Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-29 / 254. szám
A lánchídi csata ■MM———BBMMTIiíil niBIKM——M A forradalom nyitánya A szemtanúk és a történészek többször leírták már, mi történt 1918. október 28-án a Lánchíd pesti hídfőjénél. A lényeget illetően minden leírás hibátlanul egybevág: akkor este végképpen bebizonyosodott, hogy Magyar- ország négy rettenetes világ- háborús esztendő után, megérett a népi forradalom a béke és a demokratikus átalakulás kivívására. Maga az esemény így foglalható össze: 1918. október 28-án, hétfő este, tízezres tömeg indult él a Gizella térről, Károlyi pártirodájától a Lánchíd felé, hogy félmenjen a Várba. A sokaság Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését akarta követelni Habsburg Józseftől, aki „homo regius” megbízatással szerepelt Budapesten, a király érdekeinek védelmében, s éppen Károlyival tárgyalt. A menetet a Lánchíd- nál katonákból, rendőrökből és csendőrökből álló, többszörös kordon állította meg. Némi vita után a. katonaság félreállt és parancsa ellenére útjára engedte a felvonulókat. Nem úgy a rendőrök és a csendőrök. Ezek szuronnyal, karddal, lovasattakkal, lőfegyverrel rontottak honfitársaikra. De a megtámadottak védekeztek: késekkel felhasogatták a lovaik' oldalát, fegyvert zsákmányoltak a rendőröktől és csendőröktől és használtók saját revolvereiket is. A csata végén két munkás, egy katona, továbbá ötvennél több súlyos sebesült maradt a véres kövezeten — nagyrészük munkás és diák volt. A tüntetők sebesült társaikat a közeli házakba és a Ritz-szállóba .vitték, ahol orvosok gondoskodtak róluk. Ezt a mentőmunkát a karhatalom már nem merte megakadályozni, mert a katonaság fedezte a sebesültszállítókat.. A véres dráma híre villámgyorsan bejárta a várost, mindenütt dühös haragot váltott ki az emberekből, s még jobban felizzította a szenvedélyeket. A lánchídi csata mindenképpen jelentős esemény volt. Még az időpont sem véletlen. Már október elejétől gyorsuló ütemben szaporodtak a közelgő nagy történelmi vihar jelei. A ,hábo , rús vérvetszteség, az éhezés, a jogfosztás, a fokozódó terror végképpen forradalmasította a tömegeket. Hatott rájuk a szovjet példa, a forradalmi szociálisa ták agitációja, a szociáldemokrata baloldal bíztatása és a saját tapasztalataik. Október 8-ika és 28-ika között a forradalmi jellegű események egész sora jelette, merre tart a magyar nép. A sswddldomokrata kiáltvány & kongresszus, Károlyi és a radikális sajtó propagandája, a dualizmus, Tisza és Wekerle bukása a balkáni és az olaszországi újabb frontkudarcok, a Nemzeti Tanács, a Katonatanács, a Diáktanács megalakulása a végletekig felkorbácsolták a tömegindulatokat. Befejezte aztán a „művet” IV. Károly becstelen manővere Károlyival, akit Pestről Bécsbe csalt, hogy elszakítsa őt a forradalmi érzelmű tömegektől. Fényes Lásttó, a neves publicista és radikális politikus, a lánchídi események közvetlen szemtanúja írta: „Világos volt és voltaképpen az robbantotta ki a lánchídi tüntetéssel a forradalmat, hogy a nép szentül meg volt győződve, hogy Károlyi Mihályt csak azért csalták' Bécsbe, hogy ne lehessen itthon október 27-én, vasárnap, az Országháziéren tartott nagy népgyűlésen, amelyen több mint százezer ember vett részt...” Kevésbé ismert az a tény, hogy 1918. október 25-én a tömeg már áttörte egyszer a fegyveres kordont és a királyt keresve felnyomult a Várba. Az október 25-iki és 28-ikii véres események kétségtelenné tették, hogy a tömeg forradalmi változásokat akar, s örökre szóló szakítást a Habsburgokkal. Az október 22-iki vérengzés másnapján a munkásság sztrájkkal felelt a reakció kihívására. Két nappal később, október 30-ról 31-re virradó éjjel — a pesti munkások, együtt ka- tanatestvéreikkel és a forradalmi értelmiséggel, győzelemre vitték a forradalmat. FÖLDES MIHÁLY Új tantárgy a honvédelmi nevelés AZ 1968 69-ES TANÉVBEN új tantárggyal bővült az általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályosainak és középiskolásaink tanrendje. Ez az új tantárgy, a honvédelmi nevelés, amelynek oktatásához nem elegendő csupán az előírt alacsony óraszám. Elengedhetetlenül nagy szükség van arra, hogy valahány tantárgynál, minden kínálkozó lehetőségét hasznosítsanak pedagógusaink, kitérve minden, a honvédelmi nevelést érintő ismeretre. Az új tantárgy bevezetése minden eddiginél jobban megköveteli a nevelőtestületek céltudatos összmunkáját, megköveteli már csak azért is, mert a járatlan utakon — ez már paradoxon — nehezebb járható csapást, majd széles célba vivő utat felépíteni kollektív okosság, hivatástudat, odaadó buzgalom nélkül. Az új tanév még fiatal, így példaként citálható tapasztalatok nem állnak rendelkezésre. Pedagógusaink arra a kérdésre, hogyan sikerült megvalósítaniok az új tantárgy bevezetéséből rájuk háruló feladatokat, csak hellyel- közael tudnak határozott válaszokat adni. S ezért, alig kárhoztathatnak. Igaz, az Országos Pedagógiai Intézet módszertani útmutatója alapján a tantestületek időben megvitatták a honvédelmi nevelés minden megoldásra váró problémáját. Kézbe vehették a tankönyvkiadó gondozásában és dr. Kovács Gyula szerkesztésében megjelent Iskola és honvédelem című könyvet. Ám, ismételten nem új dolog, hogy a kidolgozott elvek, elméletek vizsgáztatója is a gyakorlat, nem csupán megvalósítója. És ez az izgalmasabb feladat, egyben a nehezebb, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy úttörő módon rögzítsék a honvédelmi nevelés gyakorlatának első éveiben mindazt, ami később eredményesen járható utat biztosít iskoláink számára. Népújság 4 1968. október 29. Dombóvárott október utolsó napjaiban zajlott egy szakmai tanácskozás, amelynek egyetlen és alaposan megvitatott napirendi pontja az új tantárgy bevezetése, a honvédelmi nevelés összetett munkája volt. A ZRÍNYI ILONA NEVÉT viselő általános iskolában arról beszélgetünk az elsősorban érdekelt nevelőkkel, hogyan fogadták a gyerekek az új tantárgyat, hiszen a diák, az diák marad ötven, sőt száz év múlva is. És az „ősi” jellemző szerint a diák nem kedveli azt az újat, ami tanulásban többletet ró ki. Ettől függetlenül azt halljuk, hogy a gyerekek örömmel fogadták az új tantárgyat. Még a lányok is! Igen! Szeptember végén volt az iskolának egy nagyszabású harci túrája, s számháborúval fejeződött be a több kirándulással is felérő nagy esemény. És ebben a lányok legalább annyit jeleskedtek, mint a fiúk. Lényegében tehát az új tantárgy fogadtatását illetően az újnak szóló lelkes és várakozó izgalomról számolhatunk be. Nem kétséges, hogy ez a lelkesedés nagyban szól a kínálkozó gyakorlatoknak. A majd sorra kerülő akadályversenyeknek, kis- puska-lőgyakorlatoknak és így tovább. Egyszóval azoknak a próbáknak, amelyek igyekezetei, hozzáértést, kitartó szívósságot kérnek számon — többek között — a tanulóktól. Egyébként ebben az iskolában a testnevelő tanár a „gazdája” az új tantárgynak. Kárász Imre tartalékos tiszt is. Iskoláink zömében — ahol erre lehetőség kínálkozott — így oldották meg a problémát. Megjegyzendő, hogy nem az elméleti oktató-nevelő munka gondjain folyik a nagyobb töprengés, ez, mint már jeleztük, alapos összefogottsággal, összedolgozással könnyebben megoldódik. A honvédelmi nevelés gyakorlati része a problematikus, bár az MHSZ hivatásának megfelelően sok segítséget tud nyújtani és nyújt is. Dombóvárott az iskolák sürgetik az MHSZ akadálypályájának megépítését, amelyen összetett honvédelmi versenyeket lehet majd tartani, s ezeket megelőzően pedig ahol gyakorlatozni lehet. Tehát, a tárgyi feltételek biztosítása a nehezebb gond. Kivált olyan iskoláknál érvényesül ez, amelyek mint a Zrínyi Ilona általános iskola is, régiek, korszerűtlenek. Itt például alkalmas időjárás esetén a salakos udvar jelenti a tornatermet, egyben ünneplésekre is használt „dísztermet”. Ősszel és télen a szűk folyosókkal lehet csak gazdálkodni: a testnevelési órák is akkor teljesek, ha már használni lehet az udvart... A TERVEK SZERINT, tavasz- szal kerül sor az első gyakorlati foglalkozásokra, amennyiben az iskolát patronáló Alkotmány termelőszövetkezet a gyakorlatozásra alkalmas területet az iskola rendelkezésére bocsátja. Osztály- termi foglalkozásokon meg lehet ismerkedni a lőfegyverekkel, de használatukat oktatni elméletben félmunka lenne... A honvédelmi nevelés tekintélyes helyet tölt be az osztályfőnöki tervekben is és nem hiányzik a kínálkozó lehetőségek felhasználási szándéka egyéb, más tárgyak tanmenetéből sem. Kísérleti ez az év, még csak az elején járunk. Jövő ilyenkor már megbízható számadás következhet, a már kimunkált „hogyan" tapasztalatai megszabhatják az új tantárgy hatékonyabb oktatását SEGÉDMUNKÁSOK FIGYELEM! A Tolna megyei Tanács Kórháza Szekszárd, felvételt hirdet kazánházi segédmunkás munkakörbe. Részükre két éven belül munka melletti tanfolyam keretében fűtői szakmát biztosítunk. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (338) A nagyszabású bűnpert a védelem és a vád előcsatá- rozásai^ vezették be. A vádlottak Boston egyik legkiválóbb büntető jogászát, Paul T. Smith ügyvédet bízták meg védelmükkel. A tárgyalás előtti hónapokban összesen 262 beadvánnyal, panasszal, előterjesztéssel és tiltakozással bombázta az igazságszolgáltatási hatóságokat. Nyilvános kirohanást intézett Edgar Hower, az FBI elnöke ellen, s azt állította, hogy a bünper nem más, mint az FBI mesterkedése: mindenáron rá akarja bizonyítani a vádlottakra a tettet, hogy azután azzal kérkedhessen, hogy kiderítette minden idők legnagyobb bankrablását. Felix Forte bíró vezette a tárgyalást. Az USA jogi szak- tekintélyei közé tartozik, több jogtudományi müvei tette ismertté a nevét. Igen kényes, sok türelmet, körültekintést és bölcsességet igénylő feladat hárul rá: kétezer jelölt közül kiválasztani a tizenkét esküdtet. Ez hat hetet vett igénybe. 1956. szeptember 17-én végre megkezdődhetett a tárgyalás. Paul T. Smith, a védők különítményének vezetője, a tőle megszokott stratégiát alkalmazta: igyekezett megdön- deni O'Keefe szavahihetőségét Erre építette a védelmet. — 256 — Nem takarékoskodott drámai gesztusokkal és kemény szavakkal. O’Keefe vallomása, szerinte nem más, mint a legnagyobb hazugság az igazságszolgáltatás történetében. O’Keefe azonban rendületlenül kitartott vallomása mellett Félresikerült életében végre teljes mértékben érvényesülhetett. , Vallomása jobban meggyőzte az esküdteket, mini a védők kirohanásai. Október 6-án, a késő délutáni órákban, az esküdtek rövid tanácskozás után mind a nyolc vádlottat — O'Keefe nem volt vádlott hanem koronatanú — bűnösnek találták. Három nappal később, október 9-én, Felix Forte bíró kihirdette az ítéletet, Tonny Pino, Henry Baker, Vincent Costa. Adolf Maffie, Michael Geagen, James Faherty és Thomas Richardson fegyveres rablótámadás elkövetése miatt élethossziglani börtönt kaptak. Joe McGinnist összeesküvésre és fegyveres rablótámadásra való felbujtás és több más bűncselekmény miatt kilencszer élethossziglani börtönre ítélte a bíróság. McGinnis az ítélet kihirdetése után cinikusan megegyezte: — Kár, hogy csak egy életem van..; Anthony Pinót annyira megrendítette az ítélet, hogy kénytelen volt a korlátra támaszkodni, különben összerogy. Richardson egykedvűen cukorkát szopogatott, Geagan váll- vonogatással fogadta az ítéletet, Faherty húgának integetett, aki sírva ült a tárgyalás közönségének első sorában. Röviddel később Anthony Pinó értesítést kapott a bevándorlási hatóságtól, hogy büntetésének letöltése után kitoloncolják az Egyesült Államok területéről. A másik hét gengszter legalább abban reménykedhet, hogy húsz év után feltételesen szabadlábra kerülnek. Egyikük sem lesz 65 évesnél fiatalabb, ha ugyan kibírják a húsz évet, a Walpole börtönben. Joseph O’Keefe korábban kiszabott büntetésének letöltése után 1957. végén, szabadlábra került. A Brink’s Express — 257 — Company kirablásában való részvétele miatt nem ítélték el. Beismerő vallomásával megváltotta szabadságát. Valahol az Egyesült Államokban, Bostonban, New Yorkban, vagy másutt, még mindig több mint egymillió dollár van elrejtve. Csak McGinnis tudja, hogy hol--. (Vége) Következő számunkban megkezdjük című regényünk folytatásos közlését
