Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
Kölesditsz-újság „Kölesdi Híradó” címmel üzemi lapot leap• tak kézhez a kölesdi Egyetértés Tsz tagjai. Valamennyien, dolgozók és öregek egyaránt. Ára egyelőre nines. Nem a postás vitte, hanem a brigádvezetők. Steneilezett kiadvány, mutatós címlappal. A végén ez olvasható egyebek között: felelős szerkesztő Kovács János tsz-elnök. Megkerestem Kovács Jánost és arra kértem, hogy adjon nyilatkozatot, illetve interjút. Készségesen a rendelkezésemre állt, bár ez a szerep még eléggé szokatlan a számára. A bevezetőben is erre utalnak a lap összeállítói: ,„Útjára bocsátjuk üzemi lapunkat. Az üzemi újság szerkesztését örömmel vállaltuk, és (sok jó szándékkal indítjuk el. Ugyanakkor bizonyos aggodalom is él bennünk amiatt, mert nincs közöttünk senki, aki újságszerkesztésben jártas lenne”. — Ilyen nagy szövetkezetben, amelyik három falura is kiterjed, már újságra van szükség a tájékoztatáshoz? — ígér1 a rendszeres kapcsolat az egész tagsággal másképpen nem megy. A közgyűlés nem elég ehhez. De találkoztam is már a lap megjelenése óta olyan véleményekkel, hogy most értették meg ezt. vagy azt a rendeletét, amikor elolvasták. — Hogyan fogadták az emberek a Kölesdi Híradót? — Úgy Iá tömi, hogy örömmel. Az első szám elég jól sikerült és bizonyára tetszik a tagságnak, hogy véleményt nyilváníthat majd a lapban, akár névtelenül is, egy-egy javaslattal, megjegyzéssel. Mindhárom üzemegységben levelesládát helyezünk el az irodánál, ide bedobhatják leveleiket. Az egész gazdálkodásról, munkaszervezésről, de bármiről írhatnak és tní fel akarjuk használni ezeket a leveleket. — Mik lesznek az állandó rovatok, illetve témák? — Rendszeresen fognak írni a szakvezetők, és minden számban akarunk közölni ren- tíeleteket, amelyek a tagokat érintik. Azt akarjuk, hogy véleményt nyilvánítson a pártszervezet, az ellenőrző bizottság és a szövetkezet sportköre. A következő számban, tehát októberben közölni fogjuk az első féléves mérleg tapasztalatait, a várható bevétel-kiadás alakulását és írunk a takarmány helyzetről. Van a szövetkezetnek háztáji bizottsága, elég jól mozognak ezek az emberek. Az elmondottakon kívül időnként helyet kap az üzemi híradóban a szövetkezeti verseny. Ez a verBeny az üzemegységek között folyik, érthető, hogy nagyon érdekli az embereket. Az év végi nyereség ugyanis különböző lehet üzemegységenként. A munkabért havonta kapják a tagok, az év végi elszámoláskor pedig attól függ a nyereség nagysága, hogyan gazdálkodott egy-egy üzemegység. Egyenlő feltételekkel indulnak az év elején, erre pontos iszámitással ügyelünk. A gazdaságosság, a pontos és jó munka, a szak- szerűség betartása dönti el, mire számíthatnak a kölesdiek, a kilstormásiak, a borjádiak, mint növénytermesztők, aztán az állattenyésztés, meg a géppark dolgozói. Az utóbbi két részleg külön-külön alkot üzemegységet. Hogy mennyire önállóak ezek az egységek, arra talán jellemző, hogy a növénytermesztés tulajdonképpen eladja a takarmányt az állat- tenyésztésnek. Tehát teljesen önállóan dolgoznak. megadott tervlszámckkal. — Nem áll fenn az a veszély, hogy a nagy munka, a vezetők elfoglaltsága miatt nem készül el egy-egy lappéldány, vagy nem lesz elég színes? — Szeretnénk tartani, állandósítani a lap színességét. Mindig a hónap elején tartunk megbeszélést... — Vagyis szerkesztő bizottsági értekezletet. .. — Igen. A szerkesztő bizottság tagjai Kiss István párttitkár, Lenkei Imre főkönyvelő, Marczy Tivadar főagronómus, Szabados Ferenc főállattenyésztő és jómagam. Tehát a hónap elején elkészítjük a laptervet és 20—25-e között kérjük az anyagokat. Átnézzük, megbeszéljük és mehet Szekszárdra, a tsz-szövet- séghez. A szövetség készségesen rendelkezésünkre bocsátja a stencilgépet, önköltségi áron — Mennyibe kerül egy lap előállítása? — Két forint. De ha kérünk is esetleg érte pénzt a tagoktól, az öregek ingyen fogják kapni. Még nem döntöttünk arról, lesz-e egyáltalán ára az újságnak. Meg kell oldanunk a terjesztést is, mert ez a módszer nem jó, lassú. Többen panaszkodtak, hogy későn kapták meg a híradót. Talán a postával kellene megállapodni. — További sikeres lapszerkesztést! (gemencí) Vaidahunyad A köznyelv Vajdahunyad-vá- rának ismeri, pedig a nagy épülettömbnek csak egy részét mintázta a Hunyadiak fészkéről alkotója, Alpár Ignác. A Városligetben levő Mezőgazdasági Múzeumról lesz szó, egy hányatott sorsú intézményről, melynek termeit végigjárni egy fél nap sem elegendő. Elődje már 1869-ben is működött. A mai épület alapkövét a millenniumkor, 1896-ban tették le, majd 1904-ben ismét, mert az eredeti ideiglenes konstrukció a látogatók fejére készült dőlni. Látogató már az első világháború t I tt is évi máisfél százezer akadt. A múzeum még a Horthy- korszakbeli stagnálás idején is nagy hírű volt. Vezetőit bízták meg a kairói I. Fuad Mezőgazda- sági Múzeum megszervezésével. A második világháború majdnem teljesen elpusztította, csak 1950- ben nyílt meg ismét. Ma már, pincétől emeletig terjedő kiállításainak sorával, páratlan élményt nyújt a látogatónak. Ezeket a kiállításokat néztük végig, részben „Tolna megyei szemmel” is, hogy a megyénkből Pestre látogatóknak felhívjuk figyelmét az itteni hasznos látnivalókra. Szeleczy Ádám die- őségé A földszintről balra indulva, először az ősi pásztorélet emlékeivel ismerkedhetünk meg. Ezután minden terem egy-egy állattenyésztési és mezőgazdasági termelési ágat mutat be, annak hazai őstörténetétől, a mai modern tenyésztési, termelési módszereken át, egészen az ipari feldolgozásig. Itt van az egy-kéi emberöltővel ezelőtt még Tolnában is uralkodó vad. de jó húsú „siska” sertés modellje. A mú zeum azonban sokszor nemcsak regisztrál, de kritikát is gyakorol. A huszonnégy férőhelyes, csővázas tehénistálló makettje mellett ott a felírás: „A gyakorlatban nem terjedt el.” A legeltetési és takarmányozási terem után jutunk a lótenyésztési kiállításhoz. A csodálatos és mindig veretlen Kincsem csontváza után némi döbbenettel állunk meg az ősló (Equus Eohippus) méretarányos rekonstrukciójánál, mely akkora, mint egy mai puli. A „Hazai ’s Külföldi Tudósítások” kiállított 1827. évi száma közli, hogy ,,a' június 15-i pesti végső futtatáson” gróf Széchényi, báró Wesselényi és még sok más mágnás lova után, versenyeztek .,34 paraszt lovak három csapatban”. A csapatonként három első helyezett újra futott és közülük „első Szeleczy Ádám tol- nanémedi lakos lova nyert negyven forintot”. Az első traktor Különösen érdekes az ekék kiállítása. Nemcsak a maga idején forradalmi újítást jelentő Vi- dacs-ekéké, hanem a monstruó- zus faekéké is. Diesel-traktorokkal ellátott korunkban szívesen feledjük, hogy a világ háromszázötvenmillió földmívelő családja közül kétszázötvenmillió napjainkban is faekével szánt. A gépesítés hazai kezdeteinek nevezetes emléke az először 1852- ben pöfögött cséplő gőzlokomobil modellje. Az első magyar traktor 1913-ban készült Szombathelyen és teljes joggal kapta a „Titán” nevet. Nyolcvanöt mázsás testét négyhengerű benzinmotor hajtotta óránként 2.8 kilométeres sebességgel. Nyolctestű oke- monstrumával napi tizenkét holdat tudott megszántam. Tizenegy kincsei évvel később már piacra került az első HSCS izzófejes traktor. Vad és hal A vadászati kiállítás, mely egyben tanulságos vadászfegyver-történeti bemutató is, tele van megyénkbeli trófeákkal. Egy hatalmas, 180.07 internacionális pontszámú dámlapát. Németh Károly ajándéka. Hordozója 1966. október 16-án került puskacső elé Gyulajon. Kádár János a Tamásinál ejtett kapitális bika agancsát ajándékozta a múzeumnak. A tamási járás egyébként is sok szempontból országos első. 1881. és 1956. között innen került ki az országban ejtett legtöbb díjazott szarvasagancs, a legtöbb kilenc kilónál súlyosabb, és ugyancsak a legtöbb 28 centisnél nagyobb koszorúméretű agancs. A megyénkbeli halászoknak sincs azonban sok okuk a szégyenkezésre. A vízgazdálkodási és halászati kiállítás fő helyén díszük az a 234 centiméter hosz- szú, 112 kilós viza, melyet 1962- ben a paksi halászok fogtak. Méltó társa az ugyancsak Pakson hálóba került vágótok és egy 209 centiméteres, de „csak” hatvankilós viza is. Az erdészeti-faipari, a láp. és tőzeggazdálkodási, a madártani kiállítás után csak a borászatnak szentelt pincében talál Tolna megyei érdekességet a látogató. Egy III. századbeli római kőkoporsóban lelt üveg fényképmásolatát. Az üveg, mai ízlésünk szerint, kissé különös keveréket tartalmazott: mézet, olajat és bort. Ennek valószínűleg kultikus, áldozati jelentősége lehetett. Első bizonyságául annak a máig élő^ hagyománynak, hogy a megyénkben élők, mindig szívesen áldoztak a bor istenének. ORDAS IVAN — Most menj haza, Fred, nyugodj meg, csillapodj le, mossad le dühödet egy pohár whiskyvel, hiszen olyan sápadt vagy, mint a halál. S ha holnapig sem heverted ki a dolgot, maradj nyugodtan otthon, szabadságollak. Közben majd rendbe hozom a dolgot az államügyésszel. Hiszen tudod, reám mindig számíthatsz ... Megvárta, amíg Gaines elment, azután felhívta magánlakásán George F. Garity államügyészt. ' — Itt Wilson rendőrségi főfelügyelő — mondta. — Én vagyok a Brinks-ügyben nyomozó különítmény vezetője, s vallomást kívánok tenni a Grand Jury előtt. Holnap délelőtt tizenegy órakor a tárgyalóterem előtt leszek, s várom, hogy beszólítson vallomástételre. — Sajnálom Mr. Wilson, de holnapra annyi tanút idéz- • tem be, hogy újabbnak már nem szoríthatok sem helyet, sem időt. Esetleg a jövő hét csütörtökén ... — Nem a jövő hét csütörtökén, hanem holnap — válaszolta Wilson igen határozottan. — Mint mondtam, holnap tizenegy órakor a tárgyalóterem ajtaja előtt leszek, és ha negyed tizenkettőig nem szólíttat be, akkor sajtóérte— 184 — kezleten teszem meg kijelentésemet. S amit ott mondok, azt elolvashatják majd az esti lapokban ... — Egy pillanatra Mr. Wilson . .. Azt hiszem mégis sikerül majd valahogyan elintéznem a dolgot. Tehát holnap tizenegykor ... Wilson letette a kagylót, s önelégülten mosolygott. — Fogadok, hogy Garity a jövőben óvakodni fog attól, hogy kikezdjen a rendőrséggel — dünnyögte. Másnap délelőtt kellemetlen érzés fogta el Garity államügyészt, amikor Wilson főfelügyelő impozáns alakja helyet foglalt az esküdtek előtti pádon. Érezte, hogy ezúttal tapasztaltabb és nehezebb ellenféllel lesz dolga, mint amilyen a könnyen izgulékony Gaines. Biztos fellépésével Wilson rögtön tiszteletet és rokon- szenvet váltott ki az esküdíekben. Helyet foglalt a pádon, s rövid, hatáskeltő szünetet tartott, mielőtt megszólalt. — Hölgyeim és uraim! — kezdte magabiztosan, egyetlen pillantásra sem méltatva az államügyészt —, sokan n önök közül bizonyára ismerik nevemet. Bizonyára azt is tudják, hogy a Brink’s Express Company kirablása ügyében én irányítom a rendőrségi nyomozást. Ennél fogva abban a helyzetben vagyok, hogy fontos felvilágosításokkal szolgálhatok az ügyről, olyan felvilágításokkal, amelyeket mástol nem kaphatnak meg. Természetesen számíthatnak segítségemre ... — Azonban, mielőtt vallomásomat megtenném és válaszolnék esetleges kérdéseikre, szeretném felhívni figyelmüket hölgyeim és uraim, az esküdtszék tekintélyére — folytatta egy pillanatnyi szünet után. — Önöknek például hatalmukban áll az államügyészt felszólítani, hogy hagyja el a termet — ha ezt szükségesnek és helyesnek tartják. Nos, én azt hiszem, elérkezett a pillanat, hogy érvényesítsék ezt a jogukat, mert szilárd meggyőződésem, hogy zavartala- nabbul tehetem meg vallomásomat, ha magunk között maradunk. Ennek az embernek — kinyújtott mutatóujjával — 185 — szinte felnyársalta Garity ájlamügyészt — megvan az a rossz szokása, hogy mindenbe beleártja magát, és megjegyzéseivel félbeszakítja a tanúkat. Nagyon szereltlém, ha magunkra hagyna bennünket, hogy zavartalanul beszélhessek. Tehát, ha szabad kérnem . .. Az esküdtek nem lettek volna amerikai átlagpolgárok, ha nem nyugtázzák jóleső érzéssel a tekintélyükre való hivatkozást. Az esküdtszék elnöke nem szalasztotta el az alkalmat, hogy fricskát adjon az államügyésznek. Végignézett az esküdteken, derűs arcukról leolvasta véleményüket, rámosolygott Wilsonra, majd így szólt: — Mr. Garity, azt hiszem elhagyhatja a termet. Majd hivatjuk, ha újra szükségünk lesz rá. Az államügyész szeme villámokat szórt Wilson felé, de az elnök felszólításával nem ellenkezhetett. Méltóságteljes léptekkel kiment a tárgyalóteremből. — így, hölgyeim és uraim, most egymás között vagyunk — folytatta Wilson mosolyogva. — Elsősorban szeretnék egy körülményt tisztázni. Ezt roppant fontosnak tartom. Ugyanis az államügyész tegnap nagyon méltatlanul bánt egyik tisztviselőmmel, Fred Gaines felügyelővel. Biztosítani szeretném önöket, s azt hiszem, szavamnak hitelt adhatnak —, hogy Gaines felügyelő sem Pinótól, sem más gengsztertől soha egyetlen centet sem fogadott el. Több mint huszonöt esztendeje dolgozom vele. Természetesen ő sem mentes emberi fogyatékosságoktól és gyengeségektől, de becsületessége minden vitán felül áll. Három évvel ezelőtt, amikor rendőrségünk főnöke megbízott a Brinks- eset kinyomozásával, ragaszkodtam ahhoz, hogy Gaines felügyelőt ossza be mellém, mert őt tartottam a legtehetségesebb nyomozónknak, és még ma is annak tartom. — 186 —
