Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

a A pedagógus-elhelyezés pályázati rendszere Újjásziiletifc ECV VÁR A pedagógusokat korábban hi­vatalból nevezték ki, helyezték át egyik helyről a másikra, most azonban pályázati rendszer alap­ján. Az indokolatlanul centra­lizált rendszert tehát felváltotta a helyi önállóság fokozását fel­tételező forma. Korábban, ha egy frissen végzett pedagógus el akart helyezkedni, vagy egy már állásban lévő helyet akart vál­toztatni, mindenekelőtt a felsőbb szerveknél kellett kilincselnie. Bárd Flórián, a megyei tanács művelődési osztályának vezető­helyettese a megmondhatója, hogy az osztályon milyen bú­csújárás van minden évben. „El­kezdődött márciusban — így Bárd Flórián — és tartott szep­tember végéig. Ez idő alatt nem volt munkanap, hogy legalább kettő-három ne keresett volna fel bennünket ilyen ügyben.” Most a kilincselés, magasabb szintű összeköttetés stb. helyett inkább azzal a hellyel, környe­zettel kell törődni, ahova az il­lető pályázik. És ez máris sok mindent meghatároz, módosít. A mostani tanévre Tolna me­gyében 224 pedagógusállást hirdettek pályázati alapon. Ennek révén jutott katedrához 84 frissen végzett, 69-en változtattak isko­lát, így töltöttek be 49 állást képesítés nélküli pedagógussal, néhány helyet más módon töl­töttek be, néhány pedig üresen maradt. A pályázati rendszer általá­nossá tételére való törekvés ed­dig vegyes tapasztalatokat ho­zott. „Általánosságban jó ered­ménnyel járt — mondja Lovas Henrik, a megyei tanács művelő­dési osztályvezetője —, egyes he­lyeken azonban nem, így pél­dául a tamási járásban. Figye­lembe kell venni, hogy ez csak kezdet, perspektívájában nézve sok jó várható tőle.” Kevesebben próbáltak helyet változtatni, mint az előző évek­ben. Ez már önmagában is jó jel. Az egyik cél éppen a pe­dagógusfluktuáció csökkentése. Kellő eredményt többnyire azok a nevelők érnek el, akik az adott iskolát nem átmeneti hely­nek tekintik. A pályázati rend­szer megnehezíti az állásváltoz­tatást, ebből következik, hogy mindenki igyekszik majd jobban megbecsülni helyét, megpróbál beleilleszkedni az adott környe­zetbe. Nem lesz közömbös pél­dául, hogy milyen a népszerű­sége a szülők körében, de a tantestületbe is jobban megpró­bál beleilleszkedni. Mindez fel­tétele a jó oktató-nevelő mun­kának. Eddig elsősorban az úgyneve­zett jobb helyekre jelentkeztek (város, nagyobb község, köz­pontibb helyen lévő település). Erre számítani is lehetett. Nyolc­tíz pályázat is beérkezett egy- egy ilyen helyre. A forgalomtól távol eső helyek zömére egyál­talában nem, vagy csak egy pá­lyázat érkezett. A pedagógus­létszám további növelésétől vár­ható, hogy jobban orientálódnak majd a kisebb helyekre is. Rendkívül nagy szerepet játszott a lakás. Minden pályázó első­sorban ez iránt érdeklődött. Ha rendelkezésre állt a lakás, bőven akadt pályázó, ha lakást nem tudtak biztosítani, nem jelentke­zett senki. Ilyen helyekre leg­feljebb a második fordulóban akadt pályázó. Ez egyben fi­gyelmeztetés is a jövőre nézve. A tanácsoknak a helyi önállóság adta lehetőségekkel élve többet kell tenni a pedagógus-lakás­helyzet javítása érdekében. Ha nincs lakás, még a nagyobb te­lepüléseken lévő állásokért sem tolonganak. Nem egy esetben előfordult az előző években, hogy valakit kineveztek, de az illető ott még albérletet sem tudott szerezni. Márpedig a normális lakásviszony nem luxusigény, hanem elemi élet- és munka- feltétel. Jellemző, hogy Tamási­ba sem pályáztak meg egy ta­nári állást, mert nem állt ren­delkezésre lakás. A pályázati rendszer semmi­képpen sem jelenti, hogy auto­matikusan megoldódnak a stá­tuszgondok. Biztosítani kell egy- egy státusz betöltéséhez a tár­gyi feltételeket, csak így várha­tó javulás. Ha a helyi vezetők mit sem törődnek az iskolai problémákkal, ott a pályázattól sem lehet sokat várni, mint ahogyan a régi módszer sem so­kat segített, mert az ilyen he­lyekről rendszerint elmenekültek a pedagógusok. Kölesden az utóbbi években sokkal jobban tö­rődnek a nevelőkkel, mint az­előtt. A lakáshelyzet javításán túlmenően maga a vb-elnök ment el az iskolaigazgatóval a Pécsi Tanárképző Főiskolára az állások betöltése ügyében. Az eredmény: hat képesítés nélküli nevelő helyett tudtak szakos nevelőt beállítani. A forgalmasabb utak mentén lévő tanyai iskolákba is akadt pályázó. Itt a nagyobb anyagi lehetőségek hatottak vonzóan. Az új módszer kiküszöböli, hogy egy-egy községből valami­féle büntetőtábor váljék. A hi­vatalos rendelkezésekben ugyan nem szerepelt ilyen fogalom, de a pedagógusok körében kialakult — nem is véletlenül. Ha bizo­nyos helyre helyeztek valakit, azt úgy vették, mintha büntető- tábor lenne. A hely ugyanis az átlagnál sokkal kedvezőtlenebb volt, s oda a pedagógusokat rendszerint fegyelmi után he­lyezték. Hátránya a pályázatnak, hogy nagyon hosszadalmas. Serit idő telik el az állás elnyerése és elfoglalása közt, ezért előfordul, hogy a pedagógus közben más hely után néz, s ha az sikerül, egyszerűen lemondja az előzőt. Egy személy három helyre pá­lyázhat. Megesett, hogy egy-egy helyre többen pályáztak, ki is választották azt, akit a legjobb­nak véltek, az illetőt azonban más, jobb helyen is elfogadták. Egy' pedagógus csak egy helyre mehet, a két község közül vala­melyik ilyenkor még mindig pedagógus nélkül marad — kezdheti elölről az egészet, is­mét meg kell hirdetnie a pá­lyázatot. Ez pedig nagy idő- veszteség. A pályázati rendszer természe­tesen nem zárhatja ki az eseten­kénti hivatalból való áthelyezés lehetőségét. Vannak esetek, ami­kor nem lehet a pályázat ered­ményére bízni egy-egy pedagó­gus sorsát. Például káderpoliti­kai szempontból, vagy bizonyos házasságok esetén nélkülözhetet­len a hivatalból való áthelyezés. BODA FERENC Épül a harminckéttedik is Előszoba; konyha. kamra; mosdó és egy lakószoba. Egy épületben két lakás van. Mindkettőhöz kis udvar, kert is tartozik. Egy lakás nyolcvanezer forintba, került. A kivitelező, a dunaföldvári tanács házilagos bri­gádja. Dunaföldváron az első ilyen tí­pusú lakásokat még il)64-ben Kezdték építem. Azóta, négy év* telt el, s ennyi idő alatt tizen­négy épületet adtak át. huszon­nyolc család talált egészséges, megfelelő otthonra. Huszonnyolc olyan család, amelyik föld­be vájt barlanglakásokban, élet- veszélyesen omladozó épületekben lakott. — Hol épültek ezek a. házak? — A Ságvári Endre utcában és a Fekete hegyen — mondja Szeg­vári János, a dunaföldvári tanács vb-titkára. — Ezen a hét terüle­ten adtunk telket az utóbbi évek­ben a magánerőből építkezőknek is. E két területen úgy 200 ház­hely volt. Szinte valamennyi gaz­dára talált már. A szervezési munkákon már túl vagyunk, új házhelykijelölést tervezünk a Ság­vári utca mögött. Ott talán 100 igénylőnek tudunk telket biztosí­tani majd. Tanácsi költségvetés­ből továbbra is építünk ikerháza­kat a barlanglakok és a romos épületekben élő családok részére. — Hány ilyen családnak kell még otthont biztosítaniuk? — Még körülbelül 30 családunk van, akik életveszélyes épületben laknak, s úgy tizenötre tehető a barlangokban élő családok száma. Tudunk néhány bírósági végzésről is, amelyek értelmében megfelelő körülmények közé kellene költöz­tetnünk embereket. Hiába, — egyelőre nincs hová. Pedig épít­kezünk. — Nem azért kell még ilyen magas számokról beszélnie, mert új lakók érkeznek a régiek helyé­be ezekbe a lakásnak nem. hasz­nálható barlangokba, épületekbe? — Nem. Addig nem költözhet az általunk kiutalt épületekbe senki, amíg a régi lakást le nem. bontja. — Hogyan becsülik meg a lakók az egészséges, új épületeket? Meg­felelőek ezek a lakások? — Erre nehéz volna felelni. Nem. lehat általánosítani. Tisztelet a kivételnek, de azt kell mondanom, hogy sokan sehogy. Még az igen alacsony lakbért is akadnak, akik nem fizetik be. S van olyan el­hanyagolt, gondozatlan, piszkos épület is, amelyikről senki meg nem mondja, hogy néhány éve készült el. Hogy megfelelőek-e ezek a lakások? Az ott lakóknak okvetlenül minőségi változást je­lent korábbi otthonukhoz képest. Egyébként. .. ? Azt mondanám el inkább válaszul, hogy az eb­ben az évben épülő négy lakás másfél szobás és fürdőszobás lesz már. — Tehát még ebben az évben újból néggyel csökken a rossz körülmények között lakó csalá­dok száma. Közülük egy sem ké­pes magánerőből házat építeni. — Volt már rá példa. De szá­muk kevés. Többségében sok csa­ládos, kevés keresetű emberekről van szó. Rendezetlen körülmé­nyek között él több cigánycsalád is. A múlt évben hozott a tanács végrehajtó bizottsága határozatot, amely szerint annak a cigánycsa­ládnak, amelyik felszámolja a putriját, ötezer forintot adunk. Eddig öten éltek a lehetőséggel. Közülük ketten házat vettek. ff uszonnyolc lakás készült el Dunaföldváron négy év alatt a legjobban rászorulóknak. Négyet jelenleg építenek, tehát készül már a harminckettedik. Igyekeznek segítséget nyújtani a cigánycsaládoknak erejükhöz mér­ten. Az eddigi tervek szerint jö­vő évben kapják meg az enge­délyt, az állam által biztosított kedvezményes alapon egy cigány­lakás felépítéséhez. Ennek az egy épületnek szinte megvan már ' a gazdája. Hiszen a Dunaföldvá­ron élő cigánycsaládok közül töb­ben is rendszereseit, dolgoznak, akikkel meg vannak elégedve a munkahelyen. Azt nem mondja senki, hogy Dunaföldváron rohamosan javulna a nem megfelelő környezetben élők lakáshelyzete. De az eltelt r>égy év eredményei bizonyítják, hogy gondolnak és törődnek ezek­kel a családokkal a megyei és a helyi tanács emberei. MÉRY ÉVA Baranyai Dénes kőfaragó az ajtó- és ablaknyílásokhoz faragjar"a különleges méretű és minőségű téglákat. Az Országos Műemléki Felügyelőség három dolgozója Mező Er­nő, Klement Ignác és Szűcs Antal a homlokzat konzerválását végzi. A várborozó egy részlete a befejezés előtt. ... Foto: Bakó Jenő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom