Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
jogásznapok ! ELVÁLUNK A Magyar Jogász ozoveise^ Tolna megyei Szervezete 196o november 22. és 23, napján ismét megrendezi az immár hai- gyományossá váló szekszárdi jogásznapokat. A jogászok tudományos tanácskozására ötödik esetben kerül sor Szekszárdon. A rendezésben ez évben is részt vesznek a megye állami és társadalmi szervei, így mindenekelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága és a TIT jogi szakosztálya. A program ez évben is változatos, tekintettel van az újabb jogfejlődésre, a gazdasági mechanizmus bevezetésével támasztott igényekre. Pénteken — november 22-én — délelőtt Szabópál Antal elvtárs, a megyei tanács vb-elnö- ke megnyitójával kezdődnek az előadások. A megnyitó után ünnepi előadást tart dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. Délelőtt kerül sor még a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó által a jogásznapokkal egyidőben a megyeháza nagytermében rendezendő jogi könyvkiállítás megnyitására. Megnyitót mond: dr. Sarlós László a Szekszárdi Ügyvédi Kamara elnöke. Pénteken délután dr. Sárán di Imre tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja tart előadást „Szocialista szervezetek forgalmi kapcsolatai az új gazdasági mechanizmusban” címmel. Az előadást vita követi, amelyben részt vesznek dr. Pongrácz Aladár, a TOT jogtanácsosa, dr. Lencsés Gyuláné a megyei gazdasági döntőbizottság elnöke, és dr. Vadász László, a MÉSZÖV jogtanácsosa. November 23-án, szombaton, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval közösen rendezett könyvankéton megvitatják a büntető eljárásjogi törvény kommentárját. Vitaindító előadást dr. Rácz György legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró tart. A vitában felszólalnak dr. Vargha László pécsi egyetemi tanár, dr. Cséka Ervin legfelsőbb bírósági bíró és a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, dr. Zsámár György megyei bírósági tanácsvezető bíró és dr. Horváth Pál főügyészségi ügyész. A vitát dr. Bagi Dénes az Igazságügy-minisztérium osztályvezetője foglalja össze. Amíg a legfőbb ügyész ünnepi előadása az időszerű jogpolitikai kérdésekben ad eligazítást, a megyei tanács vb-elnöké- nek megnyitója a megye politikai gazdasági és társadalmi fejlődését ismerteti és kitér az eddigi jogásznapok eredményeinek méltatására is. Dr. Sárándi Imre dékán előadását különösen a tanácsi és gazdasági területen dolgozók, gazdasági vezetők és jogászok hallgathatják érdeklődéssel, mert a gazdasági mechanizmus legjelentősebb kérdéseivel foglalkozik. A büntető eljárási törvény kommentárjának vitája elsősorban a büntető jogászokat, a bűnüldöző szervek dolgozóit érdekli, de nyilvánvalóan ennél szélesebb körű figyelem fogadja majd az ankétot. A Magyar Jogász Szövetség Megyei Szervezete igyekezett alaposan felkészülni arra, hogy a most már ötödször sorra kerülő tudományos jogásztalálkozó az eddigiekhez hasonlóan minden vonatkozásban jól sikerüljön. Az előadások egyébként nemcsak a jogi területeken dolgozók, hanem szélesebb érdeklődésre is számot tarthatnak, nyilvánosak és azokon bárki részt vehet. Az előadásokat a megyeháza nagytermében tartják, azok november 22- én pénteken 10 órakor, délután fél 3 órakor és november 23- án délelőtt 9 órakor kezdődnek. Dr. Srilr? Ákos megyei főügyész 7VT István konok következetességgel minden ■L ’ * áldott nap megpofozta a feleségét, kivéve azokat az alkalmakat, amikor részegsége megakadályozta eme művelet végrehajtásában. Kétévi házasság után az asszony megunta a dolgot és beadta a válókeresetet. A férj sértetten beleegyezett a válásba, de ezután indíttatva érezte magát, hogy a válás kimondásáig intenzívebben pofozza hitvesét. A békéltető tárgyalás viszonylag békésen és eredménytelenül zajlott le. A következő tárgyalást, — amikor ítéletet is hoztak —, több mint egy hónap múlva tartották. A szomszédok szerint roppant eseménydús volt a két tárgyalás között eltelt időszak, mivel az asszonyka nak nem volt hova mennie, kénytelen volt addig is a lakásban élni. A házasságot természetesen felbontották. Államunk, törvényeink védik a család, a házasság intézményét, de ha rriár semmiképpen sem tartható fenn a szocialista erkölcsi normáknak megfelelő házassági viszony, lehetőség van a törvényes kapcsolat felbontására. Ilyen esetekben — és minden olyan esetben, amikor a házassági kapcsolat már csak formális —, az egyén és a társadalom érdeke kívánja, hogy törvényesen is megszüntessék a kötöttséget. A közelmúltban hírül adták a lapok, hogy a Szovjetunióban új törvényt fogadtak el, amely lényegesen egyszerűbbé teszi a válást. Mivel a szűkszavú közlemény amúgy sem ad mélyebb elemzésre lehetőséget, csak egy részt ragadunk ki belőle. Lényege a következő: ha gyermektelen házastársak között annyira megromlik a viszony, hogy mindketten a házasság felbontása mellett döntenek, nem kell bírósághoz fordulniok. Az anyakönyvvezető előtt tett közös nyilatkozatuk elegendő a váláshoz. Tagadhatatlanul egyszerűbb forma, s nem kényszerít két egymástól elhidegült embert arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig még viseljék egy megromlott házasság és a pereskedés terheit. Dr. Horváth Béla szekszárdi járásbíróval beszélgettem a témáról: iyf i a véleménye a Szovjetunióban elfoga- dott új törvényről? — Megmondom őszintén, én is csak annyit ismerek belőle, amennyit a sajtó hírül adott. Ennek alapján a szovjet és a mi családjogi törvényünk között alapos összehasonlítást még nem lehet tenni. — Nálunk két tizennyolc éves, tehát nagykorú fiatal bármiféle társadalmi kontroll nélkül, magyarán szólva saját feje után, házasságot köthet. Ha a házasságuk valamilyen okból nem sikerül, már tilalomfákat állítunk fel, nem dönthetnek egyedül, saját sorsukról. Házasságkötéskor senki sem kérdezi tőlük az indokot — nyilván, mert feltételezik a vonzalmat —, váláskor viszont indokolniok kell. Vagyis: ha úgy tartjuk, hogy egy tizennyolc éves fiatal megfelelő ítélőképességgel rendelkezik akkor, amikor anyakönyvvezető elé áll, miért véljük azt, hogy ez az ítélőképesség kevés, egy rosszul sikerült törvényes kapcsolat megszüntetéséhez. A zzal kezdeném, hogy az 1952-ben hozott családjogi törvénynek a házasság felbontására vonatkozó rendelkezése: a házasságot komoly és alapos ok esetén bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani —, most is érvényben van. Komoly és alapos oknak tekinthető, ha a házastársak között kialakult helyzet olyan súlyosan, tartósan feldúlt, hogy életközösségük helyreállítására nincs remény. A komoly és alapos ok megítélésében — anélkül, hogy a törvény változott volna —, a bírói gyakorlat a szocialista viszonyok alakulásával, de mondhatnám úgy is, hogy a társadalom fejlődésével együtt változott nálunk is. Evekkel ezelőtt még nem lehetett az „összes szennyes” kiteregetése nélkül állást foglalni a házasság felbontásának kérdésében, ami sem a házastársak, sem a gyerekek érdekeit nem szolgálta. A közös megegyezésnek nem tulajdonítot- ^ tunk megfelelően komoly jelentőséget, az okokat objektív tényekkel kellett alátámasztani. A helyzeten a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésének 1964-ben megjelent 3-as számú irányelve változtatott. Anélkül, hogy részletezném: ha mindkét fél kéri a házasság felbontását és megállapítható, hogy válási szándékuk alapos, megfontolt és végleges, akkor a bíróság felbontja a házasságukat, lényegében a közös megegyezés alapján. Tulajdonképpen ez sem sokkal bonyolultabb, mint a Szovjetunióban elfogadott új törvény, legfeljebb annyi a különbség, hogy nálunk a házasság felbontása mindig a bíróság hatáskörébe tartozik. — Éppen ezért hosszadalmasabb, költségesebb az eljárás■ Nem lehetne egyszerűsíteni? — Véleményem szerint — legalábbis egyelőre — nem. Ehhez elsősorban el kellene jutni a tudati fejlődésnek arra a fokára, amely az esetleges kétszeres meggondolatlanságot ki- küszöt'ö1-?. Ha ilyen egyszerű az eljárás mi a biztosíték arra, hogy fiatal házasok kisebbnagyobb családi perpatvar után, első mérgük ben nem válnak el? Holott ez egyáltalán nem cél, hiszen rendeződhet még a kapcsolatuk. Arra is tudok példát mondani, hogy a jelenlegi bírósági gyakorlat mellett váltak el meggondolatlanul olyanok, akik, egy idő után rájöttek, hogy mégis jobb együtt. Pedig az ítélet kimondásáig bőven volt idejük a gondolkodásra. Egyszóval: komolyabb, alaposabb megfontolásra szeretnénk serkenteni a házastársakat, mielőtt végleg elhatároznák magukat. Tehát szó sincs arról, hogy a jog erejével egymáshoz kényszerítsünk emberekét, de a teljes szabadság talán a másik véglet lenne. Egyébként nem tartom valószínűtlennek, hogy egy idő múlva nálunk is változik a Helyzet. — Tehát arra gondol, bíró úr, hogy tartsuk vissza az embereket, — ne titkoljuk, elsősorban fiatalokról van szó —, a másodszori meggondolatlanságtól. Nem lenne logikusabb ezt a módszert a házasságkötésnél alkalmazni? IÁ ehogynem. És valahol itt van a dolog lényege. Sem a fiataloknak, sem a fiatal korban kötött házasságnak nem vagyok ellensége: De sokszor felmerül bennem: vajon itt állna-e az a fiattal a bíróság előtt akkcn- is, ha legalább olyan felkészültséggel menne a házaságba, mint a válóperes tárgyalásra? Felvilágosítja-e valaki arról, — és hogyan —, hogy mit vállal a házasságkötéssel, tisztában van-e cselekedetének erkölcsi, társadalmi jelentőségével? Tapasztalataim szerint nem. A mi viszonyaink között könnyen házasodnak a fiatalok, hiszen az anyagi lehetőségük megvan rá. Sokszor jobban keresnek, mint szüleik, és az az érzésem, ez a jó értelemben vett szülői befolyás csökkenését is magával hozza. Köny- nyebben, s megint csak azt kell mondanom, meggondolatlanabbül függetleníthetik magukat. Jó lenne többet, esetleg szervezetten foglalkozni velük, megértetni, hogy döntésük milyen meghatározó szerepet játszik sorsuk alakulásában. Mi megpróbálkozunk ezzel — a békéltető tárgyaláson —, de azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy ez már késő. — Minden esetben megpróbálkoznak a bé- kítéssel? Jgén, minden esetben, ezt a törvény is előírja Az okot már korábban elmondtam. — Nem merev ez így? Arra gondolok, hogy azokban az esetekben, amikor semmi remény sincs a házasság helyreállítására, felesleges a bakiién. — Valóban, vannak esetek, amikor az. Mert az is törvényes előírás, hogy csak harminc nappal a békéltető tárgyalás után tűzhetjük ki azt a tárgyalást, amelyen már felbontható a házasság. Volt olyan eset is, hogy tizenöt-húsz éve külön élő házastársakat választottunk el, akik ez alatt az idő alatt nem is lótttták egymást, új kapcsolatot teremtettek, a békítő tárgyalást még ebben az esetben sem lehetett mellőzni. — Nem lenne célszerűbb nagyobb szabadságot adni a bíróságnak, hogy a nyilvánvalóan reménytelen esetekben mellőzhessék a békéltető tárgyalást? fi - igen, azt hiszem jobb lenne, ha ilyen esetekben mindjárt az első tárgyaláson felbonthatnánk a házasságot. — Sokféle okból válnak az emberek, felesleges rangsorolni az okokat. ■ Egyet mégis kiemelnék: a nők egyenjogúsága mennyiben formálta a házassági kapcsolatokat, s mivel erről beszélünk, mennyiben érződik ez a válóperekben? — Azzal kezdeném, hogy a törvény kifejezetten előírja, hogy a házastársak kölcsönösen hűséggel tartoznak egymásnak. A szocialista erkölcs mindkét nemnél egyformán elítéli a házastársi hűség megsértését. A dolgozó nő anyagi kiszolgáltatottsága is megszűnt, így megvan a lehetősége annak, hogy egyre inkább érvényesítse egyenlő jogait■ A nők társadalmi helyzetének rendezése a házasságban is megváltoztatta az „erőviszonyólait”, ez érződik a iválásoknál is; míg korábban a nők kiszolgáltatottságuk miatt általában nem szorgalmazták a rossz házasság felbontását, most nagyjából egyenlő a bontópert indító nők és férfiak aránya. — oOo — Befejezésül azt mondanám el, ami a beszélgetés után leszűrődött bennem: nem a válás jogi reformja a lényeges, inkább annak a megértése, tudatosodása, hogy nemcsak a döntés joga a mienk, felelősséggel is tartozunl Önmagunknak és a társadalomnak is. D. KÓNYA JÓZSEF Jegyzet Jói Jártak A Szekszárd és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet több, elősorban külterületi boltjában az elmúlt hetekben jelentős változás történt, így többek között a Honvéd utca sarkán lévő 6-os számú vegyesboltban, ahol eddig elsősorban a sör volt a fő fogyasztási cikk, ma már tejet, tejtermékeket és süteményeket is árulnak. A felsővárosi 4-es számú vegyesboltban pedig bevezették a pap-': áruk árusítását. Ezen túlmenően mindkét egységben növelték a hagyományos árucikkek választékát is. Sőt a szövetkezet vezetői még attól sem riadtak vissza, hogy ahol szükséges, személycseréket is hajtsanak végre a boltvezetésben. Mindezek után önkéntelenül adódik a kérdés: mi tette szűk: gessé ezeket az intézkedéseket? A szövetkezet vezetőségválasz- ló párttaggyűlésén a beszámolóban elhangzott, hogy befejeződött a szövetkezethez tartozó egységek boltgazdálkodási tevékenységének felülvizsgálása, s a következő hetekben, hónapokban realizálni kívánják a vizsgálat egyes megállapításait. Annál is inkább szükségét látja ennek a szövetkezet vezetősége, mivel nem tartják törvényszerűnek, hogy a külterületi boltok veszteségesek legyenek. Márpedig ennél a szövetkezetnél a boltok döntő többsége külterületen van. A veszteséges egységek gazdálkodási tevékenységet vizsgálva megállapították, hogy ezekben a boltokban kevés a választék és amiből van, abból sem elegendő mennyiségben. így azután ezek a boltok nem tudják kielégíteni a lakosság igényeit. Kiderült az is, hogy ennek oka elsősorban a boltvezetők helytelen szemléletéből fakad. A szövetkezet vezetősége célul tűzte ki, hogy a jövőben boltjaik árufélesége ne a boltvezető szemléletét, hanem a lakosság igényei tükrözze. Mert ahol így van, mint például Janyapusztán, ott a bolt forgalma is kedvezően alakul. Igaz. ebben a boltban minden megtalálható, amit a lakosság keres. Éppen ezért tartjuk jelentősnek a szövetkezet ilyen irányú kezdeményezését, amely — mint azt az eddigi tapasztalatok bizonyítják — meghozza a kívánt eredményt. A korábban említett 6-os számú vegyesbolt forgalma például az újonnan megtett intézkedések eredményeként egy hónap alatt közel 13 százalékkal emelkedett. Hasonló jelenség tapasztalható a többi érintett egységnél is. Az új gazdaságirányítási rendszerben, amikor a gazdaságosság minden eddiginél jobban előtérbe kerül, úgy gondoljuk, az. ilyen és ehhez hasonló intézkedések mint jó példák, feltétlenül nyilvánosságot érdemelnek. Arról nem is szólva, hogy végeredményben a szövetkezet vezetőségének intézkedései nyomán mindkét fél jól járt, hiszen a szövetkezet boltjai gazdaságossá váltak, a lakosság pedig ma már megtalálja a számára szükséges árucikkeket a legközelebbi boltban. (szigetvári)
