Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-31 / 256. szám
ív Sz v "-“'Vi t wkx mk6V£l| CBüStUBEIi NÉPÚJSÁG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 256. szám. ARA: 80 FILLÉR Csütörtök, 1968. október 31 A Szovjetunióval való szövetségünk nemzeti forradalmunk fő támasza Együttes ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom 50. évfordulójának tiszteletére együttes ünnepi ülést tartott szerdán a Parlament kongresszusi termében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Részt vett a megemlékezésen és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Nemes Dezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet az 1918-as polgári demokratikus forradalom részesei és tanúi közül Gárdos Marika, Hunya István, Károlyi Mi- hályné, Kelen Jolán, László Aladár, Molnár József és Uitz Béla. Ugyancsak az elnökség tagja volt Pióker Ignác Kossuth-díjas gyalus, nyugdíjas, Veres József munkaügyi miniszter és Veres Péter Kossuth-díjas író. Major Tamás Kossuth-díjas színművész tolmácsolásában Ady Endre versével kezdődött az ülés majd Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke tartott elnöki megnyitót 1918-as októberünk is a nagy történelmi sorsforduló nyitányává. Az 1918. október 31-i diadalmas nyitányt méltó folytatás kö vette. November 24-én a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség legjobbjaiból, az Oroszországból, a Nagy Októberi Forradalom csatáiból hazatért magyar leninistáknak — Kun Bélának és társainak — vezetésével megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Létrejött az élcsapat, amely tovább vezette a népet a forradalom útján a szocialista hatalom, a Tanácsköztársaság megteremtéséhez. Kállai Gyula megnyitója 1919. március 21-én — alig öt hónappal a polgári demokratikus forradalom után — először — Népünk életében nevezetes Megérezték, hogy az oroszorszá- győzött hazánkban a szocialista évfordulók sorozata következik, gj proletariátus győzelme kedve- forradalom! Uralomra került ötven évvel ezelőtt, rövid idő ző feltételeket teremtett Európa nép, megdöntötte^ a kapitalista leforgása alatt, két — egymással és a világ minden országában a földesúri hatalmat, s hozzálátott szorosan összefüggő — forrada- munkásosztály, a nép felszabadílom zajlott le Magyarországon, tásához. így és ezért vált a mi (Folytatás 2. oldalon.) A dolgozó nép — folytatva évezredes küzdelmeit — ismétel- ten próbát tett, hogy kezébe vegye sorsának irányítását. Mai ünnepségünkön az 50 évvel ezelőtti dicsőséges harcok kezdetére, első nagy állomására, az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalomra, az őszirózsás forradalomra emlékezünk — mondta Kállai Gyula, majd üdvözölte a megjelenteket, köztük az 1918-as polgári demokratikus forradalom és az 1919-es szocialista forradalom résztvevőit. Kállai Gyula ezután arról beszélt, hogy ezeréves történelmünk sok bukott forradalma után a századfordulót követően kedvező feltételek kezdtek kialakulni, hogy népünk kivívja függetlenségét. — A nép a forradalmat várta, ezért küzdött, sztrájkolt és tün- tetet Budapesten és az alföldi városokban. Ezzel szemben a magyar urak, akárcsak más nemzetségbeli uralkodó társaik, az első világháború poklába taszították a dolgozók tíz- és százezres tömegeit. A négyéves imperialista háború mérhetetlenül megnövelte a nép szenvedéseit és nyomorát, gyorsított ütemben érlelte a forradalom objektív és szubjektív feltételeit. Erre az időre megizmosodott, megerősödött már a magyar munkásosztály, s szilárd kapcsolatokat teremtett a parasztsággal és a haladó értelmiséggel. A kibontakozó küzdelem vezető erejévé egyre inkább azaz osztály vált, amely láncain kívül semmit sem veszíthetett: az ipari munkásság. A harcba induló magyarországi munkás-, paraszt- és katonatömegek világos osztályösztönükkel megérezték, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme á munkások, a parasztok, a nép hatalmának, új ’'Hágának, boldogabb életének kezdetét jelenti. ülést tartott a megyei pártbizottság Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága 1968. október 30-án K. Papp József első titkár elnökletével ülést tartott a megyei pártszékházban. Az ülésen részt vett és felszólalt Balló István az MSZMP KB ágit. prop. osztályának helyettes vezetője és Fekete József, a KISZ KB osztályvezetője. Első napirendi pontként Tolnai Ferenc megyei titkár előterjesztése alapján a pártbizottsági ülés megvitatta megyénk egyházpolitikai helyzetét és a további feladatokat. Második napirendi pontként Somi Benjamin megyei titkár bevezető előadása és a kiküldött írásos anyag alapján az ülés megtárgyalta a párt ifjúságpolitikája végrehajtásának megyei tapasztalatait. A vitában számos elvtárs fejtette ki véleményét, tett javaslatot a feladatok megoldását illetően. A megyei pártbizottsági ülés végezetül személyi kérdésekben döntött. Nem hozott eredményt a 28. ülés sem Csalódást keltett és semmi újat nem hozott Párizsban a vietnami—amerikai hivatalos megbeszélések szerdai, 28. ülése, amely egyúttal a legrövidebb is volt minden eddigi közül, alig tartott tovább másfél óránál. Az ülésteremből kilépve és magán az ülésen is elmondott felszólalásában Xuan Thuy miniszter, a VDK képviselője igen kemény hangon állapította meg, hogy csaknem hat hónapja folynak Párizsban a hivatalos megbeszélések, de az ame-' rikai fél változatlanul nem hajlandó feltétel nélkül megszüntetni a bombatámadásokat és a többi harci cselekményt a VDK területe ellen. Xuan Thuy miniszter rámutatott, hogy az utóbbi napokban az amerikai vezető kö- i rök, különösen pedig maga Johnson elnök, nagy lármát csaptak az Egyesült Államok állítólagos erőfeszítései körül, amelyek arra irányultak, hogy „tisztességes” békét érjenek el. Olyan híreket is terjesztettek, hogy az Egyesült Államok rövidesen beszünteti bombatámadásokat Észak-Viet- nam ellen és egyúttal értésre adták, hogy a VDK kormányától válaszlépéseket, engedményeket várnak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője ismételten határozottan leszögezte, hogy az Egyesült Államoknak semmi joga nincs a független és szuverén VDK bombázására. Teljesen meg kell tehát szüntetnie a totális romboló háborút anélkül, hogy joga lenne ezért bármiféle feltételt támasztani t támasztani. r ‘ *4 2 Győzelmes népforradalom A polgári demokratikus forradalom, amely 1918. október 30- áról 31-ére virradó éjjel győzött Magyarországon, 1848 félben maradt művének befejezésére vállalkozott. Kimondta a Habsburgok trónfosztását, és igyekezett a háborúvesztés után darabokra hulló monarchia romjai alól kimentett független magyar államot elfogadtatni a győztes hatalmakkal. A függetlenség kikiáltásával együtt a demokratikus hagyomány feltámasztása, időszerű alkalmazása is célja volt a győztes forradalomnak. Általános, egyenlő és titkos választójog, a földkérdés progresszív megoldása, szociális vívmányok biztosítása és még jó néhány haladó intézkedés jellemzi a Károlyi Mihály irányítása alatt — a szociáldemokraták, a radikálisok és a függetlenségi pártiak koalíciójaként munkához látó polgári kormányzatot. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a forradalom mindenekelőtt a négy évi vérontásnak véget vető béke programjával győzedelmeskedett, nem kell sokáig magyaráznunk népszerűsége okait. Ez a forradalom kirobbanása pillanatától több volt hagyományosan polgári mozgalomnál. Vezetőinek helyeslése mellett, de némiképpen közvetlen irányításuk nélkül, s egy kicsit őket is meglepve vitte győzelemre a munkások, parasztok és katonák, a budapesti nép elszántsága. A tömegek akarata söpörte el a király bukott rendszerét. Károlyi kormánya ezt jórészt felismerte, és igyekezett — ha nem is mindig, s nem elég következetesen — ehhez szabni cselekedeteit, az új hatalom gyakorlatát. Amikor emlékezünk és ünnepelünk, • a jelképéről őszirózsásnak is nevezett forradalom ötvenedik évfordulóján, együtt idézzük a változást kivívó nép tetterejét, és azokat a politikusokat, akiket a tömegmozgalom hajtóereje egy időre vezető szerepbe, az események élére juttatott. Volt idő, amikor az előbbi, volt amikor az utóbbi került a hallgatás árnyékába. Mindkét változat torzít. Ami az igazság első — és döntő! — felét illeti: a közvetlen célok polgári jellege ellenére nyilvánvaló volt, hogy a tömegmozgalmak sodra és ereje lehetővé teszi, sőt követeli a gyors átmenetet, a szocialista forradalom kivívását. Nemcsak a Nemzeti Tanács vezetőit is váratlanul érő’ október 31-i éjszaka eseményei mutatnak erre. Hiszen már a következő napokban olyan munkásgyűléseket tartottak, amelyeken a kormánnyal szembeni elégedetlenség, a szocialista forradalom éltetése a vezérszólam. A munkásság körében mind többen sürgették az orosz példa követését, üdvözölték a szovjet kormány november 3-i táviratát. A Lenin, Szverdlov és Kamenyev által aláírt híres távirat a bolsevik vezetőknek azt a reményét fejezte ki, hogy Magyarországon is rövidesen létrehozzák a munkás- és katonaküldöttek tanácsait. Szov- jetoroszország kormányának meggyőződése: ha „a német, cseh, horvát, magyar, szlovén munkások, katonák és parasztok kezükbe veszik a hatalmat és végigviszik a nemzeti felszabadulás művét, akkor megkötik a szabad népek testvéri szövetségét, és egyesült erővel legyőzik a tőkéseket”. A munkástömegek határozott követelésére kiáltották ki 1918. november 16-án a népköz- társaságot, s ezzel egyidőben a falusi szegénység is elkezdte felszámolni a közigazgatás és a karhatalom helyi szerveit. Valóságos parasztforradalom tünetei halmozódtak. A megoldatlan — és akkor már a kormány elképzelései szerint rendezhetetlen — nemzetiségi kérdés is súlyosan szorongatta Károlyi Mihályt es mi-» nisztereit. Az évtizedes vagy éppen évszázados ellentmondásokat a korántsem egységes koalíciós kormány a háborús összeomlás rendkívüli nehézségei, az ellen- forradalom nyomása és az antant fenyegetései közepette próbálta feloldani. Ez a felemás polgári program szerint nem sikerülhetett, a néptömegek pedig ezt felismerve, a győzelmi mámorból ocsúdva, mind határozottabban fordultak szembe az őszirózsás kormányzattal. Érlelődött és hamarosan napirendre is került a szocialista forradalom. Ez azonban nem zárja ki, sőt megköveteli, hogy kimondjuk az igazság másik felét is. Azt, hogy a polgári forradalom utat nyitott 1919. március 21-éhez. Szervezte és felvilágosította a munkás- és katonaszázezreket, történelmi példával bizonyította a lenini felismerés igazságát: az imperializmus korában a polgári forradalom vívmányai is csak úgy őrizhetők meg, ha a forradalom vezetésében és védelmében a proletariátusé és vezető pártjáé a hegemon szerep. Károlyi Mihálynak és kormányának néhány tagjának — sok egyéb mellett — az is érdeme, hogy többé-kevésbé világosan maguk is értették és osztották ezt az igazságot. Károlyi e felismeréstől vezetve engedte át a kormányt 1919. március 21-én a proletariátusnak és pártjának. Világtörténelmi érvényű és nevezetességű példa ez arra, hogy a szocialista forradalom győzelme békés formát is ölthet. Ami Károlyit illeti, őt a forradalmak bukása, a fasizmus felülkerekedése balra fordította, a kommunisták közelébe vitte, szövetségesükké tette. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül 1918-as szerepének megítélésében. Gondolnunk érdemes az előzményekre is. Az 1917—18-as oroszországi események olyan nemzet progresszív erőinek szószólóira hatottak, amely forradalomra éretten sem tudta megoldani torlódó problémáit. A magyar politika és társadalom az első világháború előtti évtízedben válságok sorozatát éli át anélkül, hogy a radikális változásért kiálló pártok és csoportok közelebb jutnának céljaikhoz. Ez a veszteglés rosszabb a vereségnél. Kerülik az igazi összecsapást, ravasznak vélt taktikázással próbálkoznak, elvtelen szövetkezéseik a pillanat érdekeinek engednek. Elméleti munkájuk felemás, féligazságokkal beérő, ellentmondásokkal teli. Mindez a legjobbak- ban is a kiúttalanság, a reménytelenség szorongását erősíti, megrendíti a hitet a forradalmi megoldás lehetőségében. Elég talán Ady Endre lírájára és publicisztikájára utalni. A forradalmi átalakulás szükségességének és elmaradásának drámai feszültségét, a ki nem elégülő várakozás tragikumát ő élte át legmélyebben, ő fejezte ki legmesszebbhangzóan. Erre a gyötrelmes, szorongató útkeresésre, a „mit ér az ember, ha magyar” kérdésére, egy nagyszerű nemzedék élet-halál problémájára adott választ 1918. október 31. A történelem üzenete pedig — Ady .szavával — így hangzott: a proletárság visszaadta a népet a népnek; a munkás- osztály vezetésével a XX. században is — Közép-Európában is! — lehet győzelmes népforradalmat csinálni.
