Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Csaknem hét évtizedes kocsik versenyét rendezték meg Londontól a z ismert fürdőhelyig, Brightonig. Győzött egy 1900-ban elkészült M obile Steamer. A rendőrség egyet len versenyzőt sem írt tel gyors­hajtásért, .. de mi történik majd, ha megjelennek az újabb típusú gépkocsik, amelyeket így reklá­moznak: vezető nélkül az országúton Az utóbbi években egész sor meg­oldást fejlesztettek ki a járművek önműködő irányítására. A vasút és ál­talában a sínhez kötött járművek problémája könnyebben megoldható — 9 részben már meg is oldott kér­dés —. mert a kötött pálya követkéz-, tében a járművek kormányozására nincs gond. Lényegesen sokrétűbb fel­adat a közúti forgalom automatizá­lása, ahol a járműnek nagyobb a szabadsága és nagyobb a szabályo­zásra szoruló paraméterek száma. Önműködő szabályozók Az ember, mint valamely jármű vezetője, kölcsönhatásba kerül egy rendkívül komplex, dinamikus rend­szerrel, amelynek része a jármű, a közlekedés körülményei, valamint a többi, a közlekedésben részt vevő jármű és személy viselkedése és an­nak hatása a közlekedés menetére. Ennek a rendszernek az elemzése két, egymástól egészen független szabá­lyozási körhöz vezet. Ezek egyike a kereszt irányú mozgások köre, amely­nek állító tagja a kormánymű* a má­sik pedig a hosszirányú szabályozás a gázzal és fékkel, mint állító tagok­kal. A közúti forgalom automatizálá­sa azt eredményezné hogy az ember szabályozási funkcióit önműködő sza­bályozók helyettesítenék. A kereszt irányú mozgások automa­tizálására egyelőre egy realizálható és részben már meg is valósított javas­lat ismeretes. Több kísérleti pályát láttak már el az úttestbe lefektetett vezetőkábellal, amelyet az autóba szerelt érzékelő tapogat le, s irányí­tó hatását egy szabályozó közvetíté­sével adja át a kormányműnek. Az ilyen típusú keresztszabályozás te­hermentesítené az embert, különösen kedvezőtlen külső körülmények kö­pött — mint például ködben, rossz időben v— biztonságos és gyors hala­dást tenne lehetővé, különösen akkor, ha a követési távolságot is sikerülne vele egyidejűleg szabályozni. A hosszszabály ozásban két alapve­tő szabályozási jellemző kerül előtér­be; a szabad pályán megengedhető sebesség és a követési távolság egy zárt közlekedési oszlopban. A sebes­ség szabályozása ma már nem jelent különösebb problémát; megvalósítot­ták egész sor különleges kivitelű gépkocsitípusnál. Más a helyzet azon­ban a követési távolsággal, amelynek automatikus szabályozása, azon kívül, hogy a vezetőt tehermentesítené, le­hetővé tenné rövidebb követési tá­volságot konvojban haladó autók szá­mára is, tehát növelné az utak át­bocsátó képességét, jelentős gazdasá­gi hasznot hozva ezzel. A követési távolság szabályozása kétféle módon lehetséges: az egyik szerint az úttestbe épített érzékelő huzalok megállapítják a jármű jelen­létét. s jeleket adnak az utána hala­dó kocsinak. A jeleket különleges vevőkészülék értékeli, s ennek meg­felelően befolyásolja a hátul haladó kocsi sebességét. A másik megoldás nem igényel különleges pályaberen­dezéseket. A tényleges követési tá­volságot a hátul haladó autó. előtt ha­ladó járműről visszavert jel haladá­sának az időtartamából határozza meg. Erre a célra a legmegfelelőbb a szűk nyalábban kibocsátott lézer- pi.n?ár. Alkalmazkodni a meglevő müutakhoz Az önműködő kereszt- és hosszsza­bályozás önmagában természetesen még nem jelenti a teljesen automati­zált autópályát. A sávváltás, az elő­zés és az oldalról való becsatlakozás még nyitott, megoldásra váró prob­lémák. amelyek gyakorlati megoldása még messze van de technikai meg­valósulásuk elvben teljes mértékben lehetséges. A teljesen automatizált mű út létre­hozásának egyik feltétele az új meg­oldásoknak a régi. meglevő rendsze­rekkel való összeegyeztethetősége, mert hiszen arra gondolni sem lehet, hogy az összes meglevő járművet egy csapásra teljesen át lehessen ala­kítani, Darmstadti tapasztalatok A darmstadti műszaki egyetem sza­bályozástechnikai intézetében meg­vizsgálták a jármüoszlopok haladási dinamikáját, különös tekintettel a követési távolságokra. Arra az ered­ményre jutottak, hogy az emberek által vezetett járműveknél is megvan­nak a technikai eszközök a járműosz­lop hosszdinamikája olyan fokú megjavításának, ami lehetővé teszi majd a követési távolság betartásá­nak automatizálását. A sok járműből álló autókígyó nem tekinthető stabilnak, de gyakran elő­fordul. hogy megközelíti a stabil ál­lapotot. Ennek az állapotnak a meg­zavarása meglehetősen messzire ki­hat. s a csillapítási tényező elég csekély. Minden gyakorlott autós ta­pasztalta már; milyen érzés az. zárt oszlopban haladva minduntalan fé­kezni, s azután újra gyorsítani. A közlekedési kígyónak ez az instabili­tása az oka az oly gyakran előforduló tömegszerencsétlenségéknek. A haladó autóoszlop stabilitásának egyik lehetősége a nagyobb követési távolságok betartása, ami azonban az utak átbocsátó képességét csökken­ti. Ennél jobb megoldás volna, ha a vezetők mérőberendezések útján in­formációt kapnának a legmegfelelőbb sebességet és követési távolságot ille­tően. Ezzel megszüntethetnénk azt a bizonytalanságot, amely abból szár- marik. hogv a vezető az előtte hala­dó kocsi sebességét és távolságát csak optikai észlelés küszöbértékén túl ké­pes megítélni. Pedig ilyen műszerek alkalmazása annál is foltosabb lenne, mivel a közlekedés e^^z. bonvolult rendszerének leggveneébb pontia az ember. Ezt mutatják a baleseti sta­Halál a Fekete-hídnál V. A FEKETE-HÍDI TRAGÉDIA És Csóka beszélni kezdett El­beszélése nyomán lépésről lépés­re kibontakozott a június 21-i esemény, mely egy nő életébe került. Csóka István 1967. június 21-én elindult Gesztelybe a szüleihez, hogy pénzt kérjen. Kerékpárral haladt. Még reggel ellopott egy gazdátlcn biciklit, szétszerelte, el­dugta, hogy hazafelé jövet magá­val vigjc a Iákására. Geszíelyben éppen a lopott kerékpár miatt várt a sötétedésre, hogy minél biztonságosabban vihesse haza. Este nyolc óra tájban indult el a faluból. Gcsztely és Onga között találkozott Nyitrai Teréz- zel, aki gyalogosan haladt haza­felé. Csóka megszólította Terézt, és felajánlotta, hogy hazaviszi a kerékpáron, de Teréz ebbe nem egyezett bele, útjára küldte Csó­kát. Csóka azonban nem tágított mellőle, megfordította a gépet, és gyalogosan haladt Teréz mel­lett. Közben arra gondolt, hogy meg fogja erőszakolni. Közeledtek Gesztelyhez. A kö­zelben senki sem járt. erősen sö­tétedett. Csóka letámasztotta a biciklit, és a közben néhány lépésnyire előrehaladt Teréz után futott, erőszakoskodni kezdett vele, Te­réz védekezett, dulakodtak. Egy híd mellé értek. Csóka hirtelen elkapta Teréz karját, és az útról lerántotta a híd mellé. — A híd Gesztely felé eső vé­génél rántottam le Terézt — mondta Csóka. Itt találták meg később a mű­anyag fésűt, amely Teréz hajából esett ki. A megtámadott r " földre zu hant Dulakodtak, forgolódtak. Csóka ütött is, Teréz feje hirte­len nagyot koppant a kemény földön, és a támadó fölénybe ke­rült Távolról hangok hallatszot­tak. Csóka, attól való félelmében, hogy a közeledő kerékpárosok meghallanak valamit, befogta Te­réz orrát, száját, majd ahogyan közeledtek a hangok, a torkát is megszorította. Egészen addig szo­rította Teréz torkát, amíg a ke­rékpárosok el nem haladtak. Ekkor azonban Teréz már nem mozdult. Csóka behúzta a nőt a búzatáb­lába, és otthagyta. Visszament a híd alá, ahol megtalálta Teréz karóráját, ezt zsebrevágta. A re- tikülből elvette a kulcsokat, va­lamint 120 forintot, és elindult. Eleinte a retikült is a szatyrot is magával vitte, később azonban ezeket eldobta. (Amikor Csóka felült a kerék­párjára, néhány perc múltán ta­lálkozott egyik munkatársával, aki szintén kerékpáron jött. Sem neki, sem a másiknak nem volt lámpája, de amikor egymás mel­lé értek, munkatársa mégis meg­kérdezte: — Te vagy az Pista? Forr a bor Simon István verséből (címe: fü ggőleges 23) idézünk rejtvéoyüoÍ| vízszintes £* függőleges 1., valamint vízszintes 53. számú soraiban. i X 3 * 5 6 7 8 3 «0 44 41 43 4H_ ~L IS 4» 47 48 43 10 24 2l 23 21 25 26 1» 2» 23 30 34 32 3a 3H 35 36 37 3 8 53 HO hi Hl H3 Hl 15 H6 H7 Hí H3 50 54 52 S3. 5H 55 • 5« 57 Sí * 53 60 64 62 63 6*1 6S 66 67 • 68 63 no m 72 73 7» IS 76 77 Tf 13­80 84 n 83 IH Í5 Í6 87 tt 4­(3 30 34 32 93 L Vízszintes: 2. A vensidézet kezdete. 15. Ezüst vegyjeie. 17. Fejér megyei község. 18. Vég nélkül — hitt! 19. Élesít. 20. Ipari növény. 22. Min­dent — latinul, 24. Mértani testek. 26. SajátkezúLeg. 27. Hegycsúcs. 29. Jószága. 31. Eletért vesztő (—’). 33. Lehajt. 35. Az ókori római naptár­ban például március 15. 37. . . .és csapata. 38. S. V. 40. Balatoni üdülő­hely. 43. Fafajta. 45. Apát — fran­ciául. 46. Lendület. 48. írásjel — név­elővel. 49. Női név. 51. ILN. 52: Becézett lány. 53. Az idézet befejező sora. 55. ÉB. 56. Olykor. 58. Lengyel kikötőváros. 61. Név el ős ruhatisztító. 63. Nemesfém — vissza. 65. „Az” elektromos rezgések csillapításának mértékegysége. 67. A vasúti pálya. 68. Kicsinyítő képző. 70. Tevő (—’). 72. Görögkeleti szentképek. 74. Is­meret. 75. Település a Szovjetunió­ban a Taujeczki-öbölnél. 77. Tenger­járó hajó kikötője. 79. Fás terüle­teim. 81. ME. 82. Bújik. 85. Lírikus. 86. Tápláltál. 88. Felelőssé tette (+’). 90. Ritka férfinév. 92. Szövetet ké­szített. Függőleges: 1. A vízszintes 2,. folytatása. 3. IA. 4. Utálatos — kö­zépen. 5. Magaslat. 6. Ebbe a szi­cíliai városba való. 7. Vágd. 8. Meg­bízott. 9. UIC. 10. A Zagyvába ömlő. végnélküli patak. 11. Kocsit mozgat. 12. Olaszország. 13. LF. 14. Angol igen. 16. Labdarúgó-játékvezető. 21. Dal (—’). 23. Simon István idé­zett versének címe (—*). 25. Kom­binált része. 28. Művégtag (—’). 30. Névéi ős érzékszerv. 32. Arannyal bevont fém. 34. Ropog ikerszava. 36. Operacím. 39. Nem az elején. 41. Ritka családi név. 42. Hasonló nevű folyó partján fekvő angliai hely­ségbe való. 44. Házi szárnyas. 47. Zu­hogó eső, szélkísérettel. 50. Kitűnő ízű szalonna. 54. Lusta. 57. Nő a vízszint (—’). 59. Választott testedzé­sem. 60. Fejfedő. 62. Gyermekem. 64. Régi űrmérték. 66. ROÖ. 69. Formai. 71. Okker része. 73. Kirohan. 76. Bá- csikák (—’). 78. Város az NSZK-ban. 80. Végnélküli földalatti. 83. Duna- parti város. 84Í Betűhiányos kártya­játék. 86. EZO. 87. Fogyasztottak — szélek nélkül. 89. Mint vízszintes 15. számú. 91. Azonos magánhangzók. 92. SF. 93. Tova. . Beküldendő: a függőleges 23., víz­szintes 2.. függőleges 1. és vízszin­tes 53. számú sorok megfejtése. M. J. Beküldési határidő; 1968. november 28, déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejtvény’-. A helyes megfejtők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. November 17-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes 4: Már nyugtom éjjel sem találom; (foly­tatása függőleges 32:) Mert ott is ébren tart az álom: (függőleges 1:) Lilla. (Csokonai: Még egyszer Lillá­hoz). A helyes megfejtők a következők: Németh József né Dombóvár, Horváth Ágnes Szekszárd, Dombi Erzsébet Szekszárd. Totterweich József Tol­na, Ludas András Tamása. A meg­fejtőknek a könyvet postán küld­jük el. tisztikák is hiszen a balesetek nagy részének nem a gép. hanem a vezető az oka, ami azt bizonyítja, hogy a sűrű és egyre qsak növekvő forgal­mon az ember már nem képes úrrá lenni. Ezért lenne annyira fontos a közlekedést segítő automatikus be­rendezések létrehozása, ami bizonyos fokig tehermentesítené a vezetőt. Kilátások A közúti közlekedés automatizálását három fokozatban lehet elképzelni: a vezető informálása (érzékelés). a ve­zető informálása és a közlekedési helyzet értékelése (érzékelés, döntés) és harmadszor az egész közlekedési folyamat automatizálása (érzékelés, döntés és cselekvés). Ezeknek a foko­zatoknak a megvalósítására készül­tek már különféle, kísérletezésre ki­próbált műszerek és modellek. Még a teljesen automatizált műuta- kon is lesznek majd természetesen hagyományos módon vezetett jármű­vek. amelyek a közlekedés menetét nagymértékben befolyásolják. Az. automatizált közlekedés bevezetésének ezért egyik fontos feltétele a hagyo­mányos közlekedés körülményeinek alapos ismerete. Csóka nem válaszolt. Másnap munkatársa ismét megkérdezte: — Veled találkoztam tegnap este? — Nem. Nem velem — vála­szolta Csóka. Mindezt már a tet­tes beimerő vallomása után mondta el Csóka munkatársa. (De jó lett volna, ha előbb beszél, rögtön azután, ahogyan a holt­testet megtalálták! Bizonyára jó­val előbb kézre került volna a bűnös!) Otthon Csóka átadta az órát a feleségének. — Ezt neked hoztam. — Honnan van? — Egy magyar nőtől vettem el, akit meg is öltem. — Nem félsz, hogy kitudódik? Ezért fel is akaszthatnak! — Nem tudódik ki! Csak ak­kor, ha te kikiabálod! Gyere önt­sél vizet a kezemre, mert véres! A feleség hozta a vizet és Csóka megmosta a kezét. Véres volt, mert a megtámadott nőt a hídnál erősen szájon ütötte, és ekkor indulhatott el Teréz vére. Csóka a pénzről nem szólt, azt megtartotta magának. A kézmo­sás után lefeküdt, és jóízűen el­aludt. Másnap azt tartotta legfonto­sabb dolgának hogy kimenjen arra a helyre, ahová a lopott ke­rékpárt dugta. Nagy bosszúságá­ra a kerékpárt már nem találta ott. Ezután pedig élte nyugodtan a maga életét. Terézke temetésére hívták szülei is, a felesége is, de oda mégsem ment el. Járt-kelt továbbra is mintha misem történt volna. Egészen a tiszaszederkényi erőszakoskodásig. Egy évig jár­kált büntetlenül, egy ember éle­tének adósságával. A rendőrség türelmes, felderítő munkája, melynek lényegéről nagyvonalak­ban most beszámoltunk, ered­ménnyel járt. Csókának fizetnie kell az adósságért. A megyei bí­róság első fokon húszévi szigo­rított börtönbüntetésre ítélte Csó­ka Istvánt. PRISKA TIBOR VÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom