Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
A mint már arról a sajtó is hírt adott, ez év nyarán az Or- szágos Oktatási Tanács megtárgyalta a középiskolák és a szakmunkásképző iskolák területi, szakonkénti, szakmacsoportonként! fejlesztésének főbb irányelveit. A középfokú oktatási hálózat fejlesztési tervének kidolgozása aaonban folyamatos, hosszabb ideig tartó feladatot jelent. A most folyó munkálatok az. 1975 76. tanévre elérendő állapotot kívánják felvázolni. A kialakult tervekről, elgondolásokról a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Vendégh Sándor elvtárs a következő tájékoztatást adta lapunknak: 10—15 éves terv — Hogyan és milyen főbb tényezők figyelembevételével indult meg a középfokú oktatási hálózat fejlesztési koncepciójának kidolgozása? — A középfokú oktatásban, é> annak fejlesztésében az elmúlt esztendőkben csaknem ötévenként történtek olyan változások, amelyek a különböző típusú képzésben részesülő tanulók számában jelentősebb módosulást hozott. Ennek oka, hogy az általános iskolát végzett fiatalok továbbtanulását távlati igények ismeretiének hiányában, túlnyomóan . a művelődéspolitikai célkitűzések, valamint a rövidtávú, ún. „napi” munkaerő- igények és az oktatási intézmények befogadó képessége határozta meg. Az utóbbi években mind jelentősebb tényezőkké váltak az oktatási reform célkitűzései, a szakemberhzükségleti irányszámok és a demográfiai helyzet alakulása. Az utóbbi tényezők hatása a középfokú oktatás fejlődésére, gyakran egymással ellentétes hatású volt. Ily módon az iskolatípusonkénti beiskolázás alakulása, a középfokú oktatás szerkezetének egészségtelen megváltozását eredményezte. 1955-ben például az I. osztályos középiskolai tanulók közel 70 százaléka gimnáziumban tanult, s csökkent a szakképzést nyújtó középiskolák aránya. A társadalmi szükségletek és lehetőségek mérlegelése, a tudo- mányosrtechnikai haladás követelményei alapján, az oktatási reformtörvény célkitűzései, a szakképzést nyújtó középiskolák számának növelését és a szakmunkásképzés fejlesztését határozta meg. A szakképzést nyújtó iskolák fejlesztésével egyidejűleg a gimnáziumi beiskolázási arányok csökken tésére kerül sor. Jelenleg, az említett tényezők elemzése alapján folyamatban van a középfokú oktatási hálózatfejlesztés távlati, 10— 15 éves tervének kidolgozása. A kollégiumok növelése — Milyen alapvető célok megvalósítását tűzi ki a most kidolgozás alatt álló fejlesztési terv? — Legfontosabb feladat a szakközépiskolák és a szakmunkásképző iskolák fejlesztési tervének szakmánkénti és megyei közigazgatási egységen kén ti ösz- szehangolása. Az erre vonatkozó munka egy szakasza most lezárult. A szükséges egyeztetések után a középiskola és a szakmunkásképző iskola hálózatfejlesztésének együttes tervezését segítő irányélveket a megyei tanácsok rendelkezésére bocsátottuk. A fejlesztési terv tartalmazza az 1975/76. évi középiskolai és szakmunkásképző iskolai I. osztályokba felvehető tanulók országos létszámát. Ezen túlmenően megyénként az általános iskola 8, osztályát végzők számát, valamint előzetes orientációkat a felvehető első osztályos tanulók számának megyénkénti, iskolatípusonkénti és szakonkénti alakulására. A hálózatfejlesztés munkálatai során elsősorban a következő célokat kívánjuk megvalósítani: Az oktató-nevelő munka színvonalának emelését (szolgáló tárgyi és személyi feltételek javítása, az anyagi eszközck hatékonyabb kihasználása érdekében iskolatípusonként, rokonszakonként önálló iskolaegységek kialakítására törekszünk. Azokon a településeken, ahol több középiskola működik, célszerű a gimnáziumot és a szakközép- iskolát kiilön-külön elhelyezni Elsősorban azokat a gimnáziumokat alakítjuk át teljes egészében szakközépiskolává, amelyekben már jelenleg % szakközépiskolai osztályok működnek, és ahol a szakmai képzés feltételei viszonylag könnyebben kialakíthatók. Azonos szakközépiskolai szakon, egy településen csak akA hét interjúja Készül a középfokú oktatás hálózatfejlesztési terve kor helyeseljük több iskola fenntartását, illetve szervezését, ha a működő iskola teljes kapacitása nem elégíti ki az adott szakra jelentkező iskoláztatási szükségletet, A demográfiai hullám csökkenésével párhuzamosan az általános iskolával közös igazgatású középiskolákat — a középiskola önállósításával, vagy megszüntetésével — fokozatosan felszámoljuk. 1970. után 8 osztályosnál kisebb, önálló gimnázium, s általában szakközép- iskola fenntartását nem tartjuk célszerűnek. A jelenlegi, illetve az 1970-ig a középiskolai kapacitásbővítés helyett a IV. ötéves tervidőszak, várható beruházási lehetőségeit elsősorban a szakközépiskolák gyakorlati oktatásához szükséges tárgyi feltételek megteremtésére és a kollégiumi (diákotthoni) férőhelyek számának növelésére használjuk fel. A szakképzést nyújtó középiskolák fejlesztésének, a középiskolai hálózat stabilizálásának egyik fontos feltétele a kollégiumi (diákotthoni) ellátottság javítása. A kollégiumi (diákotthoni) ellátás tervezésénél azonban figyelembe kell venni a megye településhálózatát és a középiskolai hálózatot, a középiskolai oktatás szerkezetét, valamint a közlekedési lehetőségeket. A megyék felelőssége — Tudomásunk szerint a középfokú oktatási hálózat területi fejlesztési tervének kidolgozásában jelentős szerepet kapnak a megyék állami és társadalmi intézményei. Ezzel kapcsolatban szeretnénk, ha összefoglalná a megyékre váró leglényegesebb tennivalókat. — Jelentős új vonása a most folyó munkának, hogy a megyék felelőssége és koordinációs tevékenysége kiterjed a területükön működő valamennyi középfokú oktatási intézményre — beleértve a szakmunkásképző iskolákat is. A hálózatfejlesztési javaslatot tehát valamennyi étintett oktatási intézményre kel! elkészíteniük. Szükség szerint ezért a tanácsok konzultálnak majd az adott megye területén iskolát, vagy kollégiumot fenntartó főhatóságokkal fejlesztési terveikről. A hálózatfejlesztési javaslatokat a megyei tanács vb. szak- igazgatási osztályai készitik el. Ha azonban e feladatukat jó! látják el, akkor szükség szerint konzultálnak a járási, városi és kerületi tanácsokkal is. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a megyékhez kiküldött irányszámok, javaslatok csupán tájékoztató jellegűek, megvan tehát a lehetőségük arra, hogy iskolahálózatuk jelenlegi helyzetének ismeretében eltérjenek, s he legyenek szigorúan kötve az országosan kidolgozott elképzelésekhez, hanem saját területi munkaerő-szükségletük birtokában önállóan tervezzenek. Az országos és területi iskoláztatási tervek összhangjának biztosítása mindemellett szükségessé teszi, hogy a központi irányszámoktól való jelentősebb eltérést a végrehajtó bizottságok részletesen indokolják. Egyeztetett javaslatokat — A Művelődésügyi Minisztérium minden bizonnyal jelentős koordinációs szerepet vállal olyan esetekben, amikor egy-egy iskolatípus fejlesztése több, egymással szomszédos megyét érint. Ezen túlmenően a megyék között milyen közvetlen együttműködést tart szükségesnek és lehetségesnek? — A szakképzést nyújtó isko- Iák többsége országos, vagy nagyobb terület, egymással szomszédos megye szükségleteit elégíti ki. Nem lenne tehát helyes, ha fontos ipari, mezőgazdasági szakképzést nyújtó Isko.ák esetében minden megye önellátásra rendezkedne be. Ez megoldhatatlan, hiszen a szakképzés differenciált iskolahálózatot igényel. ( Időtálló középfokú oktatási hálózat kialakítása ezért szükségessé teszi, hogy a tanácsok figyelembe vegyék a körzeti iskoláztatást, amely kifejezi a társadalom igényét a végzők munkába állására. Helyesnek tartjuk tehát azt a kezdeményezést, hogy a megyei javaslatokat a szomszéd megyékkel egyeztetve készítsék el. Bizonyos szakirányú iskolával nem rendelkező megyék a helyi munkaerő- és iskoláztatási igény alapján keressenek kapcsolatot az illetékes iskolafenntartó tanácsokkal vagy főhatóságokkal és ily módon biztosítsanak felvételi lehetőséget a megyéjükben általános iskolát végző fiatalok számára. Elgondolásaink szerint előreláthatóan 1969 első felében elkészül majd a megyei javaslatok összefoglaló értékelése. Ezt a feladatot az érdekelt szakminisztériumokkal végezzük el. Vitás esetekben egyeztetésre kerül sor. A megyei információk birtokában, a IV. ötéves terv anyagi eszközei, valamint a szakközép- iskolák új tantervei és a szakmunkásképzés szakmai reformja, a szükséges tárgyi-műszaki és működési normatívák ismeretében 1969 végéig elkészítjük a középfokú oktatási hálózat komplex, anyagi és személyi előfeltételeket tartalmazó fejlesztési tervét. Gy, Z. = iiimiiiiiiimiiimiiiiiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniifiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiii ......................................................................................................................................... A TRÓNÖRÖKÖS KORAN ÉRKEZETT Sűrűn elhangzik a fájdalommal teli félmondat a Schöpf Merei Ágost Koraszülő—Koraszülött Kórház ambulanciáján, amikor a gyermekre vágyakozó fiatalasszonyokkal a vizsgálat eredményét közli az orvos. így sóhajtott fel az a kismama is, aki megannyi próbálkozás után, tizenegyedik terhességének megszakítását követően, 29 éves korában, itt a kórházban hozta világra — jóval előbb a szokásos időpontnál — 1600 grammos gyermekét. A reményt nem szabad feladni, ezt hangsúlyozza újra és újra dr. Gergely Károly főorvos. A koraszülöttek közül azok életben maradásának lehetősége természetesen lényegesen nagyobb, akik a kórházban születtek, s akik fejlődését már a terhesség idején figyelemmel kísérhetik az orvosok. Az intézményben ugyanis nemcsak a koraszülöttek un. életre nevelésével, hanem a terhesség idején az anyákkal is foglalkoznak, s a koraszülés megakadályozása érdekében gyógykezelésben részesítik őket. Az orvosok tudományosan kutatják a biológiailag éretlen gyermekek-, születésének indítóokait, illetve a koraszülés megelőzésének a módját, de az már bebizonyosodott, hogy a koraszülések gyakorisága és az újszülöttek elhalálozása jóval nagyobb olyan esetekben, amikor a terhességet művi beavatkozások előzték meg. A kórházban többségükben kis súlyú koraszülötteket nevelnek, közülük sokan az egy kilogrammot sem érték el születésükkor. Az intézet fennállása óta mintegy 500 olyan esetet jegyeztek fel, amikor kivételesen alacsony súlyú újszülötteket — volt közöttük 56 dekás is — életképes csecsemőkké neveltek, ám a küzdelem az életükért a tudomány jelenlegi vívmányainak felhasználásával, a leggondosabb orvosi felügyelet mellett is, nagy erőfeszítéseket kíván, jóllehet az újszülöttek fogadására egész apparátus mozdul. A műtőből percek alatt légkondicionált fülkébe viszik a kicsinyeket. Komplikált berendezések egész sora szolgálja őket. Gyakran lépnek közbe életmentő műtétekkel is. A mesterséges táplálásnak az az első foka. amikor a nővér vékony műanyag csövet vezet a csecsemő orrán át a gyomorba és az anyatejet injekciós tűvel fecskendezi a csőbe. Sokszor csak hosszú hetek múlva váltja fel ezt a dudlis üveg. Ami- ' kor az apróság már jó étvággyal fogyasztja el ételét, s a fülke kondicionált levegőjében nyugtalankodni kezd, bizonyos érettségi fokhoz érkezett. Édesanyjukhoz általában akkor kerülnek vissza, ha elérik a normális körülmények között született csecsemők súlyát, de csak abban az esetben, ha megvan a biztosíték, hogy egészséges körülmények között, gondos bánásmóddal nevelik tovább. FIGURÁK A BŐR ALATT A minap Danielsson svéd világjáró egyik könyvében találkoztam azzal a Tahiti-beli szóval, ,,ta- tou”. Nyilvánvalóan ebből származik a tatuálás, megmagyarosítva a tetoválás szó. Hogy maga a tetoválás szokása, amely újabban divatossá vált fiataljaink körében, hogyan jutott el hozzánk pontosan nem tudjuk. Jóllehet valamikor a tengerrel, azaz a tengerészekkel való kapcsolat útján. \ikik a tengerrel kötött szövetséget horgonyjelű tetoválással pecsételték meg a bőrükön. Az ,,Uj Magyar Lexikon’' egyébként a következőket mondja a tetoválásról: az emberi bőrnek maradandó jelekkel való díszítése, vagy megbélyegzése.. főként a fejlődés alsóbb fokán álló népeknél divatos; célja általában a férfiak ékesítése. a harcosok elrettentőbbé tétele, esetleg a társadalmi hovatartozás megjelölése.” A tetoválás jeleit, rajzait megörökítő festékszemcséket rendszerint tűszúrásokkal juttatják a bőr mélyebb rétegeibe, főleg az irhába és ott a tinta, a szénpor, a clnober, vagy egyéb festőanyag a kötőszövet sejtjeibe zárva lemos- hatatlanul megmarad az ember élete végéig. — Pedig mit nem adnék, ha megszabadulhatnék ezektől a figuráktól. . . — panaszkodott nekem is nemrégiben, egy huligán - betegségből” kigyógyult fiatalember. El is hiszem! Elvégre a kifényesített nadrágot bárki levetheti, a göndörített, festett, hosszú frizurát lény irathatja, a több napos piszkot is lemoshatja, hogy kul- túremberré váljék, de a tetoválás megmarad. Megmaradnak a nyíllal átszúrt szívek, a különböző figurák, a sírig tartó szerelmet fogadó feliratok, amelyek főleg akkor kellemetlenek, ha a bájos menyasszonyt nem ,,imádott Juliá”-nak, hanem mondjuk Erzsikének hívják. . . Hogyan lehet eltávolítani a tetoválást? Lényegében sehogy! Jóllehet egyesek azt mondják, hogy a tetoválás eltávolításának többféle módja is van. Lehet, de egyik sem tökéletes. Vagy nem tünteti el a kellemetlenné váló figurát vagy csúnya heg marad utána. Az egyszerű lemosás, elszíntelení- tés, lemaratás — ahogy egyesek elképzelik — kivihetetlen. Érthető hiszen a festék a kötőszövet sejtjeiben belül van. Akkor hát e! kell távolítani a bőr alatti kötőszövetet! De hogyan? Kaparás, vagy kimetszés útján? Addig kellene dörzsölni, smirglizni, kaparni a bőrt, amíg lekopig a bőr felületi részével együtt a bőr alatti kötőszövet is! Vagy ki kell metszeni, ki kell vágni a bőrből a tetovált részt. Igen! Meg kell nyúzni a testnek egy darabját. Al kérdezem, megéri-e az ezzel járó fájdalom? Érdemes-e valakinek megnyúzat- ni csak az egyik karját is azért mert meggondolatlanul a múló szerelem emlékét örök időkre ..behorgonyoztatta” jobb sorsra érdemes bőre irhájába? A tetoválás Tahiti bennszülötteinek vallási, vagy törzsi megjelölése — a fejlődés alacsony fokán álló ember kedvtelése volt. Ma — úgy látszik — ugyanez, csak éppen nem Tahitiben. EGÉSZSÉGES-E A RÁGÓGUMI? Nálunk sokáig ellenezték a rágógumi forgalomba hozatalát, de éppúgy, mint a világszerte közkedvelt üdítő ital a Coca-Cola, lassan ez is polgárjogot nyer, s az üzletekben már több helyen árusítják a külföldről behozott, különböző ízű rágógumikat. Valóban egészségtelen-e, vagy csak gusztustalan az állandó rágása? Az or- vospk vélménye egyáltalán nem elmarasztaló ebben a kérdésben. A gumi rágása ugyanis fokozza a nyáltermelést és segít eltávolítani a fogakról az ételmaradékokat, a lepedéket, ami a fogszuvasodás megelőzése szempontjából előnyös is. A rágógumi egyben a rágóizomzatot, és a fogágyat is erősíti. Erre pedig talán azért van szüksége a kultúrem- bernek, mert a modern konyha- technika „jóvoltából” egyre kevesebbet kell rágnia. Káros mellékhatásai legfeljebb a túlzásba vitt fogyasztásnak vannak, annyiban, hogy az ízesítő anyagok csökkentik az étvágyat. Az azonban vitathatatlan, hogy a pofacsontok szüntelen le-fel mozgása nem valami esztétikus látvány. A gumi csámcsogva rágása, húzgálása, amelyre néhány fiatal a ..divat” ürügyén tüntetőén hajlamos, a lehető leggusztustalanabb dolog, illetlenség és neveletlenség. iiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiii,
