Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-08 / 236. szám
Lesben, csúcsforgalomban Elöljáróban szeretnénk megnyugtatni azokat a gépkocsivezetőket, akik szerdán, reggel Szekszárdon, az 56-os úton közlekedtek, hogy a Rákóczi utcában látott szerkezet nem radar, vagy más egyéb, az autósokat rémítő készülék volt, hanem fotóriporterünk szokatlanul nagy méretű teleobjektívja. Szerdán reggel, csúcsforgalmi időben kerestük fel a város legforgalmasabb, s legkritikusabb pontjait, „maszek” alapon, rendőri segédlet nélkül mindössze egy notesszal és egy fényképezőgéppel felszerelve. Őszintén szólva magunk sem gondoltunk arra, hogy megjelenésünk ilyen óvatos közlekedésire, udvariasságra és a szabályok betartására készteti a gépkocsivezetőket. .. Reggelente és délután, a munka befejezése után, a város talán legforgalmasabb kereszteződése — különösen most, az útépítési munkák miatt —, a Zrínyi utca és a Mátyás király utca sarkán van. Gépkocsik hösz- szú sora jön mindkét irányból,, s gyakran keletkezik torlódás. Elég nagy a bizonytalankodás ezen a részen, különösen az elsőbbség megadása körül. Ez valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a gépkocsivezetőit még nem szokták' meg az új útvonalat, s nem „veszik” olyan biztonsággal ezt a kereszteződést, mint a megszokottakat. A sokféle jelzőtábla, a terelő útvonalat jelző, eligazító tábláik pedig többszörösen megosztják az avatott segítségére, irányítására van szükség. Rendőrt egyre többször látni a csúcsforgalma órákban a Zrínyi utca és a Mátyás király utcai kereszteződésben, de inkább Kendőr Irányítja a forgalmat a Zrínyi utca és Mátyás király utca kereszteződésében. ellenőrzés- irányításában ritkán vesznek részt. Szerdán reggel kellemes megJEGYZET A vállalat elhiszi... Merőben új és kizárólag a bizalomra épülő kapcsolat alakult ki a Tolna megyei Tejipari Vállalat és a tejtermelő gazdaságok között. Az eset egyedülálló, még el sem terjedt az országban a tejiparon belül sem, csupán Baranya és Tolna megye területén. Megyénkben eddig körülbelül száz termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság tejét veszi át a vállalat ezzel az úgynevezett bizalmi átvétellel. A dolog lényege a következő: a gazdaság megbízott embere minden tej szállítmánnyal együtt elküld egy kísérőjegyzéket a tejüzemhez, erre a jegyzékre felírja, hogy menynyi tejet és milyen minőségűt (zsírtartalom, sav fok stb.) küld az illető gazdaság a Tejipari Vállalatnak. A vállalat gépkocsija,' amelynek tartályában több gazdaság -teje keveredik, befut az üzemhez, és ott kizárólag a kísérőjegyzék alapján fogadják el, hogy X gazdaság mit adott el azon a napon. Tehát nincs a vállalat emberei közül senki a tej minősítésénél, és a mennyiséget is „elhiszi” a vállalat a gazdaságnak. A Megyei Tejipari Vállalat vezetői azt mondják, szerintük bevált ez idegenből érkező autós figyel- csak szemlélőként, mát, így érthető, hogy ezen a ^PP01- a forgalom ponton fokozottabb körültekintésre, sokszor pedig rendőr szak- lepetés ért bennünket: a sarkon rendőr állt, s a járművek „sűrű- ' " 1 ségének” megfelelően terelte a forgalmat. Nyugodtabbá, biztonságosabbá és — annak ellenére, hogy az egyik, vagy másik úton álló gépkocsiknak isokszor várni kellett, a keresztirányú forgalom miatt, gyorsabbá is vált a közlekedés. A tapasztalatokból ítélve úgy látszik, szükséges az irányítás... A városba vezető út rekonstrukciójával nemcaik egyszerűbbé, biztonságosabbá vált a városba való bejutás, de lehetővé tette azt is, hogy nagyobb sebességgel hajtsanak a gépkocsivezetők. Ez még nem is lenne baj, ha az autósok olykor nem használnák ki túlzottan ezt a lehetőséget. .. Volt „szerencsénk” látni néhány szabálytalanságot, merész előzést, veszélyes sietést, sőt néhány motoros „kisurranását” is a Rákóczi utcát keresztező utcákból. Felfigyeltünk arra, hogy két-három gépkocsivezető feltűnően megszelídült, amikor észrevett bennünket, s a távolból kideríthetetlen célt szolgáló készüléket. Itt is tapasztaltuk azt ami egyébként egész Szekszárd közlekedésére jellemző: az autósok nem túlzottan tisztelik a kijelölt gyalogátkelőhelyeket. A városkapu egyébként a reggeli és délutáni órákban már- már nagyvárosi forgalmat bonyolít le. Ez viszont egyre inkább fokozott figyelmet, s fegyelmet igényel. Végül pedig elismerjük: leske- lődni nem szép dolog. De szabálytalankodni sem... a felvásárlási módszer. Az előnye vitathatatlan, megtakarítást jelent adminisztrációban és munkáslétszámban egyaránt, ráadásul gyorsabb a tej útja. Természetesen tartanak ellenőrzést is időnként, havonta átlagosan háromszor. Ez teljesen kiszámíthatatlan, esetleges és ha a tejszállítmányhoz mellékelt jegyzék valótlan adatokat tartalmaz, a vállalatnak joga van büntető szankciót alkalmazni. Minden valószínűség szerint erre ritkán kerül majd sor, hiszen ez a bizalmi felvásárlás nem most kezdődött, csak most vált általánossá, s az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy a szövetkezeteknek is tetszik a dolog. Nyilván nem fognak vele visszaélni. Úgy véljük, hogy a korábbi kapcsolatok után, amelyek jellemezték időnként a tsz-ek és a vállalatok viszonyát, nagyon is tetszik a merőben új felvásárlási forma a gazdaságoknak. Hiszen amikor az egyenlő partnerségről beszélnek különböző fórumokon, nem állandó vitákra gondolnak, nem jogok kicsikarására, hanem arra, hogy egyetértésben dolgozzanak a felvásárló, termeltető vállalatokkal. G. J. (d. konya) Fotó: Bakó — Nem bánom, legyen .meg az akaratod — zárta le a vitát McGinnis. — Holnapután indulhatunk. De ha megtudom, ki terjeszti rólam azt az ocsmány hazugságot, úgy elhallgattatom, hogy életében többé nem nyitja ki a száját. Helen Pokus óvatosan körülnézett. Bekapcsolta a porszívót, s némileg nagyobb biztonságban érezte magát. A zúgó-zümmögő készüléket a szőnyegre tette, s leemelte a telefon kagylóját. Háromszor-négyszer felsóhajtott, miközben reszkető ujjakkal tárcsázott. Hosszú másodpercek teltek el, míg a jól ismert hang jelentkezett. — Te vagy az Joseph? Csak annyit akartam közölni, hogy McGinnis holnap New Yorkba utazik. — Biztos vagy benne? — Azt mondta a feleségének, hogy sürgős dolga van New Yorkban. Nincs más választása, a fiúk — így mondta — kényszerítik rá. Azután hirtelen elhallgatott, és "türelmetlenül rámnézett, mintha azt akarta volna mondani: siessen már az edény lerakásával! Nem látja, hogy egyedül kívánok maradni a feleségemmel ? ... — S te mit tettél? — 202 — — Természetesen kimentem. A felesége később kijött a konyhába, s azt mondta, segítsek neki egy koffert becsomagolni. Férje holnap a tízórás vonattal elutazik. — Délelőtt tízkor? — Igen, Joseph. Hát nem ment ez nagyszerűen? Meddig kell még ittmaradnom? — Holnapig, csak holnapig. Ha McGinnis elutazott, provokálj ki valamilyen összetűzést a feleségével. Azzal a sárkánnyal nem lesz nehéz összetűznöd. Azután felmondsz, és rögtön csomagolsz. Egyenesen hazamész és ott bevárod, amíg értesítést kapsz tőlem. Most be kell fejeznem a beszélgetést Joseph. Az asszony bevásárolni ment, bármely pillanatban visszatérhet. Látjuk egymás ma este? — Természetesen. So long Helen. Helen visszatette a kagylót. Megkönnyebbülten felsóhajtott, de keze még mindig reszketett. Lehajolt a porszívóhoz, és ijedten összerezzent. Lehajolva lábakat látott a küszöbön. Beleharapott az öklébe, hogy fel ne kiáltson. McGinnis állt előtte az ajtóban. Mozdulatlanul, akár egy szobor. Szemét félig lehunyta, ajka egy ideig hangtalanul mozgott, azután megszólalt: — Jöjjön csak be Helen! Reszkető térddel követte a nappaliba. — Foglaljon helyet — mondta McGinnis erőltetett udvariassággal. — Nem kell félnie tőlem, ha őszinte lesz, és nem hallgat el semmit... Ugye Joseph O'Keefe volt a telefonnál? Öt hívta fel? Helen némán bólintott. —- Miért hívta fel? — Hogy megbeszéljem vele mikor találkozunk. — Úgy? De hiszen közölte vele, hogy én holnap New Yorkba utazom. Miért kellett ezt megmondani? — Én ... azért mondtam meg ... mert azt hittem, ha — 203 — maga elutazik, több időm lesz, jobban ráérek, és hosszabb ideig együtt lehetek vele. — Három percet adok, hogy megmondja az igazságot, — Ez az igazság... Találkát beszéltem meg vele. — O’Keefe a barátja, ugye? — Hát... igen. Együtt járunk. — S nem zavarja az, hogy ő nős? — Ez nem igaz. Szemenszedett hazugság. Joseph nem nős. Feleségül akar venni. — Ostoba liba! Majd bebizonyítom, hogy nős. És foa meggyőztem erről, akkor folytatjuk a beszélgetést. Karonragadta, s kivonszolta az előszobába, a telefonhoz. Elővette a telefonkönyvet, s lapozni kezdett benne. — O’Keefe, Jack... Jack... James.... Itt van: O’Keefe Joseph, Stoughton, Botolph Street. — Engedje el a karomat! — kiáltott fel Helen. — Egyetlen szavát sem hiszem. Nem érdekel, amit mond. — De kell, hogy érdekelje! — válaszolta McGinnis, és tárcsázni kezdett. — Mrs. O’Keefe van a készüléknél? — kérdezte, miután a hívott fél jelentkezett. A kétségbeesetten kapálózó nő füléhez szorította a kagylót, de az kiesett a kezéből, ide-oda himbálózott a zsinóron. Egy türelmetlen hang volt hallható: — Halló, ki van ott? Itt Mrs. O’Keefe...! Halló, miért nerrt jelentkezik? Helen tenyerébe temette az arcát. Tehetetlenül engedte, hogy McGinnis visszavezesse a nappaliba. — így, most megtudta az igazat a szeretőjéről — mondta McGinnis. — Semmi oka sincs, hogy továbbra is kímélje, leplezze. Most mondja el őszintén, miért jött a házamba. Mivel bízta meg az a gazember? — Azt mondta, tudjam meg, mikor utazik maga New Yorkba, s ezt rögtön közöljem vele — válaszolta Helen. • — 204 —
