Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-10 / 238. szám
a A pedagógus-elhelyezés pályázati rendszere Újjásziiletifc ECV VÁR A pedagógusokat korábban hivatalból nevezték ki, helyezték át egyik helyről a másikra, most azonban pályázati rendszer alapján. Az indokolatlanul centralizált rendszert tehát felváltotta a helyi önállóság fokozását feltételező forma. Korábban, ha egy frissen végzett pedagógus el akart helyezkedni, vagy egy már állásban lévő helyet akart változtatni, mindenekelőtt a felsőbb szerveknél kellett kilincselnie. Bárd Flórián, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőhelyettese a megmondhatója, hogy az osztályon milyen búcsújárás van minden évben. „Elkezdődött márciusban — így Bárd Flórián — és tartott szeptember végéig. Ez idő alatt nem volt munkanap, hogy legalább kettő-három ne keresett volna fel bennünket ilyen ügyben.” Most a kilincselés, magasabb szintű összeköttetés stb. helyett inkább azzal a hellyel, környezettel kell törődni, ahova az illető pályázik. És ez máris sok mindent meghatároz, módosít. A mostani tanévre Tolna megyében 224 pedagógusállást hirdettek pályázati alapon. Ennek révén jutott katedrához 84 frissen végzett, 69-en változtattak iskolát, így töltöttek be 49 állást képesítés nélküli pedagógussal, néhány helyet más módon töltöttek be, néhány pedig üresen maradt. A pályázati rendszer általánossá tételére való törekvés eddig vegyes tapasztalatokat hozott. „Általánosságban jó eredménnyel járt — mondja Lovas Henrik, a megyei tanács művelődési osztályvezetője —, egyes helyeken azonban nem, így például a tamási járásban. Figyelembe kell venni, hogy ez csak kezdet, perspektívájában nézve sok jó várható tőle.” Kevesebben próbáltak helyet változtatni, mint az előző években. Ez már önmagában is jó jel. Az egyik cél éppen a pedagógusfluktuáció csökkentése. Kellő eredményt többnyire azok a nevelők érnek el, akik az adott iskolát nem átmeneti helynek tekintik. A pályázati rendszer megnehezíti az állásváltoztatást, ebből következik, hogy mindenki igyekszik majd jobban megbecsülni helyét, megpróbál beleilleszkedni az adott környezetbe. Nem lesz közömbös például, hogy milyen a népszerűsége a szülők körében, de a tantestületbe is jobban megpróbál beleilleszkedni. Mindez feltétele a jó oktató-nevelő munkának. Eddig elsősorban az úgynevezett jobb helyekre jelentkeztek (város, nagyobb község, központibb helyen lévő település). Erre számítani is lehetett. Nyolctíz pályázat is beérkezett egy- egy ilyen helyre. A forgalomtól távol eső helyek zömére egyáltalában nem, vagy csak egy pályázat érkezett. A pedagóguslétszám további növelésétől várható, hogy jobban orientálódnak majd a kisebb helyekre is. Rendkívül nagy szerepet játszott a lakás. Minden pályázó elsősorban ez iránt érdeklődött. Ha rendelkezésre állt a lakás, bőven akadt pályázó, ha lakást nem tudtak biztosítani, nem jelentkezett senki. Ilyen helyekre legfeljebb a második fordulóban akadt pályázó. Ez egyben figyelmeztetés is a jövőre nézve. A tanácsoknak a helyi önállóság adta lehetőségekkel élve többet kell tenni a pedagógus-lakáshelyzet javítása érdekében. Ha nincs lakás, még a nagyobb településeken lévő állásokért sem tolonganak. Nem egy esetben előfordult az előző években, hogy valakit kineveztek, de az illető ott még albérletet sem tudott szerezni. Márpedig a normális lakásviszony nem luxusigény, hanem elemi élet- és munka- feltétel. Jellemző, hogy Tamásiba sem pályáztak meg egy tanári állást, mert nem állt rendelkezésre lakás. A pályázati rendszer semmiképpen sem jelenti, hogy automatikusan megoldódnak a státuszgondok. Biztosítani kell egy- egy státusz betöltéséhez a tárgyi feltételeket, csak így várható javulás. Ha a helyi vezetők mit sem törődnek az iskolai problémákkal, ott a pályázattól sem lehet sokat várni, mint ahogyan a régi módszer sem sokat segített, mert az ilyen helyekről rendszerint elmenekültek a pedagógusok. Kölesden az utóbbi években sokkal jobban törődnek a nevelőkkel, mint azelőtt. A lakáshelyzet javításán túlmenően maga a vb-elnök ment el az iskolaigazgatóval a Pécsi Tanárképző Főiskolára az állások betöltése ügyében. Az eredmény: hat képesítés nélküli nevelő helyett tudtak szakos nevelőt beállítani. A forgalmasabb utak mentén lévő tanyai iskolákba is akadt pályázó. Itt a nagyobb anyagi lehetőségek hatottak vonzóan. Az új módszer kiküszöböli, hogy egy-egy községből valamiféle büntetőtábor váljék. A hivatalos rendelkezésekben ugyan nem szerepelt ilyen fogalom, de a pedagógusok körében kialakult — nem is véletlenül. Ha bizonyos helyre helyeztek valakit, azt úgy vették, mintha büntető- tábor lenne. A hely ugyanis az átlagnál sokkal kedvezőtlenebb volt, s oda a pedagógusokat rendszerint fegyelmi után helyezték. Hátránya a pályázatnak, hogy nagyon hosszadalmas. Serit idő telik el az állás elnyerése és elfoglalása közt, ezért előfordul, hogy a pedagógus közben más hely után néz, s ha az sikerül, egyszerűen lemondja az előzőt. Egy személy három helyre pályázhat. Megesett, hogy egy-egy helyre többen pályáztak, ki is választották azt, akit a legjobbnak véltek, az illetőt azonban más, jobb helyen is elfogadták. Egy' pedagógus csak egy helyre mehet, a két község közül valamelyik ilyenkor még mindig pedagógus nélkül marad — kezdheti elölről az egészet, ismét meg kell hirdetnie a pályázatot. Ez pedig nagy idő- veszteség. A pályázati rendszer természetesen nem zárhatja ki az esetenkénti hivatalból való áthelyezés lehetőségét. Vannak esetek, amikor nem lehet a pályázat eredményére bízni egy-egy pedagógus sorsát. Például káderpolitikai szempontból, vagy bizonyos házasságok esetén nélkülözhetetlen a hivatalból való áthelyezés. BODA FERENC Épül a harminckéttedik is Előszoba; konyha. kamra; mosdó és egy lakószoba. Egy épületben két lakás van. Mindkettőhöz kis udvar, kert is tartozik. Egy lakás nyolcvanezer forintba, került. A kivitelező, a dunaföldvári tanács házilagos brigádja. Dunaföldváron az első ilyen típusú lakásokat még il)64-ben Kezdték építem. Azóta, négy év* telt el, s ennyi idő alatt tizennégy épületet adtak át. huszonnyolc család talált egészséges, megfelelő otthonra. Huszonnyolc olyan család, amelyik földbe vájt barlanglakásokban, élet- veszélyesen omladozó épületekben lakott. — Hol épültek ezek a. házak? — A Ságvári Endre utcában és a Fekete hegyen — mondja Szegvári János, a dunaföldvári tanács vb-titkára. — Ezen a hét területen adtunk telket az utóbbi években a magánerőből építkezőknek is. E két területen úgy 200 házhely volt. Szinte valamennyi gazdára talált már. A szervezési munkákon már túl vagyunk, új házhelykijelölést tervezünk a Ságvári utca mögött. Ott talán 100 igénylőnek tudunk telket biztosítani majd. Tanácsi költségvetésből továbbra is építünk ikerházakat a barlanglakok és a romos épületekben élő családok részére. — Hány ilyen családnak kell még otthont biztosítaniuk? — Még körülbelül 30 családunk van, akik életveszélyes épületben laknak, s úgy tizenötre tehető a barlangokban élő családok száma. Tudunk néhány bírósági végzésről is, amelyek értelmében megfelelő körülmények közé kellene költöztetnünk embereket. Hiába, — egyelőre nincs hová. Pedig építkezünk. — Nem azért kell még ilyen magas számokról beszélnie, mert új lakók érkeznek a régiek helyébe ezekbe a lakásnak nem. használható barlangokba, épületekbe? — Nem. Addig nem költözhet az általunk kiutalt épületekbe senki, amíg a régi lakást le nem. bontja. — Hogyan becsülik meg a lakók az egészséges, új épületeket? Megfelelőek ezek a lakások? — Erre nehéz volna felelni. Nem. lehat általánosítani. Tisztelet a kivételnek, de azt kell mondanom, hogy sokan sehogy. Még az igen alacsony lakbért is akadnak, akik nem fizetik be. S van olyan elhanyagolt, gondozatlan, piszkos épület is, amelyikről senki meg nem mondja, hogy néhány éve készült el. Hogy megfelelőek-e ezek a lakások? Az ott lakóknak okvetlenül minőségi változást jelent korábbi otthonukhoz képest. Egyébként. .. ? Azt mondanám el inkább válaszul, hogy az ebben az évben épülő négy lakás másfél szobás és fürdőszobás lesz már. — Tehát még ebben az évben újból néggyel csökken a rossz körülmények között lakó családok száma. Közülük egy sem képes magánerőből házat építeni. — Volt már rá példa. De számuk kevés. Többségében sok családos, kevés keresetű emberekről van szó. Rendezetlen körülmények között él több cigánycsalád is. A múlt évben hozott a tanács végrehajtó bizottsága határozatot, amely szerint annak a cigánycsaládnak, amelyik felszámolja a putriját, ötezer forintot adunk. Eddig öten éltek a lehetőséggel. Közülük ketten házat vettek. ff uszonnyolc lakás készült el Dunaföldváron négy év alatt a legjobban rászorulóknak. Négyet jelenleg építenek, tehát készül már a harminckettedik. Igyekeznek segítséget nyújtani a cigánycsaládoknak erejükhöz mérten. Az eddigi tervek szerint jövő évben kapják meg az engedélyt, az állam által biztosított kedvezményes alapon egy cigánylakás felépítéséhez. Ennek az egy épületnek szinte megvan már ' a gazdája. Hiszen a Dunaföldváron élő cigánycsaládok közül többen is rendszereseit, dolgoznak, akikkel meg vannak elégedve a munkahelyen. Azt nem mondja senki, hogy Dunaföldváron rohamosan javulna a nem megfelelő környezetben élők lakáshelyzete. De az eltelt r>égy év eredményei bizonyítják, hogy gondolnak és törődnek ezekkel a családokkal a megyei és a helyi tanács emberei. MÉRY ÉVA Baranyai Dénes kőfaragó az ajtó- és ablaknyílásokhoz faragjar"a különleges méretű és minőségű téglákat. Az Országos Műemléki Felügyelőség három dolgozója Mező Ernő, Klement Ignác és Szűcs Antal a homlokzat konzerválását végzi. A várborozó egy részlete a befejezés előtt. ... Foto: Bakó Jenő,
