fél hattól nyolcig. — Hol itt a három óra? — önözéssel, fürdéssel, hazafelé az úttal. — Ki mikór tanul? — Négy előtt, lehetőleg. — Este már fáradtak vagyunk, de ha nem jutott, idő átvenni az anyagot mégis akkor kell. — Ha az ebédet is beleszámítjuk a napba, vagy azt, hogy segítünk bevásárolni, akkor nem jut idő egy óránál több a tanulásra, edzés előtt. A vásárlásban segédkezésf, a magas fiú említi. — Mit lehet megtanulni egy óra alatt? — Néha csak a magyart. Ha ebből verselemzés is van, akkor szinte még kevés is az idő . . . — Ha kihagynátok edzéseket? — Azt nem. Erős akarattal győzni kell a kettőt, mert ' csak rendszeresen érdemes sportolni. — Több kedvem van mindenhez. Ha nem járhatnék tornázni, a tanulás sem menne úgy... — Mióta tornázol? — Nyolcéves korom óta. —* Mivei töltltek a vasárnapot? — Legtöbbször utazunk, mert va-* sárnaponként mérkőzések vannak — mondják a lányok. Nagyon összeforrott, vidám társaságunk van. Sokan már hatodikos korunk óta kosárlabdázunk. — Mit kezdenétek naponként három, plusz órával, ha nem kellene edzésekre járni? Hosszú csend, sokan egymásra néznek. Végül az egyik fiú fogalmazza meg mindenki helyett: — Azt hiszem, unatkoznánk. Itt Szekszárdon a tanulás mellett a legértelmesebb dolog, ha az ember spor-* tol. M. I. Fotó: BAKÓ JENÓ Feladataink elég jelentősek. Egy mondatban kifejezve: tartani, majd később növelni az elért eredményt. Meg kell valósítani pártunk Politikai Bizottságának 1967. évi és az MTS II. kongresszusának határozatait. Alapos, célratörő munkát kell végezni a nevelés, az utánpótlás területén, biztosítva mindezekhez az anyagi és erkölcsi alapokat. További munkánkhoz szükséges a társadalmi összefogás, az elnökség intenzívebb tevékenysége, és a város sportszerető közönségének aktivitása. — Befejezésül: még egyszer köszönöm a szép eredményeket, a méltó helytállást. Pihenjék ki a versenyek fáradalmait, majd kezdjék el ismét az erőgyűjtést, a felkészülést, a következő óv versenyeire a nagyobb, jobb sporteredmények elérésére. — fejezte be beszédét a sportkör elnöke. Herezig Gábor az MTS elnökségének nevében átadta az atlétáknak az apunk tegnapi számában elírás f> történt, mert a Dombóvári VSE nem » a Kaposvári Vasassal, hanem a Ka- t' posvári Dózsával mérkőzött. Kilenc góllal mutatkoztam be Marosi (Mihók) Mihály Szekszárd A Ferencváros 1935. júliusában játszott Szekszárdon, Tolna megye válogatottja ellen. Akkor 21 éves voltam és mint tartalékjátékos vettem részt az említeti mérkőzésen. A Ferencváros így kezdett: Háda — Korányi, Bíró. Hámori, Lázár, Lyka, Táncos, Takács II, Sárosi dr., Toldi, Gyet- vai. A II. félidőben Takács II helyett játszottam, Tolna megye válogatottja ellen 10:l-re győztünk. A mérkőzés után szólt a Ferencváros elnöke: — Miska fiam, nincs kedved Szekszárdra jönni? — Eljövök szívesen ide is, ha kapok állást — válaszoltam. — A szekszárdi vezetők néhány perc múlva megkérdezték, milyen igényeim vannak. Megmondtam őszintén, hosszú hónapok óta állás nélkül vagyok, még a Ferencváros vezetői sem tudnak elhelyezni. Ha Szekszárdon biztosítanak égy nyugdíjas állást, akár holnap jövök. — Három nap múlva Szekszárdion voltam, és első bajnoki mérkőzésemet a Bajai Bácska ellen útszottam. Ezen a mérkőzésen így állt fel Szekszárd: Mezei — Link, Hopp, Szélyes, Dohai, Kovács, Horváth, Gáli, Mihók, Gvü- azü, Fekete. A jó képességű Ba- *ai Bácskát ll:l-re győztük le. Ebből kilenc gólt én lőttem. Sikerült a ,bemutatkozásom. — Utána még 25 évig játszottam Szekszárd színeiben és 33 év eltelte után is azt mondom, nem bántam meg, hogy Szekszárdra Jöttem. A SZEKSZÁRDI NYOMDA takarítónőt keres felvételre azonali belépesse!. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Szekszárd, Széchenyi u. 46. (315) Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat MŰVEZETŐI MUNKAKÖRRE művezetői, vagy technikusi képesítéssel mélyépítésben jártas személyt felvesz. Érdeklődni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán Szekszárd, Keselyű«! f‘ " EllenoiiÉ miaunak ?
