Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

A falusi élet tükre

Néhány vélemény, amely Lengyelen hangzott el

A lengyeli szakmunkásképző iskolában lebonyolított kétnapos találkozás és tanácskozás írok, költők és KISZ-vezetők között zajlott le. Csupán három vitaindító referátum, s az ezt követő vitában, mintegy tíz hozzászólás hangzott el, a találkozás mérlege azonban mégsem csak ennyit tartalmazott. Hiszen a programokat kitöltő időben, a szünetek, szabad idő alkalmával is arról beszéltek a jelenlévők, amiről a tanácskozás formai keretei között. A két nap alatt ebéd közben és a kerti séták alkalmával, a folyosón és a hálótermekben a falun élő fiatalság életkörülményeinek helyzete, műveltségi szintje, politikai állásfoglalása, a KISZ-irányítás összetevői és mindennek tükröződése az irodalmi életben, voltak azok a témák, amelyekről kettesével, vagy csoportokban egy pohár bor mellett, vagy a cigarettaszünetekben beszélt mindenki.

Az irodalmi megújításért

A résztvevők többsége parasztszármazású, s jelentős részük még ma is falun élő író, költő volt. Talán ennek tudható, be, hogy azt szinte egyhangúlag elismerték; ma már kényszerítő szükség az irodalomnak a faluval foglalkoznia. Barát Lajos egyenesen úgy fogalmazott, hogy az irodalmi megújítást, a falusi irodalomtól lehet várni, hogy világirodaimat csak élő, falusi témák feldolgozásával lehet írni. Éppen ezért, mintegy a jelenlévők nevében is mondotta Ga- labárdi Zoltán, hogy köszönik

azt az orientációt, amelyet ez a kétnapos tanácskozás nyújtott,

mivel olyan emberek adták a tájékoztatást, akiknek látóköre

esetleg túlterjedhet az írók látókörének lehetőségein. A KISZ

KB írói ösztöndíjának mehirde- tését örömmel fogadták, bár javasolták azon némely módosítás végrehajtását.

A falun élő ifjúság helyzetét, körülményeit jól ismerik a jelenlévők, amint a felszólalásokból kiderült. Azt szinte előre- bocsájtották, hogy elismerik: szép és jelentős az a változás, amely a mai falu életében és lakosságában, fiatalságában végbemegy. Ezen túlmenően azonban elsősorban az ifjúság helyzetét jellemző visszásságokról beszélmagáét Zám Tibor — s még nem jutottak oda, hogy meg is haragudjanak. Mi az, ami néhány év alatt ugyanolyan tapintatossá teszi őket, mint amilyenek mi vagyunk? Erre a hallatlan izgalmas fejlődési és erjedési folyamatra lehet nagy hatással a KISZ — mondotta Csontos Gábor — azzal, hogy hová engedi fejlődni ezeket a fiatalokat. Végül vajon betörnek a felnőtteknek, vagy egy szabadabb világot alakítanak ki maguk körül?

Hogyan alakítja ki az ifjúsági szervezet a fiatalok ideálvilágát? — kérdezte Galabárdi Zoltán. Ö úgy véli. nem a legmegfelelőbben. Túlságosan nagy azoknak a tekintélye, akik sikereket érnek el, a siker elsősorban anyagi sikert, látványos sikert jelent — hangsúlyozta.

Könyvek 1500 példányban

A vitában a falusi ifjúság helyzetének felvázolása mellett sok szó esett az írók, ködtők helyzetérőd, arról, hogy egyáltalán milyen szerepet töl't be ma irodalmi életűinkben a faluról szóló Irodalom. Néhány vélemény:

Jellemző a helyzetre, hogy az őszi könyvnapra mindössze egyetlen falusi témát feldolgozó mű került az ajárilójegyzékre. Hogy nem volna több? Volt, csak pro., pagáláisuk nem megfelelő.

Kell-e a faluról szóló irodalom a falunak? — kérdezte a Magyar Ifjúság fiatal újságírója. S azonnal példával igazolta, hogy kell, mert ő egyetlen községben* egyetlen este, néhány óra alatt 200 kötetet adott el Gátgóczi Erzsébet és ,Végh Antal egy-egy szociográfiai munkájából. Mindössze annyit, tett hogy felolvasott egy-egy részletet a művekből. Senkit sem kellétt rábeszélnie a vásárlásra.

Úgy is fogalmazott az egyik felszólaló, hogy az a baj: a kiadói koncepciók nem vágnak egybe az írói és a terjesztői követelményekkel, s nem találkoznak ennék következtében az olvasók igényeivel sem. A mai irodalom egy-egy alkotása 1500— 2000 példányban lát napvilágot. Elfosv, ha egy kicsit is reklámozzák. S ugyanokkor rengeteg az elfekvő irodalom, amelyet rá6Óznak a könyvtárakra, s elsősorban a falusi könyvtárakra.

Valósággal kiátkoznak bennünket a faluról — mondta H. Bar- ta Lajos. — Ma egy-egy szociográfiát óriási sértődés kísér. Megharagszanak és kézzel-lábbal tiltakoznak a község vezetői, a különböző társadalmi szervezetek és maga a család is, akiről szól az írás. Példának Végh Antal szociográfiai riportjait említette.

Gergely Mihály arról beszélt, hogy a fiatalok körében sokat tehetnének a KISZ-vezetők a falu közéletének, közszeldemének megváltoztatásán, az irplaílmi és az általános műveltség emelése érdekében.

Emberi témák, eredményes tanácskozás

A felszólalások közben egy-egy példa kapcsán konkrét témák is felvetődtek. Volt, aki határozottan kijelentette, hogy nem lehet elzártan falusi irodalomról beszélni, hanem emberi problémák ábrázolására kell törekedniük az íróknak. Ilyen nagy és izgalmas problémája korunknak a nemzedékváltás problémája. Ezzel függ össze a szakmunkás- képzés helyzete. Hány fiatal szakember dolgozik nem szakképzettségének megfél elő munkaterületen, mert idősebb, szakképzettség nélküliek foglalják el az őket megillető helyet. De vajon milyen helyzetben van az a fiatal szakmunkás, technikus, akinek gyakorlati tapasztalatok nélkül kell irányítania idős munkásokat? Hogyan válnak felnőtté ezek az emberek? Milyen kapcsolat alakul ki napjainkban a falu és a fiatalok, a mesterek és tanítványaik között? Milyen és hogyan és miért? Kérdések özöne, amelyekre bonyolult lélekelemzések után lehet csak választ adni.

A kétnapos tanácskozás célja nem volt egyéb, mint összefogni és összegyűjteni az írókat, újságírókat, szociológusokat, s a falu életére, változásaira fordítani figyelmüket. S ha nyomában csak egyetlen irodalmi értékű szociográfia, csak egyetlen mélv emberi összefüggéseket fél táró regény, kisregény, vagv rádiójáték is születik, elégedettek lehetünk az eredménnyel.

MÉRY ÉVA

Két hónappal ezelőtt állították üzembe a képen látható lebegtető szárítót, amely óránként három és fél mázsa lisztet készít lucernából és egyéb szálas takarmányból. A Fornádi Állami Gazdaság jól gépesített. Ezt mutatja az is, hogy 1500 hold kukoricájuk nyolcvan százalékát géppel takarították be és csak húsz százalék maradt kézi törésre. A kézzel tört kukoricát mind vetőmagként használják, illetve értékesítik.

Áresés a takarmánypiacokon

Két héttel ezelőtt jelentette be a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat igazgatója, hogy a vállalat megkezdi a takarmány árusítást a piacokon, a háztáji és az egyéb gazdaságok részére. Az érdekeltek a bejelentést, amit a Tolna megyei Népújság is leközölt, helyesléssel és örmrjie] fogadták. Számítani lehetett rá, hogy a méregdrága szabadpiaci takarmány árak mérséklődnek, a spekuláció csatát veszít, hisz képtelen lesz konkurálni a vállalattal.

Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, a vállalat a háztáji és az egyéb gazdaságok érdekeit szem- előtt tartva jól kalkulált. Tölna megyében két hét leforgása alatt 50—60 forinttal csökkent a kukorica. az árpa és az egyéb szemes takarmányok mázsánkénti ára. Azok, akik úgy gondolkodtak, hogy lefölözik az idei aszályos esztendőt ..hasznát”, azok póruljártak.

Miután az egész országot átfogó intézkedésekről van szó, a spekuláció előreláthatóan teljesen kiszorul a szabadtakarmány piacról. S valóban országos méretű intézkedésről van szó, mert a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalatok még az alábbi városokban árusítják 50 kilogramos tételekben a takarmányárpát a takarmánybúzát, a kukoricát, a dúsított takarmánylisztet: Pécs. Mohács, Szigetvár, Kecskemét. Baja, Kiskunhalas, Békécsaba, Orosháza, Mezőkovácsháza, Miskolc, Ózd, Szeged, Székesfehérvár, Dunaújváros, Győr. Csorna, Debrecen, Berttyóújfalu, Eger, Gyöngyös, Tatabánya, Dorog. Salgótarján, Budapest, Cegléd. Kaposvár. Nagyatád. Nyíregyháza. Szolnok, Jászberény, Szombathely, Sárvár. Veszprém. Ajka. Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Szentes.

Gazdasági szakértők véleménye szerint némi nem jelentős árcsökkenés még várható.

tek többet.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiirfiikiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif 1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111114

Korszerű =

analfabétizmus

Galabárdi Zoltán volt, aki azE egyik elhangzott tájékoztató^ számadatát, mely szerint 14 ezei'E fiatal nem végzi el évente Ma-S gyarországon az általános isko-™ la nyolc osztályát sem, — kor-E szerű analfabétizmusnak nevez-E te. Itt mondták el, hogy a vidé-E ken élő fiatalok közül mind-E össze csak 7—10 százalék könyv-™ tári tag. Zám Tibor, aki ma is= vidéken él, általános iskolábanE tanít, feltette a kérdést: egyál-E talán van-e idejük olvasásra aE falusi fiataloknak? Elmondotta, E hogy az élmény anyaguk kevés a= vidéken élő lányoknak, fiúknak. =

Csontos Gábor is hasonlóról = beszélt, amikor a fiatalság mű-; veltségének, morális felkészült-E ségének helyzetéről szólott. Ho-E gvan válik a vidéki fiatalság fel~E nőtíé, s ebben a felnőtté válás-= ban milyen szerepet tölt be a: KISZ? — kérdezte. A fiatalságot = egészséges generációnak nevez-E te, akik megvágnak egy csomó E olyan dolgot, ami a nedven-E ötvenéves generációnak mép = szent. Nem hajlandók elfogadni™ frázisokat és a felnőttek kis- balkezes becstelenségeit. Tisztábba ideálokat tűznek maguk elé ; mint amit esetleg maguk előtt| látnak. Gorombán meemondiák;,

N

emrégiben olvastam az egyik kollégám cikkét a női alkoholizmus vészes terjedéséről. Úgyszólván mindennap olvashatok valamelyik újságban arról, hogy az alkohol milyen veszélyes balesetet okozott. minap egy másik kollégám arról írt, hogy X. Y. minden nap verte a feleségét, kivéve amikor annyira részeg volt, hogy még arra sem tellett az erejéből. Nem tudom, összeszámolta-e már valaki, hogy hány embert kellett eltanácsolni a közéleti szerepléstől — funkciótól i— közönséges részegeskedés miatt. A bíróságok a megmondhatói, hogy hány embert kell börtönbe zárni, mert elitta a tisztes keresetét, a családja pedig nyomorgóit, vagy elitta a tisztes keresetét, de még mindig szomjas volt, ezért lopott, sikkasztott, csalt, rablóvá vált stb.

Nem nehéz a következtetés: társadalmunknak fele ennyi

baja sem lenne, ha az alkoholizmus nem öltene ilyen ijesztő méreteket. Még csak az sem vigasztalhat bennünket, hogy akad ország, ahol még többet isznak, részegeskednek.

Eme ismeretek birtokában vettem részt a minap egy italbemutatón, amelyet az egyik egyébként tiszteletreméltó országos szerv rendezett. E célból a fővárosból óriási meny- nyiségű árut szállítottak a bemutató helyszínére — bemutatás és természetesen megízlel- tetés céljából. Jelen volt az illető szerv igazgatója, több jeles vezetője, reprezentatív meghívók mentek a legkülönfélébb helyekre, s képviseltette is magát megannyi megyei és helyi szerv. Úgyszólván egytől egyig ott voltak azok a szakemberek, akik valamit tehetnek az italfogyasztás növelése érdekében. És természetesen mindenki fehér ingben, nyakkendőben, s aki véletlenül egyszerűbb hétköznapi ruhában jött. szerényen meghúzódott valamelyik sarokban. Tiszteletteljes üdvözlések, fény, pompa, ragyogás — szóval régen voltam már ilyen reprezentatív bemutatón. A bemutató szerv képviselői a

jó szakemberekhez, felelősségtudó vezetőkhöz méltóan az ég világon minden lehetőt elkövettek annak érdekében, hogy minél nagyobb propagandát csapjanak az italnak. Szakmai tanácsok ahhoz, hogy hogyan lehet az italt a fogyasztó előtt minél jobb színben feltüntetni, reklámfogások, hogy az eredeti albán konyak, Európában alig akad párja és olcsó, árengedményeket helyeztek kilátásba, elmondták, hogy jövőre éppen még egyszer ennyi italt kívánnak forgalomba hozni, s ez bizony nem kis feladatot jelent majd. Ékesszólás, kedves anekdota, a bor és a női megközelíthetőség kapcsolata —egyszóval minden, minden, ami az ital terjedését segítheti. Azt hiszem, hogy e szerv képviselőit nyugodtan meg lehet jutalmazni példás kötelességtudásukért.

És valahogyan éppen itt nem stimmel valami. Tiltakozunk az alkoholizmus, mint társadalmi probléma ellen. Belátjuk, hogy az milyen mérhetetlen veszélyt rejt magában, ugyanakkor minden lehetőt elkövetünk az alkohol nagyobb mérvű terjesztése érdekében. Igaz. a szóban forgó szerv képviselői elmondták azt is, hogy más az alkohol- fogyasztás és más az alkoholizmus, ők is tiltakoznak az alkoholizmus ellen, csak az alkoholfogyasztást támogatják, mert ugye... izé... De ide a rozsdás bökőt, hogy egy-egy ilyen beynutató hatására az égvilágon senkinek sem jön meg a kedve az alkoholelvonó kúrához. .. Csak mellesleg megjegyezve: még egyetlen antialkoholista akció céljaira sem rendeztek ilyen költséges bemutatókat, mint amilyet az alkoholfogyasztás érdekében.

Sőt, ezen az italbemutatón még néhány önköltségi, nyere- ségi számadatot is hallottunk, azaz igazolták, hogy a több alkohol fogyasztásához tulajdonképpen népgazdasági érdek fűződik. Sajnos, az adatok alapján ez nem is lehet kétséges. Magam is szeretem a bort, termelem is, de semmiképpen sem tudom felfogni, hogy miért helyezzük ennyire előtérbe azt a propagandát, ami akarva-akaratalanul az alkoholizmust segíti. Még akkor is érthetetlen ez, ha nép- gazdasági érdekeket vélünk mögötte.

BODA FERENC

véleménvtiket egymásnak — fűz-“ ;

te ehhez a gondolatmenethez a iiniimiiimiiiilllllllllllllllllMllllllinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllililillllllllllllllllimilllinillliimilllllllimilílijjllljiiiiiij<ililiim