Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-26 / 277. szám

S_' © kcF s onar«> MH.IM MEGVÍV vaj» tnussABM. eamsBsesc*» NtrUJSAB : A MÄ&YAH SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNÁIMÉ) BBSBSBB XVIII. évfolyam, 277. szám. ARA: 80 FILLER Kedd, 1968. november 26. De Gaulle a frank sorsáról Kemény intézkedések a francia valuta védelmére Cf dp€i:< m ét* fléfiénd « Egy fiatal párizsi lány örömmel mutatja a fotográfusnak a pá­rizsi esti lapok címoldalait a Charnps-Élisees egyik újságárusító­helyén. A lapok főcímei: „Nincs devalváció. A tábornok döntése megrendítette a világot”. PÁRIZS: De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök vasár­nap este tízperces rádióbeszédet mondott. Bejelentette, hogy az arra leg­rátermettebb országok olyan jelen­tős kölesönszámlát nyitottak meg Franciaországnak, amelyet még növelni is lehet. Ez a kölcsön azokat a tartalékokat fogja növel­ni, amelyekkel Franciaország már eddig is rendelkezett. Az elnök a jelenlegi francia pénzügyi vái­Koszorúzások Moszkvában Moszkva (MTI). A Kommu­nisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 50. évfordulója al­kalmából hétfőn délelőtt Szipka ■Tózsef, hazánk moszkvai nagy­követe koszorút helyezett el a Ijenin-mauzóleumon. A hatalmas virágkoszorú vörös szalagján ez a felirat áll: „A nagy Leninnek, a KMP megala­kulása 50. évfordulója alkalmá­ból — a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetsége”. Ezt követően Szipka József nagykövetnek, valamint a moszk­vai magyar kolónia koszorúzá­son részt vevő tagjainak útja a novogyevicsjei 'temetőbe vezetett, ahol megkoszorúzták Mosolygó Antalnak, Geiger Jánosnak, Bir- mann Istvánnak és Van tus Ká- roiynak, a KMP alapító tagjai­nak sírját. ságot a május-júniusi események következményének nevezte. De Gaulle közölte, hogy az 1969-es költségvetés eredetileg 11,5 milliárd frankra tervezett deficitjét 6,5 milliárd frankra csökkentik. Hozzáfűzte, hogy ma­gától értetődően rrteg kell szigo­rítani a pénzváltás ellenőrzését, és hatékonyabbá kell tenni az eddig kivetett adókat. Az árak és bérek befagyasztá­sára irányuló intézkedéseket De Gaulle a következőképpen körvo­nalazta: „Anélkül, hogy visszatér­nénk a béremelésekre úgy, ahogy azokat tavasszal meghatározták, nem vagyunk hajlandók ezen a címen újabb terheket róni gazda­sági életünkre, lía azok megaka­dályoznák azt, hogy újra élet­erőssé és versenyképessé váljék. Egyidejűleg tartani akarjuk a késztermékek, az élelmiszerek, és a szolgáltatások árszintjót”. A jövő körvonalait vázolva, a francia elnök kijelentette, remél­hetőleg rövid időn belül létrejön a részre nem hajló és ésszerű nemzetközi valutarendszer, amely majd minden országot megvéd a spekulációtól. A francia fizetési mérleg pozi­tívvá tétele érdekében az állam adóügyi és egyéb kedvezménye­ket nyújt a vállalatoknak export­képességük növeléséhez — közöl­te az elnök. A francia frank esetleges de­valválásáról terjesztett korábbi hírekkel kapcsolatban kijelentet­te: a leértékelés azzal fenyegetett volna, hogy nem orvoslásként jelentkezik, hanem azoknak fize­tett prémiumként, akik hanyatlá­sunkra tettek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Országos Szövetkezeti Tanács mély megrendüléssel és fájdalommal tudatja, hogy Dobi István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, az Elnöki Tanács tagja és nyugalmazott elnöke, országgyűlési képviselő, Lenin-békedíjjal kitüntetett kiváló államférfi és békeharcos, hosszan tartó beteg­ség után folyó hó 24-én hajnalban elhunyt. Dobi István elvtárs temetése f. hó 27-én szerdán 14 órakor lesz a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottjainak pan­teonjában. A családtagok, barátok és harcostársak 13 órától róhatják le kegyeletüket az elhunyt ravatalánál. Budapest, 1968. november 24. A Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Elnöki Központi Bizottsága Tanácsa *" Országos Szövetkezeti Tanács Dobi István 1898. december 31-én született a Komárom me­gyei Szőny községben, földmunkás családban. Kora ifjúságától mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1919-ben, mint vöröskatona vett részt a Tanácsköztársaság védelmében. A Horthy-fasizmus idején szervezője volt a szegény parasztok összefogásának, háború- ellenes megmozdulásaiknak. A 30-as években Komáromban a szociáldemokrata pártban végzett politikai munkát. 1937-ben tag­ja lett a független kisgazda párt nak, majd annak szegényparaszti szárnyát vezette. A felszabadulás után a független kisgazda párt egyik veze­tője, később elnöke volt. 1945— 46-ban tárca nélküli miniszter, 1946—48-ban államminiszter, illetve földművelésügyi miniszter 1948—52-ben a minisztertanács elnöke, 1952. augusztus 14-től 1967. április 14-ig az Elnöki Tanács elnöke. Az 1956. évi ellenforradalom legválságosabb napjaiban is szilárdan helytállt a munkás-paraszt hatalom, a szocialista építés védelmében. 1957 októberétől a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, 1959-ben tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak, az MSZMP VII. kongresszusa a Központi Bizottság tagjává választotta. Az országgyűlés tagjai között Komárom megye kép­viselőjeként foglalt helyet. 1968. januárjában az Országos Szö­vetkezeti Tanács elnökévé vála sztotta. tmiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuii iiiimiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiitimimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi = Megyénkben 16 párttagot ért a nagy megtiszteltetés. K. Papp József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vettünk az MSZMP Központi Bizottságá­nak a Kommunisták Magyar­országi Pártja megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi, kibővített ülésén. Az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házának kongresszusi termét az 50. év­fordulót jelképező aranyozott szám, s az emelvénnyel szem­ben egy jelmondat díszítette: „Éljen a harcokban edzett, fél évszázados párt!” A kibővített KB-ülésre a Központi Bizottság tagjain kí­vül vendégként meghívták a párt régi harcosait, szocialista brigádvezetőket és a kommu­nista és munkáspártok azon képviselőit, akik a kommunis­ta és munkáspártok tanácsko­zásait előkészítő bizottság munkájában vesznek részt s jelenleg hazánk fővárosában tartózkodnak. Szűnni nem akaró tapssal köszöntöttük az elnökségben helyet foglaló Kádár János elvtársat, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkárát, a párt és állam vezetőit. Ká­dár elvtárs a történelmi idők­re emlékezett: 50 évvel ezelőtt Jogos büszkeséggel .£ Mv víSBwy' $3;" - , a magyar munkásmozgalom történelmében új fejezet kez­dődött. Uj fejezetet nyitott a párt megalapítása, a zászló- bontás, amely fennen hirdette: megalakult a magyar munkás- osztály fórradalmi harcának szervezője és vezetője, a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja. A párt zászlaja alatt né­pünk legjobb fiai egymásra találtak. Égyesítették a mun­kásosztály forradalmi erejét a proletárforradalomért a Szov- jet-Oroszországgal szövetséges Magyar Tanácsköztársaság ki­vívásáért. A központi bizottsági ülés résztvevői között találkoztunk a párt ma is élő alapító tag­jaival. Felemelő érzés volt hallani visszaemlékezéseiket. Emlékeztek a mártírokra, akik vállalva az üldöztetést, s da­colva az önkénnyel, hirdették a párt eszméit. A KB-ülés résztvevőin keresztül a párt megbecsülése, tisztelete sugár­zott feléjük. Mélyen megille- tödve hallgattuk a történelmi idők tanúja, s egyik aktív résztvevője, Hevesi Gyula visszaemlékezéseit. „1917! Ez a szám az orosz forradalom tör­ténelmi dátuma, az emberiség legnagyobb gondolata.” A fél évszázados küzdelem nem volt hiábavaló. Felépült a „ház”, a szocialista Magyarország gyö­nyörű és szilárd alapokon nyugvó építménye, amely az évek múlásával mind lakályo­sabb, lakói mind boldogab­bak. Találkoztunk a külföldi mun­káspártok képviselőinek népes csoportjával. Részvételük ki­fejezésre juttatta, hogy pár­tunk megalapítása 50. évfordu­lójának ünnepe nemcsak ami ügyünk. Szerves része az in­ternacionalizmus eszméjének, a szocialista világmozgalom­nak. Szívünk mélyéig meghatva fogadtuk a felnövekvő neqnze- dék, a kisdobosok, úttörők és KISZ-fiatalok köszöntését. Gyönyörködtünk bennük, s mi is legalább annyira büsz­kék voltunk rájuk, mint ami­lyen büszkeség sugárzott ró­luk, hogy köszönthették a központi bizottsági ülés részt­vevőit. A Központi Bizottság ünne­pi, kibővített ülésének hatá­rozata a pártalapítás 50. év­fordulóján a párt érdemeit örökítette meg. Tisztelettel adózik a párt harcaiban el­esett hősök, internacionalisták emlékének. Köszönti azokat akik rész vettek az új Ma­gyarország megteremtéséért folytatott harcokban, megbe­csüléssel emlékezik azokra, akik a párt fél évszázados harcai során a haladás, a sza­badság, a demokrácia, a hu­manizmus nevében a kommu­nistákkal vállvetve küzdöttek. Fogadalomként hangzott el a határozat befejező része — .....Tartunk a proletár interna­cionalizmus szettemében erős szövetségben halad együtt a Szovjetunió Kommunista Párt­jával és a testvérpártokkal, a világ haladó erőivel, mertmeg- győződése, hogy történelmi küldetését csakis így teljesít­heti. A magyar kommunisták emelt fővel, jogos büszkeség­gel gondolnak vissza a párt ötven évvel ezelőtti megalapí­tására. A megtett út eredmé­nyein lelkesülve, töretlen mun­kakedvvel, felelősséggel, min­dig a népet szolgálva, érde­keit képviselve haladnak to­vább szoros egységben a dol­gozó milliókkal a szocialista Magyarország felépítéséért.” Pozsonyi Ignácné itiiimiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiii iiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiü

Next

/
Oldalképek
Tartalom