Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-12 / 240. szám
raunkásvonaí a több órás utazástól viszolyog. A vonaton töltött időt összeadva, minden esztendőben közel egy hónapot utazik, ha ehhez hozzászámítjuk a munkaidő befejezése és a vonatindulás közötti várakozás idejét is, majdnem két hónap pocsékolódik el évente, értelmetlenül. Nyolcéves kislánya „viselt dolgairól” elsősorban felesége beszámolójából tud. A családdal egyébként szinte menetrendszerű pontossággal, másfél órát van együtt naponta. Hét óra, mire hazaér, s fél kilenckor a gyereknek ágyban a helye. Fél órával később neki is. A tv műsorát csak szombatonként szokta végignézni, de sokszor elnyomja az álom. Az állandó utazás feltétlenül i’endszeresaéget követel, s aki évekig csinálja, már észre sem veszi, hogy az életét is egy, körülmények szabta menetrend szerint irányítja. Szabó János betanított szakmunkás, hét éve csinálja. És, hogy a számoknál maradiunk’, pontoson »1 éve van a nyugdíj! ff. ni, hogy egy-egy ilyen kapcsolatból később szerelem, vagy házasság lett volna Az emberek utazva ismerik meg egymást? 6. 4. A vidéki áftomások várótermei a bejáró dolgozók szempontjából nem érdekesek. Legfeljebb néhány percet töltenek ott, mindenki a lehető legtakarékosabban bánik az idővel. A vidéki várótermeket csak az utasok használják. Mert nagy a különbség utas és bejáró között. A szekszárdi vasútállomásról sok mindent el lehet mondani, Ha valaki megfigyeli a szekszárdi vasútállomáshoz vezető fasor reggeli és délutáni forgalmát, furcsa dolgokat tapasztal. A jövés-menés ugyanis mindkét alkalommal kétirányú: a nagyobb tömeg vitathatatlanul befelé áramlik, de egyáltalán nem csekély azoknak a száma sem, akik reggelente elutaznak a városból, — dolgozni, önkéntelenül felötlik az emberben valamiféle csere lehetősége. Aztán be kell látni, hogy ezen legfeljebb maguk az utazók tudnak segíteni. Ha tudnak. A hajnali munkásvonat utasai közül beszélgettem néhánnyal. Legtöbbjüket — elsősorban fizikai munkásokról van szó — egyáltalán nem foglalkoztatja a városba kerülés gondolata. A megszokott életforma, s az embereket falun tartó sokféle kötelék erős. A város csak munkahely, annak ellenére, hogy idejük túlnyomó többsését a megyeszékhelyen töltik, idegen marad a számukra. Egy korábban végzett felmérés szerint a Szekszárdra naponta bejáró dolgozók száma meghaladja az ötezret. A megyeszékhely megközelíthetősége miatt ennek a forgalomnak körülbelül a felét bonyolítja le a vasút. Az ingázók száma a város erős ütemű iparosodásával egyenes arányban nő. D. KÖNYA JÓZSEF Az újságíró jegyzetfüzetéből Néhány napig milliomos A járási székhely hangulatos cukrászdájának egyik asztalánál galambősz férfiú munkálkodik. Előtte lottószelvények garmadája hever már ki- töltötten és ikszelésre várva, körötte szinte elsüllyedt a világ, nem hallja a jövés-menés zaját, nem a tereferét, a még mindig zümmögő fagylaltgép monoton zenéjét. Dolgozik. Nyugdíjasnak nézem. Öltözéke tiszta, rendes, keze író- szerszámhoz szokott kéz, legalább ötven szelvény halmozódik az asztalán. Hiába, hogy kint a napfényes utcán és idebent is kora délelőtti lendülettel zsibong az élet, számára nincs más, csak a szerencse izgalmas megkísérlése, a mindenheti lázas kombináció. Szívesen kérdezném meg tőle, milyen sikerrel játszik el hetente ötvenszer három harmincat, de tartok tőle, hogy nem venné örömmel a kíváncsiságomat. Nézem az asztal alatt idegesen topogó lábat, a harcsapófája fűzős cipőt, aminek a talpa igen-igen lekívánkozik, és tűnődöm. Nyilván jó ennek az idős embernek, aki bizony- nyal nyugdíjat élvezve tölti életét és betölti, lefoglalja napjait az, hogy néhány napig a szelvénykitöltés alkotó munkája után képzeletbeli milliókkal játszik. Talán listát készít kívánságairól, sorrendet állít fel, mit szerez meg először, másodszor, harmadszor, ha pénteken nem lesz kancsal a szerencse és az ő kombinációi közül valamelyik éri meg a telitalálatot. Boldog? Azt hiszem igen. Ám a nyugodt külső alatt ott vibrál az izgalom. Ormótlan cipőbe bújtatott lába árulkodik o feszültségről, arról is, hogy számára halálosan komoly dolog az, amit művel. Dolgozik, alkot. Megteheti. Nagyvárosokból ismerem a cukrászdákban, presz- szókban élő öregeket. A magányosság elől menekülnek, a társasélet illúzióit keresik a cukrászdákban, az ugyanúgy ráérő kortársakat. Az én öreguram afféle magányos bölény. Nyilván rámmordulna, ha észre tudná venni fürkészésemet. De nem tudja, annál sokkal jobban el van foglalva, semmint észrevenné a körötte levő világot. Valami ilyesmit bizonyít az előtte kupacolódó szelvényhalom is. Hittel hiszi, hogy csak péntekig, és mindig hiszi, hogy csak a következő péntekig kell nélkülöznie a milliomos jelzőt. Játszik ... Játszom én is. A komikusán harcsapofájú cipőt bámulva álmodozom. Lehet, hogy a szerencse után csak ilyen cipőkben lehet járni? Vagy célszerűbb valameddig kevesebb szelvénnyel csalogatni a szerencsét és vásárolni cipőbb cipőt? Nem tudom. Sok mesterséget próbáltam már, de még hivatásos szerencsevadász nem voltam. Talán, ha nyugdíjas leszek . Az ifjúsági klub a dunaföldváriak 1. A megyeszékhely „vasúti vonzása" kétirányú: délen Bátaszékig, északon Nagydorogig terjed. Néhányan ennél is távolabbról járnak, s van olyan munkás, aki bétaszéki átszállással tudja csak megközelíteni Szek- szárdot. A Nagydorogról utazók napi két és fél órát, a báta- szókiek egy órát töltenek vonaton. A hajnali szerelvény munkásvonat. A menetrend szerinti következő vonatot, amely hét óra után fut be mindkét irányból, stílszerűen tisztviselővonatnak lehetne nevezni. 2. A munkásvonat veterán utazói még emlékeznek olyan vasúti kocsikra, amelyekben az utazás majdnem fárasztóbb volt, minta napi munka. „Bocá-Pulmannak” nevezték ezeket és asak Szek- szárd közelében teltek meg, ha másutt már végképp nem volt hely. A jelenleg közlekedő szerelvények kocsiparkja vegyes: nagyjából azonos megosztásban indítanak fapados és kényelmes, bőrüléses kocsikat. Mostanában egyre többször a bőrüDéses kocsik javára billen a mérleg. A szerelvények hosszúságát, vagyis befogadóképességét évek gyakorlata alakította ki. 'Általában nincs asúfoltság, néfhány rendhagyó alkalmat leszámítva, kényelmesen lehet utazni. A menetrend a munkakezdéshez igazodik. A Nagydorogról induló hajnali munkásvonat fél hatkor érkezik Szekszárdra, s ebből az irányból a következő szerelvény negyed nyolckor fut be az állomásra. Néhány pierces eltéréssel Báta- szék felől is ebben az időben érkeznek a vonatok. A visszaút: egy-egy vonat délután, amellyel a két óráig dolgozók utazhatnak, s egy-egy szerelvény mindkét irányba öt óra után. Aki ezzel sem utazik el, az Bátaszék felé még viszonylag egyszerűen eljut, Nagydologra viszont csak az éjszakai órákban indul a következő vonat. Minden szerelvénynek törza»- közönsége van. 3. Szabó János hét esztendeje minden áldott reggel fél négykor kel. Egy évben kétszer aiszik reggel nyolc óráig: húsvétkorés karácsonykor. A hajnali kelés nála már reflexszé vált, csörgő- óra nélkül, mindig azonos időben ébred. Vasárnap is. Olyankor kimegy fát vágni, vagy tenni valamit a ház körül, mert képtelen tovább ágyban maradni. Szabó János naponta nyolcvan kilométert utazik. Hozzávetőlegesen számítva a hét esztendő alatt annyi kilométert rázatta magát, hogy négyszer körülutazhatta volna az Egyenlítőt. De nemcsak az Egyenlítőhöz nem jutott el, még a fővárosba se nagyon. A hét év alatt mindössze háromszor. Ha ideje engedné is, Villanyszerelő, szobafestő-mázoló, hidegburkoló munkát szövetkezetünk azonnalra vállal. Cím: Iregszemcsei Vegyesipari Ktsz Iregszemcse. (138) de azt setnmikép»pen sem, hogy szép. Azt, hogy kulturált és kényelmes, még úgyse. Nyilvánvalóan senki sem várja el egy vasúti váróhelyiségtől, hogy könyvtári olvasóteremhez hasonlítson. Annyit azonban már joggal megkívánhat az utazó, hogy tiszta, a lehetőségekhez kép>est kényelmes legyen, ahol a várakozás egy-két óráját viszonylag nyugodt körülmények között él- toltheti. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a szekszárdi vasútállomás nem éppen ideális hely ilyen célra. Gyökeres változásra sem számíthatunk: Szék. szárd nem forgalmi csomópont, s a vasútállomás várótermei is csak a vonatok érkezése, vagv indulása előtt telnek meg egy- egy órára, egyébként kevés a várakozó. Csúcsidőben viszont akkora a tömeff. hogy nemigen lehet helyet találni. A megyeszékhely lassan kinövi vasútállomását. 5. Kártya, könyv, alvás. Ezzel aztán ki is merült az összes lehetőség. ami között a vonaton unaloműzés céljából válogatni lehet. Az emberek szinte kivétel nélkül ismerik egymást, s a bejárók nagy közösségén belül kialakulnak szorosabb kapcsolatok, az együtt utazók csoportjai. Ök mindig egy kocsiba szállnak és még a helyüket is egy, a szokásjog alapján kialakult ülésrend szerint foglalják el. A legtöbben kártyáznak. Ulti szolid alapon, csak azért, hogy ezzel is teljen az idő. A „bib- liások” között már jóval kevesebb az állandóan együtt utazó, a partnerek gyakrabban változnak. Létezik vonatviszony is. Egymás társaságát kedvelő fiúk, lányok sokszor évekig együtt utaznak. Megvárják egymást, jó előre helyet foglalnak, s apró figyelmességekkel is tanújelét adják a kapcsolatuk bensőséges- ségének. A vonatviszony általában más-más állomásról bejárók között alakul ki, kizárólag az utazás idejére, mindenféle későbbi következmény nélkül. Arra nem tudtak példát mondaPalksori, a járási KlSZ-bizott- ságon hallottam először: Duna- földváron, a megye legjelentősebb településeinek egyikén, ez- ideig egyáltalán nem működött ifjúsági klub, holott sokkal kisebb lélekszámú községekben is bebizonyosodott, hogy ez a forma megfelelően szolgálja a fiatalok kulturális igényeit. De elmondták azt is, hogy a Dunaföldvári Gumiipari Ktsz KISZ-szervezete hamarosan megoldja ezt a problémát: felajánlották, hogy a művelődési ház egyik helyiségét társadalmi munkában rendbe hozzák, berendezik, s ott ifjúsági klubot hoznak létre. Ezzel tulajdonképpen megoldódott volna a régi keletű probléma, annál is inkább, mert az egyébként szerény eredményeket produkáló művelődési házban semmi akadálya sem lett volna annak, hogy ott a fiatalok helyiséget kapjanak. így tehát LÁTSZÓLAG MINDEN RENDBEN VAN, s most már csak a ktsz KISZ- szervezetének fiataljain múlik, milyen klubéletet sikerül teremteni a művelődési házban. Egyelőre sajnos semmilyent... A Gumiipjari Ktsz KlSZ-szer- vezete ragaszkodik ahhoz, hogy a művelődési házban kialakítandó Eladunk 1 db újszerű állapotban lévő BELORUSZ FORGÓRAKODÓ GÉPET. Érdeklődni lehet: Sárköz— Völgységi Vízi társulat, Bonyhád, Somogyi u. 1. Tel.: 19. (153) klub a szövetkezet fiataljaié legyen, tehát elsődlegesen nekik biztosítson kulturált szórakozási lehetőséget. Ezt azzal indokolják, hogy ők vállalják a munkát, az anyagi terheket, és így maguknak vmdikálnak jogot a klub egyedüli birtoklására. Holmár József, a ktsz KISZ-szervezetének titkára így nyilatkozott: mi nem azt szeretnénk elérni, hogy kizárólag a ktsz kötelékébe tartozó fiatalok szórakozzanak a megalakítandó klubban. De néhány rossz tapasztalatunk már van, s ezekre is gondolni kell. Elsősorban arról van szó, hogy irányítani, esetleg fegyelmezni, főként azokat a fiatalokat tudjuk, akik egyébként is a mi KISZ-szervezetünk tagjai, akiket ismerünk. Ha engedményeket teszünk, joggal lehet tartani attól, hogy elsekélye- sedik csak tánchelyiséggé, szórakozóhellyé válik a klub. Ezt viszont nem szeretnénk. Természetesen nem zárkózunk el az elől, hogy más dunaföldvári fiatalok is látogathassák a klubot, de az általunk szabott feltételek szerint. .. A művelődési házban — a község vezetőinek álláspontja szerint — viszont csak akkor kapnak helyet, ha a létesítendő klub községi jelleggel működik majd, tehát egész Dunaföldvár szórakozni vágyó fiatalságának színhelye lesz. Tulajdonképpen mindkét fél álláspontja ÉRTHETŐ — ÉS VITATHATÓ. Természetes, hogy a ktsz KISZ- szervezete szeretne egy többé-ke- vésbé önállóan működő klubot létrehozni, ezt taglétszámuk is indokolná, és sok olyan közös téma megbeszélésére nyílna lehetőségük megfelelő helyiség birtokában, amelyekről eddig le kellett mondaniok. De érthető a község vezetőinek álláspontja is, ők törekszenek, hogy megnyugtató módon rendeződjön ne csak egy ktsz, hanem az egész község fiataljainak problémája. Az egészben csupán az a furcsa, hogy ezen vitatkozni kell: bebizonyosodott, hogy azok az ifjúsági klubok működnek a legeredményesebben, amelynek egy- egy üzem, vagy intézmény KISZ- szervezete a gazdája. Ez anyagi tényezőkkel is igazolható, de talán nem ez a lényeg: könnyebb irányítani, összefogni és tartalmas programot kidolgozni akkor, ha a klub vezetősége támaszkodhat a „fenntartó” KlSZ-szervezetre. Községi KISZ-alapszervezetnél viszont -— amellett, hogy az anyagi lehetőségek jóval szerényebbek — nehezebb összefogni még a vezetőket is, sokszor csak azért, mert különböző munkahelyeken másmás időbeosztásban dolgoznak. A MEGOLDÁS KÉZENFEKVŐ: legyen a klub gazdája a Dunaföldvári Gumiipari Ktsz KlSZ-szer- vezete. és ha lehetővé teszik, hogy azt mások is látogassák, máris községi szinten működik. És hogy így is lehet tartalmas munkát végezni, arra a legjobb példa a szekszárdi Babits ifjúsági klub: a szekszárdi szövetkezeti bizottság működteti ugyan, de az egész város fiataljainak érdekeit szolgálja. Népújság 7 1368. október Vt.
