Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-11 / 239. szám
A pártáiét alaptörvénye: a demokratikus centralizmus Gépesített szüret A Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetének Görögszó üzemegységében készítettünk néhány felvételt a gépesített szüretről. A párt életét belső törvények szabályozzák, amelyek meghatározott rendszert képeznek szervezeteik felépítésében, gyakorlati tevékenységében. Ezek jelentőségükben, tartósságukban meglehetősen különböznek egymástól. A pártkongresszusok feladata, hogy a pártélet törvényeit rendszeresen felülvizsgálja; megerősítse azokat, amelyeknek helyességét. szükségességét a gyakorlat igazolta, korrigálja, vagy hatályon kívül helyezze azokat, amelyeken az élet túlhaladott. Van azonban a pártéletnek alaptörvénye is: a demokratikus centralizmus. Alaptörvény ez kettős értelemben Egyrészt állandó érvényű szabálya a pártnak, mert mellőzni sohasem szabad. Az állandóság azonban nem mozdulatlanság. A demokratikus centralizmus is állandóan fejlődik, erősödik. Más-, részt alaptörvény, mert meghatározó szerepet játszik a párt egész tevékenységében, mindennapos gyakorlatában. A demokratikus centralizmus maradéktalan érvényesítése jelenti a legfőbb szervezeti biztosítékot arra, hogy a párt és a munkásosztály eszmei, politikai célkitűzései nem maradnak kívánságok, óhajok. Mindehhez tegyük hozzá: e fontos alaptörvény szerves tartozéka, hogy a párt politikájának, feladatainak széles körű megvitatásánál jelentkező véleményeltérés esetén a kisebbség köteles magát alávetni a többség határozatának. Vagyis a vitát, a kérdések érdemi megtárgyalását — amelyben az adott pértfórum minden tagja teljes joggal részt vehet — határozatnak kell követnie. Ez — a párt- fegyelem révén — minden kommunistára egyaránt kötelező. A pártdemokrácia a bírálat és ön- bírálat kifejlesztését is jelenti; ez teszi lehetővé a párt számára a munkában észlelt hibák, rendellenességek feltárását, az alsó szervektől, a tagságtól jövő kezdeményezések figyelembevételét. A demokratikus centralizmus egyébként nemcsak a párt belső életének, hanem a szocialista államnak is jelentős alapelve, amelyet az állami irányítás széles körében érvényesíteni kell. Mi a helyzet jelenleg a párt alaptörvényével? A IX. kongresszus óta eltelt csaknem két év bebizonyította, hogy pártunk életében a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig következetesen érvényesül a demokratikus centralizmus. Ennek bizonyítéka elsősorban az, hogy a IX. kongresszuson elfogadott határozatok végrehajtása gazdasági és politikai életünkben mindenütt következetesen és eredményesen folyik. Közéletünk A JÁRÁSI TANÁCS VB-ÜLÉSE TAMÁSIBAN Csütörtökön délelőtt ülést tartott a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Készt vett a tanácskozáson Szabópál Antal a megyei tanács elnöke. A legutóbbi ülés óta tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vbhatározatok végrehajtásáról Vi- dóczy László, a végrehajtó bizottság elnöke számolt be. Utána Bács Ottó, a pénzügyi és Bérdi Lajos, a tervcsoport vezetője ismertette az új gazdaságirányítási rendszer járási tapasztalatait a tanácsi fejlesztési feladatokkal kapcsolatban. Az utóbbi hónapokban különösen sokat beszéltünk a gazdaságirányítás reformjának előkészítéséről, illetve ennek zökkenőmentes bevezetéséről. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy ez a nagy jelentőségű — mondhatni történelmi — esemény milyen kapcsolatban volt a demokratikus centralizmus érvényesülésével. A gazdaságirányítás reformjának bevezetését, mint ismeretes, a Központi Bizottság kezdeményezte. A kommunisták azonban minden munkahelyen, minden alapszervezetben nemcsak elfogadták, illetve aktívan állást foglaltak mellette, hanem mindenütt tevékenyen részt vettek a reform alapgondolatainak ismertetésében, a bevezetésével összefüggő gyakorlati feladatok végrehajtásában. Talán nem túlzás azt sem állítani, hogy az új mechanizmus sikeres megvalósításának egyik legfőbb politikai feltétele az volt, hogy az alapszervezetekben, az úgynevezett „első vonalban” dolgozó kommunisták rendkívül állhatatosan és tudatosan képviselték a reform ügyét. Vagyis a demokratikus centralizmus nemcsak a pártszervezetek mindennapos életében játszik nagy szerepet, hanem nélkülözhetetlen az országos, a mélyreható változások alkalmával. A tagadhatatlan eredmények és pozitív vonások azonban nem tehetnek önelégültté bennünket ezen a téren sem. Negatív jelenségek is vannak, amelyeket észre kell venni és amelyeknek tanulságait fel kell használni a demokratikus centralizmus további erősítésében. A helyzetet vizsgálva, változatlanul az egyik legfontosabb probléma, hogy még mindig sok helyütt nem értik helyesen a centralizmus fogalmát. Bizonyos értelemben egyoldalúan kezelik, leszűkítik csak a központi, illetve a felsőbb szervek döntéseire. Gyakran találkozunk olyan nézettel, hogy a helyi pártszervezet álláspontját már nem sorolják a centralizmus fogalomkörébe, még akkor sem, ha az legközvetlenebbül is valamelyik központi határozat végrehajtását szolgálja. Ez a szemlélet az egyik forrása annak az eléggé elterjedt gyakorlatnak, hogy a különböző állami és gazdasági szervek képviselői az alapszervezet vezetőségének vagy taggyűlésének állásfoglalását nem tekintik figyelemre méltónak; a párt véleményének csakis a pártbizottságok, vagy még inkább a felsőbb szervek álláspontját tartják. Ez a kérdésnek azonban csak az egyik oldala. Ahhoz, hogy az alapszervezetek valóban nagy tekintélyű, tárgyalóképes partnerré váljanak mindenütt, szükség van arra is, hogy az alapszervezetek élén felkészült, tapasztalt, a párt politikáját jól képviselő vezetők álljanak. A most sorra kerülő vezetőségválasztások tehát minden bizonnyal erősítik a párton belül mind a demokráciát, mind a centralizmust is. A demokráciát úgy, hogy a vezetők kiválasztásánál maradéktalanul érvényesül a párttagság akarata. A centralizmust pedig azzal, hogy a kommunista kollektíva, az alapszervezet felruházza a vezetőket a hatalommal, a döntés pártszerű jogával. így a vezetőség állásfoglalásában a párttagság megtalálja saját véleményének kifejezését. A centralizmus értelmezésében találkozni olyan nézettel is, amely a központi irányítást lénvegében azonosítja a bürokráciával, illetve többé-kevésbé annak táptalajaként kezelik. Itt tulajdonképpen összekeverik a központi irányítást a túlzott központosítással. A helyesen értelmezett és megvalósított centralizmus nem erősíti a bürokráciát, hanem éppen fordítva: hatékony eszköze a bürokrácia elleni harcnak. Számtalan példa van arra, a központi bizottsági határozatok, pártvezetőségi állásfoglalások, taggyűlési döntések egész sora vált a bürokrácia felszámolásának segítőjévé. A centralizmus erősítésének feladata összhangban van. a demokrácia állandó szélesítésének követelményével. Sőt a pártdemokrácia fejlesztése részben központi útmutatások, kezdeményezések alapján történik. A feladatok között első helyen kell említeni a rendszeres elvi, elvtársi, pártszerű vitákat Ahol a párttagság hallgat, ahol nem vesz részt az álláspontok formálásában, ahol tudásával, tapasztalatával nem gazdagítja a tanácskozást, nem segíti a döntések megalapozottságát, ott baj van a pártdemokráciával. Következtetésként minden pártszervezet elemi kötelessége, hogy ösztönözze a párttagságot: nyilvánítson véleményt a fontosabb politikai, gazdasági és más kérdésekben. Erről az utóbbi évtizedben, különösen a IX. pártkongresszuson nagyon sok szó esett. A párton belüli vitát természe- sen nem elegendő a feszólalók számán mérni, hanem azt is célszerű megvizsgálni, hogy a felszólalók mit mondtak, érdemben állást foglaltak-e, felszólalásukkal előbbre vitték-e a napirenden lévő ügyet. A formális pártélet egyes helyeken nem a tagság hibája. A magvas felszólalásoknak, a színvonalas állásfoglalásoknak a feltételét a pártszervezetek vezetőségeinek, illetve a felsőbb pártszerveknek is meg kell teremteniük. Ha úgy tetszik, a vitát elő kell készíteniük. Nem „forgatókönyvre ’, nem szerepkiosztására, hanem a tárgyalt kérdésről adott információra van szükség. Tehát előzetesen meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a párttagok a tények alapos ismeretének birtokában fejthessék ki véleményüket és alakítsák ki álláspontjukat Nem a demokrácia szellemét bizonyítja, hogy egyes helyeken ugyan türelemmel meghallgatják az ellenvéleményt, csak éppen érdemben nem reagálnak rá. Nincs ugyan korlátozás, mindenki szabadon beszélhet — és ez jó — csak az elmondottaknak éppen foganatja nincs. Nem új jelenségek ezek. Hosz- szú ideje folyik ellenük a harc, sőt van is némi javulás. Mégsem szabad velük megbékülni annál inkább, mert változnak a körülmények, amelyek közöitt dolgozunk éspedig olyan értelemben, hogy az egyes területek vezetőinek nagyobb az önállósága, szélesebb a hatásköre, s ez helyes és szükségszerű. Mindamellett ez a demokratikus folyamat is felidézhet antidemokratikus veszélyeket, amelyeknek nem utols* sorban a helyi pártellenőrzés év hatja útjukat. A demokratikus centralizm erősítésének csupán néhány vn nását ismertettük. De talán env- nyiből is világos: a demokratikus centralizmust fejleszteni, erősíteni arvnvit jelent, mint védeni, „•őoítoni pártunk kommunista V. I. A ládába szedett szőlőt a sorok végén várakozó lánctalpas szánkójára helyezik. A ládákat a lánctalpas tr aktor egy helyre vontatja. Megérkezett az ebéd: zöidségleves és mákos tészta. A szekszárdi közgazdasági technikum tanulói éhesen várják, hogy sorra kerüljenek az osztásnál. Az összegyűjtött ládákból a szőlőt vontató pótkocsijára rakják, mellyel a feldolgozóba szállítják.
