Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

— IttilHilililiilltilillMlitftlHlilHimit

lllllllllilllIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlHH

Itovembet első felében Károlyt eredménytelen kísérleteket tett a sokat ígérő „wil$oni pontok” feltételeinek megfelelő egyezmény elérésére. November 13-án Károlyi kénytelen volt aláírni az országra nézve súlyos és kellemetlen feltételeket tartalmazó belgrádi egyezményt. A kormány új hadseregeket igyekezett alakítani, de ennek szervezésénél nagy gonddal ügyelt arra, hogy „bol- sevizmustól fertőzött személyek” ne kerüljenek a katonák közé, a gyanúsakat újból és újból eltávolították, tiszti, nacionalista, ellenforradalmi különítményeket szerveztek. Ez utóbbiakkal verették le a tömegmegmozdulásokat, több helyen szabályszerű hadműveleteket folytattak az egyre elégedetlenebb parasztok, az öntevékeny földfoglalók ellen. Így a csalódott tömegek bizalma a hónap végén megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja felé fordult. A kommunisták egyre határozottabban követelték a tanácshatalmat, ezért az újonnan megválasztott Berinkey-kormány a kommunisták üldözésébe kezdett, a vezetőket letartóztatta én brutálisan bántalmazta. A fogve- tartott vezetőket a Tanácsköztársaság kikiáltása után szabadították ki.

Kun Béla beszél a Parlament előtt

Megalakul a KMP

A KMP előtörténete a magyar hadifoglyok oroszországi forradalmi munkájával kezdődött. 1918. március 24-én megalakult az Oroszországi Kommunista (Bolsevik) Párt magyar csoportja. Az alakuló gyűlés jegyzőkönyve a többi között a következő határozatot tartalmazza:

„A központi államok és a cári Oroszország között kezdett imperialista háborúnak nemcsak a szabad orosz, de az egész világ elnyomott proletáriátusát is sújtó befejezése —• fontos feladatokat ró, különösen a jelenleg Oroszországban élő, külföldi proletárokra és szegényparasztokra.”

A magyar csoport 1918. július 10-i taggyűlésen elhatározta, hogy értekezletre hívja össze azokat a magyar kommunistákat, akik készek Magyarországon részt venni a kommunista párt megalakításában. Az értekezletet azonban el kellett halasztani, mert a esoport nagy része harcolni ment a frontra, Kolcsak ellen.

így csak október 25-én kerülhetett sor arra, hogy az Oroszországban élő magyar kommunisták megvitatták a proletárforradalom magyarországi helyzetét November 4-én Moszkvában a kommunista hadifoglyok megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját A párt, szervezeti szabályzatául az Oroszországi Kommunista Pártéi fogadta el.

Az értekezlet ismételten hangsúlyozta, hogy mindenki, aki az Oroszországi Kommunista Párt tagja és Magyarországról származik, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának Központi Bizottsága, illetve külföldi irodájának utasításai szerint, haladéktalanul köteles Magyarországra utazni és ott a párt elvei szerint a proletárforradalom ügyét szolgálni

A hozott határozat értelmében a magyar hadifoglyok és vezetőik többsége visszatért Magyar- országra, ahol novemberben tárgyalásokat kezdtek a forradalmi szocialistákkal és a baloldali szocialistákkal, új forradalmi munkáspárt megalakításáról. A megbeszélés eredményeként a három csoport megbízottai 24-én egy Városmajor utcai magánlakásban találkoztak és kimondták a KMP megalakulását, s egyidejűleg megválasztották a párt központi bizottságát. Kun Béla, aki Szovjet-Oroszor- szágban a magyar hadifogolymozgalom egyik fő irányítója volt, Magyarországon a megalakult pártnak Is a vezetője lett.

A KMP első párthelyisége rövid ideig az Ügynök utca 17. számú házban egy magánlakásban volt, majd a Visegrádi utca 15 számú házbein egészen a proletárdiktatúra kikiáltásáig. Itt volt a Vörös Újság szerkesztősége is, amelyet először december 7-én adtak ki. Innen irányította a KMP azt a munkát, amellyel a munkásosztály élére állva, rövid négy hónap alatt megteremtette a proletárdiktatúra előfeltételeit

Eseménynaptár

VILÁG TÖBTÉNELMJ ESEMÉNYE*

3-íik A páduai fegyverszünet a Monarchia é* ae áwxm között.

7-én: A Lengyei Köztársaság kikiáltása Lublinban.

'»-én: A berlini forradalom, a Monarchia roevdöntée« Németországban.

3l-én: A német kapituláció.

12- én: Az Osztrák Köztársaság kikiáltása,

MAGYAR ESEMÉNYEK

1- én: Tüntetés Budapesten a köztársaság melleik

2- án: A Budapesti Munkástanács megalakulása.

6-án: A Csehszlovák Köztársaság csapatai bevonulnak Szlovákiába.

7-én: Károlyi Mihály, Jánosi Zoltán, Bokányi Dezső Belgrádi* ba utazik, hogy tárgyaljon a fegyverszüneti egyezményről*

9-én: Szerb királyi csapatok Újvidéken.

11-én: A balmazújvárosi parasztok felosztják a Semsey-bürtokot.

13- án: A belgrádi katonai egyezmény aláírása.

13-án: Jászai Oszkár tárgyalásai Aradon, a. román vezetőkkel.

15- én: A balmazújvárosi parasztok elfoglalják a földeket.

16- án: A köztársaság kikiáltása.

17- én: Kun Béla hazatér Szovjet-Orosaországból, dr. Sebestyén álnéven.

24-én: A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása.

Felszólítja Kun Bélát, hogy induljon”

»f

Tizenkét óira felé kopognak. A háziasszony megy ajtót nyitni. A lakás megtelik rendőrökkel és csendőrökkel, Kun Béla gyorsan felöltözik, kimegy a hálószobából A zajra felébred négyesztendős lányom, Ágnes, s azt kérdi kik vannak itt?

— Elvtársak jöttek apádhoz — mondom én —, feküdjél csak nyugodtan. — De ő nem hallgat rám, kiszalad a szobából, s egyenesen az „elvtársakhoz” megy. Barátságosan köszönti őket. Azt mondja nekik:

— A háziasszony burzsuj. — A rendőrség vezetője, Nánássy László (mint később kiderült, Nánássy György nagybátyja, 6 vonta be unokaöcesét a rendőrség

Minden ország munkásai egyesüljenek

M

i, Oroszország munkásai, parasztjai és katonái, akik a földbirtokosokon, tőkéseken, tábornokokon és bürokratákon aratott győzelmünk első évfordulójának megünneplésére készülünk, testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, elvtársak, a volt Osztrák—Magyar Monarchia munkásainak, parasztjainak és katonáinak az elnyomókon aratott győzelmünk alkalmából.

Mélységes meggyőződésünk, hogy ha a német, cseh, horvát, magyar, szlovén munkások, katonák és parasztok kezükbe veszik a hatalmat és végigviszik a nemzeti felszabadítás müvét, akkor megkötik a szabad népek testvéri szövetségét és egyesült erővel legyőzik a tőkéseket. Becs éhező munkásai kenyeret fognak kapni a magyar parasztoktól, akiknek oda fogják adni munkájuk termékeit. A cseh munkások csakhamar meg fogják látni, hogy a földbirtokosok és a kulákok nemcsak a német munkásoktól tagadják meg a kenyeret, hanem a cseh munkásoktól is; fel fogják ismerni, hogy nem a saját nemzeti burzsoáziával való szövetségben, hanem az Ausztriában élő összes nemzetek proletariátusának szövetségében van a győzelem záloga. Ahhoz, hogy ez a győzelem végleges legyen, minden ország munkásainak egyesülniük kell a világtőke elleni közös harcra.

A

usztria—Magyarország munkásai, parasztjai és katonái nem fogják eltűrni, hogy burzsoáziájuk az angol—amerikai tőke szekerébe fogja őket. A cseh, a magyar, a német bur- zsoák, akik tegnap még a Habsburgok előtt hajbókoltak, a német és magyar burzsoák, akik tegnap még a Hohenzoilernek előtt csúsztak-mász- tak, most ezt kiáltják: „Éljen Wilson!’’. Az amerikai tőke, hogy segítse ezt a csalást, kenyeret ígér önöknek, mi azonban azt mondjuk a német, cseh, magyar, horvát, szlovén munkásoknak, parasztoknak és katonáknak:

Az amerikai, a francia, az angol tőke éppen olyan ellensége a munkásosztálynak, mint a német tőke. Ha az amerikai, angol, francia tőke győztesen kerül ki a háborúból, nemcsak a burzsoázia felhalmozódott háborús adósságainak megfizetésére kényszeríti majd önöket, hanem óriási hadisarcot is kivet önökre. Az amerikai, angol, francia tőke jelenleg bűnös háborút visel Oroszország munkásai és parasztjai ellen, hogy az orosz burzsoázia és a cárizmus adósságainak megfizetésére kényszerítse őket.

M

i felhívjuk önöket, egyesüljenek az orosz munkásokkal, katonákkal és parasztokkal. Szövetségünkhöz csatlakozni fognak minden ország munkásai és együttes erővel biztosítjuk a dolgozó tömegek győzelmét a tőkén, melyhez a szegények vére tapad. Oroszország munkásai, katonái és parasztjai egymaguk egy éven át kemény harcok árán védelmezték meg a proletariátus hatalmát. Segítséget vártak nyugateurópai testvéreinktől, és ez a segítség jönni fog önök ráléptek a forradalom útjára, haladjanak ' átran ezen az úton előre, a győzelem felé.

Részlet a Pravda november 3-i számú bői, amelyet Lenin és Szverdlov írtak alá.)

szolgálatába) nagyon szívére veszi Ágnes kijelentését, s engem megró, hogy ilyen ellenséges szellemben nevelem a gyereket Mindjárt ki is megy a háziasz- szonyhoz, gondolván, hogy ezek után megfelelő anyagot kap Kun Béla ellen. Téved, mert a háziasszony csak a legjobbakat mondja rólunk:

— Soha ilyen rendes lakóim nem voltak. Ágnest úgy szeretem, mintha a saját gyerekem lenne. Hogy egy négyéves gyerek mit fecseg, azt nem kell komolyan venni.

Nánássy csalódottan jön vissza, s tovább folytatja a beszélgetést Kun Bélával. Azt mondja:

— Az embernek megszakad a szíve attól, hogy újból vér ömlik. — Kun Béla nyugodt, csöndes hangon feléli:

— Azt hiszem, ha önnek ilyen jó szíve van, nem most, hanem a világháborúban kellett volna, hogy megszakadjon!

Nánássy nincs erre a válaszra felkészülve. Mind szigorúbb és szigorúbb. Folytatja a kihallgatást. Közben folyik a házkutatás is. A lakásban mind több rendőr és csendőr jelenik meg. Az egész házat körülvették már. A házkutatás befejezése után, mely több órán keresztül tartott, Nánássy megmutatja az elfogatási parancsot. Nékem azt mondja, menjek el reggel a rendőrkap* tán yság épületébe, keressem meg őt. hozzak Kun Béla részére kispárnát; törülközőt, egyéb, mosakodáshoz szükséges holmit és valami ennivalót. Ideadja a . telefon számát hogy mielőtt jövök, telefonáljak neki. Ezután, mint ki jól végezte a rábízott feladatot, felszólítja Kun Bélát hogy induljon. Nekem azt mondja, ne nyugtalankodjak, mert semmi baj nem lesz. s elindul gárdájával kifelé.

(Részlet Kun Béláné vissza emlékezéseiből.)

fl párt tagjának lenni

Régi ismerősömmel találkoztam. Nyugdíjas bácsi, nem a gondtalanok kategóriájából. De most, igazán lakkozás, túlzás nélkül adom tovább, mintha néhány centit kiegyenesedett volna a görnyedtségből, s szemében új derű csillant Mi van, mi újság? Hát büszkén közölte: „Fiam kilenc nappal ezelőtt párttag lett” — talán még az órákat is meg tudta volna jelölni. Azután egy másik barátommal jöttem össze, ő a taggyűlésükről beszélt „Tudod, valami megütötte a szívemet. A munkahelyem nem nagy, a pártszervezetben is kevesen vagyunk. Az egész épületben, tele hivatallal, ugyanez a helyzet, nem a kommunisták vannak többségben. Az elnök a taggyűlésen maga is megemlítette ezeket a körülményeket és végül kérte, énekeljük el az Internacio- álét. Egy kicsit elfogódottak vol- unk, egyszer-kétszer megbicsaklott a hangunk, de elénekeltük az Internacionálét, s hidd el, az

utolsó sorokat, onnan az ismétléstől, már szinte ércesnek hallottam.

Bennem is megrezdült valami; amikor, közvetlenül egymás után az említett két találkozásom volt. Együtt éreztem, együtt örültem az idős kommunistával, aki mindenkinek elmondta, hogy az ő fiával erősödött a párt. S beleéltem magam barátom helyzetébe, akit a taggyűlés felemelő pillanatai egy kicsit ellágyítottak. Hogy a két való és igaz történet érzelmi húrokat pendít meg, az azért van, mert emlékeztet, milyen nagy erő, ha megőrizzük a párttagság nemes pátoszát, a nehéz küzdelmek harcosainak — lehet, nem is egészen kifogástalan a kifejezés — romantikáját. S nagyon jó, ha ezt sohasem felejtjük.

íme, erre is gondol az ember, amikor azt hallja, hogy nyolc kommunista énekelte az Inter- nacionálét.