Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-23 / 275. szám
Halai a Fekete-hídnál H „MINDENT ELMONDOK" Ahhoz már az első pillanatban sem fért semmi kétség, hogy a Csóka István által mutatott bukósisakról ledörzsölték a festéket. Méghozzá gyorsan, ügyetlenül. A mélyedésekbe például még látszott a fekete festékmaradvány és a sisakon jól látszott a dörzsölés nyoma is. A rendőrség házkutatást rendelt el Csóka István lakásán, hogy a reszelőt is előkerítsék. A házkutatás során az egyik rendőrtiszt kis cédulát vett észre. Hosszasan nézegette, megmutatta társainak is, majd gondosan eltette. Karóráról szóló zálogcédula volt. A tanúk annak idején elmondták, hogy Nyitrai Teréz kis méretű, női karórát hordott, ez az óra azonban a Fekete-hídnál lejátszódott dráma után eltűnt, és eddig nem került elő. Úgy tudta mindenki, hogy az órát Teréz a Nagyatádon élő húgától kapta ajándékba, aki maga is pontosan ilyen órát hord. Csóka István lakásáról egyelőre eev zálogcédula került a rendőrség birtokába. Később pedig ugyancsak a házkutatás során több kulcs is előkerült. A kulcsokat rövid idő múltán szakértők és tanúk jelenlétében kipróbálták Terézék lakásán. Az egyik kulcs a kaput nyitotta, a másik a lakás ajtaját. A rendőrség szakértői a zárat is leszerelték és pontosan megvizsgálták. Az eredmény: a kulcsok minden kétséget kizáróan Nyitrai Teréz lakásának kulcsai! Előkerültek hát Teréz retikül- jében lévő kulcsok. Legalábbis egy részük. A miskolci zálogházban pedig a Csóka István lakásán talált zálogcédulára kis méretű, női karórát adtak át. Minél gyorsabban meg kellett tudni, vajon valóban Nyitrai Teréz kar- órája-e, vagy sem, bár tulajdonképpen már senki sem kételkedett benne, hogy az óra Teréz tulajdona volt. A biztonság kedvéért azonban meg kell mutatni húgának is, aki vette az órát. Másnap egy ezüstszürke, két- motoros. négyüléses repülőgép ereszkedett le a miskolci röpfcérre. A Belügyminisztérium repülőgépe. A Borsod megyei Rendőrfőkapitányság két tisztje szállt be, s helyet foglaltak. Egyikük kezében az apró, női karóra lapult. — Mehetünk? *— Igen! A motorok zúgása felerősödött, az ezüstszürke gép egy ideig futott a gyepen, majd a magasba emelkedett. Rövid idő múltán Kaposváron szállt le, ahol egy kisebb csoport várta a gép utasait. Kocsiba ültek és siettek a kapitányságra, ahol Nyitrai Teréz testvére várta őket. — Igen ezt az órát vettem Te- rézkének — ' mondta a testvér, amikor megmutatták neki az apró karórát. — Biztosan felismeri? — Biztosan. Nézzék meg különben az enyémet is, pontosan ilyen. A Belügyminisztérium gépe a nyomozótisztekkel hamarosan visszaindult Miskolcra. Csóka István a kihallgatásokon nyugodtan válaszolgatott a kérdésekre, a tiszaszederkényi üggyel kapcsolatosan mindent elmondott, nem tagadott semmit. Gondolhatta, hogy ebből az ügyből nagy baj nem lehet, különben is csak próbálkoztak az erőszakoskodással. A másik 'ügy? Nyitrai Terézé? Hol van az már! Rég eltemették, biztosan el is feledték már az egészet! — Ismerte maga Nyitrai Terézt? A nyomozótiszt kérdése most kicsit meglepte, idegesítette, de azért mégis nyugodtan válaszolt: — Ismertem. — Régóta ? — Gyerekkorom óta ismertem Terézkét. Gyakran jártam hozzájuk köszöntgetni is az ünnepeken. — Szépek voltak ezek az ünnepek? — Szépek. Terézkétől mindig kaptam valamit, nem fogadták ingyen a köszöntgetést. — Mindenki adott valamit? — Nem. Nem mindenki. Némelyik család, ahol nem szerettek bennünket, mint például... És sorolgatta, hol kaptak valamit, és hol nem kaptak semmit. — Jól vissza tud emlékezni Csóka? — Igen. — Szokott pénzt- kérni kölcsön? — Szoktam. — Kitől? — Édesanyámtól. — A múlt nyáron mikor kért pénzt kölcsön az édesanyjától? — Kapáláskor. De már arattak is. — Közelebbről meg tudná ha- rozni a napot? — Huszonnegyediké lehetett és szerda. — Honnan tudja ilyen pontosan? — Anyám 21-én kap segélyt, a szerdát meg onnan tudom, hogy nálunk a kocsma szerdán tart zárva és amikor a pénzért indultam, éppen zárva volt. — Mondja Csóka, mikor találkozott utoljára Nyitrai Te- rézzel? Csóka hallgatott. Egy szó sem jött ki a torkán. A tiszt elővette Terézke óráját és Csóka elé tartotta. — Ismeri ezt az órát? Csóka rámeredt az órára, majd elfordította a fejét. Nem szólt. — És ezeket a kulcsokat ismeri? Csend. — Csóka! Nézze meg ezeket a kulcsokat! Ismeri ezeket? Látta már valahol? A kérdezett nem válaszolt. Meggörnyedve iHt. A nyomozó szólalt meg újra. — Ez az óra is, ez a néhány kulcs is Nyitrai Teréz tulajdona volt. Az óra zálogcéduláját és a kulcsokat is magánál találtuk meg. Mondja meg, hogyan kerültek mindezek magához, mikor találkozott utoljára Nyitrai Terézzel, mit tud a haláláról? Csóka várt egy kicsit, nagyot nyelt, majd rekedten megszólalt: — Azon a napon, amikor anyámhoz mentem a pénzért, akkor találkoztam vele ... — Tehát június 21-én, szerdai napon elindult Gesztelybe a pénzért! — Igen ... Elindultam ... Kerékpáron mentem ... Elmondok mindent! Mindent elmondok, úgy ahogyan történt! Priska Tibor Következik: A Fekete-hídi tragédia. 250 év Ma kettős ünnep a bátaszéki iskolában Ma kettős ünnepei tártának a bátaszéki általános iskolában és gimnáziumban: ünnepjik az első bátaszéki iskola megalapításának 250. évfordulóját és avatják a gimnázium céljaira épült új szárnyat. Tanító 1718-ban Dr. Hermann Egyed nyugalmazott egyetemi tanár, aki maga is tanult ennek az iskolának a padsoraiban, megírta A bátaszéki németek és népdalaik című munkájában. hogy Bátaszéket Jánky Jakab Ferdinand telepítette be 1718-ban német telepesekkel 1718-ban a lakosok lelki ;ondo- zására gondoskodott egy ferenc- rendi szerzetesről és egy tanítót is felfogadott, aki azonban alig tudott megélni a nyomorúságos fizetéséből. Az első tanító nevét ugyan nem említik a régi feljegyzések, de a szervezett oktatás megindítása ezzel a dátummal kezdődött meg Bátaszéken. Kevés község művelődéstörténetével foglalkoztak olyan sokan, mint Bátaszékével. Fr. Hermann Egyeden kívül jéles gyűjtést végzett Gimesi József és Badics Lászlóné Szalai Mária. Most a jubileum alkalmából nem is jelent különösebb gondot feleveníteni a fontosabb állomásokat. A bátaszéki iskola első éveiről nem állnak rendelkezésre részletek 1754- ből azonban már annál több. Az 1754. szeptember 13-án kelt bátaszéki egyházlátogatási jegyzőkönyvből kiderül, hogy Kolb Lőrinc tanító „jó erkölcsű, józan, letette a hitvallást, tud tanítani, orgonálni és latinul is tud.” JöAZ ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT KERES toronydaru-kezelő tanfolyam beiskolázására, 18—42 éves korhatárig, változó munkahellyel, vasipari, elektromosipari alapszakmával, vagy könnyűgépkezelői jogosítvánnyal rendelkező, 8 általános vagy egyéb, ennél magasabb iskolai végzettségű munkaerőket. A tanfolyam időtartama alatt bérezés megegyezés szerint. A beiskolázott dolgozók tanfolyami elhelyezése Debrecen, ahol kedvezményes térítés ellenében teljes ellátásban részesülnek. Jelentkezés írásban rövid önéletrajz-melléklettel. CÍM: ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT BUDAPEST, XX. MARX K. ET. 255. (1) vedel me a községtől egy évre 35 forint. Mellette van egy preceptor. Újházi Pál. Jövedelme a községtől évi 20 forint. A magyaroktól éppúgy megkapja a gabonát és a stólát, mint a német tanító a németektől. Egy gyerek — egy krajcár Az 1811. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv ismét megemlékezik a tanítókról. Ez többek közt a 37 éves Werb Gáspár nevét említi, aki németül tud, de magyarul keveset. Az iskolaépületet a község építtette vályogból. Négy szoba van benne, ebből kettőt a tanító lakik, kettő a tanítási célokat szolgálja. A tanító minden gyermek után minden szombaton egy krajcárt kap. 1828-ban a bátaszéki iskola első osztályában 260 gyermek tanul „betűvetést, sil’abizálást és hittant”. A későbbi időkről bőségesebb adat áll rendelkezésre, s úgyszólván valamennyi az oktatás viszontagságos helyzetére vet fényt. A legújabb időkről pedig a szemtanúk számolnak be. Földes László nyugalmazott igazgató: — Én 1945-ben lettem Igazgatója ennek az iskolának, és több mint két évtizeden keresztül egészen a nyugdíjazásomig én vezettem. Egyébként már korábban is Bátaszéken, főként ebben az iskolában tanítottam, így 'edagó- gusmunkásságom zöme ehhez fűződik. Igazgatói ténykedésem első időszaka a háború utáni zűrzavarra esik. Mindenekelőtt rendeznünk kellett á feldúlt iskolát, megkezdeni a rendszeres oktatást. A következő lépésünk az iskola államosítása volt, aztán jöttek a többiek... Nem egy újságcikkben, hanem még egy nagy tanulmányban sem igen férne el a sok részlet. Mire nyugdíjba vonultam. iskolánk, már egy jól felszerelt, modem módszerekkel Üzemi karbantartó villanyszerelőt felveszünk kizárólag helybeli lakost, Jelentkezés: a vállalat központjában, Szekszárd, Rákóczi út 10. (230) dolgozó intézet volt, s középiskolával is kibővült. Hosszas „verekedés” után megteremtettük Bátaszéken is a középiskolai oktatást, és szárnyra bocsátottuk az első érettségizőket. — Mit tart a legnagyobb változásnak? — A tanerőellátás javulását. Most körülbelül fele annyi gyermek van egy-egy tanulócsoportban, mint azelőtt. Ezt főként a nevelőlétszám jelentős növekedése tette lehetővé, de nem szabad elfelejteni, hogy a képzettség is magasabb színtű, mint volt. Általános és gimnázium Az általános iskola és gimnázium új igazgatóját, Kalász Jánost a jövőről faggatjuk. — Hogyan kívánják tovább fejleszteni az intézetet? — Iskolánk stabil, jó hírneve van a fiatal gimnáziumnak is, és természetesen rajtunk múlik, hogy ez is továbbfejlődjék. Jelenleg az első osztályunk mór két csoportból áll, s ez bíztató jel. Technikai szempontból az egyik fő feladatunk megoldódott: korszerű tantermekből álló szárnyat kaptunk. A következő években főként a szertárfejlesztésre kívánunk nagyobb gondot fordítani, szeretnénk megvalósítani belátható időn belül a kabinetrend- szert. Ez azt jelenti, hogy minden tantárgynak megvan a külön terme, s így szélesebb körben lehet alkalmazni a különféle segédeszközöket. A 250 éves bátaszéki iskola története tovább íródik. BODA FERENC Igazolom a fiút Hívom a megyei tanácsot. „Beugrik” egy vonal, s a jól ismert basszus helyett ismeretlen női hang jelentkezik: — Itt Mária a 31-esről. — Bocsánat, téves. — Na ne mondd. — De mondom. (Ugv látszik Mária nem hisz nekem, mert folytatja) — Kipihented magad? — Kitűnően, (kedves tőle hogy érdeklődik, kár, hogy nem ismerem) — És most mit csinálsz? — Ülök. — És azután? — Azután is ülök. — Akkor miért hívtál fel? — Nem hívtalak. Téves (ha már tegeződünk)... — Iiiigen téves? Akkor leteszem. — Tedd le. — Vagy ne tegyem le? — De tedd, — Azt hiszed nem merem? — Azt. Merte. így legalább elkerültük a kínos magyarázkodást. Legalábbis én. Az a fiatalember viszont, akit akaratlanul helyettesítettem a röpke telefonbeszélgetés alatt, bizonyára csodálkozik a hűvös fogadtatáson. Pedig nem 5 a ludas, s ezt Mária is megtudhatta volna, ha időt hagy a bemutatkozásra. Engedje meg, hogy most pótoljam: (d. konya) A Híradástechnikai Vállalat kétműszakos rádiócsőüze- mébe női dolgozókat FELVESZ 16—28 éves korig. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Kaposvár-, Dimitrov u. 127. (246) TMK-munkókra motorozni tudó lakatost és műszerészt azonnali belépéssel felvesz A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat Szekszárd, Garay tér 4. Fizetés megegyezés szerint. (225)
