Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
miimiimmiiiimmiimiiimtiiimiimimmmimHiitmmimtmmiiiimimiiiimiiiiiiimii A hét interjúja Csaknem másfél millió forint megtí.!:arítást jelent a megye termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak csupán két hónap alatt az AGROKER kedvezményes akciója: novemberben és decemberben olcsóbban jutnak műtrágyához. Ez a beszélgetés kiindulópontja. Interjút ad az AGROKER igazgatója, Biczó ErnG. VJ üzletpolitika az AGROKER-nél Hasonló a helyzet a foszforral és a kálisóval. — Az elmondottakból az derül ki, hogy a gazdaságok min- I dánképpen jól járnak. De az AGROKER-nek, úgy látszik, igazodnia kell a gyárhoz és a fogyasztóhoz egyaránt, ráadásul ügyelnie kell a vállalati érdekekre, tehát a saját érdekeire is. Nem lehet könnyű. — Egyáltalán nem. A gépek megrendelését nekünk egy évre előre le kell adni. A szövetkezet viszont legtöbbször rapszodikusan vásárol, amikor éppen kell a gép a munkához, vagy amikor pénze van. Ez az év jól megmutatta. Most jön ismét a lényeg: a jelenlegi műtrágyaakció csak a kezdet. Ilyen lesz a jövőben a mi egész üzletpolitikánk. Gépeket, de egyéb, kisebb cikkeket is esetenként olcsóbban adunk, amikor vége egy-egy szezonnak. Például a kombájn olcsóbb lesz aratás után, vagy jóval aratás előtt. Természetesen próbáljuk arra szorítani a gyárakat, hogy mindig szezonra adjanak legtöbbet. Betakarító gépekből őszre. De ez a törekvés önmagában nem elég. Most is érkezett nyolc-tíz kukoricakombájn, a kukorica betakarításának a végére. Mint már említettem, az ipari termelés folyamatossága és a felhasználás, vásárlás szezonjellege között lévő ellentétet nekünk kell megszüntetnünk, mégpedig engedményekkel. A kérdésre, hogy megéri-e ez a vállalatnak, határozottan mondhatom: megéri. Megéri, mert ha rendszeresebb a vásárlás, gyorsabban tudjuk mozgatni az árut. Folyamatos lesz az árukészlet feltöltése és ez tervszerűbbé teszi a munkát. már félmillió. Látni kell, hogy a mi üzletpolitikánk nem lehet olyan, mint a napi fogyasztást ellátó kereskedelemé. A miénket a mezőgazdasági hitelrendszer is meghatározza. — Elképzelhető-e, hogy anyagi ösztönzéssel, kedvezményekkel sikerül egészen folyamatossá, sőt tervszerűvé tenni a mezőgazdasági gépek, anyagok értékesítését? — Az anyagi kedvezmény csak az egyik oldal lenne. A másik: szeretnénk több évre szóló szerződést kötni a gazdaságokkal. Nekünk is, az üzemeknek is sokkal jobb lenne. Mi biztonságosabban rendelhetnénk a gyártó cégektől, például jó néhány külföldi üzemtől, és még a speciális igényeket is könnyebben ki tudnánk elégíteni. A szövetkezetnek ugyancsak hasznára válik, ha hosz- szabb időre megtervezi a gépesítést, a géppark korszerűsítését. Ebből a célból szeretnénk személyesen beszélni a gazdaságok vezetőivel, amikor a jövő évi szerződéskötéseket készítjük. Természetesen nem akarunk feltételeket diktálni, erről szó sincs. Kizárólag a kölcsönösség alapján képzeljük el a távlati tevékenységet, a jövő kapcsolatait. Ha valamiben nem az történik, ami a megállapodás és ez a mi hibánk, viseljük a következményeket. — Jók a vállalat kapcsolatai a tsz-ekkel és állami gazdaságokkal? Nem egyes üzemekre gondolok. hanem az — Megéri ez az árleszállítás a vállalatnak, Biczó elvtárs? A műtrágya nagyon kelendő cikk, aligha maradna a vállalat nyakán rendes áron is. Inkább arról panaszkodnak időnként a tsz-vezetők, hogy nem kapnak eleget. — Ez igaz. Nincs fölösleges, egyáltalán. De nem mindegy, mikor vásárolják meg. Az ipar folyamatosan termel egész évben, a felhasználás viszont szezonális. Az egész akció lényege, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk. A gyár nemigen tud tárolni, tehát át kell venni tőle azt is, amit ősszel, vagy éppen télen termel. De ki raktározzon? Az új viszonyok között nekünk nincs lehetőségünk az eddigi gyakorlat folytatására. Eddig úgy volt, hogy a tsz-eknél raktároztunk és megfizettük nekik a raktározási díjat. Hitel- politikai okok miatt ez most már nem megy. De különben is ésszerűbb, ha a gazdaságok már most megvásárolják a jövő év elején, illetve tavasszal szükséges műtrágyát. Ha a tavaszra hagynák, a szállítás sem bírná a nagy mennyiséget. A helyzet ugyanist az, hogy sok a műtrágya, még ha esetenként kevésnek tűnik is. Nitrogén tartalmú műtrágyából 1963-ban 30 ezer tonnát értékesítettünk a megyében, 1966-ban 40 ezer tonnát, az idén már csaknem 70 ezret és a jövő évi igény 82 ezer tonna. — Tehát itt nem esetleges, szezon végi kiárusításról van szó, hanem, egészen új törekvésről? — Szóba került a szezon végi kiárusítás is. De az nem engedhető meg nálunk, közgazdasági szempontok miatt. Mi nem sóval és paprikával dolgozunk. Százezer, sőt több százezer forintos gépekkel. Egy szárítóberendezés egész megyére. — Jobbak, mint az előző években. Többet tudtunk adni. Az idén volt az eddigi legnagyobb induló készletünk, jól felkészültünk a várható nagy keresletre. Mondjuk így: az igényeket magasabb szinten tudjuk kielégíteni. ' " GEMENCI JÓZSEF Fotó: BAKC JENŐ ...................................................«........iiiiii.ii.iin....................................................................................... iiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiiiiiiiiiiiittHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiHitiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiitiiiMiiiiii F ÓKUSZ lllllllllllllllllllllllll AZ AMERIKAI REAKCIÓ LÉGIÓJA Az amerikai légió keletkezésének van egy legendája, amely nagyon halványan emlékeztet arra a történetre, hogy egy alma lehullását szemlélve, hogyan fedezte fel Newton a nehézkedés törvényét. Kezdjük azzal, hogy mindkét eset egy kertben történt. Newton a Cambridge! kertben sétált. A párizsi 2. számú amerikai katonai kórház kertjében sétálgatott ifjabb Theodor Roosevelt, annak az amerikai elnöknek a fia, aki „Teddy, — a nagy husáng” néven vonult be Amerika történetébe. Newton egy lehulló almát vett észre. Az ifjabb Theo- flor Roosevelt pedig William Pat- tersont, a bicegő őrmestert. — Nemsokára megy vissza a frontra. Őrmester? Igen, uram! Van ott még egy kis elintéznivalónk. — Én is úgy gondolom. De mit fogunk csinálni azután, ha már szétvertük a németeket? — Hazatérünk és megalakítjuk, a veteránok szervezetét, hazánk javára, uram! „A Föld vonzóereje!” — villant át Newton agyán. „Veteránszervezet!” — bólintott elégedetten ifjabb Theodor Roosevelt. Egy idő múlva ebédet adott a Rue Fauborg Saint-Honoré-i tisztiklubban, ahol húsz khaki- egyenruhás ember gyűlt össze. A vendégszerető házigazda ismertette a megjelentekkel William Paterson őrmester Ötletét. A gondolat — akárcsak az ebéd —, tetszést aratott és mindjárt el í* határozták, hogy megvalósítják. így szól a legenda. A valóságban azonban az amerikai légió — a háborús veteránok szervezet« Szemelvények külföldi újságokból — megalakításának eszméje nem Patterson őrmester, még csak nem is Roosevelt fejében és nem a Roue Faubourg Saint-Honoré-i tiszti klub asztala mellett született meg. Az amerikai vezető körök jóval azelőtt dédelgették ezt az eszmét, mielőtt még az első világháború frontjain elhallgattak volna a fegyverek. Ezt az elgondolást a két kísértettől — a kommunizmustól és a munkanélküliségtől — való rettegés táplálta. (Izvesztyija) CSOU EN-LAJ ÉS MAO-NÉ ELLENTÉTE Csou En-laj kínai miniszter- elnök és Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung felesége között nyilvános nézeteltérés robbant ki abban a kérdésben, hogy milyen szerep vár a fiatal vörösgárdistákra a kulturális forradalom jelenlegi szakaszában. A két személyiség nézeteltérése azon a pekingi ünnepségen robbant ki, amelyen afölött örvendeztek, hogy a még „ellenforradalmi” kézben volt utolsó két tartományban is végbement a maoista hatalomátvétel. Csiang Csing rövid, de éles hangú beszédében kijelentette, hogy a vörösgárdistákat egyáltalán nem szabad leszerelni, mert továbbra is fontos szerep vár rájuk. Csou En-laj főleg a Kínát fenyegető, „külső veszélyekről” beszélt. A vörösgárdistákra éppen csak utalt, de kifejezésre juttatta egyetértését a párt hivatalo • ' rányvonalával: a vörösgárdistáir szervezeteit fokozatosan le kei' 'leni és a fiatalokat vissza keli ’’’dem a gyárakba és a földek A két személy nézeteltérése alighanem a kínai vezető csoport két irányzatának komoly hatalmi küzdelmét tükrözi. Az egyik oldalon áll a nagy állami bürokrácia: Csou En-lajhoz hasonló emberek, akik hívek Mao- hoz, de az adminisztratív gépezetben folytatott, hosszú munkájuk jóvoltából kerültek vezető tisztségbe. A másik oldalon Csiang Csing- hez hasonló személyek állnak, akiket éppen az állami vezetésben a kulturális forradalom által előidézett zűrzavar vetett felszínre. A vörösgárdistákkal kapcsolatos nézeteltérés egy döntő dilemmát tükröz: folytatódjon-e a kulturális forradalom, vagy tekintsék befejezettnek? (Europeo) „PA PIRMILLIOMOS OK ’ ’ ALKONYA (A Christian Science Monitorból) Argentínában új pénzt bocsátanak ki, pénzreform végrehajtása céljából, amelynek — mint bejelentették —, az a rendeltetése, hogy „stabilizálja a gazdaságot”. A tizedes jelet két értékkel balra viszik, s a kormány ezzel próbálja kialakítani a jelenlegi peso és dollár közötti azon arányt, amely 15 évvel ezelőtt, Perón Idején volt érvényben, amikor 3.5 peso ért egy dollárt (a jelenlegi aránya 350 peso — J dollár). Látszólag tehát egyszerű a dolog. A 100 0O0 peso fizetést most 1000 pesora fogják «csökkenteni”. * azok, akik eddig 50 000 pesot kaptak, most csak 500-at fognak kapni. Egy doboz húskonzervára, amely eddig 155 peso volt, most ennek megfelelően 1 peso 55 centavo lesz. A „papírmilliomosokat”, akik ma szép számmal élnek Argen- ! inában, aggodalommal tölti el a kormány szándéka, mert érzik a 'eszélyt, hogy egy szép napon regényekké válnak. A kormány az új reformmal egyszerűbbé kívánja tenni a gazdasági tervezés rendszerét és csökkenteni akarja a költségvetés összegeiben a szédítően sok nullát. Az új reform egyúttal arra készteti majd a háziasszonyokat, hogy óvatosabban gazdálkodjanak és tartsák szem előtt, hogy amikor néhány centavo borravalót adnak, tulajdonképpen néhány régi pesot adnak ki. Az új peso 1970-nél előbb nem kerül forgalomba. Néhány évvel ezelőtt egy másik latin-amerikai országban, Chilében hajtottak végre hasonló reformot. Itt a mil- liárdot ezerrel osztották, s a forgalomban lévő pesot egy az egyhez arányban a dollárral egyenértékű escudová változtatták. Az infláció fokozódásával azonban az utóbbi időben a chilei escudo értéke nyolcadára csökkent. MI AZ A GALLUP-INTÉZET? írta: V. Petruszenko, a TASZSZ washingtoni tudósítója A New Jersey állambeli Princeton város számos nevezetessége között nem utolsó helyen áll az amerikai közvéleménykutaló intézet. Ezt az intézményt George Gallup, a pszichológia doktora alapította, 1935-ben, s most vezető helyet tölt be a különböző intézmények és szervezetek között, amelyek rendszeresen tanulmányozzák az Amerikában uralkodó politikai hangulatot és amelyek bizonyos fokig befolyást gyakorolnak az amerikaiaknak a különböző nemzetközi és belső problémákról alkotott véleményére. . , .A GaHup-intézet olyan utcában található, ahol egyirányú a közlekedés mivel az utca annyira szűk hogy két szembejövő autó nem tudna áthaladni rajta. Princetonban sok ilyen utca van: az ősi egyetemi városkában ezek az utcák őrzik a XVIII. századi „gyarmati korszak” atmoszféráját. Maga az intézet nem nagy. Egy kis kétemeletes, villaszerű épületnek mindössze egyetlen emeletét foglalja el. Mintegy 50 állandó munkatársat foglalkoztat Princentonban, főleg szociológusokat és statisztikusokat. A szociológusok készítik elő nagy gonddal a kérdéseket, amelyeket a soron következő Gallup- közvéleménykutatásnál feltesznek az amerikaiaknak. A kérdéseknek egyszerűeknek, rendkívül tő- möreknek és mindenki számára órthetőeknek kell lenniük, ugyanakkor napjaink legbonyolultabb, létfontosságú problémáira kell vonatkozniuk. A statisztikusok végzik el a beérkezett válaszok első elemzését. Ezt az elemzést azután az intézet szociológusai és felelős munkatársai politikai, gazdasági és szociális szempontból , elmélyítik”. Gk írják a magyarázatokat is a közvéleménykutatások eredményeként kapott adatokhoz, s ezeket a kommentárokat Prince- tonból megküldik a 125 legnagyobb Amerikai lap szerkesztőségeinek, amelyek a GaHup- intézet. állandó előfizetői. Az intézet hetenként kétszer állít ösz- sze kérdőíveket, s ezeket, szétküld! a lapoknak, amelyek szerdán és vasárnap közllk azokat. Havonta egyszer jelenik meg a „Gallup-féle közvéleményin de k. Politikai, gazdasági és társadalmi irányzatok” című folyóirat. Ebben összefoglalják a kőzvéle- mény kutat,ásnak a hónap folyamán már közölt, összes adatait, továbbá egyes kiegészítő, részletesebb eredményeket, amelyeket még nem küldtek meg a lapoknak. (Nyegyelja) IIIIIIIIIIMIIIIIIIIHIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIMitlIIMIIIIIIIIMiimmilMlllllllllllllllllllllllllil IIIMIIIHIIIIHIHIimilMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIimiMlimilllllUllumillUllllilltlItlIIIMII i E 1§ = E E = r E E s s I E E E r E E 1 E I = = r. §
